Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-02 / 40. szám
2 HETI SZEMLE“ (40-ik szám). dóst nagyon rosszul intézték el. Deák Fe- rencznek van egy adomája, hogy a ki rosz- szul gombolja be a mellényét, végig kell azt gombolnia elejétől: én is mondanám a bölcs öregnek, rosszul volt e kérdés begombolva és újból kell azt kezdeni és nem szövetségi, hanem szerződési alapra kell a kérdést fektetni és úgy kell azt elintézni. (Éljenzés és helyeslés.) A közösség folytán, tudjuk mindnyájan, megromlottak a viszonyaink teljesen. Külügyi tekintetben rólunk nem tud a nagy világ, mert csak Ausztria czimerót és zászlóit látja konsulatusaink homlokzatán ; követeink nem teszik ki a haza czimerót, a haza lobogóját és az ügyeket nem magyar, hanem német, illetőleg a hivatalos világ diplomácziai nyelvén kezelik. Pénzügyi tekintetben nincs hitelforrásunk, hanem alá vagyunk vetve egy részvénytársaság szeszélyének, a mely hazánk érdekeit nem istápolja kellőleg, s minálunk ennek folytán kereskedelem, iparés földmü- velós'teljesen megromlott. Hadügyi tekintetben nincsen — nem mondom,nem biztos és nem megbízható, hanem a mi érzületünknek megfelelő hadseregünk (úgy van!), annak tisztikara nem magyar, benne alig néhány perczent a magyar elem, annak a hadseregnek német zászlója van, címere, érintkezési nyelve sem magyar. (Úgy van !) A vámviszonyok folytán pedig annyira megromlottak a közállapotaink, hogy közgazdaságunk minden irányban pang; földművelésünk oly szerencsétlen helyzetben van, hogy az már a mohácsi vész óta roszabb helyzetben alig volt; ipar-ügyünk teljesen lehanyatlott; kereskedőink csak támogatják az üzlet ajtóját, nincs jövedelmi forrása senkinek, a miből biztos exitenciát teremthessen magának és ennek következtében népünk munkát sem talál úgyszólván és elhagyja a haza földjét, elhagyja szülei sírját, hogy a föld másik oldalán keressen magának munkát és megélhetést. Két millió magyar van innen távol ebből a hazából jelenleg, több mint a mennyi bejött Árpád honalapítóval. De ezeken kivül a közös viszonyok folytán megromlott nálunk a tisztességedet, becsületérzet, mig a 48-iki törvények ideális férfiakat, önzetlen hazafiakat termettek; 67 óta nálunk opportunisták, alkalmazkodók támadtak, kik mindent elkövettek, bogy ezt az átkozott állapotot fenntartsák; az egész közéletet az vezette, hogyan lehessen ezt a rossz rendszert föntartani, ezért embereket üldöztek, vért ontottak ; 67 szerintem az erkölcstelenség forrása és Kossuth Lajossal szólva: el kell törülni. (Éljenzés. Ugyvan.). Ha tehát eltöröltetni óhajtjuk és kívánjuk, ellenkező intézkedéseket kell tennünk azokkal, a mik eddig történtek. Szövetségi viszony helyett szerződés- viszonyra kell állanunk, ki kell mondatnunk, végre kell hajtatnunk azt, hogy hazánk társországaival együtt Ausztriától külön vámsorompóval elválasztassók, (Éljenzés és helyeslés) önálló vámterületté nyilvánittassék ; kereskedelmünk irányittassék Fiume és nem Nyűgöt felé ; a többi országokkal szemben is szintén szerződések köttessenek és igy intézzük mi a külső nemzetekkel való viszonyunkat. (Éljenzés és helyeslés). Külügyi tekintetben azt kell tennünk, hogy legyen nekünk saját külön külügyminiszterünk, saját külön követünk, ezt külön megbízó levéllel küldje ki a koronás király (Éljenzés), ennek legyen czimere és zászlója, ügykezelési nyelve a magyar. Addig is mig megtörténik, ón azt mondom, hogy a külön megbízó levelet most már ki kell adni, utasítani kell a követeket, hogy tegyék ki a magyar czi- mert és zászlót is és most is alkalmazzanak magyar tisztviselőket, hogy a haza polgárai külföldön jártokban hozzájuk úgy fordulhassanak, hogy őket megértsék. (Éljenzés és helyeslés). A hadsereg kérdésében az a kívánságom és követelésem, hogy a közös hadseregi minőség szüntettessék meg, a magyar ezre- dekből „rendes“ magyar hadsereg szereztessék, ennek legyen nyelve vezérlet, vezénylet, érintkezés tekintetében magyar, lobogója legyen magyar és tegyen esküt az alkotmányra. (Éljenzés és helyeslés,) A honvédség is szereltessék fel ágyukkal, tüzérséggel, szóval idevágó technikai eszközökkel. (Helyeslés.). Legyen nekünk külön bankunk ; azon értékek, a melyek ma a közös osztrák-magyar bankra vannak bízva, választassanak külön és a mely- érték magyar, az adassák ki. Budapest szókhelylyel a bank állíttassák föl és a magyar érdekek és értékek elleni követelései a mostani közös banknak ruháztassanak át a magyar bankra, állami garantia mellett. (Éljenzés és helyeslés.) A delegatio intézményét, a mely a közös ügyeket intézi, ón szerencsétlen alkotásnak tartom (Úgy van 1) ; azért tartom pedig annak, mert ezen delegatio megalkotása folytán elveszett az országgyűlésnek, tehát a nemzetnek önálló intézkedési joga és egy olyan alakzat állíttatott elő, a mely alakzat nagyon hasonlit már a central parlamenthez (úgy van 1), ez ma már reichsrath-jellegü, trónbeszéddel nyitják, trónbeszéddel zárják és az egész Európa figyel rá, mig ellenben a magyar országgyűlésről alig akar venni tudomást. Ezért ennek a nagyfontosságu kérdések fölött intézkedő bizottságnak, a hol a nemzet vére és milliói fölött van az elhatározás, megszüntetését kívánom; addig is mig fönnáll, azt mondom : a ki igazán szereti hazáját, igazán óhajtja védeni nemzete érdekeit, az oda menjen be, ott is tiltakozzék és ellene mondjon a nemzetet sértő, bántó törekvéseknek és ott. érvényesítse a magyar haza jogát! (Elénk éljenzés és helyeslés.) Nem lényeges párt-megkülönböztető vonatkozás ez, de én óhajtom, hogy olyan párttá alakuljon át az ellenzék, a mely belemegyen a delegációba, és, a mint nekem egy polgártársam mondta: kiveri az alkalmatlan vendéget 1; — mert az udvarról, ablakból bekiabálás álul nem távolijuk el azt. (Úgy van!). Kifejtettem, hogy a közös kérdésnek szerencsétlen elintéze folytán hova jutottunk ; én nem színezem sötétebben a helyzetet, mint a hogy van, ismeri mindenki. Régi óhajtása a nemzetnek az, hogy ez a kérdés úgy in- tóztessók el, hogy a nemzet meglelje jogos érdekeinek kielégítését és orvoslását. A függetlenségi párt arra törekszik, hogy a nemzet jogos érdekei kielógittesenek, ón is arra törekszem, a 48-iki törvóuyek alapján, hogy a hazám önálló, szabad, önjogu legyen. (Élénk éljenzés.). Mert úgy vagyok meggyőződve, hogy akkor érünk őzéit, hogy ha hazánk minden tekintetben, minden jogával rendelkezik. (Úgy van!). 1903 ban jön elő a kérdés, hogy meg kell oldani, közös viszonyban, vagy önállóak maradunk. Bármi idő viszontagságai jöjjenek is, Uraim, 30 óv tapasztalata azt mutatja, hogy az eddigi állapot rossz volt, menjünk át egész hazafisággal az önállóság követésére 1 (Élénk helyeslés és éljenzés.) Létesítsük az önálló vámterület eszméjét, mert ez minden tekintetben megfelel czóljainknak, és ennek keretében érvényesíthetjük minden jogainkat. (Úgy van élénk helyeslés.) Itt futólag említem meg, hogy a kormánypárt nagynevű jelöltje nem tartja veszedelmesnek az önálló vámterület fölállítását, csak nem tartja időszerűnek: ellenkező véleményben vagyunk egymással; 30 év tapasztalata folytán most követeljük, mert most van az ideje, hogy újból 10 évre és azutánra ne kössük le magunkat. (Helyeslés.) A 48-iki törvényhozás másik terhes hagyatéka volt a vallás kérdésében való intézkedés, részleteiben való elrendezése. Kimondja a törvény, hogy legyen minden egyház egymással viszonyosságban és ez nagyon rugalmas kifejezést használ : minden egyház hivatalnokai és lelkészei állam, közköltséggel elógittessenek ki, ez a szó: közköltség, véghetetlen félremagyarázásokra ad alkalmat. Mikor a nemzet törekedett a maga politikai, közjogi dolgait elintézni közénk dobatott ezen fontos kérdés is és ennek folytán vibrálni kezdett az egész társadalom, mert nyomorúságban, mert rossz helyzetben vagyunk, nem ott láttuk a bajt, a hol kellett volna s igy származtak jelszavak és jeligék, a melyek röpkédnek a fejünk fölött, de értelmükben alig fölfoghatok. Az egyház-politikai-kórdósben tett intézkedéseket sérelmeseknek tartja, melyeknek alkalmas megoldásáról gondoskodni kell a törvényhozásnak, ha a revisió felvettetnék, de ő a revíziót nem provokálja. (Szerk.). Már jeleztem, hogy mert száz bajunk van, sok gondunk van, elszegényedtünk, — egyik itt, másik ott keresi a bajt és igy fölmerült: kutatni az orvoslás módjait; egyik ezen, a másik amaz irányban találta azt. Mi történik ? Már önálló párttá szervezkedik a socziáldemokrata-párt, az is előállítja a maga követeléseit, ezekben sok fontos és üdvös dolog is található, a mely az alsóbb nópré- tegek érdekeit előmozdítja. Nekem polgártársaim, mindig az volt a nézetem, hogy a nép hadd értekezzék, hadd beszélje meg a maga viszonyait a lehetőség határai közt, mondja meg a maga baját, hallgassuk és figyeljük meg, hogyha helyest mondanak, azt teljesítem igyekezzünk, ha rosszat, világosítsuk fel és intsük őket, — hiszen testvéreink 1 (Hosszas élénk éljenzés.) A szo- cziáldemokraticus politikai eszmék között különösen két dolog érintette meg a figyelmemet. Első, hogy a hitbizományi vagyonok töröltessenek el. — A hitbizomány az, midőn egy vagyonos ember a maga vagyonára nézve úgy intézkedik, hogy az örök időkig vagy a család első szülött vagy nagykorú legidősb tagját vagy egy más kijelölt élvezőt illessen. Igaz, hogy ez intézmény által leköttetik az ország területének egy része és a várományostól és illetőleg az élvezőtől függ annak jövedelmeztetése ; beleütközik ez a A legfinomabb az őszi és téli idényre Weisz Gyula posztó üzletébe megérkeztek. (Szatmár, Deáktér.)
