Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-27 / 48. szám
POLITIKA? ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 4S-ik X. évfolyam. szám. Mzatmár, ÍOOI. November 27 ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillérFélévre---------------------------------------------3 „ — Ne gyedévre---------— —------------— 1 50 , T anitóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. A lábbadozó beteg. Lukács László pénzügyminiszter expozéja a szokásos módon nagy móretekben"1og4alkozik az állami költségvetés előterjesztésével. Nekünk természetesen nem lehet feladatunk pontról pontra bírálnunk a költségvetés tételeit. De igenis kifejezést lehet, sőt kell adnunk azon általános benyomásról, melyet a pénzügyminiszter beszéde a közvéleményre egyáltalán gyakorolt. Legkülönösebben pedig azokra, kik a gazdasági helyes politikától várták és várják hazánk ügyeinek jobbra való fordulását. A pénzügyminiszter ur végre ezen beszédében ugyanis kelletlenül bár, de bevallotta, hogy-^| mi gazdasági helyzetünkben — aftnak több pontján krízis állapot jelenségei mutatkoznak. Bevallotta, hogy gazdasági helyzetünk hasonlít egy lábbadozó beteg Állapotához, a ki súlyos és hosszú betegségen ment keresztül. Ezen betegség következtében gazdasági organizmusunk meggyengült, annyira, hogy nagyobb erőfeszítésre nem képes. No lám, tehát az eddig vak, siket miniszter végre —bár más szavakkal, más felfogással — de orFelelős szerkesztő KÁTHORV ENDRE, A lap kiadnia : A .PÁZMÁNV-SAJTÓ.“ szág-világ előtt hirdeti, a mit már úgyszólván évtizeddel ezelőtt megjósoltak, megmondottak azok, kik a magyar földnek pusztulásán, a magyar gazdák tönkremenésén hazafias aggodalommal siránkoztak. A miniszter hasonlítja a mi gazdasági helyzetünket a lábbadozó beteghez. Ki tette beteggé ? Ki szíttá ki életerejét? Egészségét, erőmeg- feszitő képességét? - Hogy a gazda osztálynak is voltak hibái, ki tagadja ? De kevesebb mintsem hogy joga legyen a minit-zter urnák csupán csak saját hibáit, túlzásait emelni ki az erő vesztés, a betegség okául. Az pedig épen lelketlenség, hogv a miniszter meg sem emlékeO o c3 zik azon mulasztásokról, melyeket elhárítani, igenis hatalmában volt volna a liberális kormányzatnak. A magyar gazdaságra mondott ám egy hatalmas főur találóbb hasonlatot. Ez a hasonlat sokkal világosabbá teszi a ma; jár gazdavilág helyzetét . . Ez a főur a magyar gazdaságot hasonlilotta egy jó, bolond fejős tehénhez. E fejős tehénből táplálkozott ugyanis az állam, a magyar társadalom; a kereskedelem, az ipar, melyek dédelgetett, beczézett gyermekei valónak a liberális kormányzatnak. A szerkesztőséget „s kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttór sora 40 fillér. A lap meg jelenik minden szerdán. A fejős tehenet szitták-fejték harminczesztendőkön keresztül, de nem táplálták, nem adták meg számára a legszükségesebbeket sem. Nem csuda, ha e tehén pusztuló félben van . . . íme, pénzügyminiszter ur, ez a hasonlat sokkal találóbb, mert az igazsághoz közelebb jár és sok sok mindent megmagyaráz. No de fogadjuk el a miniszter hasonlatát és újra kérdezzük: ki tette hát beteggé a magyar gazda világot . . ? Az a bűnös rendszer, mely a szabadság nevében lelketlen kalauzok módjára uzsorával, borhamisításokkal, börzékkel, papirbuzákkal, elővételekkel, kartelekkel és más istencsapásokkal szitták a gazdák életerejét. Az a lelketlenség, a mivel a magukra hagyták a még csak járni kezdő földmives népet, elvonván őket saját fentartó elemeiktől. Az a merész politika, mely a gyárakat, vállalatokat, viczinális vasutakat zsírozta, kente a magyar nép keserves adóiból. így lett beteg a magyar gazdavilág. De a miniszter szerint most már lábbadozik. Azt hisszük, hogy a kormányzat, illetőleg a pénzügyminiszter TARCZA. A hit szava! Szép Idő volt az, mikor még Istent ismeri mindenik, És főt hajtott annak, aki Felettünk intézkedik. Mikor népek milliói Egy imát rebegtenek És Istenhez sirt hálában Boldogságot leltenek. Mikor szent volt még a földön Isten szava egyaránt, Ezt a hármat hordta szivén : Istent, és hont, és királyt. És lehajlott a korona Mint egy koldus agg feje: Hogyha feltűnt a keresztfán Vérben úszó Istene. Hova tűnt el a boldog kor, Amely boldogítana ? Oh, eltünt-e már a földről A keresztnek szent tana ? 1 Vagy miért van, hogy ma — bár az Égi angyal ajka szól : Csak gúny lesz a viszhang arra S minden mindent csak gúnyol ? Mindenek ura Isten 1 Ezt még meddig tűröd itt? Oh, mikor vigasztalod meg A hit küzdő bajnokit ? Nyújts nekik, nyújts bölcsességet, Szent malaszttal teljeset, Hogy imádjon minden lélek — Oh teremtő! tégedet. Hogy hangozzék ez az érzés Fényben úszó trónodig: Téged fogunk hőn imádni, — Életünk végperczeig 1 Gyürky Ödön. E verset Gyürky Ödön, kinek jelenleg 25 éves Írói jubileumát ünnepeljük — 14 éves korában irta. A néném katonája! Nem rég meglátogattam egy régen nem látott kedves bátyámat. Sok kérdezni valónk akadt egymástól, észre sem vettük, hogy az idő halod s a nagy ódon kakukos óra méltóságteljesen verte el a tizenkettőt. Mintegy önkénytelenül pillantottam a falra, hol az óra áll, de figyelmem megragadta egy tárgy. Az óra körül több arczkép függ s köztük csinos aranyozott keretben egy fess közlegény arczképe. Kevesen vannak a nők közt, kikre az az egyenruha legalább némi benyomást nem gyakorolna. Én is —■ bár megvallom szegény katonáókat egy kicsit az automatákhoz hasonlítom, kiknek minden lépésűk kiszámított, minden mozdulatuk felsőbb parancsból eredő tett, szóval inkább egy gépezet rugóinak, szerkezetének tekintem, mint öntudatosan járó embereknek — nem hagytam egy tekintetre a hadfi arczképét. Bátyám, ki észrevette csodálkozó te Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmáyu gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkes szabású mindennemű eg-yenuhákat, raktáron- tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület.
