Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-26 / 26. szám
X. évfolyam. ___________________36-ik szám.____________________Szalmái*, 1901. Junius ; PO LITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. , Félévre----------------------------------------------3 „ — Negyedévre — — — — — — — l 50 „ tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő T HOKY ENDRE. A lap kiadója : A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetéseit jutányos árban ve'tetnelc fel. A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ NyiJttér sora 40 fillér. A l«i> inog jel<‘iük niiiidoii szerdán. Á néppárt Szaisiár vármegyében. Csanálos, 1901. jun. 23. (rn.) A liberalismus 30 éves uralma s ez idő alatt hétköznapivá vált visszaélések, a korrupció a vármegyében és minden téren, a hivatalos közegek önkénykedő basásko- dása meghozták a maguk természetes reakczióját, az oppozicziót ezen jogsértő üzelmekkel szemben. A nemzeti élet minden terén érezhető az erős visszahatás. A nép jobbjai, a függetlenebbek mindenütt állást foglalnak a nemzeti újjáalakítást szorgalmazó, néptribunok és publi- cziszták mellett. Hiába szórták széjjel őket, hasztalanul igyekeztek a szabadelvűek a vármegye választókerületeit úgy beosztani, hogy a kormány győzelme, a hatalmon lévő liberalismus diadala biztosítva legyen! Ott hol a nép oly nemesen érez, mint e kerületben, hol a hit még él a szivekben és anyagilag is erős lábon áll a gazdák javarésze, ott hajótörést szenved a furfang, a liberális politika minden csalafintasága, mert a nép tudatával annak, hogy az igazság az ő részén van, előbb-utóbb érvényesíti akaratát és ha mindjárt tízszer olyan ádáz lesz is a harcz, — az ilyen derék nép még akkor is ki fog tartani elvei mellett körömszakadtáig. A nemzeti közszellem megmé- telyezője, a népakarat zsarnok elnyomója Bánffy Dezsőnek a szelleme 1896 ban e kerületre is rátette csont kezét. Mint az országban mindenütt, e helyen is mindent elkövetett a hivatalos hatalom, hogy a néppártot megsemmisit.se, hogy a néppárt elveit, a keresztény Magyarország eszméjét kiirtsák a nép szivéből. Tömör Ferenczet, a néppárt jelöltjét ugyan elbuktatta, de más téren nem érte el czéljait, mert az eszméket nem tudta elfojtani, hisz ez elvek oly mély gyökeret vertek a nemzet szivébe, hogy azt ki nem irtja onnan többé senkisem, ha csak a szivét ki nem tépi az egész népnek. Hogy a néppárt ^nem „múló tünemény,“ hogy a néppárt elvei rohamosan terjednek, annak újabb tanúbizonysága a mai *9ét gyönyörűen sikerült népgyülés. A keresztény restauraczió'elő- harczosai a szélrózsa minden irányában diadalról-diadalra viszik tisztes zászlójukat, mely alatt ma már egy olyan tekintélyes tábor sorakozik, melynek biztos kilátása van a győzelemre, a diadalra. Örömmel üdvözöljük a keresztény Magyarország lelkes bajnokait vármegyénk területén! Mig csak pár évvel ezelőtt is kétkedve és sokszor kétségbeesve tekintettünk a baljóslatú, bizonytalan jövőbe, ma már egy jobb kor hajnalához értünk. Az idők jele arra mutat — és ez örvendetes jelenség, — hogy az agyoncsigázott kereszténység, az elaltatott s vérig sértett katholikus közérzet ismét fellobog a szivekben. Hogy mindez megtörtént, liógy.. ma már világosabban lát a nép, hogy manapság már egy nemzeti újjászületés örvendetes előestéjén vagyunk, vájjon minek köszönhetjük azt? Bátran mondjuk s büszkén, — azon lelkes gárda fáradságot, lanka- dást nem ismerő agitácziójának és társadalmi tevékenységének, mely emberi erőt meghaladó erővel, törhetetlen hittel, tiszta jellemének szilárdságával és megbonthatatlan egyetértésével csodát művelt már is a rekristianizaczió terén. Igen, azon kisded, de annál lelkesebb légió érdeme, az országgyűlési néppárt érdeme főképen, hogy politikai életünkben, melybe annyi visszaélés sziiremkezett be, — tisztulás, tisztesé- gesebb irány tapasztalható. A népgyülések, melyekről alább részletesebben szólunk pompásan sikerültek. Csanálos és Mezőterem, de a károlyvidéki összes községek úgy kitettek magukért, oly impozáns fo$| TÁRCZA. jjg> Egy kirándulás. (Vége.) Egy perezre sötét lett. E sötétség egy gondolatot sugalmazott nekem, Jmelyet ki vinni is akartam. „Nézze, kedves barátom, milyen sötét van!“ — „Mindjárt; világos lesz!“ mormogá. De nézze, az utat sem tudjuk.“ „Majd megmondja valaki! Enyje, a finánczoktól megkérdezhettük volna, azok ismerik minden kis lyukat, ösvényt.“ „Azután nézze kérem, meg is hülhetünk ha kinn hálunk.“ „Én nem !“ Végre nyíltan kezdtem a hazatérő mar- sot fújni. Szónoki pózba vágtam magam s komoly hangon megszólaltam : „Én számolva a körülményekkel, eshetőségekkel, úgy találom czélszerünek megfelőknek és egyedül helyesnek, hogy vissza — —“ „Nem, semmi szín alatt, vágott közbe a bátor utas, — előre ! „Én visszamegyek, de mit fogok mondani a plébánosnak. — Eh, mindegy ! Én vissza megyek! „Jön ?“ kérdém a társtól. — „Föltettem magamban, hogy megyek ! azután gondolja meg csak, hogy mit fog felőlünk gondolni a plébános ur 1 Mennünk kell !“ — és előre telt egy pár lépést. „Ha nem jön, hát Isten Önnel. Utaink szétválnak. Öné a bizonytalan jövőbe visz, az enyém egy csendes nyugvóhely biztos ölébe.“ „Hát igazán megy ? Isten Önnel !“ kezet fogtunk, sajnáltuk egymást. „Viszontlátásra holnap a búcsún találkozunk!“ — „Viszontlátásra“ kiáltá utánam és előre haladt, én meg vissza. Megtörtént kisded expeditiónkban a válás, a szakadás. Az eközben újra kibújt hold jól láthatta mily gondosan, szinte, félve kerültem meg, jó darabra a fináncz-tanyát. Ha meglátnának, tényleg valami veszedelmes embernek néznének, nem hinnének többé nekem, elfognának s oh akkor inkább jobb volna a szénaboglyáknál lenni ! A hold azonban nem árulta el nekik visszajüvetelemet, szerencsésen elértem a falu szélét. Csendesen és fáradtan ballagtam, mikor egyszerre csak rámtámad két nagy komondor. Megijedtem, hisz olyan könnyű megijedni, különösen annak, ki a béke embere szokott lenni s nem szeret sem támadásokat tenni, még kevésbé elszenvedni. Már-már lekapnak lábaimról, már-már borzalmas fogaik között a fejem már-már . . . . . s im egy nemtő, egy drága angyal felém jön és megment. Nem volt angyal, hanem az éji őr, ki épen a veszedelmes percz- ben lépett ki a közeli házból. Tényleg csak INGEIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reTerendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület.
