Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-28 / 13. szám

IX. év l‘o Ir it in. lS-ik szám. Hzatniár, 1900. in síre* ins 38, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — —■ — ■— — 6 korona — fillér. Félévre — — —■ — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — l 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona i Egyes szám ára 14 fillér. ■ , j_ii.im.i_ j i . Felelős szerkenátő 11ÁTHORY H1NDKE. A lap kiadóját: A „PÁZMÁNY-Sj-VJTÓ.“ j A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- I sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19, szám.) ' Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap meg jelenik luimlen szerdán. Szomorú jelenségek. A mai társadalom — Írja egy franozia bölcsész — úgy, amint van, egészében, a valaha létezett társa­dalmak között a legjobb, alapelvei a legfönségesebbek, mert a polgári egyenlőség, a közszabadság, a sze­retet, a humanismus, az emberi mél­tóság érzetein épült föl. Nos, bármily szépek is a szeg­letkövek, magán a művön sok a torz vonás, ez oda nem illő, a bom­lásnak indult részlet. Különösen áll ez a magyar társadalomról. A 60-as évek vezérem béréi egységessé, erőssé, nagygyá akarták tenni a különböző elemekből álló magyar társadalmat és a mai klikk uralom nemcsak hogy darabokra akarja szétszedni a szebb jövőre jogositó, harmonikus épít­ményt, de maholnap az alapokat is kitördeli alóla. Az uj társadalom egyik alapelve vala a polgári egyenlőség. Fönséges eszme, isteni gyökér: az evangélium adott létet ennek. A magyar társa­dalom — fájdalom! — kezdi rombolni ez alapkövet: különbséget tesz em­ber és ember, polgár és polgár közt. A törvény védelmét élvezi, elő- haladás, rang, kitüntetés, az osztály­része, pártfogolásban, sőt még bün­palástolásban is részesül a szabad­elvű párti, a zsidó és s&abadkőmives, de az ellenzéket, a katholikusokat; főleg a papokat ésl szerzeteseket ki akarják zárni még az alkotmány sánczai közül is. A magyar társadalom másik alepelve volt a közszabadság. De kérdem: nem sebezték e véresre a közszabadságot a szórónyok a vá­lasztáskor és az Ugrón, Egán ellen indított utálatos hajsza nem eléggé bizonyítja, hogy a szólás szabadság, mint üldözött vad, nyugtot nem ta­lál a hazában. A szeretet és humanismus szel­lemét háttérbe szorítja a felekezeti torzsalkodás. Maga Bánffy a volt miniszterelnök protestánsaink között egy tábort szervezett és a vallási érdek örve alatt tulajdonképen pe­dig elvesztett positiójának visszaszer­zéséért hadat indít a katholikusok ellen. íme a katholikusoktolerantiája:- egy protestáns főgondnokot, a ki felekezetének híveit pártfogolta a politikában . . . segítette a megyei, és állami előkelő állásokra, szó nél­kül tűrtek a kormány-elnöki szé­ken . . és ime protestáns testvéreink elfogultsága, — tisztelet a kivételek­nek — akik a hazáját, alkotmányu­kat, szabadságunkat elárulni kész emberrel nem szégyelnek szövet­kezni, midőn e szövetségtől hasznot remélnek. De a megindult harcz egyúttal méltánytalannak is, mutatja protes­táns testvéreinket. Ok, akik büszkén hivatkoznak a múltra, a kik egy történeti czimhez is görcsösen ra­gaszkodnak, a történelem és törvény által szentesített tulajdonunkat, az egyházi vagyont, nem átallják tá­madni. Végre az emberi méltóságérze­tének is ijesztő csökkenését mutatja társadalmunk akkor, midőn erős gyanú merült föl arra nézve, hogy pártvezérek és politikusok idegen tőke szolgálatába szegődtek s ide­gen bankároknak adták el szabad­ságukat, függetlenségüket és meg­győződésüket. Szegény magyar haza, mely ennyi sebből vérzik, szomorú társadalom, melynek alapjai düle- deznek! De nem, ez nem marad­hat igy ! Dolgozni kell minden egyes egyénnek, kinek keblében a neme­sebb eszméket az önérdek ki nem ölte, hogy társadalmunkban a köz­szabadság, polgári egyenlőség, a szeretet hamanus szellemét és az emberi méltóság érzetét megszilár­dítsuk. TARCZA Van-e Isten? Felolvasta Zahoránszky István a kath. kaszinó múlt vasárnapi estélyén. Mióta ember él a földön, a nagy ter­mészet. az ő mérhetetlenségének megszámlál­hatatlan tüneményével, tüneményeinek majd elragadó szépségével, majd lebilincselő, meg­döbbentő nagyszerűségével folytonos hatással volt az emberre, mindig döntő szerepet vitt az ember lelki életének történetében. Az a bámulatos erő, mely tavaszszal rügyeket fa­kaszt a gallyakon, levéllel s virággal borítja a meztelen ágat, késő őszszel pedig ismét megfosztja minden ékességétől a tájat; az a titokzatos hatalom, melynek erős keze fényt és meleget ad a nap sugarainak, irányt szab a tomboló viharnak s csodálatra méltó össz­hangot hoz ebbe a nagy a mindenségbe, melynek határai rejtvék az emberi ész előtt: ez a bámulatos erő, ez a titokzatos hatalom örökösen magára irányitá a dolgok valódi okát kutató ember figyelmét, ennek megis­merése mindig hő vágya, ollhatatlan szomja volt az emberiségnek. De mig az ó-kor egyszerű embereinek szárnyakat adott a természet, melyeken a magasba emelkedve ismét megközelítették a természet Urának trónját s ha többé-kevésbé torzított alakban is, de újból meglátták az őskinyilatkoztatás Istenét, kit hosszú száza­dok folyama alatt homály takart el szemeink elől : addig a mi felvilágosodott korunk tu­dósainak nagy része annyira hozzánőtt az anyaghoz, hogy szánandó mosolylyal nézi le azokat, kik elég vakmerők hinni, hogy a látható világon kivül van egy láthatatlan is, hogy az érzékeink alá eső tünemények oka nem esik mindenkor érzékeink alá, szó­val hogy él egy öröktől fogva létező, végte- lenől bölcs Isten, ki a nagy mindenség te­remtője, fentartója és kormányzója s ki az összes tünemények indítója és végső oka. Csodálatos, de igaz, hogy mig az ó-kor népeinek s a mai műveletlen nemzeteknek is egész sereg istenségre volt és van szük­ségük, hogy a lépten-nyomon előforduló tü­neményeknek előttük ismeretlen okát meg­magyarázzák, addig a mi korunk épen az ellenkező hibába esik : az egy Istent sem akarja elismerni csupán azért, mert a ve­gyészek lombikjában mint külön elem ki nem vált, mert nagyitó üvegén még egy tu­dós sem szemlélhette, legfőképpen pedig azért, mert felfuvalkodott esze s romlott szive nem akarja elismerni létezését. Felolvasásom tárgya lesz, Hölgyeim és Uraim, kimutatni, a mennyire ily szűk ke­retű eszmefuttatás határai között lehetséges, hogy a mindennapi élet legegyszerűbb ta­pasztalati tényei, legközönségesebb jelenségei is mily hangosan hirdetik a végtelenül bölcs Isten léiét mindazoknak, kik nem tusakod­ffl h DO A Budapest képviselet RESZLER JÁNOS vászon és I A Ml A készfehérnemü. üzletében Szatmár, Kazinezy- IflllUil utcza Wallon Lajos ur házában tavaszi gyapjú és selyemkélme újdonságok ismert nagyválasztéka megérke- • dt?C'7T rn Tf Ú zett, s kérem ennélfogva a nagyérdemű közönség pártfogását vagyok eszsz°gaatta •

Next

/
Thumbnails
Contents