Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-18 / 51. szám
2 lyeknek nyíl záporától elárasztva száz ineg száz sebtől vérezik. Igaz, hogy ennek a sajtónak emberfeletti munkája van, mert az az irány, melybe ő kívánja terelni az emberiséget, a megrontott és elernyesztett társadalomnak épen nem a szája ize szerint való. Törtek is ellene, mint a zsiványhad, a gúnynak és rágalomnak meg nem engedett sötét fegyvereivel. Felkorbácsolták pártfeleik dühét, hogy vérökbe fojtsák e szent czél bajnokait, kik ki akarják ragadnia talajt lábaik alól. Mind hasztalan. Az úttörő munkát legalább itt-ott már befejezettnek tekinthetjük, ámbár még évtizedekbe kerül, inig olyan közönséget láthatnak oldalaik mellett, melynek tett- és akaraterejével a győzedelmet kivívják. Ha el is fognak hullani ezek a bajnokok, az utánok következők az ő vérző testükön felemelkedve és nemes példájokon buzdulva ragadják majd ki elleneik kezéből a diadalt. Kezd már ébredezni az öntudat egyes nemes jellemű emberek lelkében. Nem kiméinek sem áldozatot, sem fáradalmakat, csakhogy az emberiség jó ügyét, mely az övékkel is azonos, védő szárnyaik alatt megmentsék az agyonbunkózástól. Főpapok és főurak, káptalanok és testületek sajtót alapítanak, hírlapokat tartanak fenn, hasznos könyveket adnak a nép kezébe, hogy elvonják attól az áramlattól, melynek rettenetes munkája úgy az állami, mint az erkölcsi és társadalmi rendre végzetes lehet. Ennek köszönhetjük, hogy a katholikus hírlapirodalom kezdi már hazánkban és megvetni a lábait, s a gyermek, melyre születésekor undorral és gunynyal tekintettek még a nemesebb érzésüek is, maholnap deli leventévé növi ki magát. Büszkék lehetnek reá az alapítók, mert ime rövid idő alatt tiszteletet és tekintélyt szerzett magának. Ezt meg is érdemli, mert nem fél kimondani az igazat, védi a közjót, tanít, lelkesít, buzdít és nemesit. adta az Ur e helyet s ti annyira üldözitek egymást, hogy testvéreitek más világrészbe vándorolnak s oly nép foglalja el hazátokat melynek hite, élete, erkölcse, életnózete gondolkodásmódja egészen elüt a tieitektől. Épen ezen a helyen, hol őseid először pihentek meg s a honnan hazát szerezni indullak ki,' épen itt ütötte fel az uj nép is tanyáját, központját. Innen indul ki, hogy elfoglalja tőletek hazátokat. Gyávaság, kapzsiság, csalás, fondorko- dás, irigység jellemzó őket. Nemde ez fáj neked, ezért vágyói más vidékre? Szegény barátom 1 Nem vigasztalhatlak, de elviszem üzenetedet, köszöntésedet, csöndes falucskádba öreg szüleidnek, elviszem a szép kis bányavárosba jó ismerőseidnek, elviszem a Szamosmenti faluba kedves nagynénódnek. Mást nem tehetek vigasztalódásodra. Talán lesz idő, midőn ott találkozunk, hova any- nyira vágyói s akkor tudom, ismét vidor leszel. Sikárlói. Elértük, hogy Magyarországnak már három nagy katholikus napilapja van, a Magyar Állam, az Alkotmány és a Tiszántúl, melyet dicséretére legyen mondva, a nagyváradi káptalan jelentékeny áldozattal (évi 7000 forint) tart fenn. A vidéki kath. hírlapok száma pedig meghaladja a 30-at. Vannak közöttük már igen tekintélyesek. Szinte jól esik látni az embernek a Nyitra- megyei és a Pécsi Közlönyt, a Szombathelyi Újságot, melyet az ottani káptalan 800 forint évi segélylyel emelt a vidéki hírlapirodalom magaslatára. Nem kell tehát csüggedni, midőn a társadalom érdekeit ily nemesen felfogó egyénekkel találkozunk, hogy félbeszakad a megkezdett munka. Eljön az idő, midőn ennek az iránynak lelkes bajnokai ki fogják verni az irodalom szentelt csarnokából a kufárokat, hogy ne legyenek megrontói az emberiségnek, hogy ne legyen a társadalom söpredék. HETI SZEMLE“ (51-ik Eártyaszenvedély. Súlyos betegsége ez az emberiségnek, úgyszólván gyógyíthatatlan, mint a rák és ragadós, mint a kolera, mely naponkint szedi áldozatait. Ezreknek ásta mór meg sírját, és ki tudja, hányán fogják még magokat gyilkos karjai közzé vetni. Az ifjú még le sem rázta jóformán magáról az iskola porát, már viszi filléreit a kártyaasztalra, füstös és bűzös szobákban görnyedezve teszi tönkre egészségét, s halad az erkölcsi és anyagi elzüllés felé. Ki tudná megmondani, hány jómódú család lett tönkretéve e féktelen szenvedély miatt az apa könnyelműsége folytán? ... Az egykor gazdag, jólétnek örvendő családnak gyermekei oda vannak dobva a világ piaczára, rongyokban, nyomorúság közt tengetik napjaikat, vagy a bűn fertőjébe merülve börtönök és roszhirü házak falai közt nyomorognak. Nem sz lünk mi a kártya ellen, ameddig mulatság, ameddig nemes időtöltés, sőt azt tartjuk, hogy a folytonos munka között egy kis szórakozásra feltétlenül szüksége van az embernek. De legyen az nemes szórakozás és nem rablótámadás embertársának zsebe, nemritkán családja ellen. Az olyan mulatsággal szemben, mely időben és meuy- nyiségben mértéket tart, mely nem billenti fel egyedek vagy csalódok megélhetésének mérlegét, nem lehet senkinek kifogása. Épen e czólból alakulnak a városokban a kaszinók hogy a munkában kifáradt elme társas szórakozás, kártya, biliárd vagy más szolid mulatság által felfrisüljön. Az ilyen mulatság nem is szenvedély, hanem az életnek mint egy természetszerű követelménye. Azonban itt nagyon óvatosnak kell lenni. Őrizkedni kell az elfajulástól. Az úgynevezett hazárd játékok, melyek nemcsak az erszényt teszik koczkára, de megviselik az idegzetet is, anyagi és erkölcsi pusztulásnak lehetnek okozói, feltétlenül elítélendők. Aki ennek bilincseibe engedte verni magát, reszket a kártya után, elhanyagolja hivatalát, csakhogy ott gubbaszkodhassék a kártyaasztal mellett és nála ez többé nem élvezet, hanem pokoli szenvedély, melynek egyedüli czólja, hogy mennél nagyobb^, öszszegetharácsoljon eljátszótársa zsebéből.Szinte elundorodik az ember az ilyen látványtól. Azt tartja a közmondás : „Mondj igazat, betörik a fejed." Lehet, hogy rajtunk is be fog teljesedni, de azért megmondjuk, ami szivünkön fekszik, mert használni akarunk, használni épen azoknak, kik hónapokon keresztül kénytelenek sinyleni egykét esteli fosztogatás káros következményeit. Egy igen előkelő helyen, — nem nevezzük meg ez alkalommal, hiszen úgy is mindenki tudni fogja, — rendkívüli mértékben elharapódzott a kártyaszenvedély. Sem az időnek, sem a mennyiségnek nincsen határa. Százakat vesztenek pár óra alatt olyan egyének, a kiknek jövedelmével ez a summa koránt sincs arányban. Ha hárman, négyen ebéd előtt vagy délután, hivatal előtt vagy utána összejönnek, mindjárt megindul a makaó, ferbli vagy huszonegy. No este aztán természetesen másként nem lehet. Kisebb és nagyobb hivatalnokok egy pár nap alatt egész havi keresményüket elvesztik. Ez nem egészséges állapot, az ilyenbe beleszólásuk van nemcsak a hozzátartozóknak, hanem a törvénynek, a társadalomnak, első sorban pedig a sajtónak kötelessége rámutatni azon rákbajra, melyet ha fájdalmas operátióval is, de minden áron ki kell metszeni a társadalmi élet testéből Mert ha ilyen megengedhető, akkor aztán ne csudálkozzók senki, ha szaporodnak a Kecskeméthyek, ha megnyílnak a börtönök zárai olyan családok sarjadókai előtt, melyeket csak nemrég tisztelet és nagyrabecsülés környezett. Miután müveit emberekről van szó, hiszszük hogy magok a megkoppasztottak is észre fognak térni szeretetteljes és jóakarattá figyelmeztetésünk után. Hiszszük, hogy annak a különben előkelő egyesületnek a vezetősége is közbelép, és nem fogja engedni, hogy áldozatokat szedjen az az intézmény, mely tulajdonkópen arra van hivatva, hogy tagjaiba kedélyt és életkedvet öntsön. Ha felszólalásunkkal sikerül elérni ezt az eredményt, megkönnyebbült, szivvel, jóleső ürömmel fogunk hálát mondani úgy az intéző köröknek, mint a még most ugyan szenvedélyesés felszólalásunk miatt talán app- rehensiós játékosoknak, akik azonban előbb- utóbb be fogják ismerni, hogy jót cselekedtünk nekik. szimh _________________________________ Hí rek. Az év vége közeledvén, tisztelettel kérjük mélyen tisztelt előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetési dijaikat és a hátralékokat kiadó- hivatalunkba beküldeni, hogy évvégi számadásunkat akadály nélkül lezárhassuk. Védnök helyettes. A Fehérkereszt országos egyesület védő asszonya Klotilő. császári és királyi főherczegnő a munkácsi és beregszászi fiókegyesüleiekhez védnökhelyettesül gróf Schönborn Károlynét, szül. Dentice di Frassó Teréz herczegnőt nevezte ki, az erről szóló díszes oklevelet dr. Tdbódg Jenő cs. és kir. kamarás, az országos lelenczház egyesület elnöke szép beszéd kíséretében már át is nyújtotta a herczegnőnek. Egán utódja Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter a hegyvidéki kirendeltség vezetésére miniszteri megbízottként Kazy József cs. és kir. kamarás, miniszteri osztály- tanácsost rendelte ki. A legutóbbi időben a földművelésügyi minisztérium mezőgazdasági ügyosztályát vezette s munkásságával a gazdatársadalomból is megnyerte mindazok
