Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-03 / 40. szám

2

„HETI SZEMLE“ (40 ik szám.)

lehetett őt a maga otthoniasságában megismerni, még jobban becsülte, még jobban csodálta s még kevésbbé tudja felejteni.

Finom aesthetikai érzéke, lan- kadhatatlan tudásvágya volt. .. — s a Gondviselés megadta azt a szép halált, hogy tudás vágya martyrjaként halhatott meg.

Szobájába benyitva többször láttam, a mint a rózsafüzért tette le kezéből. — Az engesztelő sz. mise áldozat lelkiüdvéért épen a rózsafüzér hónapjának első napján tartatott; Hazánk Nagyasszonya a magyar egyház egyik főpapját, aki oly nagy tisztelőd volt, juttasd Fiad körébe, ahol feltalálja azt a világosságot* melyet szomjazott e földön.

Keszler élete.

Keszler Ferencz dr. Dombón született Máramaros megyében 1830. márczius 27-én. Gondos nevelésben részesült, minek természetes következménye, hogy hatalmasan kezdettek fejlődni a gyermek lelki tehetségei. Iskolai tanulmányait a legszebb sikerrel végezte, b. e. Hám János püspök 1846-ban felvette a papnövendákek sorába. Pappá szen- teltetése után 1853-tól, több helyen mint segédlelkész működött, Sándorfaluban kezdte, Munkácson folytatta, és Beregszászban végezte. Aránylag rövid ideig volt egy helyen, mégis mindenütt megnyerte a közönség szeretőiét a kellemes distingvált modorú, müveit és sokoldalú tudással ékeskedő fiatal pap. Püspöke 1854-ben a központba szólitotta be, a papnevelő intézethez tanulmányi felügyelőnek és a gymnásiumhoz tanárnak nevezte ki. A ritka szép tehetségekkel megáldott s magasabb kikópeztetés után vágyó ifjú 1859- ben a bécsi Augusztineumba küldetett, hol két évig gyűjtögette az ismereteket a theo- logiai tudományokból. Midőn 1861-ben hazatért, azonnal theologiai tanárnak alkalmaztatott. Csakhamar megnyerte e minőségben is főpásztora nagyrabecsülését, ki őt már a következő évben oldala mellé fogadta és szentszéki jegyzőnek nevezte ki. Alig múlt el ismét egy esztendő, 1863-ban püspöki titkár lett, s 1868-tól kezdve a papnevelő intézetben az egyháztörténelem és a kánonjog tanára. E szakadatlan és terhes elfoglaltatása gátolta, hogy hamarább befejezhesse végleg tanulmányait, — a tudori diplomát cak 1873- ban nyerte el. Már a következő évben czim- zetes kanonok s 1877-ben tényleges kanonok lett, a magas műveltségű és nagytudományu dr. Schlauch Lőrincz akkori szatmári püspök oldalkanonokja. Két év múlva, 1879-ben újabb kitüntetés érte, midőn 0 felsége a király erchy czimzetes apátnak nevezte ki. Az egyházmegyében rendkívüli sokoldalú tevékenységet fejtett ki, úgy is mint az ir- galmasnövéreknek több éven át superiorja úgy is mint seminariumi rektor, az utóbbi években pedig mint püspöki helynök jelentékeny részt vett az egyházmegye kormányzásában. Nagy érdemei kellő méltánylásban részesültek s eljutottak 0 szentsége trónjához is, ki őt 1893-ban pápai praelátusnak nevezte ki. Ez év tavaszán a székeskáptalan nagyprépostja lett, mely méltóságot csak alig pár hónapig viselhette. Elragadta közülünk a halál, elragadta a tettek mezejéről. Tisztelgőinek, kik nagypréposttá történt kinevez- tetése alkalmából üdvözölték, azt szokta volt mondani: „Ez csak figyelmeztetés, hogy most már én következem." Ki hitte volna, hogy balsejtelme oly hamar teljesedni fog. Magas kora daczára szellemi rugékonyságá- nak és testi erejének birtokában évtizedeket jósoltunk neki. S ime ma már ott nyugszik a rideg hant alatt. A múlt hónapban a párisi világkiállítás megtekintésére ment. Fájdalom, ez az ut életébe került.

Testi erejében megtörve, a gyilkos kór által megtámadva érkezett haza. Aztán megkezdődött a halálküzdelem. De jobb arról nem is szólani! . . Pénteken éjjel 12 óra tájban elbucsázott a földi élettől. Habár mindenki várta, §őt Jnzonyosra vehette a bekövetkezendő szomorú valót, — a halálhír általános megdöbbenést keltett az egész városban. Szájról szájra járt: Meghalt. Egy ilyen rendkívüli férfiú kimúlása megrázza a lelket, — gondolkozóba ejt . . . Isten utai kifürkészhető tlenek, — meg kell nyugodnunk. A székeskáptalan és a család gyászjelentést adtak ki a megrendítő csapásról, melyek következőleg hangzanak : A szatmári székeskáptalan fájdalmas szívvel tudatja kartársának méltóságos és főtisztelendő dr. Keszler Ferencz pápai praelatusnak, a székeskáptalan nagyprépostjának, szent Miklósról nevezett ercbyi apátnak, általános püspöki hely- nöknek, a püspöki hittani intézet prodirek- torának stb., élete 71., áldozópapságának 48 évében négyheti szenvedés és a szentségeknek ájtatos felvétele után f. hó 28-án történt elhunytét. Temetése folyó hó 30-án délután 724 órakor lesz, az engesztelő szent mise pedig október hó 1-én 9 órakor fog a székesegyházban az egek Urának bemutatlatni. Alulírottak a szív legmélyebb fájdalmával, de Isten szent akaratán megnyugvó lélekkel tudatják a legjobb testvér, sógor, nagybátyjuk, illetve rokonuknak méltóságos és főtisztelendő Dr. Keszler Ferencz pápai praelatusnak, a szatmári Székeskáptalan Nagyprépostjának, sz. Miklósról nevezett ercbyi apátnak, püspöki helynöknek stb. f. hó 28-án éjjeli 3ül2 órakor, munkás élete 71, áldozópapságának 48. évében négyheti szenvedés és a Szentségeknek ájtatos felvétele után történt elhunytét. A megboldogultnak temetése folyó hó 30-án délután 724 órakor lesz, az engesztelő szentmise pedig október hó 1-én 9 órakor fog a székesegyházban az egek Urának beinutattatni. Özv. Faller Tivadarnó szül. Keszler Borbála és unokái ; Keszler János és neje, — testvérei. Keszler Józsefnó szül. Dombrády Erzsébet, — sógornője. Keszler Anna, férj. Kassay Gyuláné, Keszler Etelka, férj. Nemes Árpádné, Keszler Teréz, férj. Szász Lajosné, Keszler Jolán férj. Kató Lajosné unoka húgai és családjaik.

Temetése vasárnap délután történt az őszinte fájdalom megnyilatkozása mellett. A beszentelést a gyászháznál maga 0 méltósága a püspök ur végezte, ki rendkívül meg volt indulva. Az egyházmegye nagy vesztesége kényeket fakasztott mindenki szemébe, ki azt átérezni tudja. A sírnál Szabó Norbert kanonok végezte a szertartást, a papnövendékek megható gyászénekekkel emelték fényét a szomorú végtisztességnek. Aztán kezdődött a sírásók munkája! . . Jobb arra nem is gondolni. Könyes szemekkel siettünk el a gyászos emlékű helyről, hogy ne halljuk a rögök kínos dübörgését, melyek a széplelkü főpapot elzárják előlünk az enyészet karjai közzé. Paptársai közül a vidékről

nocet == nem árt a felesleges elővigyázat. Nekünk megártott. Nagyon tüzeltettünk. Éjjel ugyan meg nem fagytunk, de csaknem megfőttünk. Mindazon által négy óra előtt felkeltünk. Itt élveztük a nap gyönyörű felkeltét. Keletre a Guttin, tőle jobbra a Czib- le s balra a Popiván kéklett. A csörgő vizében való mozsdás és jó tehéntej bő élvezete után, 4 órakor itt a tövénél indultunk a Ro- zsájra.

Egy oláh erdőkerülő volt a vezetőnk. Először erdőben vitt utunk. Egyszer csak medvebőgés ha Ilik. Erre még egy erősebb. Én csak hallottam, társaim látták is a han- gyászmedvót. A história ez : a medvefiók megijedt mi tőlünk, az anya szintén tudtára adta, hogy meneküljön, mert ravaszul leleményes az ember. Azután térdig érő nagyon harmatos fűben gázoltunk. A réten til-tul nagy kövek, köztük egy óriás malomkő, egy nagy sziklatömb mellett juh-tanya. Már lehetett Mármarosba látni; a nagy erdei rétet, mit vezetőnk Pojána lui Stefán (István- rétnek) nevezett. Feltűnt a Feketepatak vize, azután még mélyebben kigyózott a Mára vize. 6 órakor elértük a Rozsály tetejét a mérnöki jelvénynél (1300 m. tenger színe

fölött.) Lejebb tehéncsordával találkozunk, itt a piramis közelében lovak legelnek. Lent a völgyben jobbra Fernezely terül el, mélyen alattunk van rengeteg kéménye füstgo- molyával, balra Kis-Bánya kandikál ki jól körülzárt völgyrejtekéből. Távolabb délre Nagybánya madártávlati képe. Jól halljuk a villamos zúzó kéményének fütyölését. Keletre vonulva elértük a Kis-Bánya vizének forrásait, melyek közel a tetőhöz több helyen törnek ki a sziklákból és zuhanva sietnek patakká egyesülni. Itt letelepedtünk. Kedvesen csicsergőitek a madarak. Előttünk egy torony emelkedik, négyoldalú oszlop, hót hatalmas tégla-alakú kő egymásra rakva. Itt meglehetős.szabályosan működött a természet. Oláh vezetőnk mindjárt kész volt a felelettel, hogy t. i. Pintye rakta azt. Valóban e vidéken tanyázott a hires rablóvezér és sokat tud róla a nép beszélni. Azon gyönyörű népballada szerint is, mely haláláról szól. Kisbányáról küldi be czimboráit Nagybányára pálinkáért, itt álmodja meg haláláról szóló jósálmát. Ide közel van még egy, nem olyan tökéletes torony alak. Alattuk az erdőkkel borított hegyek tornyosuló hullámai, melyek távolabb némikép elsimulni látszanak. A déli láthatár közelében vagy húsz, vízszintes irányban vonuló csík, mely a zöld különböző árnyalata által élesen határolva van és egészen az ég kék színébe átmegy. Sokáig gyönyörködtem ezen varázsképben, helyesen mondva a valóságban, míg a ködfátyol azt szemeim elől el nem takarta.

Közelünkben sziklából kandikál ki szép fehér kely hével a kő tör (saxifraga). Öt kis sziromból áll a kehely, közel gyökeréhez tizenkét kövér levél veszi szárát körül. Bátor gyökere áttöri a sziklát, hol éltető táplálékot talál. Itt a gyakori szélvész és zivatar között boldogan éli le napjait. Boldog, kinek szivében az élet zivatarai között ily kedves virág rejtőzik.

De válni kell e szép helytől. A tetőn, mely meglehetős nagy fensik és közel a tetőhöz havasi eperbokrocskák terülnek el. Számos grupokat lát az ember, az utakat közöttük a zápor rohanó árjai hasították. Milyen jó szüretünk lett volna, de egyetlen fekete bogyócskát sem találtam. Megvette a hideg ezt a havasi gyümölcsöt is. Egy oláh fátától hallottam, hogy maradt belőle a hegy túlsó oldalán.

Visszajövet egy tégla alakú hatalmas