Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-06 / 10. szám

X. évfolyam. lO-ik szám. Szatmár, lOOl. Márczius 6. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre —-------— — — — — 6 korona — fillér. Félévre---------------------------------3 „ — Ne gyedévre----------------------------I 50 „ Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttór sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán. A képviselő-választásról. A tapasztalat arról győz meg bennünket, hogy nálunk Magyar- országon az országos képviselő-vá­lasztásnál, hosszú idő óta, nem orsz. politika játszsza a főszerepet, hanem egyes városok külön politikája ér­vényesül. Nem országos érdekek körül csoportosulnak ezek a külön czentrumok, hanem magánérdekek körül. Nem elvek és meggyőződések harcza a képviselő-választás, hanem a kegyelem morzsáinak elnyeré­séért, egymás ellen való torzsalko­dás, rivalitás. Egyik városnak vici­nális vasút az ideálja, a másiknak pénzügyigazgatóság kellene, a har­madik megyei székhelyről álmodo­zik, a negyediknek a katonai ka­szárnyák elhelyezése képezné a boldogságát, az ötödik magasabb iskolák felállítása után vágyódik, a hatodik gyárkéményeken szeretné legeltetni szemeit, a hetedik vasúti csomópontra áhítozik. És igy megy ez úgyszólván a végtelenségig. Ezek a posztulatumok k ülőn­kül o'n véve oly fontos tényezők az egyes városok szemeiben, hogy ezek elől hátrálnia kell minden országos érdeknek, minden politikai meggyő­ződésnek. Akárhogy csürjük-csavar- juk is a dolgot, de biz ez nem egyéb, mint a húsos fazék politikája. Minthogy ezeket az igényeket csupán a fennálló kormányhatalom képes kielégíteni, azért nagyon ter­mészetes, hogy a rivalitásban levő városok politikája mindig a fennálló kormányt fogja támogatni a képvi­selő-választásoknál. Manó vigye az országos érdekeket — gondolják magukban — csak mi kapjuk meg azt a velős iMUtfkKk a mire vágyó­Sok tekinteti™ hasonlít ez a politika annak a négernek eszejárá- rásához, a ki kannibálok fogságába jutván, a hizlalóba került. Persze látszólag nagyon jól ment a dolga a hizlalóban, mert minden fáradtság nélkül enni, inni volt mindig bőven. Egyszer aztán irgalmas szivii em­berek kiakarták szaoaditani a négert fogságából, ahol előbb-utóbb kés várt reá — de mindnyáj ok legna­gyobb bámulatáta a fogoly nem volt hajlandó követni jószivü barátait, ügy okoskodott a néger : neki most igen jó dolga van, mert minden vágya teljesül, azért nem hagyja el fogságát, ha mindjárt később lenya­kazzák is. Az országos képviselő-válasz­tásoknál tapasztalt eme decentrali- záczió szintoly keveset törődik a közszabadsággal, a haza érdekével, mint az előbb emlitett néger a saját jövőjével. Csak magán érdeke nyer­jen kielégítést, a közérdek jó vagy balsorsa nem okoz neki főfájást. Talán sohasem beszéltek annyit a hazafiságról, mint azóta, hogy fel­függesztett alkotmányunkat vissza­szereztük, de azért merné-e valaki azt állítani, hogy hazafiság dolgá­ban előbbre vagyunk ma, mint voltunk az abszolutizmus előtt ? Szó­val nagyon győzzük, de tettel az ellenkezőjét bizonyítjuk. Ha csupán szó kellene a hazafisághoz, ebből telnék bőven, boldog volna a ma­gyarhaza, ámde üres szavakkal nem elégszik meg a haza, ő hazafias cselekedetekből él. Ahol magánérdek játszsza a főszerepet a képviselő-vá­lasztásoknál, ott beszélhetnek az em­berek angyali nyelven a hazafiság­ról, nem ér az semmit, éhen marad ott a szegény haza. ' Akik magán-érdekpolitikát űz­nek a képviselő-választásoknál jobb meggyőződésük ellenére, azok nem hazafiak, hanem kozmopoliták. Ettől a kifejezéstől is irtózik ma minden intelligens ember és méltán, mert a kire joggal rásüthető a kozmopolita bélyeg, az erkölcsileg már meg van halva. Pedig a magánérdek-haj há- szat a politikában és a kozmopoli- tizmus egy hajszálat sem különböz­nek egymástól. Ugyanis mi a koz­mopolita bűne ? A kozmopolita biine abban áll, hogy előtte a haza fogal­ma üres frázis, melynek nincs tar­talma, kifestett maszk, melynek nincs agyveleje, porfelhő, melynek nincs TÁRCZA A zeneművészet a kaih. egyház gyer­meke. Megnyitó beszéd, melyet a szatmári kath. Cecil-egye- sület 1901. márcz. 3-iki közgyűlésén tartott: Pataki Lajos. „Szomorkodik valaki közőletek ? imádkozzék. Csendes szívvel va­gyon ? énekeljen." Jakab 5, 13. Mélyen tisztelt közgyűlés! Ha jelen korunk műveltségének magas álláspontjáról visszatekintünk a múltba, az idők nagy távolában ott látjuk a mi kultú­ránknak első, számbavehető, sőt maiglan is ép, erős alapjait a régi görögöknél. A szel­lemi fejlődhetés feltételeit és eszközeit ma is bámult mély belátásukkal már eléggé kije­lölték, sőt egyes ismeretszikok körét is a legbiztosabb kézzel húzták meg ők, — amint erről az ő nagyszabású tanulmányi rendszerük fényesen tanúskodik. A későbbi világ tanult tőlük, és volt idő az újabb kor­ban, midőn még a rózsáról is csak azt mond­ták el az emberek, amit hajdan valamelyik klasszikus görög költő énekelt. Sőt jelenko­runk is vissza-visszaszáll a régi klassziku­sokhoz és tanul tőlük mintákat, merit belő­lük eszméket. Nevezetes tudnivaló reánk nézve, hogy a régi görögöknél a zenei képzés a művelt­ség elmaradhatatlan követelménye volt; vagyis művelt embernek senkit sem tekintet­tek a zenében való kellő jártasság nélkül. És annál nagyobb tisztelettel gondol erre a mai zenei értelmiség, mert a görögök, kik a szép­nek alapvonalait minden időkre szólólag helyesen rajzolták meg, a zenére nézve is fedeztek fel és hagytak hátra örök törvénye­ket és a zenei képzés értéke, valamint peda­gógiai jelentősége felől sokkal helyesebb nézettel bírtak, mint jelenkorunk, mély a zenét hivatalosan egyáltaláu nem tekinti a műveltség szükséges kiegószitő részének. A görögök a zenére nézve is fedeztek fel és hagytak hátra örök törvényeket. Mily nevezetes dolog a zenében az egész és- fél- hangközök természetszerű váltakozása! A görögök már felfedezték ennek törvóuyeit és megállapították, hogy, ha az ember biztosan és könnyen akar énekelni, C3ak úgy történ­hetik ez, ha egy 8 zöngóből álló hangsoron belül az egész hangközök mellett kétszer félhangköz is előfordul. Oly törvény ez, mely ma is érvényes és ilyen marad mindenkorra. És e törvényen, valamint a 6 egész és 2 fél- hangköznek különböző elhelyezésén alapsza­nak a zenei skálák, vagyis hanglépcsők, melyek a maguk kimerítőbb változataiban szintén görög eredetűek és névszerint kö­r szabó üzletében tartalékos tisztek előnyös árak mellett fölszereltetnek, polgári ruhák legújabb divat szerint ké­szíttetnek, fekete színes öltönyök, téli kabátok bámulatos olcsó árak mellett készíttetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents