Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-21 / 21. szám
__________________ szell emének ezt a kis üdítő játékot. De a mézben mégis ott van a fulánk, az édes fahéjporban az igazságnak keserű pilulája. Kezdve attól az időponttól, midőn első szent áldozása alkalmából annak a kis leánynak szép termetét és gyönyörűségesen álló öltözetét megdicsértük, a művelt társadalom talán semmivel sem rongálja jobban a nőnemet, mint avval, hogy a divatot és ennek megszámlálhatatlan járulékait túlzottan előtérbe állítván, a nő szinte elmerül az üres, haszontalan, sőt ártalmas külsőségek hajhászásában és fennen értékelésében. Mert hiszen itt világosan melléktekintetek és nem a józan okosság követelményei forognak fenn. Spencer, angol pedagógus írja: „A fülönfüggők, gyűrűk, karperecek viselése ; a hajnak mesterséges fésülése ; helyij ei-közzel a festékhez való folyamodás; az a végtelen sok munka, mely az öltönyök minél vonzóbbakká tételére for- díttatik ; az a tengernyi kényelmetlenség, melyet a nő eltűr, csakhogy másnál ne legyen alább- való: nyilván mutatja, hogy öltözködésöknél főbb szempont a tetszés, mint a meleg, vagy kényelem eszméje.* Hasztalan mondanék neki, hogy szép rózsának nem kell, nem szépnek felesleges az aranyos cserép. Vagyis, hogy az ifjúságnak legfőbb ékessége az üdeség, mely, ha megvan, cicoma nélkül is szép ; de ha elmúlt, kápráztató aranydísz, Kleopátra ékszerei sem pótolhatják többé azt. És ez a piperemánia, mely a komolyabban szemlélődő lelki működéseknek egyik legnagyobb megbénítója, már korán foglalja el a leánygyermekeknél jobb érzések helyét. Salz- mann, ez az átható tekintetű pedagógus, a Krebsbüchlein szerzője egy rendkívül finom célzattal, melyet én a sorok közűi kiolvasni merek, pedagógiai szempontból még a gyermekbábukat sem tartja egészen ártalmatlanoknak, mint a melyeknek változatos, cifra öltözete t. i. már korán irányítja a kis leány eleven figyelmét a divat hiúságaira és kelti fel benne az iránt a legmohóbb érdeklődést.** És éppen nem jelen* Értelmi, erkölcsi és testi nevelés, lord. Dr. Öreg — Losonczy, II. kiad., 3. 1. ** Lásd a „Mittel, Kinder eitel zu machen'1 című fejezetet a Krebsbüchk.in-ban, mely művet, valamint Richter János Pál, közönségesén Jean Paul Levana-ját (Er- zieh-Lehre) a Reclam-féle Universal-Bibliothek kiadásában bírom. "if *»/V téktelen dolog, midőn a fékezetlen gyermek hév indul neki ama külsőségeknek. Mari új kalapot, Zsófi új ruhát kapott. Irmának szép hosz- szú hajfonata van, és ezért mindenki bámulja. Matild meg szép szabású gallérokat visel, Írja Kellner a leánygyermekek világából. És mi vele együtt mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy az a leányka helytelen összehasonlításokat fog tenni, figyelmét az olyan méltatlan külsőségek teljesen leigázzák és lelkét az irigység csúnya szelleme rontja meg.* Az ilyen lelkületből fejlődik ki aztán a nőnemnél az a heves ócsárlás- és külsőségekkel való tetszésvágy, melyről átlagos tapasztalás és feljegyzések sokat tudnak. Felméri szerint ez a tetszeni vágyás a nőnemnél „oly erős motívuma lehet a magaviseletnek, hogy miatta háttérbe szorul a józan ész és a helyes, az igazságos és a jogos érzete. Ez az a pont, hol a hiúságnak áldozatúl esik az erkölcs. A másoknak tetszeni és bámultatni vágyás kedvéért kisiklik az önérzet a maga megszokott módjából s az első hiba nyomába jőnek a többiek ; az illető makacsul ragaszkodik tévedéséhez, s mig egy emberre talál, a ki magaviseletét helyesli, azzal mindig ellensúlyozza a közvélemény kárhoztató Ítéletét.“ ** De a Lévám azt is mondja, hogy a nőnem sülyedése az intéző férfivilág romlásának utótele, és az idők méltán vádolják a férfiakat a nőnem érzékiességeért. — Bocsánat! — de úgy van. A mi a komolyságukról megfeledkező férfiak figyelmét leköti, minden csak a női szépség, a regényipar és műlírai pengetések*** ismeretes anatómiája: az a termet, az a hajzat, * V. ö. : id. mű, 215. 1. ** Id. mű. 631. 1. *** Ezer bocsánat! — Tárgyamhoz tartozólag tudni akartam volna , egyet-ip^gt a kézesók történetéből Ilyenkor persze az ember mindjárt a lexikonhoz fordul, a melyben t. i. a kis leány elvesztett harisnyakötőjétől kezdve fel a gyalúforgácsig mindent meg lehet találni. A kézcsókról azonban keveset találtam és igy ennek természetrajzát csak úgy a magam készletéből voltam kénytelen aztán összeállítani. A csókról- általában már kimerítőbb részletekkel szolgál a lexikon és annak még jogi oldaláról és fiziológiai következményeiről is megemlékezik Nagyon érdekes és egészen az pn kezemre dolgozik a következő passzus: „A szerelmi csóknak határozott élettani hatása és jelenségei vannak, az idegeket és vért felháborítja és a földi boldogság első zálogát, képezi. Azért ecseteli a népdal és a műlira számtalan váriációban, hogy a szerelmes mikép eped kedvese forró csókja után, és mikép keresi reményeinek teljesedését, a saját üdvözületét a gyö - nyörű kedves, mézes, édes, bűbájos ajakán." (Pallas-X- Lex. IV. 752. 1.) Tudjátok mit — mondja Bandi — ón gondoltam valamit. Elmondjuk az egész dolgot az erdész urnák. O jó lövő s nem is fél. Előre megy, mi utána. Lelövi a kakast, mi kiszedjük a kincset, és vele együtt megosztozunk rajta. Igen ám I veté ellene Tóni — de talán nem is járja azt át a puskagolyó. Én mindig úgy hallottam, hogy körbe kell a helyet járni, s valami deák szót mondani és elveszti minden erejét és hatalmát a szörnyeteg a kincs felett.. Én tehát a mondó vagyok, jó lenne a kántor urnák is szólani, az tud diákul, ért is az ilyen dologhoz. A/tán meg ő rá is ráfér egy kis pénz, eljön szívesen. Ha aztán a golyó nem fogja, majd ráolvas a kántor, tudom használ az. Dictum, factum. Közölték a dolgot az jerdószszel és kántorral, kik menten beleegyeztek a mulatságosnak Ígérkező vállalatba. A szt. György nap elérkezett. Fel a munkára. Hatalmas batyuval megrakottan vonult a szövetséges csapat a kora reggeli órákban. Utjok egy bánya mellett vezet el, melynek munkásai épen a bányába készültek leszállani. Kincset kerestek atyafiak — szól az azok a szemek, azok az ajkak és az ily méltatlanságok szolgálatában romboló divat, — örökké külsőség, örökké érzékiség. Csoda-e aztán, ha a nőnem is a legszélsőbb külsőségekre hanyatlik és az érzékiesség rabigájába görbéd ?! * Az a kitüntető figyelem és érdeklődés, mely már korán méltatlanúl fordul a leányifjúság felé, a nőnem szellemi kifejlődésének is nagy akadálya. A mai napig bezárólag még el nem dönthető, hogy van-e valóban fokozati különbség a férfi és nő szellemi tehetségei között? Biztos adat erre nézve a jelen időkig az egyenlőség mellett semmi, vagy minél kevesebb, a különbség mellett annál több van. És ezekből az adatokból elfogultság nélkül következtetve, kijelenthetjük világra szólólag, hogy: semmit sem tud a nő, a mit a férfi jobban ne tudna; de viszont a férfi sok olyat is tud, a mire a nő nem képes. De bármiként álljon is a dolog, ha csakugyan nincs fokozati különbség a férfi és nő szellemi képességei között és csupán külső körülményekről lehet szó, melyek a nő szellemi tehetségeinek teljes kifejlődését a jelen időkig akadályozták : akkor ama gátló körülmények között nem utolsó az a túlzott nőkultusz, az a komolyságáról megfeledkező nevelés, mely már a gyermekleányt is méltatlanúl kitünteti és melyről már láttuk, hogy sok más tekintetben s lelkületrontólag hat a nőnemre. Ám tegyünk egy kis összehasonlítást a kétféle nevelés és fejlesztés között! Azt az érdes hangú, szegletes testű kamaszt senki sem veszi észre. Avval nem fognak kezet. Annak az ajtónál a helye. Kitörőbb ereje és szilajsága miatt ugyancsak keményen tartják: Az iránta támasztott követelések nagyok, tőle a teljesített több is inkább kevés. Egy hibás szóért tíz gyalázót kap vissza. Természetesen, miként a régiek mondása szerint a pálma terhek alatt növekszik, annak a fiúnak erői is a keményebb ráhatások, a nyomásoknak nagyobb súlya alatt bontakoznak, duzza- doznak. Kevesléssel találkozván, a vakmerőségig bátor lesz és hosszabbakat ugrik, nagyobb erő- gyakorlatokat végez, mint különben tette volna, —- de egyúttal csontjai, inai, izmai feszülnek, atélozódnak. egyik munkás. Ugyan csak neki készültek, pedig kár oly messze fáradni, jöjjenek csak velünk, találnak itt kincset, igaz, hogy kissé izzadni kell érte, bár nem őrzi tüzes kakas. Kellett ez neked, — böki oldalba az erdész a kántort. Lásd, ezen munkásnak több józan esze van, mint a mi tiz emberünknek együtt, véve. Igaz — szól a kántor — kár is ezen szerencsétlenek gyengeségét a mi mulatságunkra felhasználni, jobb lenne idejekorán felvilágosítani őket. Ne bántsd ! Úgy sem hinnének. A mit a nép egyszer fejébe vesz, bunkós bottal sem vered ki belőle. Legfeljebb azt nyered vele, hogy gyávának tartanak. Más orvosság kell itt ....... De most csak menjünk. Alkonyat táján elértek az erdő azon ki- péczézett helyére, hol a kincs elrejtve hevert. De éjfélig még hosszú az idő. Hozzáláttak tehát a lakmározáshoz, közbe-közbe ugyancsak erősitgettók leiköket a tüzes kakassal való küzdelemre. Mig a friss erdei levegő, vagy a belső hő okozta bágyadtság — elég az hozzá — hogy elszenderedtek. Egyszer a távoli erdőőr udvarán megVanl Tegnap délután elindultam. Bizony már megöregedett az idő, mikor elértem az erdő aljához. A kerülő Pistája már ott várt. Megerősítettük kissé magunkat, húzva egyet a bütykösből, azián rágyújtottunk és fel az erdőbe. Ott elfoglaltuk a kend- tek által kijelölt heljTet. Vártunk sokáig, már lehetett vagy 11 óra. Engem elnyomott egy kissé az álom, de Pista, az ébren volt. Egyszer irgalmutlanul elkezd rázni.... Kelj fel te — mondja reszketve — ott a tü zes kakas. Jön erre és lerogyott mellém. Mikor hirtelen feltápászkodtunk, kérdem a Pistát, mi volt az? Egy nagy tüzes kakas jött fel a földből, azon helyen állt, hol azt a régi kardot találták, mely most is meg van báró Zed- vitz kastélyában. — Én nem láttam, de Pista jól látta. Bizonyos, hogy van kincs, határozta el a társaság. Csak az az átkozott kakas ne volna. Azt el kell tenni az útból. Hallottam az öreg anyámtól, hogy az elásott kincset mindig valami sárkány, tüzes kakas vagy más szörny őrzi és a ki el akarja tőle venni, azt megöli és eltűnik a kincsesei. Az pedig öreg hiba volna, mert minden jövő reményünket tönkre tenné. „HÉT j S Z E M L E“ (21-ik szám.)
