Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-11 / 50. szám
X. évfolyam. 50-ik szám. Kzrs&isaár, 1901. Deczember II POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre-------— —------------------3 „ — Ne gyedévre--------------------------------l 50 „ T anitóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY END K E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkes.; ápesget és kiadóhivatalt illető ösizes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap meg-.jeleiiilE minden sieei-tláu. A socialismus nálunk. A socialismus városunkban lassan bár, alig észrevehetően, de mégis tért hódit. S mi ezt nem tartjuk örvendetes jelenségnek. Korántsem azért, mintha szivből nem óhajtanok a szegény és munkás nép sorsának javítását; ellenkezőleg elismerésünkkel találkozik minden olyan törekvés, tevékenység, mely eme kiválóan humánus és hazafias őzéiért lépett sorompóba; örömmel nézzük azt a nemes versenyt, melyet a közönyéből felvert állam és társadalom kifejt a nép védelmére és megmentésére; ha a fegyveres béke korszaka letűnik majd, ha a költség- vetés tételeiből olyan óriási összegek nem fognak vándorolni a hadügyminiszterek pénztárába; nem tartjuk chimerának azt a korszakot, midőn a jól rendezett államokban a nyomor nem fog szedni áldozatokat s a tisztességes munka k-öil- Megbetegedett egyén családja segélyt talál az elzüllés ellen. Daczára azonban a munkásnép iránt táplált legjobb indulataink s szebb jövőjébe vetett törhetetlen bizalmunknak, a socialismus terjedését nálunk nem tartom egészséges állapotnak. És pedig nem azért, mert nem halad jó mederben s mert nem használ nemes és megengedett eszközöket eszméi terjesztésére. Nem halad jó mederben : tagjai nagyrészt elhanyagolják a megélhetést biztositó foglalkozásaikat, nélkülözésnek teszik ki családjaikat, idejüket elforgácsolják haszontalan könyvek, meddő lapok olvasásával, beszédek készítésével, kalandos tervek kovácsolásé- val. Ábrándjaik legképtelenebbike, vágyaik leghőbbike, a vagyon felosztás ! És nem gondolják meg., hogy a földteke szegény s ha megfeszített erővel is munkáljuk, nem tudna any- nyit produkálni, hogy mindenki jó módban éljen rajta. Francziaország gazdag állam s mégis — miként egy nemzetgazelász Írja, ha összes tökéit és ingóságait egyenlően felosztanák minden gyermeke között, egyre-egyre naponkint sokkal kevesebb jutna egy forintnál. Mi lenne az eredmény akkora szegényebb éHamAvban! Mi lenne az eredmény, akkor a szegényebb államokban! Érdemes-e ily csekély jelentőségű változásért, midőn a további megélhetés úgyis csak saját industriánktól függ, az örök forradalom elvét behozni a társadalomba s a kedélyeket folytonos izgalomban tartani? Az egy pár év alatt ismét csak egyenlőtlenül felhalmozott vagyon felosztását nem fogják-e a stréberek, dologta- lan restek és korhelyek követelni? De meg, ha a socialisták annyira szeretik a vagyonfelosztást, miért tűrik azt, hogy körükben különböző anyagi helyzetben levő egyének legyenek? vagy csak a másén jó osztozkodni ? Elitéljük a socialismus terjesztésére használt eszközöket is: az igazságtalan vádakat, a gyűlöletet. A szatmári socialismus úgy véli saját körét nagyobbithatni, hogy rágalmazza, befeketíti a papságot. Ám hol van a népnek jobb barátja, mint a papság ? A legszegényebben dotált paphoz is, ha szükségben szenvedő ember fordul-pedig fordul évenkint számtalan — nem nyujt-e tehetsége szerint segélyt, nem tesz-e meg érdekében minden lehetőt? Ha statisztikát állítanánk ki a szatmári papság évenkinti adományairól, elhiszik-e nekem a szocialisták, hogy több ezer forintra rúgna az? Gyűlöletet szítnak továbbá a vagyonos osztály ellen. A szenvedély rendesen szenvedélyt kelt. A történelemben veres betűkkel vannak megírva azok a korszakok, mikor a néposztályok gyűlölettel állottak egymással szemben s e korTÁRCZA, A vadember. Angolból. Mindenki, a férfiak és a nők egyaránt, azt rebesgették, azt suttogták a faluban, hogy a félsz szállja meg az embert, Wood arczába néz. Féltek tőle és kerülték. Nem is nevezték másként csak „vadembernek.“ Én sohasem láttam személyesen, csak rósz hírét hallottam. Vadságáról legendákat tudtak. És ezek a rémtörténetek szájról-szájra jártak. A legkisebb mesét kiszínezték az ő nagy fantáziájukkal és folyton terjesztették. Még emberölésről is beszéltek. Egy gyönyörű derült őszi napon, vadászat közben, fenyvesekből dúsan beültetett erdőben a véletlen összehozott bennünket. Egy tisztáson gyönyörű kőszáli sast vettem észre, mely a levegőben kacskaringós vonalban repült. Gyorsan kitűnő fegyveremhez kaptam, de alig nyomtam meg annak kakasát, midőn egy lövés dördült el. Az ón fegyverem csak a visszhangot adta. A következő pillanatban a sas lábaimhoz esett, egyenesen szivét találta a lövés. Midőn a meglőtt madárért egy sürü cserjésből Wood lépett elő. A falusiak leirása szerint azonnal megismertem. Tehát ö volt a szerencsés lövő. — Itt van a zsákmány, szóltam Wood- hoz és lábai felé toltam a sast. — Hát nem az öné? Kérdezte. — Nem. Az ön golyója terítette le, viszonoztam mogorván. Wood felemelte a madarat, mely egyike volt a legszebb példányoknak, és örömmel szemlélte. Ez alatt időm jutott, hogy a hires, jobban mondva : a hírhedt ember arczát és alakját szemügyre vegyem. Kerek, erősen napbarnitotta arczán semmi visszataszítót nem vettem észre. Sőt ellenkezőleg nemes, férfias arczéilel birt. Hosszú, fekete göndör haja egészen aválláig omlott, de leginkább szemembe tűnt magas, szinte gladiátori alakja. Szemeit, melyeket szúró és égetőknek mondottak, csak egy futó pillanatig láthattam, akkor, midőn e szót mondotta: köszönöm. Hanem az a futó perez elég volt, hogy arról győződjem meg, hogy az emberek hazudnak. Felületesen ítélnek. A rósz hirót gonoszán terjesztik embertársuknak. Azok a reám pillantott szemek, nagyok, éjkókek és kifejezósteliek voltak. Ön a közelben lakik? — kérdem kissé tartózkodó hangon. — Igen uram. Tiz lépésnyire ide. A sürü cserjék elfedik házikómat, mely kicsi és alacsony, de nekem elég tágas, elég szép, sőt számomra barátságos is. — Nős őn ? Kivánc9Íaskodtam tovább, Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmáyu gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkes szabású mindennemű egryenuliákat, raktáron- tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület.
