Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-31 / 5. szám
3 „HETI SZEMLE“ (5 ik szám) nyílt ellenséggel találja magát szemben és tudni fogja mi a kötelessége. Népszerűségéből ez által nem hogy veszítene, de minden bizonynyal nyerni fog. Velők lesz az ország közvéleménye, hogy megszabadította a nemzetet a bitorlóktól. Most már meg tudjuk érteni, miért nem valósitotta meg Széli azokat a jelszavakat, melyek kormányraléptekor zászlóján lengettek. Ott volt táborában ez az alattomos csoport, mely megakadályozta mozgását, lánczra verte legjobb tehetségét. Most legalább meg szabadul tőlök. Noha a korruptió meglehetősen elharapódzott és a szegénység kenyér után sóhajt, mégsem képzeljük annyira szellemszegénynek és megvesztegetheiőnek ez ország népét, hogy Bánffy győzelmével nyerjen befejezést a küzdelem. A protestánsok megtévesztésén kivül egy másik hangzatos jelszó lesz a párt zászlójára Írva. A demokratia nevében. Levetkőzi a liberális cégért, mely már úgy sem nagyon kapós ebben az országban. Mindenki tisztába jött vele, hogy mit jelent. Friss maszlag kell tehát. A nép uralmát akarja hirdetni egy Tisza, ki az oligarchia hatalmának megalapítója volt és politikájával megakadályozta a társadalom egybeo v idá- sát, népuralmat akar egy Bánffy Dezső, ki saját gyarló személyét bálványnak állította oda a nemzet elébe, kihez csak térdencsuszva és összetett kezekkel lehetett közeledni. Nem nevetséges ez? . . . Zsarnokból demokrata 1 . . . Oly kicsinylése a magyarság értelmi fejlettségének, melyen méltán meg lehet botránkozni. Talán csak mégsem tételezik fel Tisza és Bánffy Dezső, hogy a nép védői gyanánt fogják őket fogadni és ünnepelni az országban ? . . . Bánffytól még csak kitelik, mert elég ostoba hozzá. De Tisza Kálmán ! ? . . . Vagy az öregeknek csakugyan a csizmaszárba megy, a mi egykor odafent székelt? . . . A Tisza-lex egyáltalában nem alkalmas arra, hogy demokrata elveknek képezze alapját. Ezt nem fogja bebizonyítani senki. Azt sem hitethetik el, hogy a ki néhány hónappal ezelőtt az önkényuralmat proklamálta, ma demokrata elvekkel legyen eltelve. Tisza Kálmánnál pedig hozzá vagyunk szokva a köpenyegforgatáshoz és mégsem hiszszük. Feljebb mentem egy emelettel. E helyen egész sereg érczkerek1) tette tekervónyes menetét fel és le, és kergetett egész erejével egy kereket. E keréknek rendeltetése e gépezet menesztése. Ez érczkerekekhez egy végzett gépész lett rendelve. Ez érczkerekek mellett székében két terjedelmes és egészen berekesztett helyet szemléltem. E helyek rendeltetése részben tehermenesztményeknek2) elhelyezése és részben embereknek berekesztése szélvész esetén. Mert ez esetben fent nem lehetnének. Egy szóllehellet tengerbe seperné. Szegények és nem szegények nem egy helyen telepednek le. Két termet lelsz e helyen, egyet szegények részére és egyet kényelmesebb emberek kedvéért szebben berendezve. Egy szegény teremben nem lelsz sem széket, sem kerevetet, sem egyéb kényelemre szerzett berendezést. Ellenben egy-egy kényelemterem ezer fénynyel lett berendezve. Lelsz e helyen selyemszékeket, értékes zeneszert kedvtelés végett tetemes pénzen beszerezve,3) fényes éttermet és egyéb kényelemAzok a jó urak abban a reményben ringatják magokat, hogy ezen a kettős alapon sikerülni fog nekik ismét felépíteni azt a hatalmat, melynek elvesztése annyira fáj önzetlen szivüknek. És ha meg lesz, alász- szolgája damokrata zászló! . . . De nem fog meglenni. Bizunk a magyar nép józanságában, hiszen tanulhatott a maga kárán. Megkóstolta már azt a falatot, melyet most mézzel garnirozva ismét be akarnak neki tálalni. Hanem a mézet felnyalják a tányérnyalók épen úgy mint ennekelőtte, a népnek csupaszon marad a keserű falat, melytől ugyancsak fuldoklóit, mikor le akarta nyelni. Száz szónak is egy a vége. A kenyértörés meg fog történni. Résen legyen, akinek helyén van az eszé. Mégis csak úgy dukál, hagy Széli Kálmánnak jusson a nagyobb darab, hiszen Bánffy Dezső még a morzsákat sem érdemli. Csak bátran tovább!... Nem olyan régi időkre kell visszamenni, midőn a társadalom, no természetesen annak idomított fajtája szemmel látható elkedvet- lenedéssel, sőt a boszuságnak bizonyos nemével fogadta, ha valami katholikus intézmény létrejött, vagy ez irányban jelentősebb mozgalom indult meg. Mozgósították ellene a hívatlan sajtó bórenczeinek egész hadát, h°gy a gúny fegyvereivel, a kicsinylés, vagy a lenézés sokszor sikeresnek mutatkozó taktikájával elidegenitsék tőle a közönséget. A liberálismusnak tervszerű hadjárata volt a katholikus intézmények ellen, mert nagyon jól tudta, hogy addig fognak reá melegen sütni a boldogság napjai, mig a katholikus öntudat erősebb talajt nem szerez lábai alá a társadalomban. Reá nézve élet kérdés volt ez, nem csoda tehát, ha felhasznált minden eszközt, hogy az újszülöttet még pólyájában összetiporja. Talán igy van ez sok helyen még mostanság is. És ha nincs egészen igy, annak egyedüli oka az lehet, hogy a libe- ralismus elvesztette azt a nymbust, mely nehány évvel ezelőtt dicsfénynyel övezte körül halantókait, bizony ma már sokan, — de nagyon sokan kiábrándulták belőle. Ez a szellem nem hagyhatta érintetlehelyet. Ez étterem mellett elrekesztve negyven éj termet1) vettem észre egyes vendégek részére. E termek terjedelme csekély, ezekben keresztben nem fekhetnól kényelmesen. Egy-egy éjteremben két kerevetet lelsz, egyet lent és egyet felette. Egy-egy felettés kere- vetbe kellvén leheveredned, négykézt kell ebbe felemelkedned, és ez esetben eszen légy, mert fejeden sebet ejthetsz. Még feljebb mentem. Ez emeleten két fedélzetet leltem, egyet szegények részére és egy fényesebbet. Végre e két fedélzet tetejében szemléled e gépezet vezérét. Ez reggel délben este éjjel egy delejre néz és ehhez mérten vezényel kezével és nyelvével. Keze egy kereket vezetget, és egyszer-egyszer egy fedérfélébe beszél, gépészéhez efféle rendeleteket eteget- vón: „Szenet! kevesebbet 1 elégi“ E beszéd- gépen beszól legénységével és kerék gépészével. E gépezeten égnek meredve hengert szemlélsz. Ez kémény. Ez nem egyszer rettenetes éneket ereszt.2) nül városunk társadalmát sem. Hiszen itt is termeltek telivór liberálisok, akárcsak a gomba a nedves erdei talajban. A helyi sajtó a kezükben volt, kényök-kedvök szerint csinálhatták a közvéleményt. A katholikusok előtt el volt zárva még annak a lehetősége is, hogy védelmezhessék magokat a méltatlan és igaztalan bántalmak ellen. Azóta fordult egyet a világ kereke, legalább itt Szat- máron igen. A legvastagabb szálka sok időn keresztül a katholikus kaszinó volt a szemekben. Meggyanúsították, a társadalmi egyetértés felforgatásával vádolták, hogy separa- tistikus czélokat, szolgál, s külön kosztot teremt a polgárok között. Tűrni, nyelni kellett a sok keserűséget, mely méltatlanul jutott osztályrészéül. Sőt több ! . . . Egyenesen meg is akarták ölni, elvették otthonát, triumpháltak bukása felett, azt hívén, hogy most már mindennek vége. A kaszinó azonban feltámadt halottaiból. Ennek láttára a helyi sajtó keresztül gázolt felette, megtagadván még létjogosultságát is. Az egyesület azonban feléje emelkedett a kicsinyes gon- dolkozásu embereknek, bebizonyította, hogy életképessége van, hogy Szatmár városában valóságos kulturmissiót teljesít, mely előtt tisztelettel kell fejet hajtani, Ma már virágzik diszére és büszkeségére a város társadalmának. Azok az ajkak, melyek nehány óv előtt megrágalmazták, ma szívesen nyújtják neki oda az elismerés pálmáját. De meg is érdemli. Felolvasásaival mig egyrészt a közművelődés fellendítésére jótékonyan hat, másrészt az Ízlés és a művészetek iránti érzés kifejtését czélozza. A közönség megértette őt, s nemes hivatásának teljesítésében vállvetve támogatja. Minden fellépte alkalmával anynyira tömve van a terem, hogy alig marad benne üresen talp- alattnyi tér. Fejlődésének ma már semmi sem áll útjában. Elismerik küldetését mindenütt, s ha társaságokban szó esik róla, a dicséret hangján emlegetik. Belátták az emberek, hogy noha katholikus jelzőt hord czimében, nem olyan múmia az, melytől ijedezni kellene. Jó egyetértésben fór meg falai között a társadalomnak minden tisztességes eleme. És mondhatjuk, ettől a fordulattól kezdve nem Gépezetem ecsetelését bevégezvón, elkezdem óleményem elbeszélését. Kétszer énekelt rettenetes jelt gépezetem hengere. Lestem még egy jelt, mely jel e gépezet tengerre menésének jelét képezó. E perczben érkezett fedélzetemre sebes menetben egy tehén. Kevés perez telt el, és hengerem vég- beszédét ereszté. De egek 1 Tehenem nem értvén e rémes beszédet félelmében féket vesztett, és kevés kellett 1 és e szegény teremtmény egy mély tengerben lelhető végét. De elejét vették e veszedelemnek. Végre elérkezett tengerre kelésem percze. Nehezet lólegzettem. Délben eresztett féket gépezetem. Mentem egész délestén, egész este egész éjjel. És menetem nem ért véget reggel sem, délben sem, délestén sem. Végre még egyesiéhez érvén, délen1) egy helyen ójjeleztem meg és reggel egy még terjedelmesebb tengerre mentem kelet felé. És e menetben, !) Teherszállítmány. 2) Fülkék az utasok számára. 8) Zongora. 1) Háló kabin. 2) Jelzés. t) Délolaszország Brlndsii városa.
