Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-13 / 7. szám
a kérelmet részben teljesítette is és a számláló-biztosok részére meghatározott 40 korona átalányösszeget 50 koronára emelte fel. A munkálatok felülvizsgálásáért megszabott napdijat azonban a közgyűlés nem pótolta meg. A szatmári hegyen eg}- vágóhíd felállítását határozta el a közgyűlés. Helyéül Sándor Lajosné középhegyi földjét jelölte ki a bizottság, de a tulajdonos oly magas árt kért földjéért, hogy azt nein lehet a városnak megadni. Ezek után az említett földterület előtti közteret jelölte ki a bizottság s a közgyűlés ide rendelte az uj vágóhidat felépít.» etn i. Bodnár György és Nagy Károly szomszédos szőlőbirtokosoknak az építés ellen beadott fellebbezését figyelmen kívül hagyta. Valkovics Sámuel Kossuth-kerti bérlő 16000 korona kárpótlást kért a várostól és azt, hogy őt a kioszk bérletéből engedje ki a város. Különböző, de el nem fogadható okokat hozott fel annak igazolására, hogy a kioszk vagyonilag teljesen tönkretette. A közgyűlés Kovács Leo felszólalása után a kérelmet elvetette. A husvágási szabályrendelet módosítására vonatkozó uj szakaszok tárgyalásába Uray Géza indítványára nem mem bele a közgyűlés, hanem azt érdemleges előkészítés végett a jogügyi szakbizottságnak adta ki. A szatmári gör. kath. egyháznak 230 korona segélyt szavaztak meg. Többet azért nem szavazhatott meg a gyűlés, mert ily czélraa költségvetésben nagyobb özszeg nem volt felvéve. Kilátásba helyezi azonban, hogy az egyháznak a jövőben is fog segélyt nyújtani, ha kérvényét a költségvetés tárgyalása előtt benyújtja. A városi épületeknél az 1901. évre felvett javítások és kisebb munkálatok végrehajtására elhatározta a közgyűlés, hogy azokat, melyekre átalányösszeg van felvéve, házilag kószitteti, a többit vállalatba adja. Ily czélra összesen 23869.8 koronát szavazott meg. A városi erdőségekben levő legelők, valamint a körtvélyesi nyári legelő bérét valamivel felemelte a közgyűlés. A felemelésnek az volt az indító oka, hogy a jó legelőért fizetett dij eddig oly kevés volt, hogy 4 ráz egész lényemben. Nehéz óra volt ez, lassan teltek a perczek; mintha ki lettem volna cserélve. Az egyik perczben boldognak, a másikban egészen szerencsétlennek éreztem magam. A leány észrevehette zavarom, annál is jobban, mert egyet kétszer is kellett kérdeznie, hogy megértsem. Végre is engedve szivem ösztönzésének abban a hitben, hogy szépen kigondolt reményemnek elrontója nem lesz, lehajoltam s megcsókolva kezét, rebeg- tem: szeretem. A leány arcza e szó hallatára pirosra gyuladt, a zavar és boldogságnak különös vegyüléke volt szemében. De ez csak egy perczig tartott igy. A kigyult arcz hirtelen mosolygóssá vált s a leány kezét felém nyújtva, adta meg ő is az „igen“ szót. Elfelejtve mindent, forrón öleltem át a szép arczu leányt. Az édes szavaknak, bizalmas öleléseknek a bólingató falombok, az ifjúságukban pompázó ’'irágok és végtelen távolában az égnek a ragyogó nap voltak a mélytitku jelenetnek tanúi. Skrabatovics Endre. silány legelőért más helyen jóval többet fizetnek. A közgyűlés elrendelte azt is, hogy a legelőkre első sorban városi jószág hajtandó s csak ha van fölös hely, akkor fogadható a legelőre idegen jószág. A máté-szalka—fehér gyarmati—bereg szászi vasút engedményesei közé belépett, a város s az előmunkálatok költségeire 1600 koronát szavazott meg a törvényhatóság. A tárgysorozat ki lévén merítve, a gyűlést 3Uö órakor a főispán berekesztette. .HETI SZEMLE (7-ik Hírek. Nemes adomány, ő méltósága a püspök ur költőkirályunk, Vörösmarty Mihály emlékszobrára 200 (kettőszáz) koronát adományozott. A birÓSág köréből. Kormoss Béla szob- ránczi kir. járásbirónak nyugalomba vonulása folytán a szobránczi kir. járásbíróság vezetőjévé Stépán István szobránczi kir. járásbiró neveztetett ki, illetve helyeztetett át. Hymen. Madzsar József dr., budapesti orvos, egyetemi tanársegéd a napokban vezette oltárhoz Nagy-Károlyban dr. Jászy Fe rencz orvos leányát, Alice kisasszonyt. Heister Antal, a gróf Ztchy-uradalom ispánja Sár- bogárdról e hó 5-én esküdött örök hűséget Fábry Endre nagykárolyi polgár leányának, Mariska kisasszonynak. Kinevezés Vármegyénk főispánja dr. Török Istvánt a városi közkórházhoz rendelő orvosnak, a nagykárolyi pénzügyigazgatóság N. Malachowszky Imre nagykárolyi dijnokot a fehérgyarmati kir. adóhivatalhoz díjas adó hivatali gyakornoknak nevezte ki. Gyásyhir. Az egyházmegyének ismét gyásza van. Csőke Imre fancsikai plébános költözött el e hó 6-án az élők sorából. Csendben, zajtalanul működött kis plébániáján, egyike volt azon manapság már ritkaság számba menő egyéneknek, kik munkásságukban nem mások elismerését, hanem saját leikök nyugalmát keresik. Jó plébános, híveinek gondos atyja volt. Életrajzi adatai a következők: született 1837. ben nov. 1-én, áldozárrá szenteltetett 1860. decz. 13-án, ezután mint segédlelkész működött Szatmáron, Fehér-Gyarmaton, Beregszászban, Felső-Bányán, Tisza-Újlakon és Sándor- faluban. 1864-ben lett fancsikai administrator, s ezen időtől fogva egész haláláig buzgón működött a hívek lelki életének előmozdításán. Holttestét e hó 7-én a község lakóinak általános részvéte mellett helyezték örök nyugalomra. A temetési szertartást a kerületi esperes, Govrik János kökönyösdi plébános végezte. Haláláról az ugocsai esperesi kerület papsága a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Az ugocsai róm. kath. esperesi kerület lelkészkedő papsága az Isten akaratán megnyugvó szív őszinte fájdalmával jelenti, hogy főtisztelendő Csőké Imre fancsikai róm. kath. lelkész életének 64. s lelkészkedésének 41. évében folyó évi február 5-én, szivszélhüdés következtében az Urban elhunyt. A temetés folyó hó 7-én délelőtt V2 10 órakor sz. misével egyetemben fog megtartatni. Kelt Fancsika, 1901. február 6-án. Az Ö. V. F. N. Áthelyezés* Az első magyar általános biztosiló társaság igazgatósága Lendvai Vilmost, a helybeli főügynökség czégjegyzőjét titkár helyettesi minőségben Eszékre helyezte át. Polgármester lemondása. Popovics Miklós ny. kir. táblai biró, ki csak nemrég választatott meg Ungvár város polgármesterének, lemondott ezen állásáról. Tanárok áthelyezése. A vall. és közokt. miniszter Kereskedő László zalaegerszegi állami főgynan. rendes tanárt a szatmári kir. kath. főgvmnasiumhoz, dr. Vida Sándor szatmári kir. kath. főgymn. helyettes tanárt azala- egerszegi állami főgymnásiumhoz helyezte át. Gyászhir. Juhász Károly honvéd százados, ki városunkban is huzamosabb ideig állomásozott, Budapesten, életének 42-ik évében elhunyt. A szatmári kath kaszinó február hó 10 én, vasárnap este 6 órakor a „Czeczil egyesület“ hangverseny termeben felolvasó ünnepséget rendezett. Városunknak szép és nemes szórakozást kedvelő közönsége régóta kíséri élénk érdeklődéssel ez ünnepségeket, melyeknek Ízléssel összeállított műsora mindig nemes és tanulságos élvezetet nyújtott a zene és dal barátainak s az aktuális kérdések iránt érdeklődőknek. Sa kath. kaszinó ez alkalommal is megfelelt a várakozásnak, melynek felolvasó ünnepsége elé néztünk. A műsort Haller Jenő ur gyönyörű orgonajáteka nyitotta meg. Stehle-nek az ,,0 Sanctissima“ kezdetű szép Mária-ének felett irt ábrándját játszotta tőle megszokott érzéssel és szabatossággal. A darabnak nagy nehézségeit nagy vituozitassal küzdte le s mesteri játéka alatt valóban hallottuk az élet tengerének háborgását, éreztük a szivbeli békeség édességét, majd buzgó ima szárnyaira emeltek a mélabus, — szívhez szóló dallamok — s végül a kivívott győzelem s a megszerzett boldogság akkordjaitól meghatva tapsoltunk művészetének. — Majd Melles Emil gör. kath. főesperes lépett a felolvasó asztalhoz s nagy készültséggel értekezett napjaink egyik állandóan szőnyegen levő kérdéséről, a görög és latin, helyesebben «mondva a Julius és Gergely- féle naptárak összeegyeztetéséről. Világos egyszerűséggel mutatott rá azon okokra, melyek a két naptárnak ma már 13 napot tevő különbözeiét létrehozták; rajzolta a különböző időkben tett intézkedéseket, mellek a polgári évnek a csillagászati nap-évhez való pontos alkalmazását czélozták. Vonzó előadása, erős logikája s tiszta, magyaros nyelvezete mindvégig lekötötte hallgatói figyelmét, kik sürü tapsokban igyekeztek kifejezni köszönetöket a tanulságos előadásért. Felolvasását lapunk jövő számában közöljük. — Ezután Ékkel Elemérné, Olgyai Berta úrnő játszotta zongorán Littolf „Spinn- lied"-jét s Weber „Polacca brillant“-ját. Már kedves megjelenése maga zajos tapsokat aratott ; mikor pedig ujj a i alatt megelevenedtek a zongora billentyűi s a szédületes futamok, gyönyörű változatok összhangzatos zenéje betöltötte a nagy termet, oly hatalmas tapsvihar támadt, minőt e helyen ritkán hallottunk. A perczekig tarló tetszésnyilvánítást, újrázást azzal hálál a meg a művésznő, hogy „ráadásul“ két darabot játszott még, melyek egyike egy változatokban gazdag, remek magyar ábránd volt. — Játékát a felfogásban önállóság, a kidolgozásban művészet, s általában nemes Ízlés jellemezte; könnyen, igazi bravúrral győzte le azon nem kis nehézségeket, melyeket a Czeczil egyesület zongorájának általánosan ismert kijálszatlansága gördít a legügyesebb, leggyakorlottabb kezek elé is. Szóval elmondhatjuk, hogy mesteri játéka még sokáig emlékezetünkben marad. — Végezetül Mondik Endre és Ékkel Lajos urak Chernbirni „Kettős“-ét énekelték Méder Mihály ur zongora kísérete mellett. Mondanunk sem kell, hogy hasonló társas összejöveteleink ismeretes szép hangú szereplői most is zajos sikert arattak ügyesen megválasztott, érzéssel, szabatosan előadott szép darabjokkal s a lelkes közönség sok bőséges tapssal honorálta fáradozásukat. A szép számú előkelő közönség nagy része az ünnepség után a szomszédos kath kaszinóba men tát, hol vidám czigány- zene mellett sokáig együtt maradt. Terebes viselt dolgai. Úgy halljuk, a terebesiek rósz néven vették, hogy egy kö- zelebi alkalommal a községet tolvajbandának neveztük. Értesülésünk szerint agyon- veréssel, meg sajtóperrel fenyegetnek bennünket. Az előbbi lehet, hogy kitelhetik, a másiknak nézünk elébe. Mi amit mondtunk, megmondtuk, nem vonunk vissza belőle semmit. Amiáltalánoskifejezés volt közleményünkben, szám.)
