Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-24 / 30. szám

2

HETI SZEMLE“ (30-ik szám.)

tisztességes eszközökkel el nem érte azt, amit beteg phantasiával maga elé varázsolt, — tisztességtelen eszközökhöz nyúlt. Pénzt hamisított és e tette a börtönbe kergette.

Takács Zoltán pályafutása hatalmas érv, megczáfolhatatlan argumentum a társadalom romlását illetőleg.

De Takács Zoltán nem egyed, hanem typus. Typikus alakja azon társaságnak, melyben kiki a maga elve szerint szabadon, tehát szabadelvűén, liberálisan tesz, vesz mindent. Édes testvérei Takács Zoltánnak a halottrabló Korotnai, a méregkeverő Jáger Mari, a hazafiság- gal, mint áruczikkel kufárkodó modern Cátók, nagy elődeik érdemeivel és nevével üzérkedő törpe korcs utódok, borhamisító Engelek, a kis- czelli takarék nemes népboldogitói, a Várkonyiak, Sima Ferenczek stb.

És igy végig mehetnék a törvényhozás házától kezdve, az utolsó beregi lebujig, tüneteiben némileg eltérő, de alapjában mégis azonos állapotokat észlelhetünk.- Mi több, szives olvasóim által bizonyosan jól ismert testvérgyilkos, azzal biztatta Zsoldicsot szörnyű tette elkövetésére, hogy ne féljen semmit, van neki embere, aki majd kimenti őket. Abban a társadalomban, melyben a bérenczet hivatalos protekczióval kecsegteti a testvér öcscse meggyilkolására, oh abban a társadalomban, annak a társadalomnak a belsejében veszedelmes kór csírázik.

De elég az elrettentő példákból! Elég a társadalmi monstrumokat, fekélyeket feltüntető mozaikból.

Ha veszni nem akar a társadalom. ha öngyilkos nem akar lenni, fertőzött vérét meg kell újítania.

De mig a társadalom szemében

Az nap este hiányzott egy a summások közül. A muczorás. Azt se tudták merre szaladt, hova ment, csak mintha a föld nyelte volna el; köszönt a kapufának. Lódi András találkozott ugyan vele a Hegyestáblánál, csakhogy nem is beszéltek, mert a fiú lefutott az akáczos túlsó oldalára.

Másnap az ispán ur kérdezte, mi történt. Elő áll a summásgazda s megtörli a bajuszát a mint illik.

— Tekintetes uram, nem tudunk mi rula semmit. Igaz, hogy sokszor vettük észre, hogy fogy a kenyér, meg az is szent igaz, hogy a paszulyt, mikor kihozta a fődre, fele nem vót meg, de hát mink nem bántottuk egy rossz ujjal se. Mikor a minap egy este eljöttünk a kaszálásból, a sőre-ól mellett találtam. Mondok: „Jancsi, mit lebzselsz ott.?“ Erre meg kurrant, mint a kuvasz, osztán kérem aláson neki a luherésnek. Mikormán haza jöttem, itt leltem. Montam neki : „Hun jártál. Ammeg, hogy igy nem, hogy úgy nem. Persze kupán vágtam, de csak egy kicsit, evvel bementem, hogy egyek valamit. De ennek ma’ három hete vagy még több. Én csak ennyit mondok, már mint a szivem szerint, ha többet mondanék, talán tán hazudnám is.

— Jól van, mondja az ispán ur, — ki tud még róla valamit. Álljon elő.

Biró! Biró! kajdász má’ te is — rikong a fehér nép.

felvilágosultság marad a hitetlenség, takarékosság a fösvénység, barátságos társalkodás a dőzsölés, tekintélytartás a kevélység, — oh addig mindig lesznek Takács Zoltánok, Sima Ferenczek és Papp Bélák.

A társadalom senyvedni fog mindaddig, mig a meggyőződés áru- czikk marad és a szavazók lelkesedése a bor ittassága, szavazatuk pedig az eladott lelkiismeret megnyilatkozása.

Liberális typusokat, rothadt gyümölcsöket fog teremni a társadalom fája mindaddig, mig a pénzes-zacskó uralmát fel nem váltja a fajszeretet kultusza és az élvezetek habzsolása helyett a nemesebbre való törekvés ingere át, meg át nem hatja a társadalom orgamumának minden izomszálát.

Mig szemébe nevetnek a becsületességnek, mig kikaczagják a lelkiismeretességet, mig megtapsolják a sikkasztót is, ha ügyes és viszont beszenyezik az oltárt, bemocskolják a keresztet, addig mindig lesznek typikus liberálisok.

Itt az utolsó pillanat, hogy a társadalom és iskola és mindenki első és legszentebb kötelességének tartsa, kiirtani ezen bojtorjánokat a közélet mezejéről. De még az irtás munkájánál se álljanak meg, hanem vessék el a fogékony ifjú szivekbe az istenfélelem, hazaszeretet és emberbaráti érzelmek termékeny magvait, hadd lássunk viruló uj hajtásokat társadalinunkodvas törzsökén!

... —

A „Tanítók Háza“

Lapunk jelen számának e helyét „Tanítók Háza" ismertetésére szenteljük, mely a hazai cultura terén működő nemzet-munkásainak tulajdonát képezi. Nem mi vagyunk az elsők, de sem utolsók azok közül, kik a

— Hót instálom aláson ma a fordulónál nagyon a gyomromba állott az itel. Mondok a gazdának : eresszen el mondok. „Hát jó“, mondja, osztán mentem. A mint itt a dohány-szárítónál jövök az udvarra, a fiju akkor nyel egy nagyot oszt’ befordul a pitarba. Na! mondok ez rosszba töri a kobakját. Én oda, lemék az ablakhoz, ép bekukkanok, a mikor a Dudás a Búder fiókjábul elővesz egy kukkantó!, oszlón ki vele. Instálom engem is elfutott a mireg. Mert hát a kenyerem nekem is elveszett vagy egy néhányszor. Én sem lettem hámba, fogom a fiút, osztán kezdem ódalgatni. Mondta, hogy ne bántsam. Hogy így lesz, hogy úgy lesz. Nem ón, csak hadd szóljik, a mig szuszog —gondoltam.

— Na! mi a vége már?

— Elengettem. Még vót jártányi ereje, hát elillant mint a kánforos pálinka. Ennyi az egész tekintetes uram.

— Hát most mit csináljunk emberek ? kérdi az ispán ur.

— Ne tessik azt fűteni kérem alásson — mondja oda Kakus Ádám, vissza jön a, ha megéhezik. Vót má’ nekem dógom ilyen mákvirágval, de mindig ü vót a kissebb.

A történet hitelességéért, meg kell még említeni, hogy Dudás Jancsi három nap múlva kiéhezve zöld szájjal vissza jött. Az alatt sóskát evett a réten. Ki volt éhezve mint a magtáros Hatyuja.

hazafias, szorgalmas s derék tanitók érdekeit szem előtt tartva, azok nemzeti irányú működéséről, haladásáról lapunk hasábjain idő- közönkint nyilvánosan is informáljuk a nagy közönséget, mely mindig bizalommal viseltetik a haladást mutató tanitói-gárda iránt és szeretőiével, közbecsülésével jutalmazza meg őket ott, ahol erre érdemet szereztek; és hazafias ügyöket meleg érdeklődéssel kiséri és támogatja.

Bebizonyított tény, hogy hazánk tanítói kara, különösen az utolsó évtizedeket tekintetbe véve, a valláserkölcsi nevelés, cultu- rális és társadalmi téren oly haladást produkált, mely minden tekintetben úgy a nagy közönség, valamint a felettes hatóság közmegelégedésével és benső elismerésével találkozik. Egyik fényes dokumentuma a haza tanítói előhaladásának a székesfővárosban felállított s Kolozsváron felállítandó,a szegény sorsú tanitók, tanárok gyermekeinek segélyt nyújtó „Tanitók Háza“, melynek régóta szükségét érzi már a tanítói kar. Emez intézmény rövid és általános ismertetésével óhajtok foglalkozni, annyival is inkább, mivel ez intézménynek, hogy örökidőkre fennálhasson és virágozzék, a nagyközönség meleg támogatására van szüksége és tekintve a tanítói, tanári kar és a publikum közt. jelenleg is fennálló jó viszonyt és barátságot,- a vezetőség bizton is reméli a fényes erkölcsi támogatást.

Jól tudja azt mindenki, hogy a tanitó és tanár hivatása mily szép és magasztos, de azt is tudni kell, hogy annak lelkiismeretes betöltése mennyi küzdelemmel, fáradsággal jár és hány tanítót és tanárt vitt már- korai sirba a hivatalával járó nehéz, testet- lelket ölő kötelesség teljesítése. Ez még nem minden, mert elvégre mindenkinek van kötelessége és azt be is kell tölteni, de nekik azonkivül, hogy szerfelett meg vannak munkával terhelve, a mostoha anyagi gondokkal is küzdeniük kell.

Éppen ez a körülmény akadályozza meg a szegény tanítókat családjokkal szemben tartozó kötelmeik teljesítésében. Nyomoruk nem engedi, hogy gyermekeit neveltessék, illetőleg taníttassák, hogy a magyar nemzet tudós férfiainak százaléka a tanitók gyermekei által is növekedjék. A mindennapi élet bizonyítja, hogy a taniiók közül nagyon kevesen bírták ki —minden kedvezmény nyújtása mellett is gyermekeik tanítását az egyetemig, a hol aztán megszűnt minden kedvezmény. Minek folytán a tanitók gyermekeiből lettek 4—5 gymn. osztálylyal, vasutasok, kereskedők, iparosok, tanitók stb. stb. A világért sem akarom eme pályákat kicsinyleni, de sajnálatra méltó dolog, a midőn a tudományos pályára szellemi képességénél fogva alkalmas gyermek szülőinek nyomorúságos szegénysége folytán kénytelen tanulmányait abban hagyni és iparos pályára lépni, megkóstolva a tudományt, mely az iparos pályán nem elégíti ki és a midőn kész iparos, nem néz ipara fejlesztése után, hanem tudományos, politikus akar lenni s igy lesz belőle rossz iparos, de jó szocziálista agitátor.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden gyenge elméjű gyermek iparos legyen, de hogy valaki azzá legyen 6. 7, 8. osztály elvégzése teljesen szükségtelen, sőt káros. Hogy a tanitók gyermekei ily esélyeknek ne legyenek kitéve, az ország tanítói saját garasaikon és az országgyűlés támogatása folytán a múlt években állították fel a már annyira szükségessé vált „Tanitók Házát“, mely arra van hivatva, hogy az ország sze-