Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-03 / 40. szám
IX. évfolyam. lO-ik Mám. Szatmsár, 1900. Október íl HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS/TÁRSAD ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre —--------—--------------------6 korona — fillér. Fé lévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — —• —-----— — 1 50 „ Ta nítóknak és kézraüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő ti ÁTHORY END R, E. A lap kiadója : A ,PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyiltíór sora 40 fillér. A 1üli> megjelenik minden szerdán. [Keszier ferencz ár.j Dr. Keszier Ferencz nagypré- po $ t- priie 1 atusbaii egyházunk egy kiváló főpapját, városunk egyik díszét, társadalmunk magasra kiemelkedő alkját s a keresztény huma- nisinus egyik apostolát vesztettük el. Nem jött váratlanul halála s mégis megrendülve állottunk ravatala körül. Szenvedését nézni is kin volt, de azért hittük, hogy a sorvasztó betegség felett győzedelmeskedni fog a vasból gyúrt szervezet. Bírni óhajtottuk őt -- s bár az orvosi tudomány egy szóval sem biztatott — reméltünk a remény ellenére. Nem voltunk képesek bele élni magunkat abba a gondolatkörbe, hogy azt az örökké derült, az egészség rózsáival ékített szelíd arczot, ilyen hamar ínegdermeszthesse a halál fagyos lehelete s a fenkölt eszmékért dobogó szív ütését oly hamar megállíthassa az enyészet jég keze. Testantur lacrymae dolorem, ott koporsója mellett főpásztorunk szemében először fölcsillanó s aztán ezer arczra végigfutó könyük mutatták a fájdalmat . . . s a nyitott sir köré minden osztály és valláskülönbség nélkül roppant nagy számmal egybe gyűlt közönség tanúskodott a szeretetről. A hideg görök eltakarhatják szemeink elől, de nem lelkünk elől, a halál elszakíthatja körünkből, de nem szakíthatja el szivünkből. A szeretet erősebb, mint a halál. Ha nem láthatjuk magunk előtt, mint élő minta képet, élni fog emléke közöttünk annak a tűneményszerii embernek, ki átélt egy életet, anélkül, hogy egy ellensége volt volna, ki előkelő állásában is megmaradt egyszerű praeáetfsiólf nélküli embernek, ki gyorsan haladt előre szép pályáján, anélkül, hogy tört volna előre, akinek az egyházi és világi tudományokban: jogtan, történelem, paedagógia, mathematika, aethnog- rafiában stb. rengeteg ismerete volt, de sohasem csillogtatta, akinek rendkívüli emlékező tehetsége volt, de a szenvedett sérelmeket gyorsan elfeledte; aki 7 nyelven beszélt, de roszat soha senkiről sem. Aki példás életet élt, de nem dobott követ mások gyarlóságaira, álé mint pap megmaradt papnak. Aki a törvény parancsának föltétlenül engedelmeskedett s elöljáróival szemben példás tiszteletet tanúsított, enólkül, hogy az alatta állókkal fölényét valaha éreztette volna. Akinek választékos nyelvezete, kiváló szónoki tehetsége volt, de önmagát nem dicsérte soha. Aki megnyerő, lebilincselő modorával mindenki szeretetét kivívta, akivel csak egyszer érintkezett, de e szeretetőt soha sem akarta kamatoztatni a maga részére. A ki majdnem a tulságig figyelmes volt mindenkivel: kicsiny es nagygyp/ szemben egyaránt, de a niágjak^-ftgy el illetlenségeit sohasem akarta észrevenni. Aki mint gymnásiumi, képezdei, theologiai tanár magas színvonalon álló előadásaiban úgy közölte az ajkán csüngő ifjúsággal a tudomány elvont igazságait is, hogy azok fejlesztették, erősítették a fogékony szivekben a vallásosság, a honszerelem és erkölcsösség érzelmeit. Aki mind püspöki titkár, prodirector, zárdái superior és püspöki helynök nagy lélek és ember-ismeretével, a körülményeket gyorsan mérlegelni tudó világos értelmével és kötelmeinek vas szorgalmú teljesítésével mindenki előtt imponált, de fölmerült ellentéteket sohasem iparkodott vas kézzel elnyomni, hanem tapintattal, gyöngédséggel elsimítani s másokat kötelmeik teljesítésért sohasem szigorral kényszeritett, hanem atyai szeretettel vezetett. Háza nyitva volt boldog és boldogtalan előtt, két kézzel osztogatta az alamizsnát a szegényeknek valláskülönbség nélkül, de sohasem nyilvánosan, páratlan vendégszeretettel fogadta vendégeit s jóízű humorával, élményeivel kellemesen tudta szórakoztatni s aki szerencsés TARCZA. A Rozsályon. Nagybánya regényes vidékének egy újabb gyönyörű részletével ismerkedtem meg a napokban. Délután 3V2 órakor indultam három társammal a Bozsály felé. Szép derült idő kedvezett. A fernezelyi utón balról bükkerdő árnyékában haladtunk, a hegy oldalán harangvirágok és gyüszü virágok bólintgattak kék és sárga kelyheikkel; jobbról a Fernezely kristálytiszta pataka szalad, néhol nagy sziklákba ütközve. Eljutottunk a kies Romána völgyébe. Változatos domborulatok, mind diluvialis képződmény. Szénát takartak a réteken, mi balzsamos ilattal töltötte be a léget. Firizán egy szekeren több gyermeket láttam, az egyiknek oly gyönyörű arcza volt, hogy Rafael azt választotta volna az angyal képéhez. 5 órakor Blidárpatakot balra hagyva, bekanyarodtuk a Feketepatak oldalár«. Valóban feketének látszott a sűrű bükkfáknak árnyékában, mely minket is felüditett. A patak zuhogására és habjainak tánezoló szökdelésére a mi 10 literes bőrös kulacsocskánk is kedvet kapott folydogálni. Vagy talán örömkönnyeket hullatott, hogy rég nem tartalmazott ily üdítő nedűt. A feketepataki erdószlaknál könnyítettünk könyein, letelepedés után nagy áldomást tartva. S hogy ne érzékenyükön el ismét drága kulacsunk, utitársam beállította a patakba. A hidegvíz kúra segített a síráson. A bor mellett jól esett a 8° forrásvíz is. Felültünk a kocsira és folytattuk utunkat mindenütt bükkerdőkön keresztül. G-yakran találkoztunk szénát hordó szekerekkel. Egész Izvoráig til-tul széntől feketéit az ut, mely jó karban van tartva, de később nagyon meredek. A tavak kímélése miatt, de változatosság kedvéért is le szállottunk a kocsiról és gyalog kapaszkodtunk a lejtőre. Mellettünk vonulnak el sziklafalak, találkozunk hármas lépcsőzetes vízeséssel; néhol a földi eper piros bogyói kínálkoznak. Oldalról lezuhogó patak előtt sziklatömeg és letört bükk fatörzs, mintha útját akarnák állani. Ismét egy hatalmas vízesés, melyet háznagyságu szikla két ágra szakit. 772 órakor jobbra maradt a Feketepatak. A kanyarulatnál OC°-u vizett ittunk a csörgőből. 73/4 órakor elértük az Izvorát (930 m. a tenger felett). Ez néhány faházból és istállóból álló tanya. A kincstár tulajdona, de szívesen szolgál menedék helyül a kirándolóknak. Az épület mellett különböző ujnyi nagyságú tömérdek fenyőfácskáknak az iskolája. Az erdőben már vannak nagy számmal 30 éves fenyőfák, melyeket még Sz. A. ültetett. Most már a bükkfákra és nyírfákra ki van mondva az enyészet. Másnap láttam ezeket kérgüktől megfosztva ; helyet kell engedniük az uj nemzedékeknek a fentemlitett iskolából. Izvora (források) megfelel nevének mert t sok puaknk van születéshelye. Északról kéklő kerettel vonják be az óriás panorámát a mármarosi bérezek. Sajátszerü csillogása, izzása az égnek remek esti hangulatot fejez ki. Kissé tovább menve, disznó ólat pillantottunk meg, kivilágítva. A disznópásztor tüzet rakott, hogy éjjelre meg ne fázzék, nem pedig azért, mintha a disznók sötétben meg sem találnák szájukat. Udvarunkon a csurgó kellemes csörgedezése szinte álomba ringatja az embert. Feküdjünk le, mert holnap jókor kell felkelni. Igen, ha tudnánk aludni. Eszembe jut a latin közmondás superflua cautella non
