Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-31 / 44. szám
IX. évfolyam. 44>ik szám. ^zatniár, 1900. OktóS>er 31 POLITIKAI ES TÁRSADALMI HÉT ILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évrs — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre — -1----------— — — — 3 „ — Ne gyedévre — — — .— — — — t 50 „ Tanítóknak és kéziuüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illot5 összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik inindeu szerdán. Meddő harcz. Régi panasz, hogy nálunk különösen két felekezet dominál: a protestáns és a zsidó. Ha végig te- kintünk a minisztériumokban, a i közélet vezető egyéniségei közt, az Akadémia tagjain, az egyetemi katedrákon s a lapok szerkesztőin: rögtön szemünkbe ötlik az a jelenség, hogy a katli. vallás hívei min- 'deniitt kisebbségben vannak. De nem az itt a nagyobb baj, hogy az állami és kulturális életben Magyarországon, a par excellence katli. országban, épen a katho- likusok vannak háttérbe szorítva, holott de juve őket illetné a domináló szerep. Az itt a bökkenő, hogy mig más felekezetek minden eszközt és módot megragadnak, hogy egymás közt az összetartozás érzetét erősbitsék s érdekeik minél több oldalról képviselve legyenek; mig más felekezetek gondolnak egymásra és egymással, mert jól érzik (s igazuk van), hogy a vallási rokonság akaratlanul is fizikai érdekközösséget teremt, s az egyetemessel az egyént is emeli: addig belőlünk, katholikusokból hiányzik az összetartás, a szivóság, ellenben legnagyobb fokban meg van bennünk az indolencia nemcsak vallási elveink, de különösen azon kevesek érvé•H TÁBCZA. ifi Szerkesztői üzenetek.*) Irta: Marosán János. Antal. Közel jár a megvalósuláshoz. Maga is nemsokára be fogja látni, hogy hiába kapaszkodik a Helikonra. Ármány. Már megüzentük sokszor, hogy hiába keresi az igazságot, nincs sehol, még az ön költeményében sincs. Biró. Határozottan üzenhetjük, hogy halad, de — sajnos — viszsza fele. Cicero. Nem hiszszük, hogy Cicero magyar ember lett volna és pedig azért nem, mert ön azt Írja, hogy még miniszterelnök is volt Magyarországon. Alaposan téved. Czigány. „Czigány“ czimü eredeti népszínművet — tévedni méltóztatik — nem Ohnet irta. Csillag. Szeretné, ha olyan haja volna, mint Csillag Annának ? Ezen — asszonyom — könnyű segíteni. Levelében azt is mél*) Sok jó van benne, de van gyenge is. Ezeknek megbocsátunk az elmésebbek számlájára. Szerk. nyesülési érdekei iránt is, kik közéleti szereplésükben bevallják kath. voltukat és síkra mernek szállani a kath. érdekekért. Eddig csak a liberálisok, a zsidó sajtó, s a felekezeti türelmetlenség frinigiáival vagdalkozó protestánsok támadtak csodálatos vehemenciával a közélet azon kimagasló egyéniségeire, kik a kath. vallás eszményeit is oda írták szásziáikra. S most, midőn pedigc1 a jelek arra mutatnak, hogy a katholicis- inusban jelentékeny fordulat készül, midőn egy uj nemzedék követelni kezdi minden téren vallásunk jogait, s a közszellemben uj áramlat kezd lengeni, — most azt kell látnunk, hogy azon jeleseink ellen, kiknek élete a kath. közügyek szolgálatában folyt le, épen az a párt harczol, mely zászlójára a kath. vallás védelmét irta jelszavául: a magyar keresztény néppárt. Meddő harcz ez. tisztelt néppárti vándorapostolok, s a kath. ügyre nagyon áldatlan, azok ellen törni, kiknek közéleti szerepléséhez tiszteletet és elismerést érdemlő kath. munkásság fűződik. Használtak-e a kath. ügynek akkor, midőn Kecskeméten Bartók Lajos, a. jeles iró és publicista ellen jelöltet állítottak s a legnagyobb vehemenciával korteskedtek, miáltal győzelemhez segítették a Bánffy jetóztatik említeni, hogy hamis fogai vannak. Nos, miért ne lehetne a haja is az? Dávid. Sajnáljuk, de elhegedülte. Eröffy. Azt kérdi tőlünk, hogy mi a jog? Nincs időnk itt az ön kérdését boncz- kés alá venni, tessék 6gy ügyvédhez fordulni. Arról azonban biztositjuk, hogy önnek jogában áll nem terhelni bennünket rossz verseivel. Édes. Versére nem akadunk sehol, ha csak a papírkosárban nem lesz ? Fekete. („Temetés“) Szép volt, csakhogy rövid ideig tartott ... az Íróasztaltól a papírkosárig . . . oda temettük, ahonnan nincs többé visszatérés. Gazda. A gazdasági nópelőadásokon tilos verekedni és ha ön azért ment oda, helyesen tették, hogy kidobták. Gyáros. Versenyezhet, csakhogy „tisztességesen“, mert foly a harcz a tisztességtelen verseny ellen. Hollós. Regényéből csak az első sorokat közöljük, ime: „Torsonn, a hires angol iró, 60 éves korában halt el. Ezután 2 évre másodszor nősült meg.“ Elég ebből ennyi mustrának. író: Hogy mikor közlünk öntől is már valamit ? Akár holnap is — apróhirdetést. löltjét az Ugron-párt egyik legrégibb s leghívebb kerületében, és elütötték mandátumától egyik jelesünket, ki tollával és tetteivel mindenkor kimutatta katholicitását ?! Használtak-e a kath. ügynek akkor, midőn elmentek korteskedni a zalamegyei baksai kerületbe, melyet 16 évig képviselt nemzeti párti programmal Szentgyörgyvölgy derék plébánosa, a kath. ügyek megvesztegethetetlen bajnoka, —hogy elvegyék tőle a mandátumot, s midőn ,,felhívták a paptisztelő jó kath. népet, hogy kiáltson abczugot tiszteletreméltó lelkipásztorára“ ?! Okos és kath. eljárás volt-e az, melylyel a múltkor oly kínosan leptek meg minden elfogulatlan kat- holikust, — hogy az Ugron-párti kath. képviselő, Yárossy Gyula kerületében népgyüléseztek, megbuktatására annak, ki előtt úgy is mint iró, úgy is mint képviselő előtt, tisztelettel emel kalapot minden igaz magyar katholikus. És mennyi kárt okoztak a kath. politikának minapi kísérletükkel Csik-Szent-Mihályon, midőn Győrffv Gyula ellen indítottak harczot, ki pedig egyik kimagasló alakja a m. kath. közéletnek, s kiváló faktora minden kath. mozgalomnak! Elég rámutatnunk az autonómiai kongresz- szuson kifejtett igazi kath. érzelemtől áthatott munkásságára. Buzgó Junó. Beküldött regényét átadtuk a földszinten levő szalámi kereskedőnek, ki azt üzeni, hogy megütötte a mértéket. Sok szerencsét! Konkoly. „Várom, várom, de hiába várom“ czimü versének közlését ezennel kijelentjük, hogy hiába várja. Lili. Ha ilyen verset is közölnénk, a szerkesztőség rövid időn becsukhatná a boltot. Legyen irgalmas ! Lyubimin. Hogy mi illik, mi nem, ön azt nem tudja? Sajnáljuk, de nem tartunk illemtanárt. Tessék másfelé fordulni. Maró. „Gyenge, gyenge ..." Biz úgy van a, kérünk jobbat. Ninon. „Én már többet, én már többet nem irok.“ Igen helyesen teszi. Magyar ember szavát tartja! Nyáry. Rendben vagyunk. „Gyógyithat- lanok kórháza“ Budapesten, Knezics-utcza 14. Becses figyelmébe ajánljuk. Orosz. Ön azt Írja, hogy pompás felfedezést tett. Neve „orosz“ összetett szó és pedig áll: or- és ősz-ból, előbbi magyar, utóbbi román szó ; aztán meg az „orosz“ szó nem is magyar, hanem orosz és mégis magyar és a viselője sem nem magyar, se orosz,
