Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-15 / 3. szám
2 ..HETI Z E M L E“ (3 ik szám). megunjuk a dolgot és ott egye meg a fészkes fülemile, ahol volt. A liberális kormánynak nem elve az egyenjogúság. Péternek szabad, Pálnak nem szabad. Szerbnek, oláhnak, szásznak lehet utonomiája. A katholikusnak is lehet, ha erdélyi. De a többi katholikusnak nem lehet. Egyenjogúság tehát nincs. Máskülönben éljen a liberalizmus! Mert a szó csak játék. A fogalom komédia. Az elv csalétek. A programm horog. íme megakag rajta a feudális harcsa, a merkantilis csuka, az iparos süllő, aki vámsorompót kiván, az agrárius potyka, akit csak a közös vámterület boldogít. Persze mindenik liberális. A kruczifixbájszer, az orthodox zsidó, a nyakas kálvinista, az óvatos lutheránus, az istentagadó, a szabadkőműves, a grandseigneur, a demokrata, a pap, a harangozó, a kereskedő, a vadász, a halász, a madarász, Sáfár Zélig és Budai Barna, O-Buda és Esztergom, a máetócsi puszta és a tátrai fenyves, a Duna és a Balaton, a trafikdohány és a denevér... minden liberális nálunk; az ég, ha derült, de akkor is, ha be van borulva, a mosolygó alkony és a rózsaujju hajnal, a rátóti tehén és a mezőhegyesi tücsök, a suhogó bankjegy és a kivándorlók köny- hullatása — mind liberális. Ez az egyetemleges liberáliz- mus egyszerre csak fölmondja a szolgálatot. Autonómia kell nektek ? Micsoda? Hogy annyi jogotok legyen, mint másnak? Hogy vagyo- notokat magatok kezeljétek? Hogy középiskolátok ügyeit magatok intézzétek? Hogy egyesüljetek és szervezkedjetek egy nagy és hatalmas kulturtényezővé ? Hogy fölébredjen bennetek az öncselekvés kötelessége ? Hogy érdeklődés keljen bennetek saját egyházatok iránt? Hogy bevonulásotok által még nemzetibbé, még magyarabbá tegyétek a magyar katholikus szellemet?! Olyan nincs ! reá, ez első lépés a szerelemhez. Oh, ha csak azt tudnám, hogy a szive még szabad 1 Csak ezt, csak ezt tudassa mégvelem, Andorként ö a győzelem enyém .... S most Tóni még jobban égett. Kipi* rult arczczal, remegő kézzel fogta a tollat b irt:-------— Soraid hatást tévesztettek' Enyhülé s helyett emésztő tüzet dobtál szivembe. Könyörülj rajtam s ha nem véled indiskreciónak kérésemet, csak azt az egyet ird még meg, hogy a szive szabad-e? S ha igen, úgy érdeklődésének szerelemmé való varázsolása az ón dolgom .... Andor maga is megijedt ettől a nagy tüztől. Erre a kérdésre egymaga nem képes válaszolni. Le kellett vetnie a tapintatos kémkedés köpenyét. Szint vallott Tóni nevében] Olga könnyen átsiklott a kérdésen : „írd meg Andor neki, hogy sajnálom, de már választottam.“ A mama sokáig késleltette a választ De a sok sürgetésre mégis elővett egy kis kosárkát s elküldték Tóninak. Enyhülést kerestél, Tóni, megkaptad. Le vagy hütve s a te szegény jó barátodat^ kit leveledben úgy szerettél volna kedves Mióta szűnt meg' az önkormányzat liberális fogalom lenni ? Mióta lett liberális eljárás az, hogy a kormány, hatalmának növelése érdekében, kézbekaparitsa az egyházi vagyont? Milliókat zárni el attól, hogy kulturális föladatok teljesítésére szervezkedjenek, erőiket egyesitsók, tevékenységükkel közreműködjenek a közjó előmozdítására: ugyan, magyarázzák meg már egyszer, mi hát a reakczió, ha nem ez ? Ha pedig reakcziónáriusok, miért viselnek szabadelvű álarczot? Léha felületesség összekeverni a magyar katholiczizmus szellemét más országok katholiczizmusának szellemével. A magyar katolicziz- mus nemzeti tartalommal bővelkedik. Szerzet-rendeink kilencztized része legeslegelől jár a hazafias magyar szellem ápolásában. Semmivel sem áll hátrább, mint Sárospatak, Debreczen, Nagyenyed. Ezzel pedig sokat mondtam. Azonban jóval fölülmúlja magyaros érzületben az állam valamennyi középiskoláját. Magyar plébániáink szelleme int- ranzigens magyar. Történelmi vonások fűzik a hazához a magyar katholikus egyházat. A nemzet-fejlesztő törtónetirás és költészet birodalmában jelentékeny állást foglal el a magyar katholikus papság. Magyar szentek legendái adnak nemzeti koloritot hazánk katholiczizmusának. Régi csatatéreinken együtt porladnak a papok csontjai a nemesség csontjaival. Ez nem kozmopolitika katholiczizmus. Ez nem szövetkezik idegen hatalmakkal. Ez a honvédek mellé állott, mikor hívta a haza. Alkotmányunk kiépítésében történelmi részt vett. Polgári szabadságunknak ellent nem állott. Népünket hazafiság- ban nevelte. Egyetlen felekezetűnknek sincs a régmúltból egyházi éneke a szenvedő, árvaságra jutott magyar hazáról, csak a katolikusoknak. »sógorodnak“ nevezni, arra kényszeritetted, hogy megkeserítsen .... Nagyobb baj is ért már ennél embert mégis kiheverte. Az a bizonyos vasfog, sok mindent adott át már az enyészetnek, mi annak egy kosár ? Tóni is megvigasztalódott s szive égési sebeiről azt hitte, hogy soha többé ki nem újulnak. A gyászos végű levélváltás utáni farsangból bőven kivette részét. Most épen a kilenczedik bálra készül. Még egy pillantás a tükörbe . . . — Rendben vagyok, most megyek a Bölosöde bálba, kivánosi vagyok, ott lesz-e az a szőke angyal, kinek már nyolcz bálon át lovagja voltam. Megígérte, hogy ott lesz .. . s ón ma kilenczedszer rakom lábai elé szivemet s aztán . . . aztán . . . Nem ért rá befejezni gondolatait, mert a kocsi megállt s a portás nagy hajlongással nyitott neki ajtót. Jobbról, balról báli belépőkbe burkolt alakok siettek föl mellette a lépcsőkön . . . — Ez ő, a szőke angyal, súgta önmagának az ép most tova surranó alak láttára s boldogan követte nyomon a ruhatárig, hogy ott karját nyújtsa a bájosnak. Ne tessék hát félteni hazánk nagy érdekeit a katholiczizmus szervezkedésétől. Ne kenjék rá az ultra- montanizmus vádját, mert még papjai sem ultramontánok. Ezek a papok olyan jó magyarok és olyan jó hazafiak, mint bárki más. Szűnjék meg végre a liberális türelmetlenség. Az a kormány pedig, mely elvonja a magyar katholikusoktól azt a jogot, amit a szászok és oláhok gyakorolnak, ne hipokritáskod- jék tovább és vegye le képéről a szabadelvűsé^ álarczát. _____ Okulj, magyar! A külföld „élelmes“ kereskedői évek óta megszokták, hogy a magyart fejős tehénnek nézzék. Mindenféle humbugjukra alkalmasabb országot eddig alig találtak, mert amig nemzetgazdasági viszonyaink nem szenvedtek annyi bajban, mint ma, a magyar hiszékenységét kizsákmányolták uton- utfólén s nem igen volt külföldi kereskedő, ki selejtes áruinak értékesítésénél hazánkra ne vetette volna szemét. Szemfüles, ügyes és lelkiismeretlen vi- géczek segélyével avagy nagyhangú reklámok utján rásóztak a magyarra mindent, ami megsarozolására alkalmasnak látszott. Megváltozott azonban a helyzet. Az utazók intézményét törvény szabályozza, a jólét csökkent s nem telik pénz haszontalan dolgok vásárlására. Ám mindig vannak még külföldi kereskedők, kik az elvesztett El- doradóban hinni nem akarnak s most is kivetik hálójukat, hátha mégis foghatnak baleket. Ha utazót nem küldhetnek, küldenek levelet. Ebből aztán megtudhatja a magyar, minő előnyös vásárt csaphat, ha — engedi magát becsapni. Néha a szélhámosság minden attribútumával bírnak e levelek, mégis, a sok szomorú tapasztalat után alig hinné az ember, egy csomó magyar lópre megy. Hiába a „támogassuk a hazai ipart 1“ szálló igévé lett jelszó váltig való hangoztatása, hiába a magyar kereskedők legbecsületesebb igyekvése, melylyel a bevitelnek czélt akarnak tűzni, hiába a saját silány viszonyainknak napról-napra való ismertetése és felismerése, melyek a saját gazdasági viszonyaiknak De oh fátum 1 Felakadt szemekkel állt meg, mereven, mint a csarnok falait diszitő kariatidok, midőn a selyemkendőkből s a belépőkből kibontakozó hölgyben Olgára ismert. Ez a találkozás s itt — mindkettőjökre kellemetlen benyomást gyakorolt. Tóni, mikor magához tért meglepetéséből, erőltetett mosolylyal, gépiesen üdvözölte a hölgyeket. Csah a mama nem vesztette el hidegvérét. — Reményiem, velünk fogja tölteni az estét. A viszontlátásra, szólt a mama s sietve tűntek el a márványoszlopok között. Tóni lesújtva állott e elrontott estélyére gondolt, miközben a falakon levő óriási tükörben szemeivel kísérte az eltűnő hölgyeket. Látta, hogy a terem ajtónál Olga boldogan nyújtja karját egy gavallérnak s a mama Andor karjain lépett a terembe. Tóni még egyizer körülnézett a o«ar- nokban, de az ő szőke angyala csak nem jött. — Oh, esak most jönne el, tünődék magában, minden pillanatomat neki szeutelném, hogy az a másik lássa, hogy nem csak egy kis lány van a világon.
