Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-26 / 39. szám

4 H E T I S Z E M L E 39-ik szám.) utcáit és tereit bejárta. Kedd délelőtt ünnepi istentisztelet volt az érseki templomban, hol az érsek pontifikáit és Pável, Szabó, Radu püpökök fényes egyházi kísérettel segédkez­tek. Délben Mihályi érseknél lakoma volt, melyen az érsek latin nyelven a pápát, román nyelven a királyt köszöntötte föl. Szabó János szamos-ujvári püspök magyar nyelven a magyar kormányt, Mihályi érsek magyar nyelven Majláth püspököt, Majláth gróf püs­pök a görög katolikus püspöki kart köszön­tötte föl. Este az Univers-szállóban hangver­seny volt, melyen több román szerző müvét is előadták, a koncertet bál követte. Szerdán megkezdődtek a szinódus ülései. Eljegyzés. Bagothay Sámuel ref. főgymn. tanár jegyet váltott Széchy János mszigeti cs. és kir. százados leányával, Jolán kis­asszonynyal. — Lászlófalvi ifj. Alberthy La­jos hevesmegyei földbirtokos jegyet váltott Balogh József beregszászi járásbirósági tisztv. leányával, Zseni ke kisasszonynyal. Kápolna szentelés. A jövő vasárnap fogja felszentelni Ungváron Hehelein Károly prépost­kanonok a közkórház udvarán épült szép kis kápolnát, melynek költsége közadakozás utján áldozatkész egyének filléreiből jórészt már begyült. Nagy érdemet szerzett a ká­polna létesítése körül az irg. nővérek főnök­nője, kit működésében a kórház igazg. fő­orvosa, dr. Novák Endre és dr. Brujmann Béla főorvos önzetlenül és egész odaadással támogattak. Szentelés előtt 9 órakor a kath. templomban nagy mise lesz, melynek vé­geztével körmenet indul a közkórházhoz hol Hehelein kanonok megáldja a kápolnát, csendes misét mond és szent beszédet intéz a közönséghez. A körmenet azután visszatér a templomba. A közkórház igazgatósága testületileg meg fog jelenni és meghívja a hivatalos személyiségeket is. Elnök választás. A németi részi birto­kossági egyesület közelebb tartott gyűlésén a megüresedett elnöki tisztre közfelkiáltással Bartha Kálmánt választotta meg. Tanitóválasztás. Zsoffcsák István, ki ta­nulmányait a múlt iskolai évben a helybeli kir. kath. tanitóképző intézetben végezte be, a csecsehói (Ungm.) 6 osztályú rk. népisko­lához rendes tanítónak választatott meg. Sugár szép alakja, magas homlokához, szelíden tekintő nagy kék szemeihez, illik a szép kis orr. Hegyekkel megáldott szép megyénk határán, ég felé magasló bérczeink tetején az a hókorona nem ragyog oly szépen, mint a hogy tündöklik, hófehér vállain dúsgazdag fürtökben aláomló haja. Magas homlokáról, szabályos arczárói komolyság sugárzik. Természete szelid, jó­sága angyali, mely — ha tán az élet örö­mét, rózsáit, szép zöld levelekkel eltakart tövis közt kellene keresni — a szivet meg- vérző, lelkét szomoritó, nehéz búval, gond­dal életét megrontó, fájó szúrásoktól meg fogja védeni. Tartása, járása, oly szelid, illemes; selymes pillák alól mosolygó kék szeme, annyi melegséget, annyi szivjóságot áraszt mindazokra, kik hozzá tartoznak, a mennyi felér a világ minden kincseivel. Ajkait, ha nyitja, tisztán csengő hangja : övéit szerető, gyermeki jósággal, az ólet vi­szonyát érett komolysággal fontolgató szava: olyan kimondhatlan, még soha nem érzett, Óvoda vizsgálat. A krasznaterebesi köz­ségi óvodában a vizsgálat Molnár István plé­bános mint elnök, a községi eiüjáróság s a nagy számmal megjelent szülők előtt f. hó 23 án vasárnap d. u. 4 órakor a szépen fel­díszített óvoda termében lett megtartva. Kraszna-Terebes lakossága nagyrészt svá­bok-, románok és kevés számú zsidókból áll. Az idegen anyanyelvű gyermekek, kik az év tavaszán a magyar szóhoz vajmi keveset konyitottak, ma már az óvodában tanult verseket, párbeszédeket, talányokat, dalokat és szavalmányokat oly szép, tiszta magyar­sággal adták elő, hogy a jelenvoltakat a kisdedek helyes és magyar kiejtése, értel­mes feleletei valóban meglepték és igen kedves szórakozást nyújtottak. Az ügyes és lelkiismeretes óvónő valóban megérdemelte azt az elismerést, melyet az elnöklő plébá­nos, a községi eiüjáróság és szülők nevében igen szépen kifejezett. Pokoli Sötétség uralkodott a múlt pénte­ken meg hétfőna kora esteliórákban városunk utczáin. A járókelők tapogatózva botorkáltak kőrakásokon, tócsákban és vasúti sineken keresztül — kasul, mertdaczára drága, -de rósz berendezésű világításunknak, nem volt egy mécsbogárnyi fény, mely némi tájékoztatás­sal szolgálhatott volna. Igaz, hogy később felgyuladtak a lámpák az utczákon is, de ekkor meg a szobák világítása lett tönkre silányitva. Nem egyszer történt mára múlt­ban ehhez hasonló eset. — Soha se tudja az ember, hogy melyik pillanatban van ha­sonló kellemes meglepetéseknek kitéve. És fizettük a busás berendezést, fizetjük a még busásabb egységi árakat, mert talán nincs a világon egyetlenegy város sem, hol a vil­lanyfény annyi pénzébe kerülne az oktala­nul lépre ment polgárságnak, mint épen Szatmáron. Nem értjük, miért fogott bele a város olyan vállalatba, melynek kezeléséhez nincs az ellenőrzésre egyetlenegy embere sem, a tanácsban épen úgy, mint a bizottság tagjai között. Ha részvénytársaságnak adta volna ki, a polgárság sem lenne megnyo­morítva a szertelenül nagy világítási robot­tal, és bizonyosan a kezelés is menne úgy, amint dukál. Az a rendetlenség és kapko dás, ami a városnál tapasztalható, méltán kelt felháborodást a közönség körében, mely­nek megtorlásául nagyon jól fogják tenni a háztulajdonosok, ha a drága és slendrián villanyfény helyett visszatérnek a petrole- omhoz, legalább addig, mig nem látják, hogy a közönség érdekeit is respektálja a tek. városi tanács. kellemes zsibongást gyújt az édes anya szive tájékára. És ha vigadni kell ? Vidám csevegés­sel, hangos nevetéssel betölti a házat. Minő boldogság, ha azon ifjúnak, a ki minden szavát, hangjának csengését kebelébe zárja, mond egy bohóságot, mely zavarba hozza; de a mi azért kedves, örömeik között, egész életükben féltve őrzött kincs lesz. Ilyen a mi lányunk. A mi ezután jön, az már csak egy mese; régi, de mégis uj, igaz és szép mese. Egy ifjú és leány egymást megszerette. És midőn az ifjú kérdező a lánykát, eljön-e ón velem, leszesz-e a társam? A leány lágy suttogással, édes hangon, boldogsággal, rá­felelte, hogy: igen. És a mama boldog. Vágyai beteltek. Ha még van valami, a mit szive óhajt; az már csak abban áll : hogy a gyermekei le­gyenek boldogok. Károlyi. Hangversenynyel egybekötött tánczmu- latságot akar rendezni, — mint már lapunk múlt számában említettük — a helybeli taní­tói kar a „Tanítók Háza“ javára. A részletek megállapítása a csütörtökön tartott nagy ér­tekezleten megtörtént, s a mulatság határ­napjául november 6-ka lett kitűzve. A mű­sor hat számból fog állani, melyet a tanítói kar nőtagjai által előadandó Tableu vezet be, a „Regényhős“ jelenet előadására öt előkelő társadalmi állású kisasszonyt kér­nek fel, a programm harmadik számát az úri dalárda darabja fogja kitölteni, utána Osváth Elemér ref. főgymn. tanár melodrá­mát szaval, melyet zongorán Meder Mihály, fiszharmoniumon Kovács Leó kisérnek, majd egy egyfelvonásos vígjáték kerül színre dr. Vajay Imre rendezése mellett. Az élvezetes­nek Ígérkező programmot, a honvéd zenekar játéka fogja berekeszteni. Konczert után tánczmulatság következik. Bikszádi buCSU. Folyó hó 21-én volt meg­tartva Bikszádon a gk.-sok kisasszonynapi búcsúja. Szatmárról Papp Lajos lelkész im­pozáns körmenetet vezetett. 40 fehérruhás leány és 250 hivő vett részt e körmenetben. A sz. beszédeket Papp Lajos, Moldován jó- zsefházi plébános és Clemensz Bazilrendű szer­zetes atya mondották. Az ünnepi nagy mise után a befejező körmenetet Papp Lajos ren­dezte, s az evangéliumok magyar, latin, orosz és román nyelven olvastattak. A magyar evangéliumot az említett lelkész végezte. A hivatalos ebéden, a melyen számos magas- rangú hölgy is részt vett, a tósztok sorát Pásztory Árkád házfőnök nyitotta meg éltetve a pápát, a királyt és a vendégeket, valamint az apostolkodó szónokokat. Papp Lajos a fáradhatlan, lángbuzgalmu és rendkívüli szi­ves házigazdára emelte poharát, kiemelve sok szép érdemeit, a mit az ünneplő közön­ség lelkesen megéljenezett. Beszélt még Mol­dován józsefházi plébános. A szatmáriakat, midőn távoztak, Pásztory házfőnök és Clemensz atya szép beszédeikkel búcsúztatták el, mire szintén Papp Lajos válaszolt s a bucsusok könnyezve távoztak nehéz utjokra, Szatmárra. Mindenesetre megérdemli Pásztory házfőnök, hogy őt dicsérőleg emeljük ki, hiszen rövid idő alatt oly szép dolgokat művelt Bikszá­don, hogy neve a Baziliták évkönyvében arany belükkel lesz megörökítve és nem lesz elfeledve soha. Sok ilyen főpapot édes ma­gyar hazánknak. Ad multos annos. Az egyetemi ifjúság katholikus tagjai évekkel ezelőtt megalakitották a Szent- Imre -Önképző egyesületet, melynek műkö­dése évről-évre intensivebbó válik, s üdvös befolyást gyakorol az ifjúság szellemi és erkölcsi életére. A múlt évben a kir. kath. főgyimnásiumnak egykori jeles növendéke, dr. Szőke József állott az egyesület ólén, a most lefolyt tisztujitás Vörös Bélát juttatta az elnöki székbe. Az egyesület többi tiszt­viselői a következők lettek: alelnök Miklós Alajos, főtitkár Császár Mihály, másodtitkár Supka Géza, jegyző Pródán János, pénztáros Kocsis József, ellenőr Friedreich József, könyvtáros Tersztyánszki Sándor, háznagy Ribarik János. Tagjai jog-és bölcsószettan hallgatók. Kardpárbajt vivott a múlt szombaton dr. Kelemen Samu ügyvéd és Markovics Ele­mér törvényszéki jegyző. Okot régi családi kényes ügyből eredő ellenségeskedés szol­gáltatott reá. E miatt insultálta péntek d. u. dr. Kelemen ügyvéd Markovicsot a sörcsarnok kávéházában, kinek öklével az arczába vá­gott. A párbaj Markovics megsebesülésével

Next

/
Thumbnails
Contents