Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-04 / 23. szám

2

„H E TI SZEMLE' (23 ik szám.)

a balsors kezét megsuhogtatta felettük. Midőn elemi csapások látogatták meg a lakosságot, azonnal Qtt volt a védő angyal Vécsey József személyében, ki oly gyökeresen gyógyította a pusztulás által okozott sebeket, hogy a szegény embernek alig, vagy épen semmi kára sem maradt. Bátran elmondhatta a lakosság, ha a tűzvész végig dühöngött a községen, s százakat tett hajléktalanná, Vécsey égett el, nem azok a szegény emberek.

A családapáknak példaképe volt, ki oly szeretettel vette körül övéit, minő valósággal ritkaság- számba megy. Ok bizonyára legjobban érzik a nagy veszteséget, de érzi azt vármegyénk társadalmának minden rétege, mert Vécsey József olyan alak volt, minőt a főranguak körében alig találhatunk.

Az elhunyt életrajza

Az elhunyt föur életrajzi adatait röviden következőkben adjuk : 1829-ben Sárközön, Szatmárvármegyében született. Elemi s gimnáziumi oktatást a szülői háznál nyert 1842-ig, amikor tizennégy éves korában a bécsi egyetemre ment, hol két évig bölcsészeti s egy évig a jogi tanfolyamot hallgatta. 1846-ban Pesten tette le a jogi vizsgát s Verőczeinegyében ment az első alispán oldala mellé gyakorlatra. Csakhamar megyei aljegyző lett; 1847-ben a királyi Curiánál esküdt fel jurátusnak. Ekkor egy rokonával Afrikába s Ázsiába ment, honnét visszajö- vet Triesztben mint önkéntes hadapród állott be a haditengerészetbe. Azonnal tengerre kellett szállnia, (1848) s részt venni Yelencze ostromában. Nemsokára tiszti vizsgát tett s nagyobb tengeri utazásokban vett részt. 1859-ben Miksa főherczeg (később mexikói császár) hadsegéde lett ; a következő évben megrongált egészsége miatt búcsút vett a tengerészeitől, s hazatért gazdaságához. Alig tért haza, a szatmári gazdasági egylet alelnökóvé választotta, majd ugyanazon megye alispánjává. Az 1861-iki

oly forró és köves. A látókör szélesbülésó- vel a tenger lép jogaiba. Mindinkább öreg- bedik a kék kerekdedség, keretének váltakozó szürke szigetkulisszáival. Homálytalan ezüstfényben tündökölnek a fehér vitorlák. Tarka pillangók repdesnek a babérok körül, rózsapiros convolvulus disziti az ösvényt és mégis ez az utolsó passzió-ut és a széleskörű kilátás nem mindenkinek nyújt élvezetet. Ezt észlelhetni, ha a hegyormára érünk, hol a magánosságot mósz- tömbök és pálmacserjék közt csendes lények ólónkitik. Egytől-egyig asszonyok és leányok, kik e kiállítási ponton egybegyül- nek. Amit itt keresnek nem czéltalan szórakozásba tenger szépségei nem csábítják őket. Érdeklődésűket sokkal jobban fel költik a kígyók, melyek a forró sziklatörmeló- kek köztitt-ott bujkálnak, mint a nagyszerű kép szinpompája. A kígyó jelképezi a tenger hamisságát. E nők, kik valamennyien hajósvagy halászcsaládok tagjai, napról-napra, hót- ről-hétre találkoznak e magaslaton, örörn- telen tekintetüket a tenger felé irányítva. Czéljuk: megpillantani a bárkát, melyarégóta vártakat — férjet, apát vagy fivéreket — megint a család körébe vezetné. A magaslat rejti magában reményeiket; tőleindul ki a távollevők iránti minden vágyakozásuk, rajta ébred az újonnan talált élet

országgyűlésre az aranyos-medgyesi kerület képviselője lett s a Deák-párt soraiba állott. 1865-ben újra megválasztatott s az alkotmány helyreálltával, 1867-ben, miként atyja, Szabolcsmegye főispánjává neveztetett ki, mely állásáról néhány óv múlva leköszönt. A delegátiónak tárgyalásaiban korábban élénk részt vett s főleg a tengerészeti bud- getnól szólalt fel. 1865 óta cs. és kir. kamarás. A főrendiház tanácskozásaiban élénk részt vett s főleg az egyházpolitikai viták idején többször fel js szólalt mint hithű kat- holikus. 1901-ben ő felsége b. titkos tanácsossá nevezte ki. — A családi gyászjelentés következőleg hangzik : Hajnácskeői és vécsei báró Vé- esey Józsefné születetteserneki és tarkeői Des- sewffy Blanka grófnő csillagkeresztes és palotahölgy saját, valamint gyermekei Eszter, Mária csillagkeresztes hölgy és Mária Valéria O cs. és kir. Fensége udvarhölgye,

— László cs. és kir. kamarás és tartalékos százados a 9 ik huszárezredben, — Miklós,

— Pauline csillagkeresztes hölgy és férje nagymihályi és sztárai gróf Sztáray Sándor cs. és kir. kamarás és tartalékos százados az 5 ik huszárezredben, valamint gyermekeik Mária és Antal, — Magdolna özv. gróf Ceb- rian Istvánnó csillagkeresztes hölgy — és Aurél; továbbá az elhunyt testvérei özv. kissennyei báró Sennyei Lajosné született hajnácskeői és vécsei báró Vécsey Erzsébet csillagkeresztes hölgy, — hajnácskeői és vécsei báró Vécsey Miklós a magyar főrendiház tagja, — és özv. gönezruszkai gróf Kor. nis Miklósnó születe't hajnácskeői és vécsei Vécsey Mária bárónő csillagkeresztes és palotahölgy nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy a forrón szeretett kedves férje, illetve atyjuk, ipja, nagyatyjuk és testvérük, nagyméltóságu hajnácskeői és vécsei báró Vécsey József v. b. t. t., a magyar főrendiház örökös tagja, cs. és kir. kamarás, a hadi érem tulajdonosa sat. sat., folyó hó 28-án, életének 74-dik, boldog házasságának 41 -ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után az Urban elhunyt. A megboldogult hült tetemei folyó hó 29-én délután fél 4 órakor Budapesten a gyászházban (Rökk Szilárdöröme. Mivel azonban ezt a kutató szolgálatot kínos várakozás közt végzik, a parti magaslatot „Monte dei sospiri“-nek, „Sóhajok hegyé“-nek nevezik. ... A távol Lus- sinból hallatszik a harangok bugása és a „Sóhajok hegyén“ keresztet vetnek az asz- szonyok. Az áhitat komoly a messzire elterülő táj láttára és tekintettel a hangulatra, mely az imádkozókat itt elfogja.

Az idegen vendég is megérzi a sziklahátán az oltárt, és e helyen más érzelmekkel időzik, mint valamely város zajos utczáin. A köd és színek összefolyásában olyan tünemények mutatkoznak, melyek a vizi elemet, mint lelkes lényt, tüntetik föl. És nagyiélek mely e mérhetetlen örvényben lakozik. Ezt az örvényt — a tengert — már az ó-kor bölcsei „minden élet forrásáénak nevezték. De egyúttal rengeteg sir is. A halál: sötétség és seholsem oly áthatolhatlan e sötétség, mint a tenger mélységeiben. Fölötte ragyog a nap világa, mint az élet fénye, mig a vihar el nem fújja. Mialatt az imádkozó nők tekintete ég felé irányul és „Udvözlógy“- öket a körülfátyolozott magasságba küldik, azalatt az idegen vendéglelki pillantása a kiku- tathatlan mélységekbe merül és ő maga isigy fohászkodik : „Kifürkószhetlen hatalmak, legyetek irgalmasok a hazavártakhoz!“

utcza 24.) a róm. kath. anyaszentegyház szertartása szerint beszenteltetvén, Sárközön a családi sirkertben fognak folyó hó 30-án örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat ugyanott a kegyúri templomban folyó hó 3J-én fog a Mindenhatónak bemutattatni. — Budapesten, 1902. május hó 28-án. Az örök világosság fényeskedjék neki ! — A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület külön gyászjelentést bocsájtott ki szere- tettelnökeelhunyta alkalmával,mely köv.szól: A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett elnöke, nagyméltóságu hajnácskeői és vécsei báró Vécsey József ur, v. b. titkos tanácsos, a magyar főrendiház örökös tagja, cs. és kir. kamarás, a hadi érem tulajdonosa, stb. stb, érdemekben gazdag életének 74 ik évében f. hó 28-án reggeli 5 órakor Budapesten elhunyt. A feldhetetlen emlékű halott hült tetemeit folyó hó 30-án délután 3 órakor helyezik Sárközön a családi sírboltba. Az Egyesület kegyelettel fogja őrizni emlékét!

A temetés.

Szatmár vármegye legnépszerűbb főurának temetése nagy részvét mellet ment végbe Sárközujlakon május hó 30-án d. u. 3 órakor. Az a néma koporsó, mely a fenn- költ lelkű báró egykor daliás alakját magába zárta, most mintegy központ lett, maga köré vonzotta a megye intelligentiáját, mágnásait, gazdasági és kulturális egyesületünk vezetőit, országos politikai és társadalmi életünk sok jelesét és magát a föld gyermekét, a falu apraját-nagyját, akiknek jóltevője, valódi atyja volt. Az impozánsan megnyilatkozó kegyelet evidensen kifejezte azt, ki volt reánk nézve Vécsey József. A ki annyi intézménynek lelke, éltető eleme; annyi testületnek lángbuzgalmu elnöke, aki politikai és társadalmi életünknek a legválságosabb időkben vezéralakja volt, annak emléke sohasem halhat meg.

A temetési szertartást Meszlényi Gyula megyés püspök ur végezte Hehelein Károly, dr. Lessenyey Ferencz kanonokok, dr. Binder András ez. kanonok, Frank József főesperes-plebános, Pály Ede felsőbányái esp. plébános, Dimand Lajos terebesi plébános, Hámon Róbert szentszéki jegyző, Moldován Endre józsefházi lelkész és a sárközi lelkész segédletével A nagyszerű gyász-szertartás alatt a növendék papság magas színvonalon álló énekkara énekelt könyekig megható gyászdalokat. A ravatal a kegyur templomában volt felállítva. A fekete drapperiával bevont templom szentélyét, a családi czi- mert és a koporsót valóságos koszoruerdő bori tóttá. A zsúfolásig megtelt templom nem volt képes befogadni a gyászoló közönséget. Miután a gyász-szertartás itt véget ért, megindult a szomorú menet a temetőbe. A négy fekete ló által vont gyászkocsi mellett a sárközi tűzoltók vittek égő fáklyákat. A koporsót beláthatatlan kocsisor követte, a közönség legnagyobb része azonban gyalog ment a temetőbe. Résztvett a menetben; gr. Károlyi István, gr. Sztáray Sándor, gr. De- zsőffy Aurél és Emil, gr. Forgách László br. Sennyei István, gr. Szapáry György, Szentiványi Gyula, Jékey Zsigmond, Böszörményi Sándor országgyűlési képviselők, Papp Géza polgármester, Kovács Leo ezredes, Kőrösmezei Antal h. főjegyző Szamár város törvényhatósága képviseletében, Csaba Adorján főszolgabíró Szatmár vármegyét raepresentálta. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület képviseletében Duma-