Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-05 / 23. szám

4

„HK TI SZEMLE

(23-ik szám.)

Minden egyes esetben elmondja a szerző, mit tegyen a tanító a veszedelem pillanatában, hogy szerencsétlenül járt felebarátján segitsen vagy az életét megmenthesse. Szerző felolvasását a közgyűlés nagy tetszéssel fogadta s annak kinyomatásál határozta el. Még az elnöknek lett volna egy történelmi módszeres előadása, melynek megtartása alól azonban felmenteni kérte magát, mert az idő már nagyon előrehaladt. Megígérte azonban, hogy nyomtatásban a másik két dologgal együtt — meg fogja küldeni' a tagoknak. A gyűlés ehhez hozzájárult.

Az indítványok során Diemand L. esperes indítványára elhatározták, hogy a keresztvédő egyetemi ifjúkhoz üdvözlő iratot küldenek.

Hrabovszky mérkiplebánosinditványozta, hogy az egyesület hódolat teljes kérvényt intézzen püspök ur Öméltóságához, hogy egyházmegyei és kerületi tanfelügyelőket nevezzen ki. Az indítványt elfogadták.

Elnök indítványára Hehelein Károly prépost-kanonokot, Müller Károly apát-főes- perest, m.-szigeti plébánost és Ember Károly budapesti i épzőintézeti tanárt, mini a kik a tanügy terén, az egyesület érdekében nagy- fontosságú munkálkodást fejtettek ki, diszia- gokká választotta a közgyűlés.

A Szózat eléneklése zárta be a sikerekben gazdag közgyűlést, mely után a kath. kaszinóban társas ebédre gyűltek a tagok, hol püspök ur Öméltóságának voltak szívesen látott vendégei.

Ebéd alatt megeredt a toasztozás. Elsőnek Bodnár G. elnök szólalt fel, lelkes hangon éltette a pápát, királyt és a megyés püspököt, kit apostoli komijában távirati utón fiúi hódolattal üdvözöllek a toaszt elhangzása után. Báthory Endre, képzőiutézeti aligazgató, az e'nököt, Jaskovics tanár, a kaszinó alelnöke, a tanítóságot, Hrabovszky plébános a hazát, Lengyel József tanár dr. Stein berger Ferenczet, mint az egylet diszelnökét köszöntötte fel. Dr. Steinberger Ferencz n-váradi kanonok urat táviratban is üdvözölték. Az üdvözlő sürgönyre csakhamar megteste görcsös felindulástól reszket, a mint egy papírlapot dob Bodroginé elé.

Olvasd, dörgi parancsoló hangon. — Egy hamis váltó volt, melyet Perföldy a maga nevére állított ki.

Ez . . . ez . . . tördeli akadozottan he begő nyelvvel Bodroginé . . , ez . . .

Ez egy gyalázatos hamisítás, a te báród' gazemberségének bizonyítványa. Ezt ajánlod te nekem? Ez legyen vöm, Jolánom férje, egy csaló, egy hamisitó, egy-egy . . .

Szava akadozni kezd, a forrongó büszke vér fenyegetően tódul a szív felé, hogy szét- repeszsze azt. A feltámadt apai érzés és sértett büszkeség viharzó indulatának súlya alatt erőtlenül roskadt volna össze, ha meg nem történik a csoda, hogy a repkény támo gatja a tölgyet. De ott volt Jolán. Kedves, hízelgő szavával lehüté a forrongó vért, csókjaival elűzé arczárói a harag felhőit s Benkő az édes ellágyulásban töredelmesen vallá be önmagának, hogy hibát akart elkövetni leányával szemben; mert nőtől azt kívánni, hogy szerelméről mondjon le, annyi mint életétől fosztani meg.

Pár nap múlva Bodroginé elhagyta öcscse házát, okul adva, hogy Jolán már nem szorul ő reá.

Igaza volt.

Szendrey menyasszonya már nélkülözhette a gardedámot. //. J.

érkezett a meleg válasz, melyben az egyesület üdvözlésén kivül az is benne volt, hogy a szívesen megígért 50 kor. pályadijai postára tette. A bőkezű főpapot lelkesen megéljenezték. A három uj disztagra mondott felköszöntőn kivül még számos toaszt hangzott el, me!) eket el kell hallgatnunk, mert igy is hoszura nyulW referádánk. A vidéki tagok egy kellemesen töltött nap emlékével a délutáni órákban távoztak el körűnkből.

J-sz.

Védekezés a gabonafutrinka ellen.

A Szatinármegyei Gazdasági Egyesülettől kaptuk a következő czikket, melyet fontosságánál fogva szivesen közlünk :

A mely földben árpa után azonnal búzát termesztenek, vagy a hol az árpatarló közelébe buzavetés kerül, ott a buzavetés őszszel sajátszerü módon pusztul. A kikelt vetésen eleinte csak az látszik, hogy a kikelt szálak száma egyre fogy ; későbben, vagy még inkább tavaszszal, a mikor a vetés jobban megsásosodott és meg is bokrosodon, a buzatő nem pusztul el, helyén maradi, de sása a föld szinóig le van huzva, egy csomóba össze van gyűrve és éppeu úgy szét van foszlatva, mint a hogyan az egér szétfoszlatja, puhára rágcsálja a fészkébe hordott szalmát. Az igy tönkre tett sásu bokorból, ha e baj még őszszel vagy tavaszszal a szárbaindulas előtt érte, rendesen semmi sem lesz, mert egészen kivész; de ha csak szárbaindulás után éri, akkor még fejleszt valamelyes szárat és hozhat némi kalászt is.

E baj igen gyakori és okozója a gabonafutrinka. A gabonafutrinka megeszi ugyan a rovarok kisebb-nagyobb lárváit is, de inkább szereti a növényi táplálékot, még pedig bogár korában legszívesebben az éredő árpakalász tejes szemét, lárva korában bármely gabonanemü sását.

E kártékony bogár ugyanis már akkor jelentkezik, a mikor az árpa kalásza az érés kezdetén van. Mint igazi gonosztevő csak éjente lepi el az árpaszálat és kapaszkodik bele a kalászába, hogy kiegye az útjába kerülő puha szemeket: némelyiket tisztára megeszi, míg a legtöbbjét csak megrágja, de ezzel annyira tönkre teszi azt, hogy abból már csak hitvány ocsu lesz.

Ez a kártevő bogár nem nagy, akkora mint egy középszerű fekete babszem (másfél czentiméter hosszú) és akkora v stag, mint a libatoll csóvéje. Fényes fekete, alul barnásfekete. Fejét rendesen lehorgaszlva tartja.

E bogár gyakori egész nyáron át és ha a puha árpaszem, vagy egyéb gabonanemü szeme elfogyott, hernyóval és egyéb rovarral él. Nappal a földbe bújik, vagy kövek és rögök alatt tanyázik.

Ha az árpa a földről elkerült és tarlója kizöldüli, vagy ha közelben másféle gabo- uatarlóra is akad, akkor a gabonafutrinka odahuzódik és tojását az egyes zöldülő tövekhez közel, de sekélyen a föld alá tojja. Több tojást tojik és minthogy a bogár az egymás mellett levő töveket mind fölkeresi és rendesen mindegyik mellé egy-egy tojást helyez: innen következik, hogy a bogár későbbi kártétele, amelyet a tojásból kikelő lárvája okoz, szintén foltonkint fog mutatkozni. A föld alá helyezett tojásból nemsokára kikel a kis lárva, a mely a hozzá legközelebb eső gabonatőhöz telepszik és mellette búvóhelyül a földbe kis aknát (csövet) váj. Ebben, a földbe meredeken vezető aknában tanyázik a gabonafutrinka lárvája nappal és csak éjjel jön a föld színére, hogy a gabonatő egyik sását a földre lehúzza és táplálkozzék belőle. Ha a sás még igen gyönge, akkor alig hagy meg belőle valamit de ha már öregebb, rostosabb, akkor csak a rostközi puhább részét szedegeti ki, mig a rostokat összegyűrve (összecsócsárolva) meghagyja. Ha a lehúzott szállal igy elbánt, akkor lehúzza egymásután a többit és velők is úgy bánik el, mint az előbbivel.

Ha pedig elfogyott a tő valamennyi sása, akkor a gabonafutrinka lárvája, vagy mint egyik-másik helyen mondani szokás, a „csócsároló“ egy gabonatővel odébb áll és melléje letelepedve tönkre teszi azt is.

A gabonafutrinka kártétele helylyel-kö- zel igen nagy lehet. A hol nagyon is szokásos, hogy búzát árpa után vessenek, vagy a hol a búza az árpa mellé kerül, ott nemcsak száz, hanem ezer holdnyi buzavetés is tönkre mehet. Ezt a szomorú tapasztalatot éppen hazánkban szereztük, kivált azokon a helyeken, a hol az árpa termesztése újabban szép virágzásnak indult. Ilyen helyen nagy kárt tesz a gabonafutrinka az árpában is, de az utána következő őszi vetésben is.

Irtására, ha már kárt tesz, és azt még jókor őszszel veszszük észre, mielőtt a kár nagyobb mértéket öltött volna, ajánljuk a dohányluggal (thanaton-nal) való permetezést. Tudjuk már, hogy a kártevő eleinte foltonkint kezdi pusztító munkáját; ez oknál fogva tehát nem kell egyebet tenni, mint valamely szép derült napon meg kell permetezni a dohánylug 3°/o-os oldatával a fertőzött folt összes gabonatövét és a folt körül i$ még vagy két méternyi szélességben. Ha a csócsároló az igy megmérgezett gabonasásból eszik, elpusztul.

Hogy a permetezés sikeres legyen, kell, hogy az napos és száraz időben történjék; esős időben, ha az eső a növényről a do- hánylugot lemossa, nem érünk czélt. Gondoskodni kell, hogy a kipermetezett anyag bőven, de ne pazar módon jusson a fertőzött foltokra. Hol a fertőzés kisebb, ott megteszi a jó szolgálatot a közönséges háti permetező (peronoszpora permetező); nagy gazdaságokban és nagy fertőzés esetén, hogy a munka szaporább legyen, fogatos permetezőt kell alkalmazni.

A dohánylug ilyen rovarirtó czélra biztosan egyelőre csak a Magyar Dohánykereskedelmi Részvénytársaságnál (Budapesten, V* Erzsébettér 15.) kapható; az 5 kilogrammos doboz ára 6, az 1 kilogrammosé pedig 2 K. — 100 liter vízre 3 kg. dohánylug szükséges és egy holdnyi egészen fertőzött területre körülbelül 300 -400 liter dohánylugos oldat kell. Ha korán kezdjük a védekezést, akkor kisebbek a fertőzött foltok és igy kevesebb anyag is fog elfogyni.

A védekezés második módja a gabona- futrinka elszaporodásának megakadályozása. Ez abból áll, hogy kalászost kalászos után, és legkevésbbé búzát árpatarlóba ne vessünk. Okát a bogár életmódjában láttuk. A ki árpatarlóba őszszel búzát vet, az nagyon jól gondoskodik e bogárról, mert mig a bogár az árpakalászból megél, addig a csócsároló az őszi vetésben tanyázhatik. A hol pedig a búza és árpatarló mellé kerül és a hol a gabonafutrinkától okozott kártétel gyakori, de a föld nem igen pajoros, ott tanácsos a fertőzött tarlót elébb sertéssel gyakran megjáratni, hogy az a csócsárolót összeszedje, mielőtt ez az uj vetésbe átvándorolna. Ugyan-