Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-14 / 33. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egy évre----------------- 6 korona — fillér.

Fé

lévre-----------—-----------------3 „ —

Negy

edévre — — — — — — — l 50 „

^aratóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

Agrár programul.

Gróf Károlyi Sándornak a gönczi választókhoz intézett levele még ma is élénken foglalkoztatja a közvéleményt. A nemes gróf e levelében egész programmot ölel fel, mety egyúttal az országos gazda szövetség vágyainak, törekvéseinek tárgya s melynek elfogadása vagy el nem fogadása nagyon sok képviselőjelölt sorsára döntő befolyással lesz. Eme programmot agrár programúinak nevezték el. Keretei között nagy fontosságú elvek és tervek vannak. Kívánja gróf Károlyi Sándor a föld- mivelésiés ipari termelvények olyan árképzését, a mely mellett a termelésjövedelmező volna; szigorú törvényekkel óhajtja védeni a népet az uzsora, ámitás, hamisitás és csalás ellen. Meg akarja akadályozni a Lengyelországból betóduló zsidók és az ezekhez hasonló vagyon nélküli elemek letelepítését, méltányosnak véli az itt lakó birtokos polgárok adójának leszállítását s viszont a Magyarországon nem lakó birtokosok adójának sokkal nagyobb mérvű fölemelését. Szükségesnek tartja a fedezetlen gabona határüzlet megakadályozását, a gabona börze törvény utján való szabályozását s a szövetkezetek felkarolását. Elsősorban földünk terményeire nézve a kedvező vámok megkötését tervezi

Felelős szerkesztő

BÁTHORY ENDRE.

A lap kiadója:

A .PÁZMÁNY-SAJTÓ.'

a külfölddel s a behozatal megnehezítését. A kivitel fönnakadása esetén tilalmak alkalmazását sürgeti az idegen országok marha, sertés és juh behozatalára, az idegen származású húsra és állati termékekre. Ajánlja a szövetkezetek felkarolását; óhajtja a parlament megtisztítását és a magyarban levő erkölcsi erő fokozását.

Azt hinné az ember, hogy e programmért minden magyar honpolgár lelkesedik s vállvetve iparkodik közreműködni annak megvalósításán, mert hiszen ez hasznos, üdvös a hazára; mert mi sem alkalmasabb a nemzeti jólétet úgy növelni, mint az agrár programm — és mégis a kazár liberális lapok kritizálják, elitélik, gyalázzák. Maga Kossuth Ferencz és a hivatalos kormánypárt is egyoldalúnak állítják.

Ám eddig az állam a merkantil rendszer érdekét szolgálta . . s mi lett az eredmény ? Egy pár száz Lipótvárosi uj honpolgár milliomos lett; a börze hallatlan vakmerőséggel üzérkedett ; a nép nyomorgóit, a kisbirtokos a termény árainak mesterséges leszorítása miatt eladósodott, a kis iparos koldusbotra jutott, a tisztességes kereskedők exis- tentiája mindjobban lehetetlenné volt téve . . . Azt hiszem, elég szomorú kép, a melytől a nemzet megijedt, mint a nagybeteg, midőn először

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel.

Nyllttér sora 40 fillér.

A. lap megjeleuik minden szerdán.

pillantja meg tükörben saját arczát. Tisztelt kazár-liberalis urak ! hasztalan az önök farizeusi szemforgatása, hasztalan sopánkodásuk, gyanúsításuk, fülsiketítő lármájuk, a nemzet nem fog ügyelni többé önökre. Nem tűri többé a kiszipolyoztatást; megunta a kiskorúságot, önmaga akarja intézni ügyeit, saját kezeivel akarja kiszedni testéből az élősködő parazitákat s körmére akar koppintani az ő bőrére spekuláló lelketlen kufároknak.

Megyénkben túlnyomó a földmi- veléssel foglalkozó választók száma, hiszszük, hogy gazdáink résen lesznek a választásoknál s nem lesz egyetlen jelölt sem, kitől ígéretet nem vesznek, hogy támogatni fogja az agrár programmot. Minden párt keretébe beilleszthető e programm, tehát bármely pártállásu is legyen a jelölt, meg kell nyerni ügyünknek.

Ám ez a programm életbeléptetése nem csak a mi ügyünk, hanem egyúttal az országé is. Ugyan kérdem, nem tapasztalták-e iparosaink, kereskedőink, hogy valahányszor jó volt a termés, kedvezők voltak az árak, műhelyeikben, üzleteikben is nagyobb volt a kereslet s igy az ő bevételük is emelkedett?

Nem következik e tehát logikai biztossággal, hogy ha kedvező vámok és észszerű intézkedések állandóan tisztességes árakat biztosítanak

TÁRCZÁ.

Szibériába.

Krobot Ferencz.

I. Pál, a minden oroszok czárja, a leg- népszerüilenebb fejedelmek egyike, kinek zsarnoki hajlamait s tragikus halálát a történelemből ismerjük, nem volt ellensége a sikerült tréfának sem, sőt néha napján a borsosabb megjegyzéseket is eltűrte, ha esetleg személyét, vagy kormány ása irányát érintették is. Néha nem maradt adós sem, a kölcsönt kamatostul fizette vissza, tréfát tréfával, gúnyt gunynyal, csakhogy az is az ő vad jellemének, zsarnoki természetének volt fanyar gyümölcse. Golowin Iván „Types et caractéres russes“ cziniü gyűjteményében be szél el egy jellemző esetet, melynek épen hogy emberélet nem esett áldozatul.

Frogére, egy párisi körúti színház má- sodrangu színésze, kit úgy látszék, sem az igazgató, sem a közönség nem hordott a tenyerén, kinek ilyformán fizetése sem lehetett kecsegtető, másrészt a tapsból sem igen meríthetett vigaszt: megutálta a hálátlan Párisi, két kézzel kapott egy orosz színigazgató meghívása után s hátat fordítva Párisnak, a művészetek e kényes metropolisának s a legszebb reményekkel ellátva sietett Szent-Pó- tervárra.

Hogyan-hogyan nem, a szerencse kedvezett-e neki, vagy csak itt fakadt-e ki a benne rejlő művészi erő, elég az hozzá, hogy nemsokára a közönség kedvencze, sőt, a mi kétségtelen sokatmondó, magának a czárnak kegyeltje lön.

Meghívta asztalához Frogéret, ki mindennapos vendége lett a czári udvarnak s különben is a fejedelmi kegyet számtalan esetben tapasztalta.

Mily ingatag azonban egy autokrata szeszélye, azt Frogórenek egy csípős megjegyzése révén keserűen kellett tapasztalnia. Ebédnél ültek a talpnyaló udvaronczok, a hízelgések özönével kedveskedtek a czárnak, kit a dicső emlékű nagy Péter czár rovására égig magasztaltak.

„Ugyan minek lehetne ezt nevezni másnak, mint Pétert meglopni, hogy Pált gazdagítsuk“, kiált fel jókedvűen a czár.

„No hát mit szól hozzá ?“ kérdi feléje fordulva Frogéret.

„Tagadhatatlan igy áll a dolog“ viszonzá emez, „de feleséged nevének hire után Ítélve nem hiszem, hogy találkoznék, ki hasonlóval viszonozná, mert ugyan kinek jutna eszébe Pált meglopni ?“

A felelet elmés volt, de szerfelett csipős. A czár ugyan jókedvében vastagabb élczet is eltűrt, mégis mielőtt az udvaronczok nevetni merészeltek volna, kiváncsi tekintettel fürkészték a hatást Pál arczán s mert azon az elégületlensóg fólreismerhetleu jeleit látták, ajkukba haraptak és — hallgattak. A helyzet kényelmetlen volt, a szegény színésznek pedig mint nehéz kő esett szivére, midőn a czár néhány perezre rá meglehetős hidegen bocsátotta el a társaságot. Meglehetős nyugtalanul indult lakása felé, meg nem foghatta, hogy az ő csinos bonmot-ja ily visszatetszést szülhetett. Tudta jól, hogy nem volt egy sem az egész társaságban, ki a czár uralmát lélek szerint dicsérhette volna s ime, nem találkozott egy is, ki az ő merész bár, de őszinte megjegyzését csak egy raosolylyal is jutalmazta volna.

Kinos tépelődósek között tért nyughe-