Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-28 / 22. szám
XI. évfolyam 32-ik szám Szatmár, 1902. Május POLITIKÁT ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre--------------— — — — — 6 korona — fillér Fé lévre---------— — — — — — 3 „ — Negyedévre — — —--------------— 1 50 » Ta nítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Szatmár ünnepe. Igazán annak lehet mondani azt a szépen sikerült leleplezési ünnepélyt, melylyel városunk közönsége a Kölcsey-kör kezdeményezése folytán áldozott koszorús költőnk, Petőfi Sándor emlékezetének. Szinte megdobban az ember szive, ha dicső múltúnk szellemi óriásait szemeink elé varázsolja a kegyelet, a letűnt szép időkért lángolni tudó lelkesedés. A nagy jellemek még epochá- lisabb színben tűnnek fel az utód- lok előtt, ha azok, kik hivatva vannak intelligencziájuknál fogva Ítéletet mondani nagy tetteik felett, a dicsőség nymbusávul övezik halan- tékaikat, mintegy példát mutatván a népnek, miképen kell megbecsülni a rendkívüli tehetségeket, s tisztelettel venni körül a reájok emlékeztető szavak vagy tettek legparányibb részleteit is. Magunkat becsüljük meg, ha felemelkedni kívánunk ama jeleseinkhez, kik üstökös gyanánt tiin- döklenek nemzeti életünk egén, kik mint a világ előtt a magyar génius hordnokai, nevet és elismerést szereznek annak a bölcsőnek, mely őket karjain ringatta. Felelős szerkeszti. BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ Magyarország jövőjének nagysága múltjában és ama fáklyaként tündöld^esvének tett és akaratere- jénekj^^^P^in van letéve, akik tevék búzditásukkal,lángszavmk^ai^üsztöiit és lelkesedést öntenék''razu'"utókor szivébe, hogy azt az utat kövessék, mely őket a dicsőség glóriájának fénykörébe vezette. Magát tisztelte meg Szalmái* városa, midőn megtisztelte Petőfi, Sándort. Kiválóan finom Ízlésének félre nem magyarázható bizonyítékát szolgáltatta akkor, midőn felhasználta— épen nem mondhatjuk, hogy benső, — hanem azt a nagyon is csekély összeköttetést, hogy falai között a nemzet lángszavu dalnoka egy költő barátját többször felkereste. Felemelkedett ezzel a ténynyel Szatmár városa az elit gondolkozásnak, a distingváU' ízlésnek azon magaslatára, melyről a vett örömnek, vagy megtiszteltetésnek leg- minuciálisabb nyilvánulásait is honorálni tudják. Az ünnepség*. Megelőző este a városi színházban díszelőadás volt, melyen Petőfi európai hirü értelmezője Tordai Grail A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Erzsébet is közreműködött. Nagy közönség jelent meg az előadáson, előre tudhatta mindenki, hogy oly rendkívüli műélvezetnek lehet részese, minőt csak ritkán van alkalmunk Szatmáron szemlélhetni. Tor- dayne' meg is felelt a várakozásnak, művészete oly magaslatonáll, miről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólani. A Kölcsey-kör díszes csokorral kedveskedett neki, a felsőbb leányiskola növendékei szintén két szép bukéttal lepték meg. Előadás után összejövetel volt a Pannóniában. Vasárnap délelőtt 72 11 órakor volt az emléktábla leleplezés, melylyel azon ház lett megjelölve, hol koszorús dalnokunk menyasszonyához, Szendrey Júliához Erdődre átu- taztában mint költőbarátjának Pap Endrének vendége gyakran megfordult. A dalegyesület által remekül előadott Hymnus elhangzása után, melyet fedetlen fővel hallgatott meg az egész közönség, a bevezető beszédet Mátray Lajos, a Kölcsey-kör irodalmi szakosztályának elnöke mondotta, markáns vonásokkal mutatván reá koszorús dalnokunknak a nemzeti ügy érdekében kifejtett önfeláldozó tevékenységére, mely hérosává avatta őt hazánk dicső önvédelmi harczáTÁRCZA. Friczike látogatóba megy. „Mit gondolsz, Friczike,“ kérdezi a mama, „ne csináljak ma almás felfúj lat, minőt múltkor a nagymamánál ettél ?“ Friczike szemei ragyognak, mert a kis fiúcska nagy gourmand. „Oh, igen, igen,“ kiált föl, „kérem szépen !“ „Tedd fel hát kalapodat és eredj Mariskával a nagymamához, kérdezd meg, hogyan kell az almás felfúj tat csinálni, én már nem tudom pontosan.“ „Oh, ereszszél egyedül, kedves mamus- kám,“ kéri Friczike. „Hiszen már nagy vagyok, nem sokára már négy éves leszek, nem kell mindig Mariskával járnom. A mama kételkedőleg nézi fiacskáját, ki rövid idő óta nadrágot visel és azóta saját szemeiben legalább fél méterrel megnőtt. „Nincsen messzire,“ véli a mama, „megengedem tehát. Vigyázz csak a kocsikra 1“ „Majd vigyázok,“ biztatja Friczike, „és tudod mit, mamuakám folytatja édes anyja megnyugtatására, „elviszem az uj botomat is, hogy védekezhessek, ha talán valami kutya meg akar marni.“ Eközben fenyegetőleg suhintja a levegőben a gyenge nádpálczát, veszélyeztetve vele pisze orrocskáját. A mama mosolyog, meg van győződve, hogy Friczike nem fog kihivólag viselkedni semmiféle komondorral szemben, hiszen papája nem egyszer boszankodik azon, hogy a fiúcska nagy kerülővel tér ki az ártatlan pudlikutya vagy szelíd öleb elől. A mama felirta kérdését egy kis papirszeletre, melyet Friczike gondosan a mellényzsebébe rejt és sietve útra készül, hogy megbízásának eleget tegyen. A mama merész vállalkozását meghatva nézi és Mariska, a dada, is érzékenyen tekint ki reá a mellókszoba ablakából. Mindketten, a mama és Mariska, őrülnek, hogy a kis ficzkó olyan öntudatosan és feszesen ballag az utczán, mindig újból meg pjból hátrafordul csókot integetni nekik. Mikor az utczasarkon befordul, a mama becsukja az ablakot és mukája mellé ül. „Hogyan fog a nagymama bámulni, hogy Friczike egyedül jön,“ gondolja, „most éppen ott lehet.“ Ekkor halkan megnyomják a kilincset és belép az ő kis fia. „Ej, hát már visszajöttél, Friczike ? Nem illik úgy szaladni,“ és fenyegeti az ujjával. „Oh, nem, mamuskám, tudod inkább visszafordultam. Szörnyű nagy kutya volt az utczán és a botom se segített volna ellene. Látod, éppen itt szalad az ablak előtt,“ és kimutatott egy nyúlánk agárra, mely nyugodalmasan bandukolt el az ablak előtt. „így, most már megint mehetek, ugy-e jobb volt, mamuska, hogy visszajöttem? és gyorsan kifutott az ajtón. A mama újból kezébe veszi munkáját, Tényleg csak INGLAK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület
