Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-07 / 19. szám
XI. évfolyam 19—ili szám Szatmár, 1903. Május T HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre------------— —---------— 6 korona — fillér Fé lévre-----------------—--------------3 „ — Ne gyedévre--------------------------------l 50 , Ta nitóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér r Május 1. A szocziálislák nemzetközi ünnepe, május elseje, ez évben minden nagyobb emóczio nélkül folyt le. Pedig ajspanyol-, franczia, belga és a trieszti véres mozgalmak után tartani lehetett meglepetésektől. A közelmúlt socialista forradalmak vészterhes felhőkként vonultak végig Európa egén. A mi józan itéletü, s nyugodt természetű magyar munkás népünk soha sem volt fogékony talaj a felforgató so- cialistikus elveknek s a hazafiatlan kozmopolita rajongásnak befogadására. Egyidő óta azonban azon elemeknek izgatasa folytán, melyek jobb üzlet hiánya miatt emberanyagban, kivándorlásban és soci- álismusban utaznak, ijesztő mérvben terjed nálunk is ez a nemzetölő rákfene. A veszély fölismerése, mely ezen körülményből államiságunkra tornyosul, minden hazafiasán érző kebelben felkölti az óhajt, annak elhárításához tehetsége szerint hozzájárulni. Mert a socialismus államiságunkra nagy veszélyt rejt magában. Czéljai egyenesen nemzeti és társadalmi létünk ellen intézvék, és az Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ* általa célbavett dolgok rendje nem hogy az oly fennen magasztalt általános szabadságot és boldogságot alapítaná meg, hanem épen ellenkezőleg az egyén teljes elnyomása és féktelen anarchiához vezetne. Bármint igyekeznek is a soci- alisták a vádat, hogy a nemzeti érzést, a hazaszeretetei a társadalomból kiküszöbölni szándékoznak, visz- szautasitani: azt nem tagadhatják, hogy valamennyi eongressusban határozataik közé számos alapelvet iktattak, melyek a nemzeti érzéssel, a haza szeretetével homlokegyenest ellenkeznek ; kétségtelenül áll továbbá az is, hogy a mi, ez idő szerint egyedül álló sociáldemokrata képviselőnk, Yázsonyi (Weisfeld), egész programmja tisztán kozmopolita elveket hirdet; nem nevezi magát nyíltan socialistának, hanem demokratának, — de azért ép oly szo- ciálista, mint Bracke, vagy Katz Izrael. Hogy mennyire jogosult a so- cialisták, vagy ha úgy tetszik soci- aldemokraták ellen emelt második vád, hogy ők a birtokfelosztást célozzák, eléggé kiderül az „internatio- nalis munkásegylet“ határozatából, mely igy hangzik: „a congressus kijelenti, hogy a társadalomnak jogában áll a magánbirtokot megA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tőr 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A lii]> megjelenik minden szerdán. szüntetni és közös tulajdonná változtatni.,, Ha végigtekintünk azon tanokon, törekvéseken és viszonyokon, melyek a mai socialismus keletkezése és fejlődésére döntőleg folytak be: előttünk áll az eszköz is, mely egyedül képes útját szegni az állami és társadalmi létre egyaránt végzetessé vállható szocializmus erjedésének ; ez az eszköz: a keresztény szellem, a keresztény morál. Csakis a keresztény szellemben nevelkedett munkás képes a hivatásával járó bajokat és nélkülözéseket megadással viselni. A munkás előtt ellenben, ki vallásos nevelés nélkül serdült fel, csak egy cél lebeg: földi létét bármily bűn árán is élvezetesebbé tenni. Egy mégis van, mi vágyait féken tartja: a fel- sőbbségtőli félelem. Ezt kijátszani, vagy számos bűnrészes közé vegyülve megbénítani: ezen fordul meg a vallástalan munkás egész moiálja. De a közel múlt események bizonyítják, hogy a munkásnak még a hatóságtóli félelme sem képes a társadalmat a koronkint kitörő erőszakoskodásoktól és azok sikertelensége folytán csak még végzetesebb kimenetelű lázadásoktól megóvni. Különben a keresztény szellem TÁBCZA, Az élet utjai. Irta: Zagyva Mariska. (Folytatás.) Lujza húgának minden tekintetben óles ellentéte volt. Szelíd, vallásos, kedves teremtés volt, gyöngéd és jószivü mindenki iránt. Nem szerette a fényt, a pompát, a zajog társaságot s ami húgának életszükséglet volt, az neki legnagyobb gyötrelem. Szívesebben elmegy reggeli misére, mint a zajos kompániával kiállításra. Szóval, ami Irént mulattatta, az az ő gyöngéd lelkét sértette, ami annak nélkülözhetetlen, az neki egy cseppet sem kívánatos. Lujza mind ennek daczára nem volt valami zárkózott, mord teremtés. Dehogy. 0 a társaságban kedves, vidám és igen szellemes lányka volt. Mivel anyjának minden terve hajótörést szenvedett Lujza együgyüségón, — miként gúnyosan anyja mondani szokta — éppen azért igen örvendett, hogy majdnem egy évig távol volt öreg nagynónyjéhez, kit Lujza, mint nemeslelkü, vallásos asszonyt igen szeretett s az viszont őt. Lujzával anyja és húga bizonyos leereszkedő gőggel beszéltek s nem egyszer kellett a szegény lánynak keserű szemrehányást hallania, hogy buta, vallásos elvei miatt senkinek sem tetszik és ime, már húsz éves s még sem tudott férjhez menni. Fájt ez az ő szivének nagyon, de azért szolid türelemmel titkolta anyja előtt keservét. Csak akkor engedett szabad folyást bánatos könyeinek, mikor szobácskájábán a szt. Szűz képe előtt imádkozott, nemegyszer esengve-kérve a bűnösök Anyját, hogy térítené meg hitközönyös, gúnyolódó anyját és húgát. Kevéssel az esküvő előtt egy váratlan jelenet adta elő magát, melynek Lujza volt ártatlan előidézője. A szalonban keresgélve, egy kis szt. Antal-szobrocskát, mit távozása előtt egy kis asztalkára helyezett, nem kis meglepetésére a falon széjjel nyitott japáni legyező mögé dugva lelt meg. Örömmel nyúlt utána, hogy kivegye, de amint a kezét kihúzta, a szoborral együtt egy arckép is kihúzódott és hangos koppa- uással a földre hullott. Felvette és csodálkozva szemlélte a szép férfi arcz nemes vonásait, hirtelen megfordította és a hátlapján e szavakat olvasta: — Irénnek, —Kálmán. Esküszöm . . . több semmi. Elgondolkozott e szavak értelmén, de nem tudott kiigazodni belőle. Lujza nem volt kiváncsi természetű, hiszen, ha az lett volna, a halomszámra ott heverő férfi arczképeket mind sorra kellett volna kérdezgetnie, de ő csak pár pillantást vetett azokra és már ismerte mindegyik léha piperkőcz jellemét; hanem ez az egy, ez meg kapla figyelmét, ez nem olyan arczu, mint a többi, ezt ő még nem látta házukban soha 1 — Rövid habozás után átment a másik szobába és húgának nyújtva a képet igy szólt: — Nézd, Irén, mit leltem, ezt talán nem is tudtad, hogy létezik? — Mondd, ki ez, nem emlékszem, hogy itt valaha láttam volna!? — Darvainó észrevette Irén zavarát s épen azért ő válaszolt szokott érdességével : No, mit nem kutatsz még ősszel Azután Irénhez fordult és nyers hangon folytatta : — írónkéin, azt a képet tépd össze, az ilyesmit nem érdemes tartogatni, ez olyan Lujzának való gavallér, ő talán tiz évig is elvárna egy jött-mentórt, ha naponként elmenne vele a misére, úgy hallottam járta is a templomot eleget; látod, Lujza, ez a buta azt hitte, hogy Irén olyan higeszü, hogy várni fog ő rá 3-4 évig, csakhogy mórnökné asszony lehessen. He, he, he I No most már tudod kicsoda ? — jegyezte meg epésen Darvasnó. Irén összegyürkölte a kezében levő képet és hirtelen mozdulattal a kosárba dobta.
