Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-11 / 50. szám

HE JT I SZEM L E“ (50-ik szám.) 3 javaslatokból nagyon sokszor azt sem tudják meg egyes bizottsági tagok, hogy voltaképen miről is van hát szó. Ezen intézkedést minden köz­érdekbe vágó dolognál helyén való­nak tartanók a jövőre nézve is. Az ingatlanok után a városi pénztárba fizetendő l°/0-os átiratási dijat hosszú vita után megszavazták. Hermán polgármester csodálkozásá­nak adott kifejezést a fölött, hogy akkor, mikor a közjövedelmek foko­zása elvben kimondatott, most e hori- bilis testület a tanácsnak a közjöve­delem érdekében beterjesztett szabály- rendeletét annyira ellenzi. — 0 a szabályrendeletet igazságosnak tartja s kéri annak elfogadását. Mátrai/ kép­viselő ügyvédi csiirés-csavarásnak mondja az egész szabályrendeletet. Ezért a kifejezésért elnöki rendre­utasítást kapott Végre is szótöbb­séggel a tanács javaslatát elfogad­ták. — Kemény vita kerekedett a pénztártiszti állás szervezésénél is. A kért költségtöbbletet éppen taka­rékossági szempontból ellenezték, a többség azonban a közvagyon bizto­sítása szempontjából megszavazta. A „Szatmármegyei Gazdasági Egyesület“ a lóverseny czéljaira 800 koronát kért a közgyűléstől. A tanácsi javaslat annak megadását vélemé­nyezte. Kelemen Samu képviselő ki­kelt a javaslat ama szövegezése ellen, hogy azért akarja a segélyt meg­adni, mert a gazdasági egyesülettel a jó viszonyt továbbra is fenn akarja tartani. Ez nem illő eljárás a város­hoz. Az ideiglenesen nyújtott segé­lyezésnek sem barátja, mert az ilyen segély állandósított ideiglenesség lesz. Nyolcz fillért sem szavaz meg a lóverseny czéljaira. Papp Géza főjegyző szerint az utóbbi lóverseny is egy pár família passiójának volt tekinthető. Ekéből kifogott lovakkal futtattak, vagy ide­genből hozott lovakkal seftszeriileg Nem volna szives kunyhómban egy pohár bort üriteni ? — Ha önnek társaságom örömet okoz, szívesen elfogadom. Megindultunk. A nap épen bucsucsók- ját küldte a földre, midőn a hárs és vad­gesztenyefák árnyékában feltűnt egy kis cserópfedelü házikó. De nekem nem a barátságosan hívo­gató hajlók, de a ház előtt elterülő kertben játszó gyermek kötötte le figyelmemet. A léptek zajára a bájos arczu szőke hajú gyermek, ujjongva elénk futott. — Oh, papám, drága papám, de jó, hogy már haza jöttél, kiáltotta a fiúcska. A vadember lehajlott a gyermekhez, gyöngéden magához ölelte és arczát forró csókjaival borította. — Egyetlen örömöm te ! rebegte az apa. A két fej olyan festői csoportot képe­zett. Idylli és családi kép volt ez. Nekem, nem röstellem bevallani, az érzés caöppjei ültek arczomra, de ugyanakkor harag szállt szivembe azok iránt, kik ezt a boldogtalan, de nemesszivü és szerető apát vadembernek nevezik. Miskolcxi Henrik. foglalkoznakalóversenyeken, melyek a közönség ingerét nem elégítik ki. Fejes, Jakó, Pethő, Keresztszeghy bizott­sági tagok a kért segély megadása mellett érveltek. 18 szavazat volt a javaslat mellett, 24 ellene. A sertésvész megakadályozása végett alkotott szabályrendelet-ter­vezetet elfogadták. Frölich Róbert villany világítási igazgató állásáról lemondott s távo­zása alkalmából búcsúzó levélben mondott „Istenhozzád“-ot a törvény- hatóságnak. Állására a tanács ki­hirdette a pályázatot. A pályázat kihirdetése után a főmérnök azon javaslatot terjesztette be a tanácshoz, hogy a villamos igazgató teendőit egy almérnök adásával magára vál­lalja. A tanács közelebb fog hatá­rozni ez ügyben s igy fogja majd javaslatát a választásra vonatkozó­lag a közgyűlés elé tereszteni. Hatósági átirat. J.-Nagy-Kun-Szol- nok vármegye közönségének a had­seregben 3. évet töltő hadkötelesek­nek mezei munka idején leendő sza­badságolása tárgyában — pártolólag tudomásul vették. Ezzel a közgyűlés véget ért. Eath. tanítók mozgalma. A küszöbön álló tanítói nyugdijtörvóny revíziója fölserkentette a kath. tanítóságot lethargiájából. „Viribus unitis“ áll síkra az az ország kath. tanítósága, hogy a nyugdij­törvény reájok vonatkozó sérelmei az igaz­ság, humanismus és méltányosság szerint orvosoltassanak. E sérelmek, hasonlóan a hamu alatti parázshoz, levegőre, óletrekeltó sre megmozditásra vártak. A „Párkány-esperes kerületi rk. tanítók egyesületévé az érdem, hogy e mozgalomat megindították. A szat- már-ugocsamegyei róm. kath. néptanító-egye­sület folyó hó 3-án tartott választmányi gyű­léséből kifolyólag üdvözölte a föntnevezett egyesületet. Ameginditott mozgalmat helyesli, ahhoz hozzájárul, Szatmár szab. kir. város országgyűlési képviselője, Hieronymi Károly utján kérvényt intéz a képviselőházhoz, mely kérvény pontonkint sorolja fel a nyugdij tör­vénynek a kath. tanítóságra nézve sérel­mes szakaszait. E kérvényt érdekességénél s lapunk számos tanügyi olvasójára tekin­tettel egész terjedelmében közöljük, kihagyva a szokásos bevezető sorokat. I. A szolgálati idő kezdttét illetőleg. 1. A nyugdíjintézetbe való fölvétel a taní­tói állomás elfoglalásának napjával kezdőd­jék és azért kérjük az 1875. évi XXXII. t.-ez. 8. §-a első bekezdésének hatályon kívül való helyezését. 2. A felvétel hivatalból történjék s ne a tanító tetszésére bízassák a belépés s azért kérjük az 1892. évi 37290. sz. min. rendelet­nek visszavételét. II. A szolgálati idő tartamára vonatkozólag: 1. Kérjük a teljes szolgálati időnek 35 évben való megállapítását, illetve az 1891. évi XLIII. t.-cz. 2. §-a első pontjának értel­mében való módosítását, de azzal a megszorí­tással, hogy ebbeli jogát a tanító csak iga­zolt munkaképtelenség esetén veheti igénybe. 2. Kérjük, hogy a milleniumi év 2 év­nek számittassék be. III. A nyugdijösszeg megállapítását ille­tőleg : 1. Kérelmezzük a nyugdij minimumá­nak 1000 koronára való felemelését, továbbá azt, hogy oly kántortanitóknak, kik tényleg mint osztályt, vagy osztályokat vezető taní­tók működnek, úgy a kántori, mint * tanítói fizetésük egészen számittassék be a tanítói nyugdíjellátásánál. Nem volna azonban igaz­ságos a tanítói nyugdíjalapot oly kántorok fölvételével megterhelni, kik csupán 1—2 órán át, éneket tanítanak. Ugyanazért ki­mondandó, hogy csak oly kántortanitók vétes­senek fel, kik mint rendszeresen kinevezett tanit k hetenkint legalább 16 órán tanítanak s a kik után az iskolafenntartók fizetik az 1875. évi XXXII. t.-cz. 29. §-a 3. pontja szerinti 24 koronát. 2. A földjavadalomnál ne a kataszteri jövedelem szolgáljon zsinórmértékül, hanem a tényleges jövedelem, mint az a papi kong- rua czéljából eszközölt földjövedelem számí­tásánál történt. 3. Kérelmezzük a korpótlókoknak min­den körülmények között a nyugdij-minimum- hoz való csatolását s megszüntetését azon visszás rendelkezésnek, mely szerint a kántor­tanitók korpótlékai csak az esetben növelik a nyugdij-minimumot, ha dijlevelök tani tói fizetés czimén 600 koronát mutat ki. 4. Kérelmezzük a tanítók összes tény­leges jövedelmeiknek, tehát netalán a rendes, ismétlő, ipar, gazdasági ismétlők után járó, valamint a föld jövedelmének 10 évi átlag szerint való beszámítását s azért kérjük az 1893. évi 38072. sz. rendelet visszavonását. 5. Kérjük, hogy a tanító testi elnyo- morodás vagy lelki betegség esetén ne 10, de már 5 évi szolgálat után kapja fizetésé­nek 40°/0-át nyugdíjban, mert ha kívánják — és méltán — hogy a tanítók árvát és öz­vegyei 5 óv után kapjanak segély- és gyám­pénzt, akkor a tanítóknál sem szabad a nyugdíjra jogosultságot az eddigi 10 évnél kezdeni, mert ha itt kezdjük, akkor sem az elnyomorodott 9 éves tanitó, sem pedig övéi a csekély vógkielógitósen kivül egyebet nem kapnak s igy az ilyen tanítóra és családjára a legnagyobb nyomor vár. Azt mondhatná erre valaki: hisz ily korban a munkaképte­lenség nagy ritkaság. Igaz, hogy nem gya­kori s épen azért könnyebb lesz a törvény keretébe foglalni, mert a nyugdíj-alapnak nagyobb terhet nem okoz. Kérjük tehát az 1891. évi XLIII. t.-cz. 2. és 3. §-a módosí­tását. 6. Az 1870. előtti szolgálati évekre vonatkozólag kérjük, hogy tekintet nélkül arra, vájjon a tanitó mely jellegű iskolánál tanit, számittassék be neki teljes szolgálata. Igaz ugyan, hogy ezen sérelem a kath. taní­tókat nem illeti, védvén a mi jogainkat a Mária Terózia-féle „Ratio educationis“, de a justitia és humanismus ne /ében kérjük az egyenlő elbánást. Ehhez képest módosítandó az 1891. évi XLIII. t.-cz. 14. §-a. IV. A járulékok mennyiségére és nagy­ságára vonatkozólag kérelmezzük: 1. A nyugdíjtörvény 28. §-a b) pontjá­nak olyatón módosítását, hogy az 1000 koro- nányi nyugdij-minimumon felül levő összeg után minden tanitó (óvó stb.) ezen összeg 30% át fizesse s ne 50°/0-át. 2. Kérjük az állami járulékok feleme­lését. 3. Kérelmezzük, hogy a gyermekek részéről fizetendő 30 fillér töröltessék, ezál­tal a tanitó sok kellemetlenségtől megszaba­dulna. Elmondhatjuk, hogy 30 fillér szégyen­folt a tunitók önérzetén. V. Az özvegyek és árvák segély- és gyám­pénzének megállapítását illetőleg kérjük'.

Next

/
Thumbnails
Contents