Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-21 / 34. szám

9

^ _________________1

fo

glalnánk el, felszólítjuk a „Pesti Hírlapot,, és többi liberális laptársait, hogy alkalmazzanak hasonló eszközt a jó magyar nép tájékoztatására. De kérdjük, hogy vájjon képesek-e ?

Az igazság mellett van a bizonyítékok világossága és tiszasága.

Az igazság mellett tanúskodik, hogy e párt egyszerű programmjának elveit még a legutolsó képzettséggel biró magyar földmi- ves is képes megérteni és pedig úgy, hogy őt lelkesítse.

Kérdem, hogy a „Pesti Hírlap“ által képviselt pártnak vannak e oly meggyőző érvei, melyek a mi egyszerű józaneszü föld- mivelő népünket képesek meggyőzni pártjuk elveinek igazsága felől ?

Vagy ha ilyen meggyőző érvekkel nem rendelkezik, akkor mondjon le a felől, hogy valaha a mi ’szavazóképes polgártársainkat irányithassa.

Nekünk, mint az igazság előharczosai- nak csak az a kívánságunk, hogy az igazság érvényesüljön.

Az az igazság, melyet a szolgabirák, csendőrök és idegenből szakadt katonaság nem védelmeznek, mint a múlt képviselő- választás alkalmával is történt.

Hírek.

Szent Istvánnak, a első magyar királynak. ünnepét nagy fénnyel ülte meg városunk közönsége. A legtávolabbi községekből is már előző nap érkeztek a bucsusok, kik szent gyónást és áldozást végeztek. Az ünnepélyes szent misét a püspök ur 0 méltósága mondotta, ugyanekkor áldotta meg az uj díszes ereklyetartót, melyet szent István oltárán helyezett el. Szent mise után He- helein Károly prépost kanonok nagyszabású beszédet intézett a nagytemplomot zsuffolá- sig betöltött közönséghez. Nemcsak a templomban, de a czinteremben és a templomelőtti téren is óriási közönség volt jelen. A

HETI SZEMLE“ (34-ik

honvéd helyőrségnek egy diszzászlóalja volt kivezényelve, mely diszlővéseivel hozzájárult az ünnepség fényének emeléséhez. A templom előtt a honvédzenekar játszott.

A király születésnapja. A múlt vasárnap, 0 felsége születésnapján ünnepe volt a magyar nemzetnek. Minden szem a magas trón felé irányult, honnan egy bölcs, lovagias, ' népeinek jólétéért atyai gondossággal epedő király tekintete sugárzott felé. ő érette mondott e napon fohászt minden kebel, az ő jóvoltáért dobbant meg minden szív, hogy a mindenség Ura óvja, tartsa meg nemze tőnek boldogitására. Városunk külsőleg is ünnepies szint öltött, a középületeken és magánosok házain is ott lengett a trikolor, jeléül, hogy nagy napja van ma a magyarnak. Az ünnepélyes szent misét, a székes- egyházban maga a püspök ur O méltósága mondotta és dr. Wolkenberg Alajos theol. Tanár intézett lelkes beszédet a jelenvolt nagy számú közönséghez. Honvéd helyőrségünk egész zászlóalja kivonult s a templom előtti téren felállítva a szentmise folyamán dísz- lövéseket adott. Itt foglalt helyet a honvéd zenekar is, mely szép játékával emelte az ünnepélyesség fényét. A templomban jelen volt mindakét tisztikar, a méntelepi huszárok, ott láttuk a városi hatóság képviselőit élükön a polgármesterrel, ki diszmagyarba volt öltözködve. Ott volt a törvényszék, járásbíróság, királyi ügyészség, kataszteri felügyelőség, az adóhivatal, folyammérnökség területileg és nagyszámmal a hívek közül, hogy hálát adjanak Istennek ama kegyelméért, hogy ilyen bölcs, előrelátó, nagy királylyal áldotta meg ezt a nemzetet s kérjenek számára' továbbra is áldást, öregsége napjaiban erőt, az uralkodás nehéz gondjai közt lankadni nem tudó kitartást.

Kir. herweg Márarnarosaan József Ágost kir. herczeg, akinek Gyertyánligeten (Kabola- polyánán) és Erdészvölgyön (Kuztban) is vannak vadászterületei, mint minden évben, úgy ez idén is föl fogja keresniMáramaros megyét. A közeledő vadász évad alkalmából már megjött a hire, hogy a kir. herczeg most is készül

szám).

... ■ ■ ■. . ------ ■-- . « ■._«

az őszi vadászatokra, a hová ezúttal Ferencz Szalvátor kir. herczeg is elkíséri, mint szívesen látott vendége. Tomcsányi Gusztáv kir. erdőigazgató mar meglette szokásos jelentését a szóbanforgó vadász területek gazdag vadállományáról s a kir. herczeg a nagy kiterjedésű erdőségben kivált szarvasokra fognak több napon át vadászni, mely idő alatt a József Ágost kir herczeg által nem régen fölépített Lászlóréti vadaszkastélyban fognaktartózkodni. A fenséges vendégek szeptember 12-én érkeznek a regényes vadászterületre, melynek vadászatáról oly érdekes és vonzó leírást nyújtott közelebb József Ágost kir. herczeg. Máramaros vármegye lakossága örömmel várja a kiváló vadászok érkezését, amint mindenkor ünnepe közzé számítja a legmagyarabb főherczeg egyetlen fiának ott tartózkodását s a megye szép vidékei iránt érzett- és állandóan tanúsított meleg érdeklődését.

A miniszter jubileuma. Fehérváry Géza báró, honvédelmi miniszter e hó 15-én ünnepelte katonai szolgálatának 50 éves jubileumát. Fényes küldöttségek jelentek meg előtte az ország minden részéből, a hadsereg pedig egy pompás drága kövekkel kirakott dtszkarddal lepte meg. Az ünnepségekből városunk is kivette a maga részét, mert a miniszter Szatmárnak díszpolgára. Hermán Mihály polgármester vezetése alatt Be’késsy Géza, dr. Fechtel János és Jaskovics Ferencz bizottsági tagokból álló küldöttség jelent meg előtte, s a polgármester remek üdvözlő beszéd kíséretében átadja a város feliratát, melyet dr. Fechtel János szerkesztett. Fehérváry kitüntető szívességgel fogadta a megjelenteket, s válaszában megemlékezett a Szatmáron eltöltött kedves időkre, mert a miniszter ifjú korában, katonai pályája kezdetén a szatmári helyőrségnél szolgált és a szatmári társadalmi életnek is kedvelt alakja volt. Meghívta a küldöttség tagjait az esteli lakomára, melyet a hon védelmi minisztérium palotájában adott.. Az üdvözlő felirat szövege a következő: Nagyméltóságu Miniszter Ur I Kegyelmes Urunk! Excellenciád jubiláris ünnepélyének fényé beragyogja az egész ma— Az ápoló kiment, a beteg pedig le« törülte könyeit s leült a sarokba. Nagyon el- komorodott; úgy látszott, hogy nagyon elgondolkozik valamin.

Az őrült nem beszólt többé a cserebogárról. A falban levő lyukat megbocsájtotta neki az ápoló, de viszont egy nagy darab kenyeret elvett tőle családja számára. A beteg lesütötte a szemét, mihelyt az ápoló belépett a czellába. Az ápoló rövidesen végzett, mikor a czellát megtekintette.

— Jól van, jól, — szólt s kifelé indult.

Mikor az ápoló hátat fordított neki, a

beteg utána nézett és a hajára bámult. Az ápoló azonban hirtelen megfordult és észrevette, hogy a beteg mily kíváncsian néz rá.

— Csakugyán bolond ez a nő, — szólt nevetve.

Nem felejtette még el a cserebogarat s valami tréfára gondolt:

— Igen, igen itt van . . .

S a fejére mutatott, a halántéka mögé. A beteg remegett az izgatottságtól, dühös volt és vágyakozott a cserebogárra.

Az ápoló kiment a czellából, bezárta maga után a rácsos ajtót s odatartotta fejét a rácshoz közel. Az őrült nő odament az ajtóhoz, kinyújtotta a kezét, de mielőtt az ápoló göndör haját elérte volna, — az ápoló nagyot ütött a kezére:

— Na mi az? Vigyázz magadra 1

Az őrült reszketett, de azért, mint mindig, úgy most is nyugodtan mosolygott.

II.

Az őrült nő az egész nyáron csöndesen viselkedett, de azért nem javult az állapota. Olyannak látszott, mint egy tudós, aki valami nagy problémán töri a fejét, ezzel tönkreteszt az egészségét. Éjjeli rendháboritás miatt kétszer kapotthidegzuhanyt.s azó tanagyon óvatos volt.

Egyre kevesebbet kellett rá vigyázni, mert a tettetéshez kitünően értett s az ápoló nagyon bíztak benne.

Egy sötét, borús éjszakán véletlenül nyitva hagyták a czelláját. Az őrült nő megvárta mig teljesen besötétedett s aztán ki- lopózkodott a folyosóra, ahonnan egy macska óvatosságával a parajjal benőtt szűk kis udvarba jutott. Föl kellett másznia a falra, ami nem volt könnyű dolog, de mégis sikerült neki. S aztán eltűnt a másik udvarban, amelyben az ápolók laktak.

Negyed óra múlva ugyanezen az utón visszalopózkodott az őrültek udvarára s innen a saját czellájába.

Kis idő múlva sikoltozás hallatszott a szomszéd udvarból, erre azután rettenetes ordítás támadt a szomorú épületben. Az ideges betegek, akik nagyon rosszul alusznak, azonnal fölriadtak, s czelIáról czellára hallatszott a dühöngök orditása. Mint a fölriasztoit állatsereglet, úgy zúgott az egész ház.

Az igazgató fölriadt s mivel azt hitte,

hogy a betegek mind kimenekültek czelláik- ból, nagyon megijedt. Végre értelmes hangot is lehetett hallani:

— Igazgató ur ! Igazgató url

Az egyik ápoló lakásának a küszöbén egy asszony állott és lámpát tartott a kezében. Az igazgató megismerte a nagy, erős ápolónak a feleségét s rákiáltott:

— Az Istenért, mi történt?

Az asszony válasz helyett keservesen jajgatott. Mikor az igazgató odament hozzá, elmondotta, hogy a férje ordítására riadt föl s ugyanekkor mintha kísértet járt volna a szobában. Mikorodament a férje ágyához, ez az ember már mozdulatlanul feküdt az agyban. Esry nagy szög volt a fejébe ütve a bal halántéka mögé s már meg volt halva.

Az igazgató megnézte az ápolót, — már csakugyan halott volt.

Rögtön megvizsgálták az őrültek czel- láit s lámpával járkállak a folyosókon, ami nagy ^ünnep volt az őrülteknek. De egy őrült sem volt oly nyugodt, mint az a nő aki a cserebogarat kereste. Mélyen aludt, mikor az igazgató a czellába lépett s mikor felébresztették, boldogan ismételgette 1

Megvan! Megvan a cserebogaram!

Az igazgató ránézett a szép leány nyugodt arczára s a tapasztalt orvos biztosságával így szólt :

Ez aludt a legmélyebben az egész házban!

L. II. Rdsny.