Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-11 / 50. szám

HE JT I SZEM L E“ (50-ik szám.)

3

javaslatokból nagyon sokszor azt sem tudják meg egyes bizottsági tagok, hogy voltaképen miről is van hát szó.

Ezen intézkedést minden közérdekbe vágó dolognál helyén valónak tartanók a jövőre nézve is.

Az ingatlanok után a városi pénztárba fizetendő l°/0-os átiratási dijat hosszú vita után megszavazták. Hermán polgármester csodálkozásának adott kifejezést a fölött, hogy akkor, mikor a közjövedelmek fokozása elvben kimondatott, most e hori- bilis testület a tanácsnak a közjövedelem érdekében beterjesztett szabály- rendeletét annyira ellenzi. — 0 a szabályrendeletet igazságosnak tartja s kéri annak elfogadását. Mátrai/ képviselő ügyvédi csiirés-csavarásnak mondja az egész szabályrendeletet. Ezért a kifejezésért elnöki rendreutasítást kapott Végre is szótöbbséggel a tanács javaslatát elfogadták. — Kemény vita kerekedett a pénztártiszti állás szervezésénél is. A kért költségtöbbletet éppen takarékossági szempontból ellenezték, a többség azonban a közvagyon biztosítása szempontjából megszavazta.

A „Szatmármegyei Gazdasági Egyesület“ a lóverseny czéljaira 800 koronát kért a közgyűléstől. A tanácsi javaslat annak megadását véleményezte. Kelemen Samu képviselő kikelt a javaslat ama szövegezése ellen, hogy azért akarja a segélyt megadni, mert a gazdasági egyesülettel a jó viszonyt továbbra is fenn akarja tartani. Ez nem illő eljárás a városhoz. Az ideiglenesen nyújtott segélyezésnek sem barátja, mert az ilyen segély állandósított ideiglenesség lesz. Nyolcz fillért sem szavaz meg a lóverseny czéljaira.

Papp Géza főjegyző szerint az utóbbi lóverseny is egy pár família passiójának volt tekinthető. Ekéből kifogott lovakkal futtattak, vagy idegenből hozott lovakkal seftszeriileg

Nem volna szives kunyhómban egy pohár bort üriteni ?

— Ha önnek társaságom örömet okoz, szívesen elfogadom.

Megindultunk. A nap épen bucsucsók- ját küldte a földre, midőn a hárs és vadgesztenyefák árnyékában feltűnt egy kis cserópfedelü házikó.

De nekem nem a barátságosan hívogató hajlók, de a ház előtt elterülő kertben játszó gyermek kötötte le figyelmemet.

A léptek zajára a bájos arczu szőke hajú gyermek, ujjongva elénk futott.

— Oh, papám, drága papám, de jó, hogy már haza jöttél, kiáltotta a fiúcska.

A vadember lehajlott a gyermekhez, gyöngéden magához ölelte és arczát forró csókjaival borította.

— Egyetlen örömöm te ! rebegte az apa.

A két fej olyan festői csoportot képezett. Idylli és családi kép volt ez. Nekem, nem röstellem bevallani, az érzés caöppjei ültek arczomra, de ugyanakkor harag szállt szivembe azok iránt, kik ezt a boldogtalan, de nemesszivü és szerető apát vadembernek nevezik.

Miskolcxi Henrik.

foglalkoznakalóversenyeken, melyek a közönség ingerét nem elégítik ki. Fejes, Jakó, Pethő, Keresztszeghy bizottsági tagok a kért segély megadása mellett érveltek. 18 szavazat volt a javaslat mellett, 24 ellene.

A sertésvész megakadályozása végett alkotott szabályrendelet-tervezetet elfogadták.

Frölich Róbert villany világítási igazgató állásáról lemondott s távozása alkalmából búcsúzó levélben mondott „Istenhozzád“-ot a törvény- hatóságnak. Állására a tanács kihirdette a pályázatot. A pályázat kihirdetése után a főmérnök azon javaslatot terjesztette be a tanácshoz, hogy a villamos igazgató teendőit egy almérnök adásával magára vállalja. A tanács közelebb fog határozni ez ügyben s igy fogja majd javaslatát a választásra vonatkozólag a közgyűlés elé tereszteni.

Hatósági átirat. J.-Nagy-Kun-Szol- nok vármegye közönségének a hadseregben 3. évet töltő hadköteleseknek mezei munka idején leendő szabadságolása tárgyában — pártolólag tudomásul vették.

Ezzel a közgyűlés véget ért.

Eath. tanítók mozgalma.

A küszöbön álló tanítói nyugdijtörvóny revíziója fölserkentette a kath. tanítóságot lethargiájából. „Viribus unitis“ áll síkra az az ország kath. tanítósága, hogy a nyugdijtörvény reájok vonatkozó sérelmei az igazság, humanismus és méltányosság szerint orvosoltassanak. E sérelmek, hasonlóan a hamu alatti parázshoz, levegőre, óletrekeltó sre megmozditásra vártak. A „Párkány-esperes kerületi rk. tanítók egyesületévé az érdem, hogy e mozgalomat megindították. A szat- már-ugocsamegyei róm. kath. néptanító-egyesület folyó hó 3-án tartott választmányi gyűléséből kifolyólag üdvözölte a föntnevezett egyesületet. Ameginditott mozgalmat helyesli, ahhoz hozzájárul, Szatmár szab. kir. város országgyűlési képviselője, Hieronymi Károly utján kérvényt intéz a képviselőházhoz, mely kérvény pontonkint sorolja fel a nyugdij törvénynek a kath. tanítóságra nézve sérelmes szakaszait. E kérvényt érdekességénél s lapunk számos tanügyi olvasójára tekintettel egész terjedelmében közöljük, kihagyva a szokásos bevezető sorokat.

I. A szolgálati idő kezdttét illetőleg.

1. A nyugdíjintézetbe való fölvétel a tanítói állomás elfoglalásának napjával kezdődjék és azért kérjük az 1875. évi XXXII. t.-ez. 8. §-a első bekezdésének hatályon kívül való helyezését.

2. A felvétel hivatalból történjék s ne a tanító tetszésére bízassák a belépés s azért kérjük az 1892. évi 37290. sz. min. rendeletnek visszavételét.

II. A szolgálati idő tartamára vonatkozólag:

1. Kérjük a teljes szolgálati időnek 35 évben való megállapítását, illetve az 1891. évi XLIII. t.-cz. 2. §-a első pontjának értelmében való módosítását, de azzal a megszorítással, hogy ebbeli jogát a tanító csak igazolt munkaképtelenség esetén veheti igénybe.

2. Kérjük, hogy a milleniumi év 2 évnek számittassék be.

III. A nyugdijösszeg megállapítását illetőleg :

1. Kérelmezzük a nyugdij minimumának 1000 koronára való felemelését, továbbá azt, hogy oly kántortanitóknak, kik tényleg mint osztályt, vagy osztályokat vezető tanítók működnek, úgy a kántori, mint * tanítói fizetésük egészen számittassék be a tanítói nyugdíjellátásánál. Nem volna azonban igazságos a tanítói nyugdíjalapot oly kántorok fölvételével megterhelni, kik csupán 1—2 órán át, éneket tanítanak. Ugyanazért kimondandó, hogy csak oly kántortanitók vétessenek fel, kik mint rendszeresen kinevezett tanit k hetenkint legalább 16 órán tanítanak s a kik után az iskolafenntartók fizetik az 1875. évi XXXII. t.-cz. 29. §-a 3. pontja szerinti 24 koronát.

2. A földjavadalomnál ne a kataszteri jövedelem szolgáljon zsinórmértékül, hanem a tényleges jövedelem, mint az a papi kong- rua czéljából eszközölt földjövedelem számításánál történt.

3. Kérelmezzük a korpótlókoknak minden körülmények között a nyugdij-minimum- hoz való csatolását s megszüntetését azon visszás rendelkezésnek, mely szerint a kántortanitók korpótlékai csak az esetben növelik a nyugdij-minimumot, ha dijlevelök tani tói fizetés czimén 600 koronát mutat ki.

4. Kérelmezzük a tanítók összes tényleges jövedelmeiknek, tehát netalán a rendes, ismétlő, ipar, gazdasági ismétlők után járó, valamint a föld jövedelmének 10 évi átlag szerint való beszámítását s azért kérjük az 1893. évi 38072. sz. rendelet visszavonását.

5. Kérjük, hogy a tanító testi elnyo- morodás vagy lelki betegség esetén ne 10, de már 5 évi szolgálat után kapja fizetésének 40°/0-át nyugdíjban, mert ha kívánják — és méltán — hogy a tanítók árvát és özvegyei 5 óv után kapjanak segély- és gyámpénzt, akkor a tanítóknál sem szabad a nyugdíjra jogosultságot az eddigi 10 évnél kezdeni, mert ha itt kezdjük, akkor sem az elnyomorodott 9 éves tanitó, sem pedig övéi a csekély vógkielógitósen kivül egyebet nem kapnak s igy az ilyen tanítóra és családjára a legnagyobb nyomor vár. Azt mondhatná erre valaki: hisz ily korban a munkaképtelenség nagy ritkaság. Igaz, hogy nem gyakori s épen azért könnyebb lesz a törvény keretébe foglalni, mert a nyugdíj-alapnak nagyobb terhet nem okoz. Kérjük tehát az 1891. évi XLIII. t.-cz. 2. és 3. §-a módosítását.

6. Az 1870. előtti szolgálati évekre vonatkozólag kérjük, hogy tekintet nélkül arra, vájjon a tanitó mely jellegű iskolánál tanit, számittassék be neki teljes szolgálata. Igaz ugyan, hogy ezen sérelem a kath. tanítókat nem illeti, védvén a mi jogainkat a Mária Terózia-féle „Ratio educationis“, de a justitia és humanismus ne /ében kérjük az egyenlő elbánást. Ehhez képest módosítandó az 1891. évi XLIII. t.-cz. 14. §-a.

IV. A járulékok mennyiségére és nagyságára vonatkozólag kérelmezzük:

1. A nyugdíjtörvény 28. §-a b) pontjának olyatón módosítását, hogy az 1000 koro- nányi nyugdij-minimumon felül levő összeg után minden tanitó (óvó stb.) ezen összeg 30% át fizesse s ne 50°/0-át.

2. Kérjük az állami járulékok felemelését.

3. Kérelmezzük, hogy a gyermekek részéről fizetendő 30 fillér töröltessék, ezáltal a tanitó sok kellemetlenségtől megszabadulna. Elmondhatjuk, hogy 30 fillér szégyenfolt a tunitók önérzetén.

V. Az özvegyek és árvák segély- és gyámpénzének megállapítását illetőleg kérjük'.