Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-06 / 10. szám
2 „HETI SZEMLE“ (10-ik szám.) víztartalma. Azért a kozmopolitának teljesen mintegy, hogy a föld melyik zugába kerülnek egykor az ő hamvai, ki uralkodik felette; neki ott van a hazája, a hol jól érzi magát, a hol enni, inni van bőven. Hát a ki ina- gán-érdekpolitikát űz a képviselő- választásnál talán különb hazafi a kozmopolitánál? Egy hajszállal sem. Ez ugyan nem mondja ki szóval, hogy előtte a haza üres fogalom, de cselekedetével teljesen azt igazolja. Bánja is ő akár micsoda politikai párt tartja kezében a kormány gyeplőjét, csak az ő magán-érdekei ne szenvedjenek csorbát. Tegnap Bánffy előtt borult le, ma Szélit imádja, holnap Apponyinak bókol és igy tovább. Azt tartja az érdekhajhászó politikus, a mit a régi barátok tartottak, hogy a páter guardiánnal mindig jó lábon kell állani. Nos hát lényegben mivel különb az érdekhajhászó politikus a mindenkitől megvetett kozmopolitánál ? Ez az érdekhajhászó politika egész rendszerré nőtte már ki ma- gát Magyarországon. Akiben van egy szemernyi hazaíiság, az meg fogja vetni ezt az utálatos rendszert a küszöbön álló képviselő-választásnál. A máséból kegyesen adakozó főszolgabíró. P. Abel Henrik S. J. Bécsben tartott beszédében olvastuk a következő igen tanulságos történetkét: „Egy előkelő politikus, minek említsem nevét, csak annyit mondok, mindnyájan ismeritek, ifjú nejének betegágyánál időzött, midőn az országházban egy nagyfontosságu egyházpolitikai javaslat fölött szavazásra került a sor. Nehéz volt a választás a honatyának és férjnek, hogy el- menjen-e szavazni, vagy otthon maradjon ? . . . Látva határozatlanságát felesége, imigyen szóla: „Lásd, te úgysem segíthetsz rajtam, ha az Isten úgy rendelte, hogy meghalok; de ott vallásod érdekében nagy szükség van reád. Menj és teljesítsd kötelessévetkezők: dóriai, frigiai, lidiai, mixolidiai, eóli és jóniai. Midőn az idők telje megérkezett, fellépett a keresztény egyház, hogy megmentse az emberiség veszni indult ideáljait ; megtisztítsa, jóvá tegye, ami rossz volt és meg- nemesitse, átmagasztositsa, ami jól talált. Ezt tette a művészettel is. „A keresztény vallás lépteit követve, mihelyt ez a földön megjelent, mindjárt anyjukra ismertek benne a szépművészetek. Odakölcsönzók [neki földi kel- lemeiket, és ő viszont beléjük lehelé isteni szellemét,“ — mondja Chateaubriand. (Kereszténység szelleme: a zenéről.) A keresztény egyház átvette a pogány templomokat és az újszövetség oltárait helyezte belójiik; a pogány bölcselkedés eszközeivel az igaz vallás tételeit világította meg és szilárdította, a pogány költés remek formáiba égi tartalmat öntött és a pogány zene skáláit magasz- tositotta fel az istentiszteleti szertartások ihletett dallamainak kifejezőiül. És ekként lesznek a görög zene skálái az enyészettől megóva még akkor is, „midőn majd az Uj- Seeland vidékéről jövő utazó a londoni hid egyik, romokba dőlt ivén ülve fogja lerajzolni sz. Pál templomának omladókait.“ gedet. Isten vezéreljen !“ Aztán megcsókolta urát és elbúcsúzott. A férj elment szavazni az országházba. Míg odajárt, az asszonyka megtért Istenéhez. Eddig a történetke. Nemde férfias cselekedet volt ? így cselekszik a keresztény katholikus, kinek szilárd és élő hite vagjmn. E nyomon haladva, minket sem tartóztathat vissza a megindított sajtóper, melynek különben rettegés és félelem nélkül nézünk elébe, keresztény kötelességünk teljesítésétől, s az ellenünk indított vallásháború ellen való küzdelemtől, valamint attól sem, hogy ne folytassuk tovább Domahidy főszolgabíró törvényellenes működésének bírálását. Mutatóul és tanulságul, van szerencsénk bemutatni Domahidy főszolgabírónak ujabbi törvényellenes határozatát, a mely következőleg hangzik: 310/1901 Kig. Másolat. V. M. Alispán 33942 számú intézkedésével újabb tárgyalás eszközlése és újabb érdemleges határozat hozatala végett leküldi Hrabovszky István róm. kath. plébános^fc^Tukacs Albert ev. ref. lelkész mérki lak iltál úgy a róm. kath. templom, mintáz ev. ref. templom körüli kerítések eltávolítását kimondó I-ső fokú határozat megváltoztatása iránt benyújtott fellebbezését. Határozat. Úgy a róm. kath., mint az ev. ref. mérki templomok körül épített kerítések további fenntartása, illetőleg utóbbinak'a templom falátóli 60 cm.-ternyire leendő visszahelyezése engedélyeztetik alulírott főszolgabíró által. Indokok. A folyó évi Február hó 5 én megtartott újabb helyszíni vizsgálat során beigazoltatott azon körülmény, hogy séma róm. kath. sem az ev. ref. templom, — előbbi mellett 80, utóbbi mellett 60 c. méternyi távols4gban felállított, és felállítani tervezett disz-kerités a közforgalmat nem akadályozza, amit a hi (község nevében Hrabovszky István és Tukacs Albert lelkészek is kinyilatkoztatnak, — s miután a 2 templomkeritós létesítésének illetőleg felállításának kérdése együtt került a közigazgatási hatósághoz eldöntés végett, — a felekezetek, és ezek tagjai közti békés köznyugalom megóvása érdekében, a kerítések fen- tartását, illetőleg létesítését, úgy a róm. kath. valamint az ev. ref. templom körül határo- zatilag kimondani kellett, — annyival is in(A hires Macaulay mondása a kath. egyház fennmaradásáról.) Tényleg azok a skálák a zeneművészetnek mindenkor kiváló alapformái voltak és lesznek, és az egyházi zene annyival gazdagabb a kifejezés eszközeiben, mert a 6 változatú görög skálát megtartotta, holott a világi zene ma, mint tudjuk, mindössze két skálával dolgozik, melyek közül a moll az eolinak és a dur a jóniainak felel meg. A görög skáláknak életrevalóságát és nagy kifejező képességét fényesen bizonyítják amaz apró dallamok, melyeket Gergely pápa összegyűjtött, és melyekben az érzelmek egész világa rejlett. Annak kellett bennök rejlenie, mondja Hettinger, mert másképpen egy Palestrina nem tudott volna belőlük oly zenét fejleszteni. A régi görög melódiák, Írja ugyanő, új szent hangokká olvadtak, melyekben az isteninek egész fönsége és mélysége nyilatkozik vala. íme, az egyházi melódia sokkal tehetősebb, szinezettebb lesz mindenkor hangulatának és érzelmeinek kifejezésében, mint elszakadt gyermeke, a világi zene, mely az ő két skálája mellett a legkülönbözőbb hankább, mert a községi képviselő-testület részéről azok létesitése ellen óvás nem tétetett. Ezen határozat másolatban vótiv mellett Hrabovszky István mérki róm. kath. lelkészszel és az ev. ref. egyház hitközségi gondnokával közöltetni rendeltetik. Nagy Károly 1901. Február hó 8-án. Domahidy főszolgabíró. * A mennyiben Domahidy főszolgabíró ezen úgy Márk községre, mint a nagytöbbségben levő róm. kath. hívekre nézve sérelmes és törvényellenes határozatára Mérk község képviselőtestületének többségben levő tagjai adják meg, az alább közlendő fölleb- bezésben, az érdemleges választ; mi csak egy pár megjegyzésre szorítkozunk a jelen alkalommal. Minthogy mi róm. katholikusok a saját területünkön keiitettünk, nem volt és nincs is szükségünk senki engedélyére, miért is a róm. katholikusok visszautasítják Domahidy kálvinista gondnok és főszolgabíró azon atyáskodó indokolását, mintha az ő kegyelme s engedélye folytán lenne csak fenntartható a róm. kath. templom 20 óv óta fennálló kerítése, nekünk nincs engedélyére szükségünk, s nem is fogadnánk el tőle ajándékot, kivált olyan ajándékot, mint ő szokott adni, a máséból; visszautasítjuk azon hiábavaló igyekezetét is, melynél fogva bennünket, róm. katolikusokat, mindig a „felekezetek“ közé számit. Ami különben a felekezetek és ezek tagjai közti békés köznyugalom megadását illeti, ez abszurdum a Domahidy szájából, hiszen eddigi s legutóbbi intézkedései épen az ellenkező czélt szolgálják. A mérki vallásháború megindítója egyedül Domahidy kálvinista gondnok és főszolgabíró volt. Békében éltünk, mig ő bele nem avatkozott ügyeinkbe. No" de még lesz több mondani valónk is, azért lássuk most a föllebbezést. Tekintetes vármegyei Alispán url Domahidy főszolgabíró 3l()/1901. Kig. sz. a kelt határozatának, melyben az ev. ref. imaház „kerítésének további fenntartása, illetőleg utóbbinak a templom falátóli 60 cméternyire leendő visszahelyezését“ engedélyezi, indokaiban azt állítja, hogy ezt „határozatilag gúlátokat is nem ritkán egyjellegű módozatokkal kénytelen interpretálni. Ismeretes előttünk a lelkes kijelentés, mely a kath. egyházat a tudományok és szépművészetek dajkájának mondja. Itt, természetesen, Cicero a saját háza ügye mellett szól. Az az egyházi felfogás önmagáról önérdekében beszél; tulajdon termékét önmaga árulja és fennen dicsőíti. Ez egészen természetes valami. A replikát is ösmerjük. Legalább is a művészeteknek nem keresztény eredetű alakjaira nézve rendesen mondani szokták, hogy pl. a szobrászatot a keresztény világ a pogányság lábainál tanulta ; mert ez a művészet a régi görögöknél már oly fokon állott, hogy azt a későbbi korok nemcsak felül nem múlták, de utói sem érték. Tudnunk kell azonban, hogy a művészetek a tiszta eszméknek tárgyai nélkül bármennyire kápráztatóan tündöklő, de külső technikává alacsonyodnak. Az egyház öntött beléjük elevenítő lelket, a legtisztább eszményeknek örökszent tartalmát, miáltal a művészeteket az igazi fennség magaslatára emelte, hol azok már csak tiszteletre indítanak, égi illatot lehelnek, ártatlanul gyönyörködtetnek, nemesítenek, oktatnakós nevelnek.
