Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-27 / 9. szám
3 és az életet, melytől oly sok boldogságot, volt joga remélleni. Holttestét ideiglenesen Cannesban helyezték örök nyugalomra. Mélyen megrendülve osztozunk a főúri család gyászában, — adjon a jó Isten nagy fajdalmára gyógyírt, vigasztalást. A mélyen sújtott család a halálesetről a következő gyászjelentést bocsátotta ki : Özvegy gróf Cebrián 1st vénné szül. báró Vécsey Magda, csillasrkeresz- tes hölgy, a maga valamint gróf Cebrián Mária, Hubay Jenőnészül. gróf Cebrián Róza, Hubay Jenő és ezek gyermekei, ugyszinle szklabinai és blatniczai báró Révay Ferencz, özv. gróf SchaffyotsehRudolfnéfsoeur Josephe= Therése) és gróf Schaffgotsch Rudolf, neje szül. gróf Jelasic Ida és leányuk Irén nevében szomorodott szívvel jelenti szeretett férjének,illetőleg testvérüknek,sógorának, nagybátyjuknak, unokaöcscsüknek és unokatestvérének, méltóságos gróf Cebrián István de Figuerollas et. Rivalta cs. kir. kamarás, a 11-ik huszárezred tart. főhadnagya és a jubileumi érem tulajdonosának folyó hó 19-én, életének 33 ik, boldog házasságának 7-ik évében, hosszas szeuvedés után Cannes ban történt gyászos elhunytál. A megboldogultnak hült tetemei folyó hó 21-én fognak a róm. kath. anyaszentegyház szertartása szerint beszenteltetni és ideiglenesen Cannesban nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozatok Losonczon, Fü'eken és Budapesten a ferenczrendi atyák templomában folyó hó 23 án délelőtt 11 órakor fognak a Mindenhatónak bemutattatni. Cannes, 1901. évi február hó 19-én. R. i. P. A japáni érsek köszöneté. Ő méltósága a püspök ur nemrég jelentékeny pénzsegélyt küldött a japáni érseknek az ottani szegény egyház czéljaira. Az érsek most egy köszönő levél kíséretében 26 darab szebbnél szebb tájképet küldött viszonzásul a püspök urnák nagylelkűségéért. — A levél latin szövege magyarul következőleg szól : Tókió, 1901. jan. 12. Méltóságos és Főtisztelendő ur! A Méltóságod által hozzám küldött könyöradományt megkaptam és Méltóságodnak e missio szükségleteivel szemben tanúsított jóindulatáért nagy köszönetemet nyilvánítom. E T I S Z E M L E“ (9-ik szám ■I A Méltóságod által említett kis képek elfogyván, más nehány Japánra vonatkozó képet szívesen mellékelek soraimhoz, méltóz- tassék azokat kegyesen elfogadni. Egyébiránt ájtatos imáiba essz. miséibe ajánlva magam, vagyok Méltóságodnak, alázatos és lekötelezett szolgája Krisztusban: Péter Mária József érsek. Uj díszpolgár. Tabódg József cs. és kir. kamarás, miniszteri osztálytanácsost Munkács városa az ottani szegény népre nézve áldásos fehér-kereszt egyleti gyermekmenhely letesitése alkalmából egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá választotta. Pénzügyi titkárnak nevezte ki a pénzügyminiszter Kovássy illés nagykárolyi pénzügyig. segódtitkárt a fiumei kir. pénzügy- igazgatósághoz. firyászhir. Részvéttel vettük a köv. gyász jelentést: Aianttroti.uk mély fajdalomtól meg' tört szívvel jelenük a felejthetetlen férj, legjobb apa, szerelő testvér és nagybátyának, Bódy László fehér-gyarmati kir. járas- birónak, élete 53-ik, boldog házasságának 26 ik évében f. hó 22-én d. e. 9 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytat. A drága halottnak hült tetemei f. hó 24-én d. u. 1 és fél órakor fognak a fehérgyarmati ev. ref. egyház szertartása szerint a fehérgyarmati ev ref. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Fehér-Gyarmat, 1901. február hó 22-én. Béke hamvaira 1 Özv. Szegedy Gyuiánó, szül. Bódy Mária mint testvér. Pataky Sáudornó, szül. Mthálik. Aranka, Szegedy Hona, mint unokahugai. Özv. Bódy Lászlóné, szül. Várady Aranka, neje. Bódy Elemér, fia. — Özv. Józsa György né, Kállay Zsuzsánna, Nagy-Szekeresen életének 78-ik évében elhunyt. Hült tetemeit a matolcsi sir- keribeu helyezték örök nyugalomra. — Szil- vásy József polgártársunk tegnapelőtt, d. u. 2 órakor életének 68 ik, boldog házasságának 38-ik évében elhunyt. Hült tetemeit, ma délután 4 órakor helyezik örök nyugalomra. — Martikány János vasúti tisztviselő tegnap reggel, életűnek 63-ik, boldog házasságának 26 ik évében elhunyt. Hült tetemeit holnap délután három órakor helyezik örök nyugalomra. Orvos választás. Sárközy Adórján dr. helybeli gyakorló orvost Kun-Agotán egyhangúlag városi orvosnak választották meg. tapasztalhattuk, hogy különösen az idős egyének (nálunk falun értve) nem tudtak sem Írni, sem olvasni, kivéve egy—kettőt, mig a fiatal generacziónál már az arány épp megfordítva van, mi arról tesz tanúságot, hogy a kultur-államok között előkelő helyet foglalunk el. A felnőttek oktatása igen fontos a nemzeti kultúrára, mert nem csekély a'ok száma, kik mostoha viszonyaik miatt nem járhattak iskolába tanköteles korukban, nagyszámmal vannak olyanok is, kiknek e haza nyelvét nem volt alkalmuk elsajátítani. Ezektől nem lehet megtagadni az oktatást, különösen ott, hol maguk a felnőttek szívesen akarnának tanulni. Marosán János. Hire k. • Személyi hir. Ludvigh Gyula, a M. Á. V. elnök-igazgatója, amultnapokban városunkba érkezett, hogy az uj vasúti indóházat megszemlélje. — Innen Debreczenbe rándult át, hogy az ottan épülő díszes indóház munkálatát megtekintse. A 3.600,000 korona költséggel épülő 200 méter hosszú, modern stilü pályaházat már tető alá hozták s még ez év folyamán át fogják adni rendeltetésének. Gyászhir. Vármegyénknek közszeretetben és tiszteletben álló főúri családját, báró Vécseyéket rendkívül súlyos csapás érte. A nagyérdemű főur, báró Vécsey József veje, figuerollást és rivaltai Cebrián István gróf, kir. kamarás, tartalékos huszárfőhadnagy s vele a Cebrián. grófi család Magyarországon honosított ágának utolsó férfisarjadéka a múlt kedden Canesban, Olaszországban, hol egészségének helyreállítását kereste, meghalt. Mintegy hót évvel ezelőtt vette nőül Vécsey Magda bárónőt, de boldog családi életűket csakhamar szomorúság zavarta meg, mert a fiatal gróf nemsokára súlyos betegségbe esett, s nem is gyógyult fel belőle többé soha. Végre e hó 19-én megváltotta a halál szenvedésétől. Harminczhárom éves volt csak. Ifjú korának küszöbén kellett itt hagyni szeretett nejét, testvéreit, kedves családjának tagjait De mégis, nem tagadhatom, bájai lebilincselő varázs erőt gyakoroltak reám s napról-napra, gyöngédebb viszony — ha ugyan igy nevezhető ez eszményi rajongás — fűzött a szellemes és okos kis grófnőhöz, ki figyelmesen leste ajkaimról a szót s mohón szívta azok értelmét magába, nem egyszer kifejezve előttem nagyrabecsülése. Két évig működtem már a grófi háznál, a fiuk szépen haladtak s Adél grófnő gyönyörű hölgygyó fejlődött. A figyelmes okos kis tanítványból ti- zenkilencz éves bájos szűz lett. Már többen esengtek — a szomszéd uraságok közül a szép Adél kezéért, de ő azon következetességgel, mely jellemének egyik fő vonása volt, lehetőleg kitórőleg bánt el velük, úgy, hogy valamennyiük inkább elutasitásnak, mint biztatásnak vehette Adél nyilatkozatait. Mit szóljak magamról? —hisz tudtam én azt, hogy őrültség lenne szivem érzelmeit szavakba önteni, vagy csak egy parányi reményt is táplálni szivem eszményi szerelméhez. — Mert szerettem, — szerettem, — de reménytelenül és lemondással. . . Adéllal most már ritkábban találkoztam, de ezek a pillanatok annál boldogabbak és feledhetetlenebbek lettek szivemnek. Mert van-e a földön nagyobb boldogság, mint szeretni és viszont szerettetni ? Adél szeretett ! Boldog voltam; de egyúttal majdnem kétségbeesett. Igen — mert arra, mi ezután következett még — gondolni sem mertem. A gróf — ki egyébként igen keveset törődött az otthonában történt dolgokkal ; mert nővérének teljhatalmat adott háza fölött s tudta, hogy az nem ól vissza bizalmával — egyszerre megváltozott. Érdeklődni kezdett minden iránt, többek között az ón csekély személyem s ama gyöngéd viszony iránt, mely engem lányához fűzött. Ezt mórlegelgetve, az elutasított kérők mind az ón rovásomra estek, s most már a gróf belátta, hogy engem eltávolítani, ez az egyedüli orvosság lánya makacsságának gyógyítására. — Röviden adta tudtomra, hogy fiait intézetbe küldi és tetszésemre bizza meghatározni a napot, midőn elutazzam. Levoltam sújtva. Másnapra határoztam az indulást s keserű rezignáczióval vártam azt a szomorú órát, melybeu örökre válnunk kell. . . . Szobámban ültem egész este. Egyszer úgy tiz óra tájban, halk kopogás riasztott föl merengésemből. Szó nélkül nyitottam fel szobám ajtaját; de szavakba nem önthető meglepetés ért. Adél állt a küszöbön, halvány arczczal, vörösre sirt szemekkel, porköpeny és fején könnyű .sálkendővel. Belépett és határozott hangon szólított nevemen. — Vincze, — ön holnap utazik, oh ezt ón régen tudtam, hogy igy lessz, de legyen nyugodt, nem fog egyedül távozni innen. A plébános úrtól jövök, mindent elvégeztem vele, hisz ő engem annyira szeret, születésem óta ismer, ő öntötte fejemre a kereszt vizet — mondom annyira szeret, hogy képes lesz értem oly nagy áldozatot hozni, mely tudom, atyám bősz haragját vonja ősz fejére; de nem tagadhatta meg kérésem, mert tudtára adtam, hogy életem boldogsága függ ettől. Nem ment könyen ez a dolog, mert hisz ő ismeri atyámat, kinek kegyurasága alatt őszült meg tisztesség és szeretetben. Könyörögtem, zokogva kértem, tegye
