Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-21 / 12. szám
2 HÉT I S Z E M L E* (12 ik szám ) hogy a mi egyházunknak is olyan férfiak álljanak szolgálatába, ügyeinek védelmére . . . ébredniük kell már végre a világi kath. előkelőségnek is. Lássuk őket templomainkban, kath. intézményeink életében, lássák igen őket mindenütt, a hol katholikus voltunknak nyíltan ........... Ist en és világ előtt kifejezést kell adniok! Úgy legyen! Nemzeti és egyházi vagyon. Nagyon téves fogalmuk van a mi ősi vagyonjogi rendszerünkről azoknak, kik azt álliiják, hogy a katholikus egyház vagyona Magyarországon a nemzeti közvagyonból származott. Még kevósbbé ismerik azokat a birtokviszonyokat, melyek a középkorban Európa egyéb államaiban léteztek. Pedig a jogrendszerek tüzetes ismere téből és egybevetéséből lehet csak az államvagyon és az egyházi javak sajátlagos természetét úgy nálunk, mint Európa többi országaiban levonni és megállapítani. Az 1870-ben kiküldött képviselőházi bizottságnak emlitetl albizottsága egyszerűen felállítja azt a tételt, hogy az államvagyon- ból adományoztattak az egyházi javak. Ezt az érvet kiírták valamelyik német iró munkájából, nem törődve azzal, vagy talán nem is sejtve azt, hogy ez a német iró az ager publikusra alapítja a germán viszonyokhoz alkalmazott argumentáczióját; meg kevósbbé sejtve azt, hogy Magyarországon ilyen jellegű vagyon egyáltalában nem létezett. Mi volt nálunk ama korban az állam ingatlan vagyona? Nem szólva a nagy erdőkről, a véghelyekről és a lápokról, állam- vagyont csak a várföldek képeztek. Ez volt a jogállapot e részben majd I. Lajosig. Bár rögtön meg kell jegyeznem, hogy még ezen várföldek tekintetében sem volt abban az időben kiforrva a tulajdon magánjogi kons- trukcziója az állam mint vagyonjogi alany és e földek mint vagyonjogi tárgy között. Annyira nem ismerte a mi ősi vagyonjogunk az államot, mint vagyonjogi alanyt, Mi lesz velünk ? Kérdem. Ez fájdalom, hogy fájdalmas titok. Felelni rá semmit sem tudunk. Nem szeretem a titkokat. Én mindent szeretnék tudni, látni, legalább mi engem érdekel ; ha nem tudom, a mi engem illet, bir-e reám még más érdekkel ! ? De hisz, a mit tudni vél az ember, ő rá nézve sokszor az is titok. Miért ? Ki tudja. A titokra felelet a titok. Ha egy gondolat kérdéssé válik s én reá felelni nem tudok, becsukja szememet, nem látok, betömi fülemet, nem hallok . . így vakít és süketit egy titok. A vallásnak is vannak titkai, de a vallás megmondja, melyik az ? Arra tanit, hogy hiteddel fogd meg, mit értelmed megfogni nem foghat. A vallásnak legyenek titkai, hisz az Isten fönséges titok; Őt felfogni csak önmaga képes. Titok nélkül nem volna hit a világon. A mi hitünk Istennek a titka. hogy például a szállasbiriok eredetileg még hűtlenség, vagy kiköltözés esetén sem hárult az államra, vagy annak képviseletében az uralkodóra, hanem a törzs kötelékében megmaradt. A várfö'deken kivül, melyek maguk is az államhoz nem magánjogi, hanem közjogi viszonyban fűződtek, ugyan miből kép ződhetett volna egyhamar „nemzeti közvagyon“ az akkori tényleges állapotok között ? A királyság alatt már minden föld ki volt osztva, illetőleg a vérszerződés második pontjának szívós életű elvéhez képest felosztás tárgyát kellett, hogy képezze. A védelem egyik eszközét alkotó várföldek kivételével a többi összes területnek voltak tu lajdonosai : a vezérek, a törzsek, a királyok, az egyházak. Csak annak az összességnek magánjogi viszonyát valamely ingatlanhoz nem engedte jó ideig kife|lődni ez a vagyonjogi rendszer, melyet az állam mint vagyonjogi alany alkot meg. Ennek egyik legnagyobb akadálya volt a mi jogunknak a vérszerződésen alapu'ó, másutt nem ismert az az ősi elve, hogy később a koronára háramlón vagyont az ural kodó köteles volt ismét adományozni. Tulaj- donképeni államvagyon tehát, melyet másutt a fi-cus mint magánjogi alany a háramlas által gyarapilott, nálunk abban a korban nem létezett. Mily óriási ellentét van ezen vagyon jogi rendszer és a többi Európa ama kor beli feudális fiscalitása között,! Valóban restelleni való dolog, hogy ezt, a tiszta magyar jogrendszert nem átallják meghami-;- tani csak azért, hogy a kaiholikus eg, házvagyoni erősségei ellen érvelhessenek. Ám bár az érvelés mó,dja és a német munkákból szedett érveknek alkalmazasa azt mutatja, hogy ezek az urak sem az ősi magyar vagyonjogot, sem a feudális államok birtokel- méletét egyaránt nem ismerik. Bizonyitéka ennek különösen az a gyak ran használt érv, hogy a Hármaskönyv a királyt,, mint a megürült egyházi javak Suc- eessorát említi, miből a feudális minta szerint a háramlást következtetik. Az ember való ban elképed ezen a kópzelhetlen jogi argu- mentáczión. { Nézzünk enpek az érvelésnek egy kissé De, a mi nem hit, miért lehet titok ? Ki tudja. Nem szeretem a titkokat. A gondolatok hazájában járok ; kopott hazában, hol annyi ember jár és annyi ember nem tudja a járást. Fáradok ón is, mert annyi ott a kő, annyi a titok. Csak egyet mondanátok meg emberek ! Minek vannak titkaitok. Legalább titeket tudnálak ismerni. Bárgyú kívánság: titokra felelet a titok: ki tudja. Legyünk hát akkor titoktartók mindnyájan, mint a föld, mely oly sok kincset rejt, mint a fösvény, ki mindent magának kuporgat! De még sem I Ha a titok kincs, szerezzetek magatoknak vele egy jó barátot. (Sokkal élj egyetértésben, de tanácsadód ezer közöl egy legyen. Ha barátot szerzesz, próba után szerezd meg öt és ne higyj könnyen neki.**) Régi beszéd: „Se barátodnak, se ellenségednek ne beszéld ki érzéseidet.*) Én részemről nem vagyok kiváncsi senkinek titkára. Nem szeretem a titkokat. Pillieh Ottó. *) Ecclesiast. VI. 0. 7. XIX. 8. tüzetesebben a izemébe, egymás mellé állítva az akkori f-udaiis és az ősi magyar vagyonjogi elméletei. Mar szén Isivan D cretumai második könyvének 35 fejezete a leghatalmasabb tiltakozási fogla'ja macában a feudalizmus megoszlott tulajdona ellen, mikor a szabad rendelkezés elvét alléja fel s e szabad ren delkezest egyedül ott korlátolja, a hol e kor látozas szín en a tulajdon egyik biztosítékát képezi. „Consensmus igitur, — igy kezdődik a fejezet. — peimoni tottus senatus, ut unus- quisque dominetur propriorum, similiter et do- norum Regis, dum vivit : excepio, quod ad Episcopaium pernnet et Comnaium. 1. § Ac post ejus vitám filn si mill dominio succe- d«nt.“ Mit jelent ez? A saját vagyonával és a királytól nyeri adománynyal mindenki szabadon rendelkezhetik. Csak a püspökség vagyonával nem rendelkezhetik a p ispök és a várföldekkel nem rendelkezhetik a váris- pán. Vagyis: az öröklés tárgyát, képező va gyonban a birtokos egyúttal tulajdonos is, a rendelkezési jog tehat korlátlan. Viszont a pü'pökség es a vármegye vagvona nem képezi öröklés lárgyát s annak időleges kezelője nem egyúttal tulajdonos, hanem a tulajdonos maga a püspökség és vármegye, a birtoklás joga tehát, nem ad egyúttal rendelkezési jogot. Hi-z énnél felemelőbb védelmét abban a korban a uiajdonnak, szemle , a feudalizmusnak mindent tnarkaba kerítő ama hatalmával, mely Európaszene uralkodóit, képzelni sem lehet. Mii véd az in kimondott elv? A tulaj dón szabadságát a maganvagyonnál, még akkor is,, h-t az örökölhető. A tulajdon szilárdságát a püspöki és varmegyei vagyonnál, melyet a haszonélvezővel szemben a tulaj donos érdekében biztosit. Szóval a ulajdon szentsége képezi a védelem caeljai, ellentétben a feudális jog rendszerben a főhübérur áltál gyakorolt úgynevezett védelemmel, a ki addig vedel mezte összes vazallusait, „quou-que to'um in suarri poiestaiem, tarn jusie, quam injuste conir xit,.“ És épen ezért kell kiemelnem, hogy a Senatus kérelmére a szent király által ki mondott fentebb idézett elv a királyi hata lom ellenében is gatat alkotott. És pedig nemcsak a magán vagyonra nézve, melynek megadta a teljes tulajdoni szabadságot, még ha királyi donaczió képezte is forrását; hanem főleg az egyházi és vármegyei vagyon állandóságát illetőleg, a mely természetű vágyó noknak abban a korban Európa többi államaiban a kis és nagy, a fő és albübéruraknál veszedelmesebb ellensége nem létezett. Messze vezetne, ha a várföldek külön vagyonjogi kategóriájáról akarnék itt szólani. Mindössze azt. emelem csak ki, hogy ezen vagyonnak épségét a király ellenében is biztosítani tartotta szükségesnek nem egyszer a magyar törvényhozás. De ezzel párhuzamosan egész sorát találjuk a Corpus Jurisban ama törvényeknek is, melyek az egyházi vagyon oltalmáról intézkednek min den foglalás, vagy egyéb erőszak ellen, a mi akkor Európában a feudalizmus királyi hatalmának színién egyik jellemző vonását képezte. „Bona etiam decedentis episcopi dominus ReX, — ezt mondotta ki az 1298-ik évi országgyűlés a 27 ik törvényczikkben,— vei quaelibet aha persona occupare, vei ra- pere non possit, séd utilitáti Ecclesiae, cujus idem praelatus fuisse dignoscitur, si intesta-
