Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-31 / 44. szám

2

HETI S Z E M L Eu (44 ik szám.)

vallásosságának, mely föléje tud helyezkedni az érdeknek, kath. meggyőződésének, mely szakit az előítéletekkel, fényes jelét adta akkor, midőn az egyházpolitikai javaslatok miatt kilépett a kormánypártból.

A kath. közélet e bajnoka ellen indítottak harcot a múltkor. Meddő harcé ez, melyből a küzdőkre semmi dicsőség, semmi haszon nem hárul, de annál több kár a kath. ügyre.

Mert ha azokat, kik közéleti szereplésükben buzgón munkálkodnak a katholikusok ügyeinek előbb- revitelén, nemcsak a liberális,— de a kath. politika jelszavával harcoló néppárti képviselők is le akarják szorítani a cselekvés teréről, megakarják fosztani mandátumaiktól: lehet-e azon csodálkozunk, hogy a kath. világi képviselők nem buzdul- nak valami igen nagyon saját vallásuk érdekei iránt és ha szerit tehetik szívesen csatlakoznak oda, holatehet- séget méltányolni s a buzgó munkát becsülni tudják. Nagyon természetes, hogy ily viszonyok közt a kath. államférfiak nem érvényesülhetnek, s hogy a kath. képviselő, ha volt is benne nemesebb becsvágy vallásának érdekeit ellőbbre- vinni, eltéveszti útját és aki azt hitte, hogy ösvényt tör az elhagyatott katholicismusnak, egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy ő is egy egészen más érdekszövetség tagja lett, s kortesszolgálatokat végez a katholicisinus — elleneinek.

Teljesen indokolt a veterán s mindig korrekt kath „MagyarÁllamnak“ erős kifakadása a néppárt székelyföldi szereplése ellen. „Ez az eljárás (Írja a M. Á.“ a csikszent- mihályi néppárti gyűlésről) — csakugyan botrány és elriasztó mindenkire, mert ha a katholicitásnak jutalma az, hogy első sorban reájuk törnek, a liberális szabadelvűeket pedig békén hagyják, akkor csakugyan nehéz és háládatlan vállalkozás a kath. közügyek szolgálata.“

hanem német. Forduljon kérem a m. k. tud. akadémiához.

Ónod. Ne siessen, van idő, néhány év múlva közöljük.

Olfi. Nem tudjuk, hogy Ausztrália „tong- lang“ kerületében ki a főszolgabirói írnok. Tessék személyesen meggyőződni.

Őlyv. Magasan szárnyal az igaz, de még sem üti meg a mértékünket.

Páris. „Millenium“ egy kissé eltetszett késni a beküldött verssel, mely valóban remek egy költemény, eltettük, ezer év múlva aktuális lesz.

Ringó. Reméljük, csak meg akart tró- fáltatni bennünket beküldött költeményével ?

Simon. Amor tényleg latin szó, de ön abban alaposan téved, hogy magyarul „álmot“ jelentene. S ön még azt mondja, hogy nyolcz classist végzett? Talán Lágymányoson?

Szita. Remek, kifogástalan egy költemény ; kár hogy napvilágot lásson, miért is elküldtük a Nemzeti Múzeumnak, hogy tegyék el örökre.

Tini. („Csalj meg édes.“) Tessék megbocsátani, de nem állunk kötélnek.

Tyukodi. Vezérczikke nem közölhető, mert se füle, se farka.

Igaza volt a néppárti gyűlés ellen demustráló székely bírónak midőn Zichy A. grófnak igy rep- likázott: „Mi tiszteljük az urakat, de itt nem beszélnek. Nekünk van egy városunkbeli jó kath. képviselőnk. Minek akarják kimarni? Mért nem mernek a néppárti urak követet buktatni a székelyföld azon kerületeiben, melyeket zsidók képviselnek ?“

Tökéletesen a mi nézetünk. Ha mi katholikusok kilépünk a politikai ósközélet mezejére, hogy ott magunknak szántsunk, magunknak arassunk, — ne akarjuk a katoli- cisinusnak termő kalászait kitépni, hanem ehelyett gyomláljuk a li- berálizmus dudváit.

Végezetül, hogy elejét vegyük minden félreértésnek, kijelentjük, hogy Egyházunk s vallásunk iránti benső ragaszkodásból eredő eme felszólalásunknak távolról sem célja támadni a néppártot. Rá kellett azonban mutatnunk arra, mily meddő és áldatlan harc az, melyet a néppárt más párthoz tartozó, de kath. érzelmű képviselők ellen folytat, kik maguk is a mi irányunk mellett, a kath. érdekekért küzdenek, de politikai meggyőződésük folytán nem állanak a 67-es alapon, vagy egyéb politikai nézeteltérés van köztük és a néppárt között. Hol van az megírva, hogy katholikus érdekeink, vallási eszményeink csak a 67-es alapon s csak a néppárt lobogója alatt érvényesülhetnek ?

Ha a néppárt a vallás és Egyház érdekeiért úgy akar harczolni, hogy leszorítja a közélet teréről azokat, kik ugyanazon vallási érdekekért, talán több sikkerrel, de más politikai párt táborában, küzdenek: ez exclusivitás. S ez a mi bajunk, nem a néppárté, de a kath. ügyé! Ezért nem tudunk érvényesülni! Ezt teljes meggyőződéssel állítjuk, s állítják velünk nagyon sokan, kiknek a katholikus érdekek

Ultimus. Azon vérmes reményben ringatjuk magunkat, hogy beküldött tárcza- közleménye, mely nem közölhető, csakugyan „ultimus.“

Uj. Swarczer, elmegyógyintézet Budapest. Azt biszszük, jó lesz.

Üllő. Félegyháza nem Olaszországban van. Furcsa kérdés, mikor őn Kecskeméten lakik.

Űröm. Bocsánatot kérünk, de ezeket sokkal fenségesebben irta meg Petőfi.

Vidéki. Mielőtt elfoglalná ama bizalmas állást, tanulmányozza meg az utat, — A me rikáig.

Wein. Másnak a zsebében kotorászni persze hogy tilos, és ön még csodálkozik hogy hűvösre tették ?

■Zíwtom/. Beküldött versét ime közöljük itt:

Elmentem a nagy Vásárra Mert felment nagy vas ára Feleségem Nagy-Vas-Sára Hová való? Nagyvad-Sárra.

Zsiga. Önére a jövő számban.

szélesebbkörű térfoglalása a politikai és kulturális életben komolyan a szivükön fekszik.

állásfoglalás.

Uj, egészséges légáram tolult be az országba. Nyomában élet, szabad fejlődés, virág fakad, a merre halad, kitágulnak előtte a tüdők s mohón fogja beszivni a magyar. íme az elnémetesedéssel, mamelukságga! vádolt főváros megmutatla, hogy a magyar nemzet organizmusának közpomja, szive. Nagy, impozáns volt eddig is Budapest, az idegen elragadtatással nézte üde arczát, szépen fejlett arányait, de a magyart valami sajátságos érzés fogta el, midőn közelről nézte. A rászórt gyanúsítás, rágalom miatt mindig féltünk, hogy csak anyagilag a mienk, a szellemre az nem, vagy legalább nem egészen. És Budapest nem sietett czáfolni a rágalmakat, nem hárította el magáról a gyanút, tettel akarta kimutatni, hogy a legmagyarabb város, hogy méltó arra, hogy az ország szeinefénye, büszkesége legyen. És a mit akart, most a legválságosabb időben megtette. Midőn a pressió, a rábeszélés, mellék tekintet egész pártok acti vitását megbénította, Budapest az erkölcsi erő és bátorság fényétől megaranyozva lépett az ország elé: határozatiig kimondotta az okt. 24-iki közgyűlésen az önálló vámterület az ország fel- virágozására nélkülözhetetlen. Tapsold meg nemzetem ezt a bátor ifjú óriást, amint megtapsoltad 1848. márcz. 15-én.

De nem elég a puszta taps, követni kell a ragyogó példát.

A törvényhatósági' joggal felruházott városoknak, a vármegyéknek egymásután kell követelni a vámterület különválasztását. Minden kereskedelmi szerződés oda irányult eddig, hogy hazánkat szegényitse, Ausztriát gazdagítsa.

A tarifának valamennyi tétele védi az osztrák ipart és sújtja a miénket 30 év óta. Eléggé szipolyozott ennyi ideig az osztrák tőke, eléggé nyomta iparunkat, bénította kereskedelmünket, ideje már, hogy a teljes anyagi elzüllés ellen védjük magunkat.

Mind a 89 törvényhatóságnak nyilatkozni kell ez ügyben.

Ám a melyik elmarad, a melyik nem mer határozottan szint vallani, méltó a nemzet sújtó Ítéletére. 130 millió forint értékű szövetet, nagy mennyiségű ruhaneműt, csipkét, szalagot; czukrot, kávét, rizst, bor, sört, dohányt, szivart, gazdasági gépeket és gép- részeket, arany, ezüst, fémárukat, technikai és orvosi műszereket stb. hozott hozzánk Ausztria.

Mennyire növekszik állami bevételünk, mennyire apadni fog a nép nyomora, hány ezer és ezer kéz kap majd munkát, ha mindezeket hazánkban fogják gyártani 1 Ha nálunk nem is akadnának vállalkozó szellemek, bizonyára özönleni fognak külföldi gyárosok, hogy piaczunk fogyasztásának megfelelő arányban állítsanak fel telepeket. Lépjenek tehát a törvényhatóságok sorompóba. Ne tartson vissza egyet sem a Frei Presse-nek ama nyilatkozata, hogy a gazdasági szétválás lökést ad a politikaira is. Ez álokoskodás. A közös vámszerződós nem folyik a pragmatika sanctióból, ezt csak az 1867-iki kiegyezéskor a törvény a monarchia két állama közt fenálló érdekközösség szempontjából, közös egyetértéssel elintézendőknek nyilvánítja. így tehát, ha el is válunk gazdaságilag, a tulajdonképeni politikai össze-