Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-21 / 21. szám
21—ik szám XI. évfolyam Szatmár, 1002. május 21,/^ 90 HETI SZEMLE.% POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre------------------------------------6 korona — fillér Fé lévre------------------------------------3 „ — Ne gyedévre-------—--------------— 1 fio , ö A T anítóknak és kézmüiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő THOKY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. A kisbirtokosok megmentése. Amely szervezetben nincs kellő életerő, ellenálló képesség, elpusztul. Nincs az a bölcs doktor, aki megvédje. Amely nemzetben nincs önfentartási erő, nincs meg a reá nézve káros hatásokkal szemben az ellenálló képesség, az a nemzet elvész. Hadseregét vereség után vereség éri és államférfiainak, diplomatái lángeszének magasztos erőfeszítései nem képesek orvosszert találni a biztosan bekövetkező halál ellen. . . . De a bajokat elhárítani vagy megelőzni, megakadályozni, hogy a szervezetet gyötrő betegség tönkretegye az életerőt, kivágni a sebeket, megfelelő tápot adni az állami organizmusnak, erre képesek az államférfiak. A magyar nemzet szervezetét is sokféle baj emészti: a socializmus, a nemzetiségi viszály, a corrupíio, a kisipar pangása, kisbirtokosok tönkrejutása, a kereskedelem hanyatlása, idegen, a nemzetre veszedelmes elemek beözönlése mindmegannyi nyílt seb, mely lassankint aláássa államiságunk alap oszlopait, megbénítja az ezer éves törzsünket eddig fenntartó életerőt. Nemzetünk jobbjai keresik, kutatják a gyógyszert, de kormányaink sokszor elhanyagolják megtenni, ami a nemzet megmentésére szükséges. Egyik-másik miniszterben lagadha- tatlanul megvan a jóakarat, de részint nincs elegendő anyagi erőforrás rendelkezésére, részint nem tudja elég jól megválasztani az embereket, módokat s igy a baj csak gyötri tovább a nemzet testét. Társadalmi utón kell tehát mindent elkövetni, hogy a pusztuló magyar fajt, a senyvedő nemzetet megmentsük. Csoportosítani kell a szellemi és anyagi erőket egyik vagy másik baj ellen ! — Csak lelkesedés és áldozat kell sakkor reményünk lehet, hogy nemzetünkre szebb napok virradnak. Ezer és ezer kar, ezer és ezer szív, ezer és ezer fillér elképzelhetetlenül sok irt szerezhet, sokat tehet. Tisztelet és elismerés illeti mindazon törekvést, mely a nemzet megmentésére, a létező bajok megszüntetésére irányul. Megyénkben, ahol imminens a baj, örömmel értesültünk egy ilyen irányú mozgalomról. Gazdasági egyesületünk titkárának, Poszvék Nándornak agyában született meg egy, a birtokosok megmentésére vonatkozó eszme. A gazdasági egyesület magáévá tette és erkölcsi tekintélyével támogatni fogja az eszme gyakorlati megvalósítását. A kisbirtokos a nemzet zöme, ez az osztály a magyar faj törzse, a haza legerősebb támasza. Kardja és szivének köszönjük ezer éves múltúnkat, áldozatkészsége és hősiessége fényes lapokat irt meg Európa történetében is. ________ De ezt az osztályt a mostoha gazdasági viszonyok, a termények csekély ára, a nagy adók, az uzsora, a családok növekvő igényei úgyszólván a tönk szélére juttatták. Megmenteni őket, segélyt nyújtani nekiek hazafias és nemzeti kötelesség. Poszvék titkár, illetőleg a Gazdasági egyesület szövetkezeti utón akarja ezt az osztályt megmenteni. 50 K. csekély és még a mellett biztosított összeg révén mindenki-az ő intentiói szerint — a faj mentés nemes munkájában résztvebetne. Megyénkben sok a jómódú, vagyonos ember, több prosperáló pénzintézet van, azt hiszszük, hogy mindenik nemes önérzettel fogja teljesíteni hazafias kötelességét. Ki kell hirdetni minden községházán, hogy aki bajban van, csak forduljon a hitelszövetkezethez. Akinek pedig megvan az a nehány fillérje, siessen támogatni a nemes ügyet. Nőkről a nevelőknek. — Irta : Pataki Lajos. — „Erős asszonyt ki talál?" Példab. k. 31, 10. Folyt. No de az már mégis csak sok, a mit az a csúnya Levána ir: „Egy szigeten egy Robinson kisasszony, habár a vízben tükröződő saját képén kívül senki sem volna is ott, mégis naponként csinálna új meg új divatot és öltöz- ködnék a szerint.“ Nos, a Levána megengedte TÁRCZA. A kincskeresők. Igaz történetet mondok. Oly igaz, mint a mily bizonyos, hogy van egy barátom, kj nem szereti a titkokat. Jól emlékszem, bár a múlt század egyik esztendejében történt. Az idő már tavaszra fordult, a gólyák is megjöttek. A szomszéd asszonyók már nem a házban a szövőszék mellett szapulták a falu szennyesét, hanem kiültek a ház elé. A nap is megemberelte magát, olyan biztatólag mosolygott a földre. Az árok mentén a fű a kerítés mellett a fák megmozdultak a biztató szóra. Ki csodálkoznék akkor, ha a szomszédasszony nyelve is megeredt. Pergett, mint télen kezében az orsó. Sokszor hallottam, mikor azt a szelíd lelkű férfit, ki a belső hő okozta bágyadtság miatt ott bóbiskált az udvar közepén heverő tőkén. Korholta kíméletlenül, olyan ital félét emlegetett, de kegyetlen erős tónusban. Veszett volna el még az is — mondogatta — a ki kitalálta, termó- termószetes mielőtt kitalálta volna. Közbe- közbe karjait úgy emelgette, mint a ki nem ölelgetni akar. Sokszor volt alkalmam hallani az erős és kifejezésteli hangot. És most, mikor a tavasz beköszönt és először látom nagyra termett alakját az ősi lóczán a falu öregebb asszonyai között helyet foglalni, minden hangosabb beszélgetés nélkül, nagyon elcsodálkoztam. Mi lehet az oka e nagy változásnak, ötlött eszembe a kérdés. Csak nem rakott fészket a búbánat nyelvére, vagy a halál gondolata zárta volna le beszédes ajkait ? Lehetetlen I Most, mikor mindenfelől az élet mosolyog felénk. Igaz, hogy az idő eljár, szent igaz. De mégis? Fúrta oldalam a kíváncsiság, nyitjára jönni a dolognak. Megváltoztatott úti tervvel felé irányítom lépteimet, hogy köszöntsem rég nem látott szomszédom. Szívesen fogadta, megálltam, hogy tovább fűzzem a beszélgetést, de valahogy nagyon bizalmatlankodott. Láttam, hogy most nem jutok dűlőre. Köszöntem s továbk ballagtam. Alig tettem pár lépést, mindjárt megkezdődött a suttogás, mit már előzőleg is hallottam. Olyan összebújva, félve beszélgettek, valami titkozatos dologról suttogtak, melyet avatatlan fülnek hallani : Isten ments. De a néha-néha elhangzó általános helyeslés bizonyítja, hogy a théma kedves. Megvallom, e szokatlan jelenség szörnyű módon felizgatta képzelődésem pejcsikóit, meg is indultak azok mindenféle irányban, de fáradtan, kielégítő eredmény nélkül tértek vissza. Hanem végre mégis rájöttem a titokra, melyet el is beszélek. Közelgett a Szent György napja. Mondják, a ki kincset akar találni, ilyenkor nézzen szót a háza táján, mint szétnéztek Csu- más Bérezi és társai. Találtak is, még pedig a jelek szerint sok és szép pénzt. Mo9t már csak türelem és a kivitel megbeszélése képezte az általános érdeklődés tárgyát. Tervezgetós közben elejtett egy pár szót Csumás Bérezi, mit felesége felkapott és ezért sugtak-bugtak. Pedig a mibe egyszer az asszony bele kotnyeleskedik, ott kész a szerencsétlenség. Legalább ezen szavakkal állított be társai közé Csumás Bérezi, mikor tanácskozni gyűltek össze. Hanem hát, ha már belefogtunk, folytassuk, mondogatták általános nyomott hangulat mellett. Van-e valami biztató jel, Tóni — kórdók a kémszemlóre kiküldött társat.
