Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-05 / 23. szám
HETI S Z E M L E“ (23-ik szám.) 3 a vidéken nincs módjában megismerkedni a paedagogia vívmányaival, nem kapnak újabb és újabb lökéseket a munkára úgy, mint a közgyűléseken. Paedagogiai értéke a közgyűléseknek abban van, hogy az ott elhangzott elveket a tanítók könnyen elsajátíthatják s kis társadalmukban, az iskolában, de meg a gyakorlati életben is megvalósíthatják. A paedagogia ős forrása — igy szólt elnök — a szent kérészi, az a zöldelő fa, melyet az Üdvözítő vére pirosra festett. Ebből a forrásból fakadnak azok az elvek, melyeket semmiféle más paedagogiai elvek le nem győzhetnek soha. Jézus keresztje a biztos paedagogia, mely nem rombol, de melyre biztosan lehet építeni. Biztosabb forrásra nem találnánk, mint a szent, keresztre, melyet megszentelt az isteni Mester, a nevelő tanítók eszményképe: Jézus. stb. Magasan szárnyalt az elnöki beszéd mindvégig. Mint mindig, úgy most is megvolt benne az a varázs, melylyel az elnök belopja magát hallgatóságának szivébe. Leírhatatlan lelkesedés, tapsvihar volt a visszhang az elnöki megnyitóra, melynek hatása alatt a főjegyző indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy azt szószerini jegyzőkönyvében örökíti meg. Most érkezett a gyűlésre a kir. tanfelügyelőség képviselője, Bodnár György kir. s. tanfelügyelő, kit az elnök meleg szavakkal üdvözölt. A titkári jelentés felolvasása következett ezután, melyet Mondik Endre egyesületi főjegyző állított össze mindenre kiterjedő nagy gondossággal. Az egyesületnek összesen 155 tagja van. És pedig: 3 tiszteletbeli, 10 alapitó, 14 pártoló és 128 rendes tagja. A kegyelet hangján emlékezett meg a jelentés az egyesület elhunytjairól : Keszler Ferencz nagyprépost alapitó, Ruprecht Antal alapitó Csőké Imre és Mindák József rendes tagokról. Eltávoztak : Müller István és Hubán Gyula' egyes, tagok. Az egylet vagyona az 1900. óv végén . 1210 K. 22 fillér. Könyvtára szaklapokkal és folyóiratokkal együtt 238 kötetből áll, e 238 kötetben 168 mű áll a tagok rendelkezésére. A múlt év folyamán gyarapodott 5 szaklappal, 8 folyóirattal, az egylet pénztára terhére megrendeltetett; a) „A munkaszeretetre való nevelés módja,“ 1 kötet, b) „A tanítók tanácsadója“ 1 kötet, c) Lubrich Ágoston „Neveléstudományba 2 kötet. De Gerandó Altilánó, szül. gróf Teleky Irén „Szépírásra alkalmazható hasznos mondatok gyűjteménye“ czimü diszkötósü munkájából, Schőber Emil dr. tanár közvetítésével, 70 példányt adott az egyesületnek kiosztás végett. (Gyülésután a tagok között ki isosztatott). Segélyezésre 70 korona fordulaton. Az egyesület négy kiválóan munkás esperesi tanítói köre: a f gyarmatin, a nagy-károlyi, erdődi és ugocsai kiváló munkásságot fejtetitek ki a múlt óv folyamán, miért is közgyűlés a körök esperes tanfelügyelőinek, a legmélyebb háláját és köszönetét fejezte ki s ezt jegyzőkönyvben megörökittetni rendelte. A központi választmányba, a Hubán Gyula eltávozásával megüresedett helyre, Dr. Wolkenberg Alajos theologiai tanárt nagy lelkesedéssel választotta be a közgyűlés. E bizalom, ragaszkodás szerény jutalmazása kívánt lenni annak a sokoldalú munkásságnak, melyet a tudós tanár a tanítók érdekeiért melegen érző szivévé’, nem lankadó energiájával úgy a múltban, mint a jelenben méltán kiérdemelt! A titkári jelentést a közgyűlés tudomásul vette s úgy a főjegyzőnek, mint a pénztárosnak köszönetét szavazott. Ez utóbbinak a felmentvényt is megadta. A bíráló bizottság jelentése semmi örömöt, de annál több szomorúságot hozott a pályázóknak, mert a négy pályamű közöl egy sem nyerte el a jutalmat. A bíráló bizottság „Azon földben stb.“ jeligéjű pályamunkának föltótelesen odaítélte ugyan a dijat ; de azt szerző tartozik a bírálatban megjelölt kívánalmak szerint szept. Dig átdolgozni. A pályamunkák meddőségével a központi választmány foglalkozván, felkérte Wól-, kenberg Alajos drt., a bíráló bizottság jegyzőjét,: adná elő a közgyűlésen azokat a módozatokat, melyeket a pályázóknak figyelembe kell venniök, ha jó pályamunkát akarnak készíteni. Wolkenberg dr. szives készséggel tett eleget e kérésnek s magára vállalta, hogy a pályamunkákról szabadelőadást fog tartani. lánykájára halmozott csókjaiban kiöntötte melegét s aztán kihűlt szivye) ment pihenni oda, hol egyenlő hideg minden. Benkő pedig könnyebülten lélegzett föl. De minek is magyarázzam tovább ? — Saját ballépését lánya által akarta helyrehozni, vele akarta családját társadalmi rangban emelni. Híven ápolta benne e gondolatot nénje, Bodroginé, ki neje halála óta házát vezette. S nem hiábamondják, hogy a mit az asszony nagyon akar, csak ritkán nem sikerül. Ugyanakkor, midőn a virágfakasztó tavasz Jolán és Szendrey szivében viszon- érzelmet ébresztett, melyet elárult ajkuk mosolygása, szemük sugárzása, báró Perföldy megkérte Jolán kezét. Nem ő tőle, — azt hiába tette volna — hanem Bodroginótól s miután ennek támogatását a maga számára megnyerte, atyjától. Benkő húzódozott. Hírből jól ismerte a báró nem épen hízelgő múltját, észrevette, hogy csak az Ősi czimert akarja megaranyozni. Bodroginé azonban nem engedett s végre is megtörte ellentállását, hiszen mégis, mégis báró lesz a veje. A tavasz egyszerre elveszté varázsát, a mosolygás könynyó olvadt Jolán szemében. Látnia kellett, mint dönti romba képzőimének fellegvárait egy erűszakos kéz, melyet még gyűlölnie sem volt szabad, mert atyjáé volt. Ellenkezni nem tudott. Csak halványuló arcza, ingatag járása volt a könyörgő szó, melyet azonban megérteni senki sem akart. Szendreyt távol tartotta tőle Bodroginé levele, segítséget nem várhatott senkitől. A két heti gondolkozási idő pedig haladt változatlan sebességgel, mit sem törődve a vérző szivekkel, melyek fölött elrohant. A nap bucsucsókja már ott ég a távol kéklő hegyek ormain s bíborban tündöklik az égen felállított felhő trónusa. A sötétség, mely nappal odúkba, barlangokba húzódott meg, elindul hóditó útjára s a világosság sietve menekül előle. Előbb a fák csúcsaira, onnan a hegyek ormára száll, végre a felhőkben talál otthont, mig a sötétség ott is úrrá lesz és be áll az éj .. . Ma van utolsó napja a határidőnek. Jolánnak ki kell mondani az igent, ha szive szakad is meg belé. E nehéz tudat nyomasztó súlyával jár fel s alá a kert homályos utain. Fájdalma mintha átköltözött volna a légbe, a virágokba. Szomorúan bólintgatnak utána a tavaszi szinpompába öltözött fák s köny gyanánt hullatják finom szirmaikat az útra, talán hogy szemfedővel takarják be eltemetett bolEnnek derekasan meg is felelt. Mely elvek és módozatok azok, melyeknek a pályamunkákban érvényre kell jutniok, volt szabadelőadásának tárgya. A pályamunkák elkészítésénél két dolgot tart irányadónak: az anyaggyűjtést és a feldolgozást. Beszéde folyamán könnyen érthető nyelvezettel elmondja, miként történjék az anyaggyüjlés, a feldolgozás; mennyi időt kell fordítani az anyaggyűjtésre, majd a kidolgozásra; mikor irassék le az anyaggyűjtés, mikor a feldolgozás; milyen legyen a pályamunka irálya, terjedelme stb. stb. A pályamunkák Íróinak ezeket az elveket meg kell szívlelniük ; mert a kritika, melynek kése van, vág és ez fáj ; de az gyógyít is. Végül ama óhajtásának ad kifejezést, hogy az elmondott el vek szerint dolgozzanak jövőre sokat, hogy a beérkezett pályamunkák izzaszszák meg a bírálókat s hogy ezek jutalmazzák meg a beérkezett pályamunkákat. A tetszés moraja zúgott végig a nagy termen, melynek lecsilapulta után felállt a nagy tiszteletnek örvendő aggastyán-tanitó, a 86 éves Nagy Vincze. Az öregséggel együtt járó hanggyengyeség nem tartotta vissza a felszólalástól, mert a hallottak után szükségesnek tartotta, hogy nehány szót mondjon. Röviden is beszólt; de nagy sikere lett beszédének. A szó elröpül, az irás megmarad — mondja a szónok. Ép azért indítványozza, határozza el a közgyűlés, hogy Wolkenberg tanár előadását az egylet költségén kinyo- matja s a tagok között szétosztana. Indítványát köztetszéssel elfogadták. L Lehőczky. János dr. sz élső segély-nyújtásról tartott élvezetes felolvasást. „Valakinek az életét megmenteni, nagy és magasztos feladat.“ „A cselekvés alapja a szeretet, mit Krisztus vallása minden ember szivébe oltott egymás iránt; a cselekvés jutalma a lelki megnyugvás, melynek kifejezése szavakba nem önthető.“ Az emberi test épségét és egészségét lépten-nyomon érheti veszedelem. A leggyakrabban előforduló veszedelem sérülés, vérzés, eszméletvesztés, görcs, napszurás, megfagyás, fulladás, villámsujtás, ásványi és növényi mérgezés által jöhet léire. dogságát. Imiit, amott egy-egy levágott galy hever az utón, még virág is van rajta. Hogyan ? Hát ezeknek nem volt joguk az élethez, a virágzáshoz? Volt. Csakhogy ogy hatalmasabbnak érdeke halálukat kivánta s ők nem tudtak védekezni. Szegény Jolán ! reád is ez a sors vár. Miért is van az, hogy a szülő s a gyermek útja annyiszor keresztezik egymást, hogy a mit az apa óhajt, attól a gyermek retteg, a mibe a szülő boldogságát helyezi, a gyermekre a kínszenvedés lánczolata . . . Istenem, ki jól hallod a fájó, meggyötört szív nehéz sóhajait, tekints le reá. Nézd, mint fonja össze karjait hullámzó keble fölött, mint néz merően, szomorúan arra, hol Téged sejt. Nézz rá és küldj egy reménysugárt. Bodroginé már türelmetlenül várta Jolánt a szalonban, hiszen Perföldy minden perczben megérkezhetett. Pedig nem jött. Jolán már rég feljött a kertből s a báró még mindig késett. Történt azonban olyan, a mire nem voltak elkészülve. A csendben ülő két hölgy egyszerre gyors lépteket hall közeledni. Nyomban kitárul az ajtó s csaknem futva törtet be rajta Jolán atyja. Szeme villámokat szór, egész
