Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-24 / 30. szám
X. évfolyam. 3A-ik szám Szatmár, 1901. Juliiig 74 HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre---------— — — — — 3 „ — Ne gyedévre----------------------— — l 50 „ lanitóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összeg küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Liberális typusok. A köpenyegforgatás és sikkasztások százada emberül ért az ámításhoz. Fölvilágosultnak nevezi magát, mert lackcipőben jár és tudósnak, mert monoklit visel a szemén. Nagy hangon megereszt egy csengőbongó frázist, szájról szájra adja mint jelszót és az ilyen, többnyire kicsépelt szalmához hasonló szólamoktól teszi függővé a világ haladását, népek és nemzetek jólétét és az egyedek sorsát. Liberalizmus, radikalizmus, szo- cziálizmus, demokraczia, 48 meg száz e féle felkapott szócska van közforgalomban, mint az egyesek és tömegek törekvéseinek mérték- egysége. Nemes dolog, nemes eszmékért, nemes elvekért rajongani s azok megvalósítására fordítani tehetségük minden erejét. Csalódnék azonban az, aki azt hinné, hogy ily tiszta szándékú nemes törekvések hatnák át és vezérelnék társadalmunkat. Édes kevés azon tiszteletreméltó egyéniségek száma, kik a mesterségesen megmételyezett korszellem rontó hatása, ellenére is mocsokta- lanulmeg tudják őrizni jellemtisztaságukat. A társadalom egyedei három csoportba sorozhatok. A tömeg nagyobbára hamis elvek fanatizált hive. Meggyőződése nincs. Tetteit, akaratát érzelmei és nyomorúsága irányítják. Ez volna a társadalom első rétege: az elámítottak, a tévelygők és a jóhiszeműen bár, de mégis sötétségben bujkálójs roppant serege. ( l A második csoportba azold sorozhatok, kik elvi meggyőződésűid, saját jószántukból és lelkiismeretűk’ sugallatára hallgatva nemes ideálokért rajonganak. De mily kevés ilyen haszonhajtó, derék tagja van a mai társadalomnak. Utoljára hagytam a társadalom fekélyeit. Ebből pedig több van a soknál is. A társadalom testének minden részén láthatók ugyan ez undok fekélyek, a fejen ép úgy, mint a tagokon. Undorító a fekély látványnak is, nem szivesep. foglalkozom vele, de aki orvosolni akar, annak nem szabad visszariadni a sebek szemlélésétől sem. Szomorú tény, de tagadni nem lehet (se a Magyar Szó, se a Budapesti Napló el nem tagadhatja), hogy közéletünkben oly egyének fejlődnek kisebb- nagyobb hatáskörök vezéralakjaivá, kik hangzatos frázisokkal kendőzvén magukat, a népszerűség tetszetős tógájába öltözve bámulatra méltó ügyességgel színlelik a közügyekért való hevülést, a népérdekért való harczot. E stréberek serege vakmerő öklelőzéssel tolja fel magát a közélet felszínére. Olyik-olyik, kinek a szerencse is kedvez, valóságos személyi kultuszt élvez. ^ d- De a népámitók tulipántos lá- } (M|iá^ocsmányságokat rejt magában. /Aj^iczomás külszin alatt pedig többnyire kilenczven százalék humbug, “a'Iegvaskosabb önzés, kapzsi birvágv, határt nem ismerő reclainhajhászat és hirharácsolás rejlik. Magyarán szólva a társadalom bizonyos egye- deinek legfőbb törekvése a közbizalom kivívása, a hírnévre való jutás s ha ezt elérték, felhasználják aljas czéljaik megvalósítására. Ne menjünk messze, csak napjaink krónikáját tekintsük. Alig egy néhány napja nagy jelentőségű biinügy játszódott le a főváros törvényszékén. Egy hírhedt néptribun, az úgynevezett „Éljen doktor“ egy tehetséges, tudós fiatal ember állott bűntársaival a földi igazságszolgáltatás színe előtt. Takács Zoltán, a vádlott, tehetségének minden erejét, gyarló s hiszékeny embertársait mind arra használta fel, hogy gyorsan meg- gazdagodhassék, hogy becsvágyának és határtalan hiúságának megfelelő hírnévre tegyen szert. Mivel TÁRCZA. Á muczorás. Fólkezes számba ment, mint akármelyik fehórcseléd. Széles, lapos arcza, hátracsuklott nyaka, idomtalan czammogásaegószen idegen- szerü volt. Nem volt más dolga, mint a sommásoknak elvinni az ebédet. Aztán fát hordott a tűzre, vagy jobban mondva rőzsét, mert az ispán ur inkább adta azt, mint a hasábfát. Tagbaszakadt gyerek volt. A becsületes neve Dudás Jancsi. Nem hozták volna el, csakhogy az anyja addig rimánkodottasummásgaz- dának, mig aztán elhozták — tölteléknek. Hanem ez a gyerek sehogysem tudott megbarátkozni a foglalkozásával. Az a két kerekű kordély,megaszürkelónemtetszettsehogysem a fiúnak. Úgyis káromkodott, mint valami be- zupált huszárkáplár. Eleinte még csak megvoltak vele úgy, ahogy, hanem a mint az aratás kezdődött, mindig félig hozta abödönt paszuly- lyal.Azután eltűnt. Kiöntötte, vagy mit csinált vele, elég az hozzá, hogy eltűnt. A gazda gondolta is, hogy ez nem jó lesz igy, de nem szólott, mert a legjobb munkása a muczorás sógora volt, hát igy hallgatott, mint a búza a zsákban. Egyszer aztán nagy dolog történt. A kenyér, már mint a munkások kenyere elpárolgott. Hol az egyikó, hol a másiké, de mindig veszett el egy-egy. Ez már mégis több volt a soknál. Este, mikor a vacsora elkészült s körülülték jó étvágygyal asszonyok, lányok, férfiak vegyesen, a summás- gazda kijelentette, hogy ha valakit rajta kapnak a kenyórlopáson : baja lesz, de nagy. Két hétig nem volt baj. A harmadik héten a Biró István kenyerének nőtt lába. De ő sem azért szolgálta a császárt három esztendeig, hogymég ezt se tudja meg, ki volt. Nem aludt egyik éjszaka, nem a másikon, harmadikon. Semmi eredmény. Egy kicsit fúrta az oldalát. Aztán a kenyér meg folytonosan veszett. Vastag felhő volt a hintó farok felett. Azt gondoltuk eső lesz. Csúnyán sütött a a nap, csak úgy pörkölte az ember bőrét. Egyszer a fordulónál kiáll Bíró Pista a sorból. — Sógor! — Minek 1 ? — Megyek haza! — Má’ minek mennél. Várj estét. — Nem ón. A bal fülem ég. Rossz jel e sógor. Aztán a gyomrom is kavarodik. — Jó no ! csak ne kajács ügyi Értek én kis szót is. Biró aztán indult haza. De nem a két fasor között az utón, hanem a kanálist átvágó hídon, hogy minél nagyobbat kerüljön. — Né a beteg! Mintha tenné magát mondja Bán Gyuri. — Csiba hó! Kenyeret akar a fogni. Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület.
