Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-11 / 50. szám

2

„HÉT I SZEMLE“ (50-ik szám).

melynek nem volt valami gazdag tárgysorozata; de annyi felszólalás hangzott el e gyűlésen, mennyi az idei közgyűlések egyikén sem. A polgármesteri jelentésből kiemeljük a következőket: Az egészségügy nov. hónapban a vörheny, kanyaró, hevenyfertőző betegségek járványos fellépése által rosszabbodott. E megbetegedések járványos jellegüket még most sem vesztették el, miért is óvó intézkedésül az elemi iskolák, óvodák s a polgári iskolák alsóbb osztályai 14 napra ujból bezárattak.

Az elemi iskolák államositására vonatkozólag előadja a jelentés, hogy a miniszter által leküldött szerződésben az aláirás előtt vették észre azt a szakaszt, mely a róni. kath. iskolát kivonja az államosítás alól. E szakaszt a tanács a többi iskolákkal szemben sérelmesnek találta s a szerződést visszaküldődé a minisztériumnak azzal a fölirattal, hogy a nyilván csak tévedésből (?) becsúszott szakaszt a szerződésből törölje. Megemlíti továbbá a jelentés, hogy a kifogásolt szakaszt odafenni is — a tanács személyes közbenjárása után — tévedésnek minősítették. Az újonnan szövegezett szerződés rövid idő múlva megérkezik. (A lehető legnagyobb kíváncsisággal várjuk e szerződést, mert nem akarjuk elhinni, hogy oly fontos okmányba, mint a milyennek tartjuk az iskolák államositására vonatkozó szerződést, tévedésből csúszhatnának be egyes szakaszok.)

A villanyvilágitási telep eladása vagy bérbeadása céljából megkísértett tárgyalások nem vezettek eredményre, mert az Egyesült Villanyossági Részvénytársaság a megvételre tett ajánlatát — a rósz pénzügyi viszonyok miatt — visszavonta.

Más komoly ajánlattevő nem jelentkezett. A polgármester jelentését tudomásul vették Kelemen bizottsági tag azon javaslatával, hogy a

villanytelep eladása, vagy bérbeadása iránt a tanács más czégekkel gyors tempóban indítsa meg a tárgyalásokat.

Most az összes bizottságok megválasztása következett volna. Fejes bizottsági tag javaslatba hoza, hogy várják be az újonnan választott bizottsági tagok igazolását s a több éven keresztül folytatott gyakorlat szerint majd akkor alakítsák meg a bizottságokat. A javaslatot a közgyűlés elfogadta s egy, később összehívandó rendkiv. közgyűlésen fogja az összes bizottságok tagjait megválasztani.

A tagositási költségekre 10,000 korona előleget szavaztak meg az erdőalapból minden visszatérítési kötelezettség nélkül. — Az Árpád- köz elzárásából keletkezett per költségeit 41/2°/o kamattal együtt megszavazták.

Dr. Korbay Károly főkapitány ellen párbajvétség miatt a járásbíróság által hozott ítéletet tudomásul vették. Ellene a fegyelmi szempontból szükséges eljárást a polgármester megindította.

A nőegylet részére tűzifa-segély czimén 100 korona segélyt szavaztak meg. Ezen segélyt évről-óvre meg fogják adni, mindaddig, inig a nőegyesület humánus feladatát teljesíteni fogja.

A piaczi helypénz és vásárvámra vonatkozó uj szabályrendelet, mely lényegesen elér a mostanitól, kemény vitát provocált. A tanács javaslatát nem fogadta el a közgyűlés, hanem annak kinyomatását s a bizottsági tagoknak való megküldését rendelte el. Nagyon helyén valónak tartjuk ez intézkedést. így minden bizottsági tag tudni fogja, mi van abban a szabályrendeletben s nyugodt lelkiismerettel járulhat annak elfogadásához, ha azt a város érdekeire nézve hasznosnak, szükségesnek találja. A hevenyében előterjesztett határozati

szakokból romlást, pusztulást olvas- sok de sohasem haladóst, építést, boldogáogt. Ám vegyük, hogy a vagyonos, osztály nem viszonoz gyűlöletet gyűlölettel, csak egyszerűen irtózattal fordul el a folyton lángot lehelőktöl s a magánéletben magukra hagyja őket, nem fogják-e ők azt nagyon megsinyleni? Különösen nálunk, ahol a socialisták nem gyári munkások, hanem legnagyobb részt kézművesek.

Mindezek után elvárják a vezetőktől, hogy igazságosabb és helyesebb álláspotra fognak helyezkedni, nem élesítik ki, nem mérgesítik el a dolgokat s nem provokálják minden áron maguk ellen a rendőri beavatkozást. x.

Városi közgyűlés.

Deczember hó 9.

Városunk törvényhatósága tegnapelőtt délután két közgyűlést tartott: egy rendkívülit és egy rendest. Mindkettőn a főispán elnökölt. A rendkívüli közgyűlést a megnyitás után csakhamar félbe kellett szakítani, mert kitűnt, hogy a törvényes számban nem voltak jelen a bizottsági tagok. Alig öt percznyi várakozás után meg lett a törvényes létszám s megkezdődött a tárgyalás. A rendkívüli közgyűlés tárgya volt az Ecsedi-láp Lecsapoló SzamosBalparti Árvizmentesitő Társulat által készített védtöltésből a város tulajdonát képező rész megállapítása. Az ezen ügyre vonatkozó, a tanács által megindított tárgyalásokat a közgyűlés elfogadta s a szerződés aláírásával a polgármestert megbizla. A hozott határozatot 30 napi közszemlére kiteszik s a tanács által kormányhatósági jóváhagyás végett fölterjesztik.

Több tárgya nem lévén a rendkívüli közgyűlésnek, kezdetét vette a deczember havi rendes közgyűlés,

mialatt vadasz-táskámból elővettem dohány- tartómat és átnyújtottam neki.

— Nincs feleségem, uram, volt a lassú válasz.

— Soha sem talált nőt, ki a szeretet melegével vette volna körül ? — faggattam Woodot.

— Soh8.

— Pedig a nő derűt, boldogságot hoz a legridogebb kunyhóba is.

— Derűt hoz ? Boldogságot ? Ha-ha-ha ! Kaczagott Wood és kaczagása olyan hangot adott, mint valami ragadozó madár vijjogása.

— Ön tehát csalódott szerelmében?

— Felelet helyet sebzett vadként emelte fel lehorgasztott fejét és mély sóhaj tört ki széles melléből.

— Ön még mosti s szenved ? — szóltam gyöngéd hangon Woodhoz és egészen közel léptem hozzá.

— Nagyon szenvedek, jó uram, válaszolta Wood és szörnyű csodálkozásomra a a vadember, a falu réme sirni kezdett.

Fájdalma meghatott. Megindultságtól reszkető hangon kértem :

— Beszélje el élettörténetét. A szánakozó szivü ember méltányolni tudja fájdalmát.

— Nem szokásom a beszéd de ön }jó embernek látszik : hallgassa meg tehát történetemet. Egyszerű mese, mely sok hozzám hasanló bolonddal megtörténik. Sok évig szivem mélyéből szerettem egy leányt, mondta Wood, mialatt az arczára hullott érzés csep. jeit letörülte, de nem vehettem el, mert földhöz ragadt szegény legény voltam. De törekvésemet, szorgalmamat siker követte és végre ennek az erdőségnek a tulajdonosa kinevezett erdőfelügyelőnek. Kicsiny fizetésssel járt az állás, de ón Kroezusnak éreztem magam, mert boldogságomhoz segített. Legalább akkor azt hittem, mikor Saraht a templomból szegényes lakomba vezettem : azt képzeltem, hogy a mennyországban vagyok. Vadászkunyhómban évekig boldog voltam. Szegényesen, de tisztességesen éltünk. Házasságunk második évében az uraság sokat vadászott az erdőben. Dus a vadállomány, mondta nem egyszer . . .

Kis szünetet tartott, mely alatt egy lába alatt fekvő követ idegesen elrúgott. A kő, gördülése közben, tompa visszhangon adott, de azután eltűnt a tisztás mellett elterülő tóban.

Már gyermekünk volt, mikor megtudtam, folytatta észrevehetőleg reszkető hangon Wood, hogy az a nő, kiben életemnél jobban bíztam és kit úgy szerettem, mint egy Madonnát: rutul megcsal. Az uraság kedvese volt a nyomorult I... Nem öltem meg egyiket sem. Nem öltem meg a gyermekemért. Elkergettem, de a gyermeket elvettem tőle. A gyermek az enyém és ha valaha megkísértené elragadni tőlem, akkor rászolgálnék arra a névre, melylyel az emberek megbélyegeztek.

Ez utóbbi szavai alatt arcza vad, gyilkoló kifejezést nyert és szemei vérben forogtak, mialatt egész teste úgy zihált, mint a dulakodó emberé.

— Én úgy veszem észre, hogy önt inkább szerencsétlennek lehelne nevezni, szóltam szánakozó hangon.

Wood gyorsan magához tért.

— Ön szánakozik rajtam, uram ? — kérdezte hálás kifejezéssel nézve reám.

— Könyet tudok ontani sorsán, viszonoztam.

— Köszönöm, ez jól esik zaklatott szivemnek, mondta Wood és hozzám lépve kezemet megragadta és hálásan megszorította.