Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-03 / 14. szám
X. évfolyam. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre —---------— — — — — 6 korona — fillér. Fé lévre---------------------------------------------3 „ — Ne gyedévre---------------------—-----------l 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : L A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ czimóre küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. á megváltás napjai. A sötétség szelleme győzelmet aratott. Tombol a tömeg, vad lárma tölti be a levegőt. Az Isten-ember ott függ a kereszten, lehajtja fejét, már kiszenvedett. Az örömzajt egy pillanatra borzalom váltja fel: megrendül a föld, elsötétül a nap. Hányszor látjuk ezt a jeleneted manapság ismétlődni az életben ? Az ember megtagadva méltóságát', harczra kél az örök igazságok ellen, melyek lelkét megnemesitik, eldobja magától boldogságának feltételeit, kiűzi szivéből a vallás vigaszát, keresztre tesziti Istenét, tombol a világ örömeiben, melyek feledtetni látszanak vele, hogy mit cselekedett. Egyszercsak megrendül alatta a föld. Csapás csapásra jön, elsötétülnek az élet napjai, melyekért mindent áldozott. Talán észre tér! . . . Talán magába száll! . . . Isten keze az, mely segítségére jön, hogy megmentse, a ki pusztulni indult. Az ő végtelen szeretete nem ismer határt. Hiszen azért hozta ál dozatul magát, hogy boldoggá tegye az emberiséget. Sokan nem értik meg, vagy legalább nem akarják érteni. Az ember bűne átragadt a társadalomra, beteg az is, egész testében beteg. Az a szellem, mely átlengi, nem onnan felülről való. Jöttek hamis próféták, kik elhitették vele, hogy nincsen üdvösség a keresztben, mely az élet: győzelmét hirdeti a halál felett. De a kereszt azért tündöklik, ragyog! a megaláztatás idején talán még sokkal fenségesebben, mint valaha. A megigazulás napjai ezek, alkalmas pillanatok az elmélkedésre. Még az elvetemült ember is magába száll ilyenkor, felemelkedik abból az eszmekörből, mely fogva tartja a föld sarában. A jó keresztény családok szentélyében pedig igaz öröm, igaz boldogság honol, körébe száll az Isten angyala, s áldást osztogat mind a két kezével. Az a kereszt, melyen az Üdvözítő függött, váltságunk symboluma lett, a gyalázat fájából az, üdvösség kiapadhatatlan forrása. Épen azok emelték magasra, akik meg akarták alázni, azokat sújtja lábai elé, akik harczra merészelnek kelni ellene. De az a csapás rettenetes lesz a megátalkodott ember fejére. Hányszor látjuk már az életben a kemény büntetést, sőt mondhatjuk, alig szokott az elmaradni. Mindmegannyi tilalomfák, melyek figyeltetik a gondolkodó elmét, hogy annál a határkőnél földre kell borulnia, hol a végtelen isteni bölcseség szab határt kutatni vágyó ösztönének. Oda bepillantani véges elmének nem lehet, ott nincs egyéb hátra az ember számára, mint a hit, egyedül ez fogja őt elvezetni mindannak megértéséhez, amihez nem elegendő összes tudománya és felfedezése a világnak. Ki ne érezte volna már, bármily elvetemült legyen is különben, a hitnek lélekemelő hatását, ha annak csak halvány sugarait is be engedte hatolni keblébe. Ne távozzunk tehát attól a jelvénytől, mely egyedüli útja az ember boldogságának, hódoljunk a halottaiból feltámadt Megváltó előtt, ki azért áldozta fel magát, hogy a bűnös megtérjen és örökké éljen. Boldog ünnepeket! Egy ismeretlen név ! . . . De a napokban kilépett az ismeretlenség homályából, szárnyra kapta a hir, dicsőseget zengve az egész világ előtt. Laurovics Zoltán ! . . . Egy ifjú, ki csak most lépett ki az élet küzdő terére, s nemes tettével a határozott jellemnek már is oly ritka példáját mutatta be, minővel ingatag korunk társadalmában csak elvétve lehet találkozni. A napokban avatta a budapesti tudomány- egyetem tanácsa az orvostudományok doktorává. A derék ifjú mellére tűzte a fehér keresztet, mely az egyetemi mozgalmas napok TÁRCZA. Román népköltészet. Miután a lantos megénekelte Kodránt, a hires betyárt és nem kevésbé hires sárga lovát, ily epiloggal fejezi be : Megmenekült a betyárom 1 Dalommal magam ajánlom Mint az erdő zúgásával, Mint a sárga járásával. Sok örömet adjon Isten ! Mint Kodránnak az erdőben, — És ti adjátok ki részem.1) A balladákon kívül, melyek történelmi dolgot, dicső tettet énekelnek meg, vannak még az úgynevezett dojnák. Ezek szivepe- dést, szomorúságot, szerelmet énekelnek. A horá/c továbbá vidámságot zengő dalok. Csatlakoznak ezekhez még a kolindák ; ezek vallásos vagy világi tartalmúak, és karácsony, vagy újév előestéjén szokták énekelni. Mutatványul szolgáljon ezen vallásos tartalmú: i) Ács K. A pokol. Arra le tán nem is élnek . . . Fehér virágok ! Nincs napja a magas égnek I Sötét mélység minden felől. Ott a hegyek tüzet hánynak. Hire sincs a puha ágynak. Ott a barlang sárkány-fészek ; Kigyó lakja s gonosz lélek . . . A kapunál senki sincsen, Bemehetni rajta ingyen . . . Jó kedvéből mindazáltal Ki se megy a kapun által. . . . Ez a pokol rémes háza, Gonosz lelkek éjszakája . . . És belül kik laknak itten ? — Őrizzen meg a jó Isten ! Benn a kaput ördög őrzi, Onnan senki már nem jön ki . . . És kik laknak a mélyiben ? — Őrizzen meg a jó Isten 1 Ott a rosszak lánczra fűzve, Félig vízben félig tüzbe’, Éhség bántja, szomj emészti, Jó álomra mi sem kószti . . . Minden érben minden csontban Irtóztató fájdalom van. És kik ők a pokolmélyben ? — Őrizzen meg a jó Isten ! Azok, a kik öltek egyre, Szitkot szórtak fel a mennyre ; A ki megcsalt jó barátot, Jótevőnek egyre ártott; A ki rontott más ház csendjén, Undok bűnnel megfertőzvén, Más vagyonát egyre lopta . . . S mi van még a pokolmélyben ? — Őrizzen meg a jó Isten ! Sok hegy rakva mind egymásra, Rut mélységben összehányva ; Nincsen világ, csakis felhő ; A nap soha ott fel nem jő ; Nincsen soha derült kék ég ; A tűz minden láng nélkül ég! A sik mező puszta sárga, Száraz kövek patak-ágyba, Nincsen madár, virág nincsen, Égő puszta, puszta minden. — Őrizzen meg a jó Isten ! Adjon Isten egészséget, S éltesse a házi népet.1) i) Moldován G., Ungaria Magyar-Román Szemle. Lapunk mai száma ÍO oldalra terjed. Laurovics Zoltán.
