Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-02 / 40. szám

HETI SZEMLE“ (40-ik szám.)

3

népérdekbe, mert a nép ennek folytán nem terjeszkedhetik, nem sűrűsödhetik, nem szaporodhat. Nem az eltörlés az orvoslás, hanem hogy korlátoztassék újak létesítése, a jelenlegi hitbizományokat illetőleg pedig az, hogy engedtessék meg a lekötött területet értékesithetni, azt a nagy területet, a nemzet részére illő áron kisajátításra bocsátani, hogy ennek folytán az a föld telepeseknek, de magyar fajú telepeseknek legyen adható, (ha kisebb, egyeseknek vagy a nagyobbak többeknek legyenek adhatók.) Azok az értékek, a melyek a várományos tulajdonosok kezébe adatnak, legyenek állampapírokban vagy az ország különböző részeiben, a hol lehet, — elhelyezett birtokokba fektetve. (Helyeslés és éljenzés.)

A második szocziálista kívánság pedig mely nagyon fontos, nem telj esi t hető : a tulajdonjog szent! (Helyeslés.) Azt bántani nem lehet, békekötéseken nyugszik, törvényeken alapul, hogy azon vagyonok, a melyek most az egyházak kezén vannak, azoknak a kezén maradjanak. Általános fölfordulás lenne az ellenkező intézkedés; tehát meg kell hagynunk kit-kit annak az élvezetében, a mit jelenleg bir. (Helyeslés.) Én élénken tiltakoznám, hogy a debreczeni, — a Betlhen, — a pápai kollégium nagy vagyona elkoboztassék, nem különben mások is élénken tiltakoznának az ellen. (Helyeslés.) Hát, uraim, van itt a megoldásnak egy becsületes, tisztességes módja; az, hogyha az egyházi vagyon nagy területet foglal el, hogy a nép nem terjeszkedhet megint, illő áron sajátíttassanak ki ezek, magyar telepesek és honpolgárok javára. (Helyeslés.) A megoldásnál ha teljes igazságot akarnánk, akkor csak egyről lehetne szó. Egyházi iskolai czélokra lett adva az a vagyon, a nemzeti királyok által és hadügyi szolgálat teljesítéséért ; csak az a rész jöhet kérdés alá, a mely a hadügyi szolgáltatás kötelezettségét érintené, mennyi az ? azt nem tudjuk, de van egy törvény, a mely azt mondja: a főpapok hagyatékának harmad része a végvárak erősítésére fordítandó, — tehát úgy látszik, hogy ezen harmad-rész felelne meg annak, a mely a katonai kötelezettség czi- mén biratnék. Ezt megváltásra oda lehet engedni, de elkobozni nem. Előállana ebből a megváltásból egy összeg, — teljesítse ebből a kormány minden azon szükségleteket, a melyeket az egyházak, iskolák támogatásánál fizetési pótlék czimén adni lehet és kell, mert hiszen az államnak jövedelmének kell lenni, hogy a kiadást teljesíthessük, nem mondhatjuk, „hogy fizess te állam“, mikor nincs miből. (Helyeslés.) Úgy kell e kérdést fölfogni, hogy jog sértve ne legyen, állami mindenhatóság alá magunkat helyezni nem szabad, az ellen körömszakadtig tiltakozni kell! Elismerem, hogy közegészség, — állategészségügy tekintetében helyes az, hogy az állam egész erővel nyomja el a támadó bajokat, de oly kérdésben nem fogadom el az állam ténykedését, mint mondják, hogy az erdők kiirtása, újítása, vizek szabályozása is államosittassók. A,köztevókenysógnek kell fenn hagyni sok fontos ügy intézését.

Kényes kérdések forognak fönn előttünk, Uraim, emberszeretettel, nyugodtan, higgadtan, magasabb tekintetekből kell azokhoz nyúlni. A ki, szerintem, politikával foglalkozik, ne legyen egy vallás iránt sem elfogult, egyik vagy másik foglalkozás iránt elfogult, ne legyen a hazánkban élő nemzetiségek iránt elfogult, ellenszenves; mert h& pártatlanul felel meg a 48-iki törvényeknek,

akkor váltja föl apró pénzre azt az érzelmet, a melyet igy keresztelt el a törvény: „egyenlőség“, „testvériség“ 1 (Élénk éljenzés és helyeslés.).

Ütköznek a vagyoni és egyház politikai kérdések, ezt mondtam. Ebből kifolyólag támadtak s vannak badar, bizar, vannak okos indítványok. Én megkísértem, az idő előrehaladottságára tekintettel, azokra vonatkozólag a magam álláspontját kifejezni. (Halljuk! halljuk 1)

Három főrészre oszlik a mi gazdasági életünk földmivelési, kereskedelmi és ipari irányra, és azután jövünk mi az úgynevezett honoratior, munkánkból élő osztály. Én azt mondom, hogy minden érdek kielégítendő, tehát ez a 3 főirányzat együttesen, egyenlő szeretettel ápolandó, mindegyiknek az érdeke egyenlő jókedvvel, egyenlő igyekezettel előmozdítandó. Azonban a földből élünk! A föld szült, a föld takar, föld a vagyon, a magyar nemzet földszerelő, ezt a hazát nem is lehet másképen, mint szeretettel, de birni kell; ezért különösen a földművelési érdekek szerintem azok, a melyek első sorban istápolandók ; ezek elől kel első sorban elhárítani az akadályokat, hogy a nép ne pusztuljon, hogy annak legyen fekvő vagyona, tűzhelye. Én azt mondom, hogy falún a kis gazdának, a zsellérnek lakása helyét, házát ki kell venni és ingóságának egy részét a törvényes követelések és adók iránti végrehajtás alól. (Helyeslés és éljenzés). Az igaz, hogy a birtokosra nézve értéket a mentesített rósz nem képez, mert arra hitelezni nem fognak neki, de lesz hova lehajtani fejét, hogy bu- súljon a közállapotok és a haza fölött . . . de nem jut eszébe a .haza .elhagyására való szándék (igaz!). Nekünk mindenkire, a ki csak testvér, a ki itt születik szükségünk van itthon. (Helyeslés.).

Én a föld-adót súlyosnak tartom, de főleg azért látom azt sérelmesnek, hogy nem akkor követelik, mikor« gazdának pénze van; négy részletben követelik, de azok határideje rosszul van beosztva, a földadó fizetését tehát oly időbe kell átteni, midőn már a föld- tulajdonos pénzhez jutott, a gazdasági szorgos munkálatok lezajlása után, november, deczember hónapokra. (Éljenzés és helyeslés).

Hogy a gazda közönség ne legyen kénytelen terményeit elvesztegetni, legyenek olyan elhelyező intézmények, a hol előpénzt is kap; ilyenek a közraktári-, szövetkezeti intézmények, ezeknek hive és barátja vagyok. (Éljenzés.) Nyers anyag beszerzése és értékesítése tekintetében is szükségesnek tartom a szövetkezetek létesítését.

Az iparügyre vonatkozólag akópen gondolkozom, hogy első sorban az olyan iparágat kell különösen felkarolnunk, a mely a gazdasággal van összeköttetésben. (Úgy van!) Hiszen Uraim, Magyarország földművelő állam és azt állította erősen egy úri ember előttem, hogy még megfelelő kasza-gyár nincs Magyar- országon ... 1 (Igaz!)

Iparunk nem fejlődik, kézműves iparunkat Ausztria és a külföld elnyomja, mant- schettáórt, pántlikáért stb. több mint 10 milliót adunk az idegennek; a sonkát, virslit visszahozzuk, pedig azt magyar sertésből gyártották ; nem esztelensóg az ilyen állapot?! Arra kellene egymást buzdítanunk, hogy pártolj uk a hazait; mert drágán kapjuk vissza, a mit olcsón vittek ki tőlünk. Mi megadjuk az idegen ország munkásainak fizetését, a mieinkkel nem teszszük. Ily gazdasági viszonyok mellett nincs semminek

értéke; mert földünk értéke is már künn repül záloglevelekben a nagy világban. Idegen kézben van másfél millió hold jó birtok hazánkban; igyekezzünk, hogy az visszajöjjön, agdig is mig visszajön, szorítsuk meg az idegen birtokok terjedését, nagyobb mértékű kisajátításokat tegyünk, a kisajátított területeken pedig helyezzük el a magunk fiait, véreit, ne kényszeritsük, ne engedjük őket kivándorolni. (Helyeslés.).

Van még nekem egy fontos előterjeszteni valóm. (Halljuk 1 halljuk !).

A házbér adóra nézve mondom a következőket. Házbér-és házosztály-adó van rendszeresítve nálunk ; az egyik és másik közölt ostoba nagy különbség van. Nálunk a házadó 32 százaléka a nyers jövedelemnek, úgy, hogy ha egy híz uraim, fizetne házosztály adó szerint 90 frtot, házbér szerint 600-at kell annak adni, — hol van itt a rátió?Éa tehát elsősorban rendezendőnek tartom a liázbór-és házosztály-adó kérdését. Mondják, hogy terveztetik is már az, biztosan nem tudom; de szerintem úgy kell tenni, hogy az elintézés módja olyan legyen, hogy egyik ne legyen tagadásra a másik elhallgatásra kényszerítve.

S mindenki tudja, hogy egy épületnek mi az adója. Ha egy vékát megpecsételnek, ha egy kalendáriumra bélyeget nyomnak, ha ily csekélységeken a kincstár a maga jogát érvónyesiteni akarja, egy házadó kérdés megérdemli, hogy gyökeresen rendez- tessók.

Erre nézve ez a gongolatom: adóztatták már a házat kémény, szoba, ablak szerint, nem volt helyes, ón azt mondom, hogy egész állagában vétessék fel a ház, — úgy is ösz- szeirják minden esztendőben, — vétessék föl, hogy ez hány köbmétert teszen; ez fix, ez megingathatatlan alap, és aztán egy köbméter egységnek vétetvén, az országnak pedig úgy szólván zónákra osztásával, esetleg a forgalom és helyi érdekek s az illető község más viszonyai szerint állapíttassák meg az adó- menyiség minimum, és a nyílt üzletekre vonatkozólag mondassák ki, hogy az 50 °/0 al — vagy ennyi vagy annyi °/0-al. — mint maga a megadóztatott épület többi helyisége, — megadóztatandó! — mert az üzleti helyek vannak embertelenül sújtva. (Helyeslés.) Tehát egységesíteni kell azt az adónemei, a köbméter és zóna-rendszer alapján, és úgy kell rendezni, hogy az állam és a polgárok is megkapják a maguk jogait. (Élénk helyeslés.) Mert minek vagyunk kitéve ? Móltóztassanak figyelemmel kísérni, hogy Budapesten már adó alá jövő újabb házakkal mi lesz? a tulajdonos földig rombolja le a házát, hogy újból építhessen és az adómentességet tovább élvezhesse, a mit, ha gyökeres javítás alá vétetnék e nagy fontosságú kérdés, ez által megszüntetni lehetne, az adózás kezdődvén már azon időtől kezdve, midőn a lakhatási engedély ki van adva. Felhívom figyelmüket tegyék magukévá a gondolatot: követeljük a házbér és házosztály-adó rendezését. Mi történt nálunk? Községi adóval sujtattak az uj épületek. Ennél fogva nálunk nincs senkinek kedve házbirtokot venni, magát kitenni a zaklatásnak. Mindenki igyekszik bér czimen lakni a más tulajdonában. — És van egy végzetes törvény, a mely azt mondja : Jha felóntuli mennyiség van valahol bérben adva, ott minden házat házbér adó alá kell venni és Szatmár közönsége ott áll, hogy itt minden ház házbér adóval fog sulytatni. Ezért kell a rendezést követni és az szives figyelmükbe