Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-12 / 24. szám
3 ..HETI S Z E M L E“ (24-ik szám.) ajánlatot terjesztette a közgyűlés elé, hogy Rákóczy utczai házastelkót a miniszter által elfogadott tervek szerint a városi mérnöki hivatal felügyelete alatt óvodának átalakíttatja, ha ennek fejében a város által óvodának megvásárolt telket és az 50000 koronát megkapja. Nagy Barna és Mátray képviselők ellene vannak az ajánlatnak s annak napirendről való levételét ajánlják. Érdemleges határozatot a közgyűlés nem hozott, mert itt is ingatlan birtokról vsn szó, mely a rendtartás szerint rendkívüli közgyűlés elé tartozik. Ebben az ügyben is az e hó 27-én tartandó rendkívüli közgyűlés fog dönteni. Az Arpád-utcza rendezése ügyében bebeterjesztett javaslatot elfogadták s utasit- tatott a mérnöki hivatal, hogy a benyújtott tervezet mellé a Bocskay-utcza és Csokonay- utcza árokhálózatát is rövidesen készítse el s annak idején terjeszsze a közgyűlés elé határozathozatal végett. Ily értelemben többen szólották a módositáshoz. Az árvaszéki szabályrendelet módosítása tárgyában elhatároztatott, hogy a számfejtéstől közgyámot felmentik s ezen teendőket a számvevőséghez utalják át. Papp István Írnok 4 heti, Pethő György gazd. tanácsos 6 heti Kertészffy Gábor pénztárnok 4 heti, Fodor György levéltárnok 6 heti, Erdélyi István főmérnök egy havi, dr. Korbay Károly főkapitány 6 heti, Hajdú K. fogalmazó 4 heti szabadságidőt kaptak a közgyűléstől. Ezzel a közgyűlés véget ért. Vidéki levél Jézus szentséges Szivének ünnepe előtt. A Jézustársasági atyák superiorához a napokban a köv. levél érkezett, melyet minthogy sok lelki tanulságot lehet belőle meri- teni, egész terjedelmében közlünk : Kedves Barátom! Várostok többféle tekintetben halad. A jó fölött bizony mindig lehet örülni is. Én sem tartozom a túlbuzgók közé, de nekem várostokban nagyon megtetszett egy ájtatos- ság, melynek ideje megint közeledik ; értem Jézus szentséges Szivének tiszteletét,, s annak évi ünnepét. Tavaly is, harmadéve is szives voltál ezen szép ünnepre hármunkat El az uj világba. Vájjon van-e a nagyobb bűn, mint a hazaárulás ? Dehogy van ! Még kimondani is borzasztó, hogy létezik valaki, aki elhagyva hazáját, a melyért őseink véröket ontva küzdöttek ; elhagyva azt a földet, mely minket szült s édes anyaként nevelt; melynek kebelében szüléink, testvéreink, kedveseink pihenitek : elmegy idegenbe, hol talán nagyobb, de keserű kenyérért küzd. Mennyire szánunk egy számüzöttet s felsóhajtunk, hogy vajha enyhithetnők a száműzetés nehéz és keserves voltát. És vannak, kik önkényt választják maguknak a száműzetést, elfeledve, hogy egy magyarnak jelszava volt: a haza minden előtt! E hont hütlenül elhagyni gyávaság, egyértelmű a hazaárulással! Békességben éldegélt együtt a Kőváry család. A nagyapó meghaladta a 80 évet. Sokat beszélt fiának s unokáinak a 48—49-es évekről. Aztán megmutatta a sebhelyeket, melyek imádott hazájáért vérzettek anagyBem vezérlete alatt. Unokái áhítattal hallgatták a galambősz agg elbeszéléseit s mély megille- tődéssel csókolták meg a sebhelyeket, miket a hazáért s szabadságért kapott. házadba befogadni ; ón azért most is őszinte köszönetét mondok. Az idénre pedig kérlek, engedd meg, hogy 3 napra vehessük igénybe példás vendégszeretetedet; az Isten megfogja fizetni; és én is iparkodni fogok jóságodat tehetségem szerint megszolgálni. Bizalmas kérelmemnek pedig az az oka, mivel Jézus szentséges Szivének ünnepét nálatok a kálvárián 3 napon át tartják ; feleségem pedig és leányom olyanuyira szeretnének ott minden prédikáczión és ájtatosságon jelen lenni. El sem képzelheted, mily nagy örömöt szerezhetsz evvel az ón jó feleségemnek és kedves leányomnak. Évközben legalább is húszszor, ha nem többször, hozták fel nekem : milyen szép az az ájtatosság ott a kálvárián, és mily jótékonyan hat a lólekre. A kis templom ott a dombon, szép kert közepén, oly kedves benyomást gyakorol az emberre. A szép fák, kellemes árnyék, zöld gyep, a fölókesitett stácziói kápolnák, a nagyobb s kisebb zászlók, a gyönyörű sátor a lépcsők fölött, a sok koszorú és virág, és még inkább a remek Jézus Szive képek és szobrok, a fényes isteni tisztelet, a megható processió, a szép imák és énekek valósággal nem hagyják az embert megindulás nélkül. Hozzá még az alapos s jóra buzdító lelkes prédikácziók 1 Bevallom sajátszerü szent érzés fogott el engem is ; mintha csak Jézus szentséges Szive ott maga hangosabban, érthetőbben szólana az ember szivéhez. Hivő, jóakaratu ember szive nem maradhat ott üresen, hanem betelik az Isten szeretetóvel és jámbor nemes feltételekkel. Mondhatom nagyon épültem, midőn annyi embert láttam ott a szentségekhez járulni. Ott az ember igazán nyugodt, mondhatnám igazán boldog. Nem is csodálkozom már a fölött, hogy Jézus szentséges Szive annyi ájtatoskodót vonz Szatmárra minden esztendőben, hogy a jámbor bucsusok a vasúton csak bajosan kapnak helyet. Igen megilletődtem, midőn értésemre jutott, hogy jámbor intézetek és családok ingyen fogadják be éjjelre a jó vidéki bucsusokat. Azt is mondták nekem s tapasztaltam is: a bucsusoknak magábaszállt szerény viselkedésén is észre lehet venni, hogy Jézus szentséges Szive búcsúját menynyire becsülik ; s hogy ezen szép ájtatosság A nagymama könyes szemekkel s meg- dicsőült arczczal merengett maga elé ilyenkor, bizonyosan visszaidézte emlékébe azokat a napokat, melyeket a táborban töltött el kedves örege mellett, biztatva őt, hogy csak előre! Aztán mikor a sebesülteket ápolta, hazája jólétéért mondott imát ajka és szive. Könyein keresztül látja hogy a golyózáporban ül ő egy sátor alatt s ölébe véve egyetlen kis két éves fiácskáját, harczi dalt énekel neki altatóul s mikor felébredt a gyermek, kezecskéit összetóve imádkoztatta hazájáért s annak dicső harczosaiórt. Ezeket a feledhetetlen napokat újra átéli nagyanyó a visszaemlékezés által, aztán feltéve szemüvegét elűzi emlékéből a múlt képeit, csakhogy a jelen kedves képét szemlélje. Ott ül a nagyapó, térdén kis unokája. Az asztal mellett fia foglal helyet, ölében a nagyobb unoka. A nagymama soká nézi szeretettel fiát, majd annak ölében levő unokáját, vájjon mit gondol ? Majd az ablak mellett látható menyén pihen meg tekinte, kinek kezében foltozás látható, előtte kis zsámolyon a kis lányunoka ül, s lábujját átkarolva néz'nagyapóra. a jóerkölcsöt előmozditja. Mintha Jézus szentséges Szivének tisztelete a választottaknak volna ájtatossága ! Beh boldogok is vagytok ti szatmáriak, kik ezen szent Szív áldásos tiszteletéből első sorban vehetitek ki magatoknak a legnagyobb részt. Magam és családom miattón valósággal örvendezek, hogyha körülményeim úgy fordulnának, hogy oda jöhetnék állandóan lakni is és a legszentebb Szív tiszteletében havonkint is részt vehetnénk ! Most pedig bizalmas kérelmemre kegyes választ remélve, kiváló tisztelettel vagyok hű barátod : N. X. Hírek. Űrnapján kellemes tavaszi idő mellett tartatott meg városunkban a szokásos körmenet. Az ünnepélyesség, melyet az egyház és hadsereg kifejtett, valóban lélekemelő volt. A szent misét Ő méltósága a püspök ur mondotta, ugyancsak ő hordozta körül az Oltári- szentséget ájtatosan ünneplő, nagyközönség jelenlétében. Menet közben a honvéd zenekar játszott, a hadsereg diszszázada minden sátor előtt disz lövést, tett. A szép menetet a zárdabeli leánykák nyitották meg, utánok jöttek a nőnevelő intézetek növendékei, majd a kath. fiúiskolák ifjúsága, minden csoport mellett az illető tanárok és tanítónők teljesítették az ellenőrzést. A templomba visszatérve, O méltósága a szószékre lépett és szent beszédet intézett a templomot teljesen megtöltő közönséghez. Koronázás évfordulója. Junius 8.-án volt harmincnégy esztendeje, hogy szent István koronájával megkoronázták a magyar királyt. Ezt az emlékezetes évfordulót az idén is kegyelettel ünnepelte meg a tanuló ifjúság. Tanárok, tanulók együtt ünnepelték a királykoronázás évfordulóját, a melynek jelentőségét hazafias beszédekben méltatták. A kir. kath. főgymnasiumban Fásztusz Elek tanár, a tanítóképzőben Lengyel József tanár, az elemi fíu-nópiskolában Jankovics János igazgató-tanitó tartottak alkalmi beszédeket, Mindnyájan áhítattal csüggnek a beszélő ajkán, ki halkan mondja el épen a világosi szomorú napot. Csak akkor lesz erősebb a hangja, mikor ahhoz a jelenethez ér, hogy mily szívvel fogadták a parancsszót, hogy tegyék le a fegyvert. A lángoló hazaszeretet tüzbe hozza, s a visszaemlékezés könyeket csal szemeibe. Aztán leeresztve térdéről kis unokáját, feláll s remegő kezeit az ég felé emelve, dörgő hangon megátkozza azt, ki e hont hűtlenül elhagyja. Sokáig élt e kedves család békében, mig egyszercsak mind gyakrabban kaptak a faluba, levelet az Amerikába kivándorlottak- tól. E levelek áradozó szavakkal ecsetelték az újvilágban levő kellemes életet, s hívták a gazdákat, hogy menjenek ki ők is. „Mily olcsó itt az élelem, aztán nagy a fizetés. Dolgozni meg nem is kell annyit, mint otthon kapáláskor vagy aratáskor,“ Írták a levélben. A nép pedig hisz az ilyen ámításoknak, nem tudja, hogy e hirek nagyobb része csak fogás, melyekkel a távollevőket rászedik. Ifj. Kőváry Józsefnek is sokszor adták oda az ilyen leveleket átolvasás végett. Eleinte csak mosolygott rajtuk s nem adott hi-
