Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-12 / 24. szám

4

HETI SZEMLE“

(24 ik szám.)

hazaszeretetre buzdítván az ifjúságot. A tanuló ifjúság részt vett a székesegyházban tartott hálaadó ünnepélyes szent misén is, melyei Kádár Ambrus apát-kanonok celebrált.

Jézns szentséges szive búcsúja Szatmáron.

Püspök ur őméliósága kegyes meghagyása folytán az idén is a kálvárián három napi ájtatosság tartatik Jézus Sz. Szive tiszteletére. Pénteken és Szombaton, junius hó 14. és

15-én, déletőtt 6 órakor csendes mise, 7 órakor ünnepélyes nagy mise szentségkiiétellel: 8 és 9 órakor csendes kis mise; délután 5 órakor keresztüli ájtatosság, 6 órakor sz. beszéd, azután litánia, megkérlelés és á’dás. Vasárnap, junius 16-án, reggel Va 5 és 6 órakor csendes mise, 7 órakor ünnepélyes nagy mise, körmenet, sz. beszéd, utána ünnepélyes fölajánlás Jézus Sz. Szivéhez. 9 és 10 órakor csendes mise. délután 4 órakor sz. beszéd, Te Deum. E három nap alatt teljes búcsút nyerhetnek mindazok, kik töredelmesen meggyónnak és méltókép áldoznak; a búcsút, a meghalt hívekért is föl aj ál hat ják. Jézus. Sz. Szive örömmel várja és látja a jámbor híveket az ünnepélyre.

GyÚSZhir. Kevés örömmel, annál több keserűséggel teljes élet ért véget e hó 7-én, midőn az egyházmegyének egy öreg lelkipásztora, Duchnovszky Gyula Károly visszaadta lelkét Teremtőjének. A közmondás azt tartja; de mortuis nihil, nisi bene. Duch- novszkynál azonban nem egészen igy áll a dolog. Lehet ő róla nagyon sok szépet és jót mondani. Sőt bátran merjük állítani, hogy áldozat volt hibáján kívül. Ki csudálkozik rajta ? . . Manapság épen a legnemesebb lelkek szoktak áldozatul esni. Annyi bizonyos, hogy jó szive volt, s épen ez sodorta anyagi téren oly mostoha körülmények közé, melyekből nem volt képes többé szabadulni élete utolsó lehelletéig. Tiz, tizenkét szegény rokona, kiket felnevelt, fogja azért emlékét áldani. Mint plébános ritkitotta párját, a hívek lelki éleiének éber gondozója volt, buzgó pásztora a rábízott nyájnak. Földi maradványait e hó 9-én helyezték Királyházán örök nyugalomra. Az ugocsai esperesi kerület papsága a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Az ugocsai róm. kath. esperesi kerület lelkészkedő papsága fájdalommal

telt nekik. Bár ne adott volna soha, most talán boldog ember lehetne. De a kisértet őt is hatalmába kerítette, mint most már számtalan hazánk fiát! A kincs és pénzvágy azok az ördögök, melyek jól behálózzák a gyönge embert s minden roszra rá viszik.

Hogy e- ördögök megszállták Kőváry Józsefet, kezdett gyakran kétes kinézésű emberek társaságában mutatkozni. Velők járkált, sokszor késő estig kimaradt, ha haza jött, vacsora nélkül feküdt le. Neje sokszor látta, mikor felkelt nagyon korán reggel, hogy ébren, nyitott szemekkel fekszik. Ha ilyenkor megszólította összerezzent, s látszott rajta, hogy gondolatai messzejártak.

Egy napon aztán azzal a hírrel lepte meg mindjobban aggódó családját, hogy ő kimegy Amerikába, már megvan az útlevél is.

Zokogva ölelték át szülei, neje s gyermekei, hivatkozva a haza és ő irántuk tartozó szeretetére, az ördög csábítása erősebb volt s ő kiszakítva magát kedvesei karjaiból, elment, hova rósz szelleme vezérelte.

Nem Írom le, mint hullt vissza székére szélütötten a szegény aggastyán s bénult nyelvével átkot szórt a hűtlen fiúra. . . Azt se Írom le, hogy nagyanyó mint imátkozott,

tudatja, hogy szeretett kartársa, Duchnovszky Gyula K. királyházai plébános az 1901. év junius hó 7-ik napján, életének 64-ik, lelkipásztori működésének 40-ik évében, hosszas szenvedés után, az utolsó szentségekben áhítattal részesülvén, visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése f. évi junius hó 9 ik napján délután 4 órakor fog megtartatni, az engesztelő sz. mise-áldozat f. hó 10-én d. e. 9 órakor fog bemutattatok Királyháza, 1901. junius hó 7 ik. Az örök világosság fényes- kedjék neki ! — Pay László m. kir. nyug. pénzügyigazgató helyettes életének 54-ik évében hosszas szenvedés után Nagy-Bányán e hó 5-én elhunyt.

Az árvák majálisa. Igen kedves meglepetésben részesültek az lrsik árvaház növendéket, kedves főnökjükkel és a két kedves nővérrel együtt. Folyó hó 10-én délután, püspök ur Öméltósága, az árvák szerető, gondviselő atyja, ozsonnára hivta meg őket. Oly kedves kis ünnepély, oly mulatságos kis majális volt ez, hogy nemcsak a gyermekek emlegetik meg, mig élnek, de a felnőttek is szívesen elbeszélgetnek róla még soká. A gyermekek, kik számszerint 20-an voltak, annyira szerettek ott lenni, hogy a legkisebb el sem akart jönni, azt mondta, mikor már indultunk: én nem megyek haza, itt maradok a szép kertben a püspök bácsinál. A püspök ur igen kedélyes volt, gyönyörködött a gyermekekben, hogy mily vidáman futkosnak a dúsan megrakott asztal körül, mint régen a kedves Komáromban, most is igen nyájas, leereszkedő volt, úgy a felnőttek, mint a gyermekekkel szemben, kikkel igen nyájasan tréfálkozott. A majálison részt vettek: Gr. Hugonnai Béla főispán, Vécsey Mária bárónő, Hehelein Károly kanonok, Hampel kanonok, Korbay Károly főkapitány, kik szintén igen kedélyes hangulatban voltak. Ozsonna után játszás volt és O méltósága a gyermekek által u. n. arany kraj- czárokat dobállatott szót, melyek után a gyermekek vidáman futkároztak. Ezen kedves kis majális örökké emlékezetes marad a kis árvák előtt, mindig szeretettel fognak visszaemlékezni erre a napra.

Ok nélkül meghurczolva. Az „Alkotmány“ f. ó. Junius hó 8-iki számában egy ungmehogy az apa átkát ne hallgassa meg a jó Isten, hanem váljék a kimondottátok áldássá s vezérelje vissza az ő fiát, vagy haljon meg inkább, mint hazáját gyáván elhagyja.

Porlad már az imádkozó s az átkot mondó ajk. Elmentek oda, hol nincs hamisság, nincs hűtlenség. Egy óv alatt sírba vitte őket a bánat fiók elvesztése miatt. Magában maradt a hitves három árva gyermekével. De a nő gyönge s az emberek között sokan gonoszak. Ha kereső nincs, a kész vagyon is hamar elmegy.

Eleinte kölcsönt vett fel a földekre a szegény nő. Lelketlen uzsorás akadt elég, akik adtak szívesen jó magas kamatra. Később váltót állítottak ki a kölcsönről. A váltó határideje lejárt, az asszony nem tudott fizetni, a váltót megóvatolták s betáblázták a birtokra. A termés is rósz volt. A legszebb búzavetést elverte a jég. Hozzájárult a gyermekek betegsége is. Jól mondják azt, hogy a csapás soha sem jön egyedül. A difteritisz, e gyermekgyilkos, lépett fel köztük. Előbb egy lett beteg, a legnagyobb a lányka. Ettől meg kapta a másik kettő. A nő napról-napra fogyott, megviselte a gond és a sok bánat. Férje irt néha, Ígérte, hogy nemsokára haza jön, már tekintélyes vágyéi levélíró következő sorait közli : „Legközelebb szabadelvű párti alakuló gyűlés volt Ungvárott. E párt bizotsági tagjai sorába léptek nyíltan : Benkö József ungvári róm. katholikusesperes, Csehticzky József szobráncz- vidóki esperes, Tahy Ábrahám nagy zalacs- kai plébános, Ádámkovics Jenő bereznai plébános stb. stb.u Erre Sirola Károly ungvári segédlelkész a következő czáfolatot küldötte be az „Alkotmánynak“ s annak közlésére minket is felkért : Midőn a legmélyebb részvétemet, nyilvánítom a tekintetes Szerkesztő Ur előtt azért, mert az a névtelen levélíró soraival az „Alkotmány“ szerkesztőségét fel- iá Itette; egyúttal teljes tisztelettel a következőket vagyok bátor az igazság érdekében a tek. Szerk. Úrral tudatni: A szabadelvű párt alakuló gyűlésén nemcsak a nevezett urak nem vettek részt, hanem e gyűlésen egy ungmegyei latin szertartása róm. kath. lelkész sem volt jelen. 2. Nevezettek minden előzetes felszólitás, az ő tudtuk és akaratuk, sem előleges sem utólagos beleeg^jzésök nélkül lettek a szabdelvii párt bizottsági tagjai sorába beválasztva. Állításaim igazságát, bizonyíthatja maga a megalakult szabadelvű párt, Ungvár városának és Ung megyének minden egyes választó polgára.

Szent József tiszteletére ünnepélyt rendezett a legény-egylet a múlt vasárnapon. Az egylet tagjai d. e. 11 órakor tekintélyes számban testületileg a Kálváriára vonultak, hol dr. Kovács Gyula képz. tanár énekes sz. misét mondott segédlettel. Evangélium után az oltártól kifordulva remek beszédben buzdította az ifjúságot vallásosságra, munkásságra s különösen lelkűkre köté sz. Józsefnek, az iparosok példaképének tiszteletét. Sz. mise alatt a kóruson Ékkel L. és Mondik E. szebbnól-szebb alkalmi énekekkel fokozták az ájtatosságot.

Kinevezés. Az ungvári róm. kath. elemi fiúiskolához a földmivelésügyi miniszter, mint kegyur, Gazdagh Jenőt, a szatmári kir. kath. tanitókópző egykori jeles növendékét, nevezte ki.

Művészi est A debreczeni színtársulat drámai személyzete Márkus JEmilia úrnővel, a budapesti Nemzeti Szinház elsőrangú művésznőjével e hó folyamán három előadást

gyónt gyűjtött. Pénzt is küldött egyszer. Az asszony hitt és várt. Ott ült kedves gyermekei ágya mellett egész éjeken át s mig keze kis betegeinek kezét tartotta, szeme az ágy felett függő Üdvözítőre volt fordítva s ajka búzgó imát rebegett: Istenem! gyógyítsd meg gyermekeimet, hisz’ oly drágák ők nekem s Te nem veheted ki karjaim közül. Szűz Anyám! Te ismered az anya fájdalmát, kinek gyermekétől kell megválnia, ne hagyd, hogy a kórlelhetlen halál megfoszszon elha- gyatottságom vigaszaitól.

Aztán férjéért imádkozott, mig a hoszas virrasztástól pillái lecsukódtak s rövid lázas álomba merült. . . .

A halál éber volt . . . Nem engedte oda kiszemelt virágait s a mint a szendergő nő keze lecsúszott gyermekei kezéről, a halál kész volt meg fogni azokat.

Egy gyönge sóhaj s a két kis lélek elröppent. Angyal kellet a jó Istennek! E pillanatban ébredt fel az anya. Megérezte szive h vészt. Egy metsző sikoly hagyta el ajkát, aztán ájultan hullt élettelen kisdedeire.

Ez ájulás előhírnöke volt egy nagy betegségnek, mely megszabadította őt is fájdalmas életétől.

Úgyanabban a perczben lehelte ki lel-