Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-27 / 9. szám
4 „HETI SZEMLE“ (9-ik szám.) Kinevezés. Ő felsége a király Steiger Béla vasúti tisztviselőt, tartalékos hadnagynak, a pénzügyminiszter Lengyel Gergely közigazgatási bírósági irodatisztet Marosvásárhelyre pénzügyi fogalmazónak, Lugosy István gyakornokot a nagybányai adóhivatalhoz adótisztnek nevezte ki. Súlyos vádat emeltek Demián György nyegrefalusi községi biró és társai Nagy László alispán és Dienes Dezső nagybányai főszolgabíró ellen a belügyminiszter előtt. Azt állítják, hogy volt körjegyzőjük Bartos Mihály számtalan visszaélést, zsarolást, oki- ratbamtsitást és sikkasztást követett el, mit az illetékes közigazgatási hatóságnak jelentetlek is. Konstatálva lett az elrendelt fegyelmi vizsgálat folyamán, hogy hamis nyugtákkal őt meg nem illető összegeket vett fel a községi pénztárból és egyes felektől, hogy a községi számadásokon a képviselő testület jóváhagyási záradéka és az aláirt nevek hamisítottak, mert azok jóváhagyva sohasem voltak, hogy a befizetett közadókat nem számolta el. Ezt határozatában maga a főszolgabíró is kimondotta. Ennek daczára a felettes hatóságok beszüntették a vizsgálatot, a főszolgabíró azon ajánlatot tette a községeknek, hogy ne kergessék börtönbe a szerencsétlen vén gazembert, hanem kompensálják fizetésűé tra- lékát az elsikkasztott összegekkel, hagyják tyugdijba menni, ne kutassák az elsikkasztott és el nem számolt összegeket. A községek a paktumot, elfogadták és futni engedték a bűnöst. Most évek múlva elrendeli az alispán, hogy a megkárosított községek és azok birái 2-tOO koronái fizessenek, külön beni végrehajtás terhe alatt Bartos Mihály volt közjegyzőnek fizetéshátralék czimén. Ezt panaszoljak fel a belügyminiszternek és egy központi kiküldöttet kérnek az ügy megvizsgálására. Ami a p utász további részében foglaltatik, förmedvény a magyar hatóságok ellen, melyek a román népjl. megrontani, gazdasági, közművelődési és nemzetiségi fejlődésében megakadályozni hazafias eljárásnak vélik. Az ügyet mindenesetre meg kell vizsgálni és a. bűnös vegye el büntetését, legyen az alispán vagy főszolgabíró, azt azonban megtorlás nélkül nem hagyhatja a belügyminiszter, hogy a magyar közhivatalnokokat meg s holnap reggel négy órakor egyesítsen bennünket ama szt. kötelékkel, mely nem lessz többé szétbontható soha. Megígérte, — kényes szemmel Ígérte — megteszem gyermekem, az Isten segítse önöket. — Tanukról is gondoskodott, egyik lessz az öcscse, a másik a kántor; igy minden rendben volna, kérdlek, édes Vincze, akarod-e te is, hogy igy legyen ? — Hogy akarom-e?! — Istenem! — elképzelhetik, hogy az öröm majd meg őrjített s az egészet csalóka álomképnek hittem. Oh, ő valódi angyal volt. A nagy boldogság megnémitott, nem tudtam egyebet mondani ez egy igénytelen szónál szivem oltárképének: köszönöm, köszönöm. Örömtől sugárzó arczczal folytató : — Édesapát azt gondolom, hogy rövid idő alatt megfogom engesztelni, hisz tudod mennyire szeret, s be is fogja látni, hogy ez már úgyis megváltozhatatlan. Holnap négy órakor tehát a viszontlátásra, édes Vinczém! A kocsi készeit fog várni a park hátulsó ajtajánál az öreg hűséges Jóska inas mindenbe be van avatva. ily általános kifejezéseket használva, alaptalan vádakkal illessék még azon esetben sem, ha az ad hoc ügyben valamelyik felettes közigazgatási tisztviselő vétkes volna is. A magyarok a nemzetiségi gyűlölködést soha sem ápolták, hanem igenis voltak és vannak román izgatok, kik a békés nép nya kára nem egyszer felkötik a kolompot. Abból a. felfolyamodásból úgy érzik ki, mintha hasonló agitátió műve volna. Áthelyezés. Majláth Ferencz uradalmi ispánt Erdődről Tót-Megyerre (Nyiiramegye) helyezték át. Az erdődi intelligentia szombaton este búcsúzott el a közszeretetben álló férfiútól. Szép társaság volt jelen, melynek nevében Prohászka erdőmester és Domokos főszolgabíró mondott istenhozzádot. a távozónak, a szatmári jóbarátok nevében dr. Fodor Gyula beszéli. Egyébiránt. Szatmáron csütörtök este fognak összegyűlni tisztelői és jóbarátai a Sörcsarnokban. A király adománya. Ő felsége a fehér gyarmati róni. kath. hitközségnek a leégett templom felépítésének költségeire kétszáz koronát adományozott, A VÖrÖS kereszt egylet a múlt vasárnap megalakult, városunkban. A gyűlésen a főispán elnökölt, lendületes beszédben ismertetvén az egylet magasztos hivatását. Tankóczy Gyula jelentést tett az egylet vagyoni állapotáról, jelenleg 1500 korona érlékkel bir. Hermán Mihály indítványára a főispánt és nejét diszelnököknek választották, Fechtel János dr. indítványára a főispánnak kifejtett buzgalmáért köszöuetet szavaztak. Taggyüjtő ivek osztattak ki. Jótékony adomány Hampel János czitüzetes kanonok, nyug főgymn. tanár az ungvári Gizellaháznak 1000 (egyezer) koronát adományozott. Nemes tett, mely méltán megérdemli mindnyájunk elismerését és nagyrabecsülését, Ad inultos annos ! A nagykárolyi szinügyi bizottság a pályázó szatmári színigazgatóval szemben Somogyi Károly nagyváradi színigazgatónak adta meg a nyári sesonra az engedélyt. Eddig mindig a szatmári színigazgató nyerte el. Kimondatott azon elv, hogy ez jövőre is úgy fog történni, ha a szatmári szinügyi bizottság a nagyMég egyszer kicseréltük gondolatainkat és jó éjt kívánva egymásnak, ő gyorsan távozott, míg én gondolatokba mélyedve vártam a reggelt. Olyan zimankós, hűvös szeptemberi reggel volt, hogy novemberbe is oda illett volna. Olomszinü felhőgomolyok boriták az eget, sürü, hideg eső permetezett s csúf északi szól sivitott a park százados fái kö'/ött. Kint vihar dúlt, de szivemben májusi verőfényes nap ragyogott. Ne higyjék, kérem, hogy talán köny- nyelmiien kiragadtam ez angyali lényt az ő kényelmes otthonából? Nem, ezt nem tettem volna. Biztos kilátásom volt egy tanári állásra, s mig azt elnyerem, ifjú nőmet a vidéken lakó öreg nagybátyámhoz szándékoztam vinni, ki sorsom iránt mindig melegen érdeklődött,, mivel szüleim rég elhaltak. Reggel négy óra volt, épen szombat. Buzgó fohász fakadt szivemből, kérve az én menyei jó Anyámat, hogy nldja meg szivem frigyét. károlyiak igényeit, a színház kiadásánál figyelembe veszi. A Kölcsey kör a jövő vasárnap dólelőt, 11 órakor közgyűlést s ezzel kapcsolatosan matinét tart a szokott helyen, programmja: 1. Elnöki megnyitó, tartja dr. Farkas Antal. 2. „Nyitány,“ Heroldtól. Előadja a helybeli m. kir. honvéd-zenekar. 3. Titkári jelentést tartja dr. Fechtel János. 4. A remete, Kölcsey Ferencziől. Szavalja Hermán Margit k. a. 5. Pénztári jelentés. Tartja Radó Bertalan. 6. Emlékezés Kölcsey Ferenczre. Tartja Osváth Elemér. 7. Csárdás-Balett Nyáritól. Előadja a helybeli m. kir. honvéd-zenekar. A íőpásztor adománya. Ő méltósága a püspök ur a helybeli tüzoltóegyesületne c a farsangon tartott tánczrnulatság költségeinek fedezésére 40(negy ven) koronát adományozott. A tiszavidéki dalos szövettség pénteken választmányi ülést tartott Debreczenben, melyen dalegyesíiletünket Jaskovics Ferencz elnök és Méder Mihály karmester képviseltek. Fontos tárgya volt az idei dalünnepóly helyének és idejének megái apitása. Abban egyeztek meg, hogy az ünnepélyt Debreczenben augusztus 24 és 25. napjain fogjak tartant. A Szatmári róm. kath. egyhm. néptanítók segély-egyesülete f. évi rendes közgyűlését máicz. hó 6 án, szerdán délelőtt 11 órakor tartja meg a püspöki palotában. Dj iparág Szatmáron. Reszelő vágó-üzlet telepedett le városunkban, a minek uradalmi gépészeink, lakatosaink, kovácsaink, s egyébb iparosaink látják legnagyobb hasznát. Eddigeló Debreczenbe, Nagyváradra vagy Kolozsvárra kellett tetemes költséggel küldeni az elkopott reszelőket és ráspolyokat, újból fői vágatáéra, most e költségek meg lesznek takaríthatok. Az uj iparág helyiségei Felső Szamospart 3. és az ipari hitelszövetkezet elárusító csarnoka: Deák tér 3., a hol reszelők s ráspolyok kaphatók, a használtak újból vágottakkal becserélhetők s fölvágatásra beadhatók. Bővebbet a lapunk hirdetései között. Borzalmas öngyilkosság történt folyó hó 22-én Akna Szlatinán. Ugyanis Mán András sóbányász ellen, — a ki huzamos idő óta nagymérvű iszákosságban szenvedett s ré- szegeskedóse most is, mint rendesen, minden fizetését, fölemésztette, — felesége erősen ktMinden úgy volt,, mint Adél mondta. Az esküvő megtörtént,, öt óratájban már a kastélyban voltunk, ki-ki szobályába vonulva. Adél kért, esengett, hogy engedjem meg neki a nehéz munkát, atyjával közölni mindent. Én elleneztem ezt, de ő meggyőzte ellenvetéseimet és mint atyja kedvencze könnyebbnek vélte e nehéz szerepet, ha magára vállalja. Oh! bár soh’se egyeztem volna bele, akkor lehet., hogy még ma is . . . itt elekadt az öreg ur szava és két fényes könycsepp tanuskodók belső felindulásáról . . . még ma is élne szeretett Adélom. Hogy mily jelenet játszódott le apa és leány között, arról csupán akkor lett fogalmam, mikor Adélt ájultan, élettelenül hozták szobámba. Gyöngéden tették le a pamlagra, s az öreg Jóska inas fülembe súgta kétségbeesetten : — Uram, távozzanak innét azonnal, me t a gróf ur dühe határt nem ismer. Midőn Adél mellé térdeltem a vér megfagyott ereimben, úgy feküdt ott,, mint egy letört liliom, az életnek semmi nyoma az arczán.
