Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-18 / 51. szám

X. évFolyi

51-ik szám.

Szaíniár, 1901. Deczembe

HETI SZEMLE.

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre---------------------------------------6 korona — fillér.

Félévre-------------- 3 , —

Ne

gyedévre----------------------------------l 50 ,

Ta

nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő

BÁTHORY ENDRE.

A lap kiadója :

A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.*

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető ösjzes; küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel.

Nyllttér sora 40 fillér.

A lap megjelenik miiuleii szerdán.

Az a nagyhatalom.

Sokat írtak már erről athéniéról, talán az olvasóközönség- előtt szinte unalmas és megfejthetetlen, miért feszegetik ezt a kérdést olyan sokszor, mikor az tulajdonképen a hírlapírók dolga. Hát a dolog nem egészen úgy áll. Az impulsust, a törekvéshez nemes czélok elérése után a hangulatot és kedélyt a hírlapíró a közönség leikéből meríti. Ha ez nem áll mellette sorfalat, a legnagyobb akaraterővel teljesített munkája is üres szárnycsattogtatás, mely ivét sem von maga után a levegőben.

A sajtó hivatásáról Írni soha sem lesz fölösleges, bármily elkop- tatottnak tűnjék is fel a théma. Hiszen a társadalom úgyszólván a sajtó vállain mint oszlopokon nyugszik. Ez ad irányt törekvéseinek, ez lelkesíti küzdelemre a nemes eszmékért, ez műveli szivét, lelkét, ez nemesíti meg erkuloseü, uz vágja útját a jellemtelenség elharapódzá- sának, ez intézi a világ folyását, alkot, épit, gyarapit, de rombolásaiban is rettenetes.

Bizonyságunk a történelem, hogy a kultúra fejlődésének, az erkölcsök nemesedésének, az érzelmek szelidülósének fordulópontja az a pillanat, melyben az emberek irpi és irataikat terjeszteni kezdették. És ez nagyon helyesen volt igy, helyesen volt mindaddig, inig az Írók közös, magasztos, eszményi czélo- kért lelkesültekés lelkesítettek, míg a sajtó fel nem áldozta függetlenségét, mig egyéni kicsinyes érdekekért a hatalom és csengő aranyak rabigájába nem hajtotta eddig büszke fejét. Ekkor kezdődött aztán a második átalakulás, mely fertelmes képet tár a szemlélő elé. Hazugsággá változott maga a meztelen igazság, sár köntösbe bujtatva szegyünk ez ve bandukolnak az ideálok az aljasság között, szent és magasztos eszmék nevetség tárgyává'lettek, czégérré vált a hazafiság, melynek leple alól az önzés és hitvány hírvágy chime- rái kandikálnak elő. A jellem puszta mez, mely. egy forrongásban levő tenger sarát és iszapját takarja be.

Mi terem tette meg ezt a szörnyű átalakulást? . . Bátran mondhatjuk, hogy az a nagyhatalom, a sajtó, mely a világ sorsának intézését kezei közzé ragadta. Hiszen nála nélkül ma már egy iíajaszála sem es- hetik le az embernek. Mióta a hírlapírók jelentékeny része bérencz- haddá szervezkedett, a közügynek hátrálni kell az önérdek előtt, bi- borköntösben jelenik meg a gonoszság, minden nyomorult törekvés magasztos tettek színében van feltüntetve, ha ennek a lelkét eladott hitvány gárdának czéljaival összevág. E legszentebb czél pedig egyedül a zseb és mindig csak a zseb.

Igaz, hogy sok, nagyon sok idő telt el, mig a társadalmat átalakíthatták a maguk képére, kezdetben talán sokkal könnyebb volt volna nyakát szegni üzelmeiknek, de nem törődött velők senki. Ők pedig hol csendben, hol nagyobb zajjal, ma pedig már teljes uralkodói apparátussal folytatják az aknamunkát, mely bőven megtermetté gyümölcseit, mert ime gyönyörködhetnek az államokat és társadalmakat alkotó emberek nagy tömegében, kik hitvány portréjuknak szakasztott másai testestől lelkestől.

Csak a tizenkettedik órában, a legújabb időben vették észre jobbjaink a veszélyt, s határozták el magukat e romboló áramlattal szemben az erélyes fellépésre, midőn úgyszólván már az egész földkerekséget meghódították. Fegyverekkel kell fellépni az aljas fegyverek ellen, hangzott fel a lelkesítő szózat, mert különben ezek a szipolyok vérét veszik a/., oiiiberiségnek. Megkezdődött a lázas tevékenység munkája, melynek jó eredményét itt-ott már ma is lehet észrevenni.

Sajtót teremtettek a jobbak, hogy felszabadítsák az összebogozott igazságot kötelékeiből, hogy megmutassák a társadalomnak azt a rettentő örvényt, melyet ezek a zsebrákok készítettek neki, hogy megvédelmezzék a szent és magasztos eszméket azon támadásoktól, me%j§ TÁRCZA. Üf

A hold regéje.

Szomorúan, elhagyatva ültem magányos, kicsiny szobámban. Az esti félhomályban oly bánatos melancholikus érzés vett erőt rajtam. Nem akartam elűzni ezen édes fájós érzést s azért nem gyujtám meg a lámpát, hanem kitekintők a felhők közt bujdosó holdra.

A mint észrevett, megállt s igy szóla :

Szegény ifjú, miért bánkódol? Talán vidékre vágyói, hol gyermekéveid teltek, hol jó szüleid élik öreg napjaikat, hol a szerető rokonok s ismerősök köre oly gyakran emleget ? .. Ezért vagy szomorú ? Nézz körül az ország legszebb vidékeinek egyike e hely. Hegy, völgy, halom festőin váltakozik itt, mért nem rajongsz most is a szép természetért mint eddig. Csörgedező patakok, fűzfa- lombos tópartok, hepe-hupás dombok tárulnak eléd bármerre tekints; a távolban pedig hófedte havasok intenek feléd. Fenyőillat, I

madárdal tölti be az ózondus levegőt s a te szived mégis másfelé vágyik ?

De értelek, tudom, miért fáj szived- Lásd veled érzek. Én sem szeretek e tájon sokáig időzni. Oh, valamikor máskép volt az I Különösen azon a nevezetes estén. Alig bir- tam megválni e helytől. Jól emlékszem mindenre. Korán jöttem fel s bámulva tekintek a vereczkei szoros felé, szokatlan, nagyszerű látvány bilincselt le. Daliás leventék festői ruhában, tüzes paripákon keltek át a szoroson.

Utánok a piros-pozsgás arczu hajado- nok, tisztes matrónák és bölcs öregek nagy sokasága következett.

Egyrészük már itt volt, másik részük még a szorosnál.

Ezen a helyen, hol te most buslakodol, pihentek ők meg. Nagyszerű, leírhatatlan szép volt táboruk. Fehér ménét hoztak s a táltosok imája közt szállt fel az áldozat füstje. Hálát adtak, hogy hadúr elvezette őket ezen paradicsomi vidékre.

Már akkor is oly szép; sőt szebb volt

e hely. Azért pihentek ők meg épen ezen a helyen. Ők és utódaik laktak sokáig e gyönyörű tájon. Bátorság, nagylelkűség, áldozat, készség, honszeretet jellemezte őket. Azért örömmel időztem ehelyen, — gyönyörködve a vidék szépségében s lakóinak nemes lelkében.

De most minden megváltozott. Más népet látok itt, más erkölcsök, más szokások uralkodnak e helyen. Daliás leventék helyett görnyedt, éktelen alakok járnak-kelnek, ka- ezagány helyett kaftánt viselnek, kalpag helyett prémes karimáju kalapot, sarkantyus csizma helyett fehér harizsuyát s félezipőt.

Ha a városra tekintek, ugyanolyan neveket látok a boltok feliratán : Sauerteig & Honig ; Bär & Has ; Grünbaum & Goldbaum ; Lustig & Fröhlich ; Weiss & Schwarz ; Feldmann & Goldmann; és igy tovább kivétel nélkül.

Kik ezek ? honnét jöttek ? Oh, ón jól tudom, évezredek óta ismerem őket. Minden néppel érintkezésbe jöttek s mindegyik igye kezett megszabadulni tőlük. Csak ti kedveztek neki, sőt hívjátok országotokba. Ezért a szomorú változás e szép vidéken. Nektek