Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-02 / 40. szám

4 HETI SZEMLE“ (40-ik szám.) és megbirálásuk tárgyául ajánlom, szerezzünk ennek érvényt. (Éljenzés és helyeslés.) Helyes volna, hogy söradónk lejebb menjen, most sör-iparunk nem fejlődik a túlságos magas adó miatt és népünknek nincs a veszélyes alkohol helyett egy könnyebb itala. (Helyeslés.) A szeszfőzést mindenkinek meg kellene engedni, kellő ellenőrzés mellett. (Helyeslés.) A szőlőművelés tekintetében; több volna a pénzforgalom, ha a szőlőtenyésztés és bor­előállítás nem lenne pincze szüretelóssel fej­lődésben és értékesítésben megakadályozva. Tiltassék el az olyan cselekedet a mely a természettel, magával, a teremtő Istennel ver­senyre kél. (Élénk helyeslés.) Ezután több kisebb követelésről emlé­kezett meg, — mindvégig érdekes és vonzó előadásu beszédét feszült figyelemmel és osz­tatlan tetszéssel hallgatta végig a közönség. Programbeszéd a hegyen. Csomag Imre, a függetlenségi és 48 aspárt képviselőjelöltje a múlt pénteken megláto­gatván a szatmárhegyi választókat, kik egy előkelő választópolgár lakásán voltak egybe- gyülve; röviden előterjesztette a párt elveit és eszméit és a saját álláspontját az egyes kérdésekre nézve. Fejtegetései során a vá­lasztói jogra nézve ekként körvonalazta állás­pontját: kívánja, hogy „1. Minden benszü- letett 20 éves állampolgár férfi, a ki 10 korona állami adót fizet, szavazati joggal bírjon ; adó fizetés nélkül választói joggal birjon minden férfi, a ki katonai kötelezettségének tény­leg eleget tett; választó legyen minden ön- jogn nő, a ki 10 koronával adózó föld vagy házbirtokkal mint tulajdonával rendelkezik, vagy önálló üzlettel bir, ki az egyetemen jogi vagy orvosi oklevelet nyer. (Nem sokára töb' ben lesznek ilyenek). A szavazás községenkin* titkosan történjék magában a községben. A választó kerületek újra osztassanak be. A főrendiház tagjainak Vs ada közvetve válasz­tassák. 2. A közigazgatás terén a főbb tiszt­viselők megfelelő illő fizetéssel továbbra is választassanak, de életfogytig, illetve a 30 évi szolgálati idő eltelte után nyugdíjba lépésig. A városok polgármestereit az illető vá­rosok minden polgárai válaszszák, kik azon helyen az országgyűlési választók névjegy­zékébe a választási évben jogosult választók gyanánt fel vannak véve. [Közgyűlésben a tisztviselők szavazati joggal ne bírjanak. Vár­megyénkben a községi jegyzők és bírók köz­gyűlési tagok ne lehessenek. Mindezeket indokolta. Ha a hegyen történt ezen előadásban foglaltakról tudomást veszünk, — teljes egészében ismerjük a Csornay Imre politikai kérdésekben elfoglalt álláspontját. A hegyi előterjesztés és a Szatmáron tartott programm- beszéd egymást egészíti ki. Nebány szó Hieronymi programúi- beszédéhez. Figyelemmel kisértük a szabadelvű párt mozgalmát, különösen azokat az érdekeket, me­lyek a hivatalos jelöléssel megelégedve nem voltak. Hogy a szabadelvű párt egy része kiválni hajlandó volt, habár részben a pártvezetőség tit­kolózó politikájának tulajdonítható, de nem le­het tagadni, hogy jó részé volt abban sokkal komolyabb okoknak is. A helyi j lölt kérdését csak formalitás­nak, hogy ne mondjuk ürügynek tekintjük, és azt hiszszük, hogy ízt a mozgalmat a városi hatalmaskodással egye erteni nem tudó elemek törekvése, másrészről a kis emberek közvetle­nebb érdeke támasztotta. Jól tudta azt az a párt, hogy a város túlnyomó hatalmát egy a város támogatásával keresztül vitt jelölés csak öregbíteni fogja, s az igy választott képviselő, aki városunk bajait nem ismeri, a tanacs törekvéseinek fog szolgá­latokat tenni ahelyett, hogy a városi gyenge ellenzék által meg nem gátolható túlkapásoknak oda fenn állná útját. Ezt tartjuk egyik szempontnak, ami a szabadelvű párt azt a részét vezette, amely a hivatalos jelölessel szemben foglalt állást. A második szempont volt mint említettük — a kis emberek érdeke, amely a mezőgazdaság, kis ipar és kis kereskedelem érdekeit egybe­kötve kívánta érvényre juttatni. Ezt az érdeket bizony nem a nagy pártfogó hajhászása utján érjük el. Az ilyen pártfogó magas tervei és czéljai sokkal maga­sabb régiókban forognak, semhogy az a kis emberek bajaival foglalkozzék. Ezt bizonyította be a Kossuth-kertben elhangzott programmbe- széd is. Aki a mezőgazdaság politikájának első­rendű jelentőségét elismeri, és annak szolgála­tába akar lépni, annak ismernie kell annak ér­dekeit is. Aki pedig ezen a téren ismerős, az soha sem fog sem a tőzsde korlátozása, sem a kamatlábak törvényes szabályozása ellen ál­lást foglalni. Hieronymi oly magas szempontból fogja fel e törekvéseket, hogy amikor a kamatlábak törvényes szabályozásában a pénz értékét meg­állapító szabadversenynek helytelen korláto­zását látja, amit pedig a mai kor fejlett színvona­lával összeegyeztethetőnek nem tart, elfelejti, hogy nem vagyunk a fejlődésnek azon az ide­ális fokán, ahol minden ember kellőleg ki tudja használni a kínálkozó előnyöket, viszont meg tudja magát védeni mások önzése ellenében, s elfelejti, hogy igy a kapzsi vállalkozás ma is hány, az uzsorakamat által tönkretett jóravaló kis embert pusztít el csak azért, mert lelketlen, kapzsi, élelmes emberek kezeibe került. Pedig nekünk minden kis ember drága és minden ember pusztulásában a nemzet pará­nyának pusztulását látjuk, s minden törekvé­sünkkel azon kell lennünk, hogy megmentsük társadalmunk legkisebb parányát is, s nem kí­vánunk veszedelmes kísérletekbe bocsátkozni a nemzetgazdaság egy olyan tételével, a mely tétel egyenlő és fejlett viszonyokat, egyenlő ké­pességet feltételez, és nem vállal felelősséget azért, ha pusztul a számítani kevésbbé tudó magyar elem, s meghízik rajta az élelmesebb lelketlen uzsorás. Igen is, hangosan kiáltjuk, hogy az ellenté­teket szigorú és okos törvényekkel szabályozni köteles a kormányzat, s a ki ezt ellenzi, az le­het kitűnő fináncz, még kitünőbb nemzetgazda, de nem tesz szolgálatot a nemzet zömét képező kis embereknek. Épp igy nem szabad egyetértenünk azon kijelentésével sem, hogy a tőzsde, a gabona áralakulását szabályozni lévén hivatva, azt kor­látozni nem szabad. Sőt éppen azért, mert a tőzsde mai formájában nem a kínálat és keres­let természetes törvényéi, de egyoldalúan ki­használható módon képes szabályozni a gabona árakat, önző érdekeknek nyújt tért, ami sem a tisztességes kereskedelemmel, sem az oly fon­tosnak elismert mezőgazdaság érdekeivel össze nem egyeztethető; sürgős és gyökeres refor­mokra van szükség, ha nem akarjuk a fede­zetlen határidő üzlet s a papiros búza rendszer fenntartásával az önző spekulátiónak továbbra is kiszolgáltatni s igy a válság utján tönkre tenni mezőgazdaságunkat. Csodálkozunk, hogy ez eszméknek épp Szatmaron adott kifejezést Hieronymi, abban a városban, a hol a kis ipar és kis kereskedelem fejlődésére van bazirozva a lakosság jólléte, nem pedig az eszeveszett tözsdejáték szeszélyes fordulataitól várjuk a meggazdagodást -—- vagy tönkrejutást. Ami végre azt a csatornatervet illeti, elis­merjük annak nagyszabását, elismerjük, hogy az nagy horderővel bir Debreczenre s az egész viztelen alföldre, de kétségbe vonjuk azt, hogy e terv a vizi utak fejlesztése szempontjából birjon azon jelentőséggel, ami azt a rendkívüli befektetést indokolja, s amig annak kiépítési költségében a mezőgazdák, kisiparosok és kis kereskedők is terhelve lesznek, addig annak előnyét épen ezek legkevésbbé fogják kihasz- ‘ nálhatni. Kételyünket indokoljuk a tiszavidék gabona árával, ahol daczára, hogy minden be­fektetés nélküli természetes vizi ut áll rendel­kezésre, mégis igen kevés árkülömbséget bir a gazda elérni a hajó állomásra szállított ga­bonánál a vasúti állomásra szállítottál szemben. Attól tartunk, hogy Hieronymi a mező- gazdasági érdekek előtérbe helyezése mellett ép ez érdekek ellen fog küzdeni, mert, sem eddigi politikai működésével, sem a jövőre kilátásba helyezett működési programjával nem tudta eloszlatni aggályainkat. Hírek. A főpásztor jótékonysága. Püspök ur ő méltósága a fekésházai róm. kath. iskola épí­tésére 1100 koronát, az ubrezsi plébánia fede­lének javítására 100 koronát kegyeskedett ma­gánpénztárából adományozni. Gyászhir. Farkas Antal ügyvéd, az ügy­védi kamara elnöke, a múlt szombaton dél­után 76 éves korában hirtelen elhunyt. Nagy szerepet játszott egész életén át városunk tár­sadalmi életében. Tagja volt a törvényható­sági bizottságnak, hol csaknem minden közgyűlésen hallatta szavát, a közgyűlési teremnek úgyszólván vezéralakja volt, helyes judiciuma, szónoki képessége, jogi ismeretei igen gyakran irányították a közgyűlés menetét, arra döntő befolyást gyakoroltak. A társadalmi életben is mindig kivette a tevékenységből a maga részét. Évek hosszú során keresztül elnöke volt az ügyvédi kamarának, s mint ilyen nagy tekintélynek örvendett. Gondnoka volt a ref. hitfelekezetnek, a ref. főgymn. igazgató tanácsának elnöke, s a protestan­tizmus ügyét képességeinek és tekintélyének súlyával mindenkor teljes önfeláldozással tá­mogatta. Elnöke volt a Szatmári Takarék­pénztár Egyesületnek és a szatmári gőz­malom igazgatóságának. Politikai téren is nagy befolyást biztosított magának városunk­ban az ügyek intézésére, elnöke volt a füg­getlenségi és 48-as pártnak, a múlt vasár­nap, midőn Csomag Imrét képviselőjelöltnek kikiáltották, még ő elnökölt, előhaladott kora miatt azonban ekkor lemondott elnöki tiszté­ről, s a párt diszelnökének választotta. Ha­láláról úgy a gyászoló család, mint a ref. főgymn. fentartó testületé gyászjelentést adott ki. Temetése hétfőn délután az egész város intelligentiájának, hivatalos testületeknek, a két főgymnasiumnak, ref. felsőbb leányiskolá­nak és roppant közönségnek a jelenlétében történt. A temetési szertartás a háznál rövid imából állott, melyet Rácz István ref. lelkész mondott. Innen a templomba vitték a halot­tat, hol Biky Károly esperes mondott felette gyászbeszédet. A temetésen jelen volt Kiss Áron debreczeni superintendens is. Ezután megindult a menet a gyászoló család és hosszú kocsisortól kísérve. A temetőben Os- váth Elemér főgymn. tanár mondott rövid imát, mire Hérmán Mihály polgármester a város nevében, Borsos Benő igazgató a ref. gymn. fentartó testületé és a tanári kar, dr. Fechtel János egy igen szép beszéddel a Köl- csey-kör, dr. Keresztszeghy Lajos az ügyvédi kar nevében mondott felette búcsúbeszédet. Szabadelvű párt. képviselőjelöltje, Hie­ronymi Károly a múlt csütörtökön tartotta meg programmbeszédjét a Kossuth-kerti ki­oszkban. Hemzsegtek a szavak az üresség­től, mindössze két jelentősebb dolgot lehetett belőlök kihámozni,melyrőllapunk más helyén szólottunk. A beszéd után ott maradt a ki­oszkban vacsorára, párihivei közül is többen. Közkívánatra dr. Fechtel János éltette a jelöl­tet, mire megindultak a tósztok. Másnap este

Next

/
Thumbnails
Contents