Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-26 / 39. szám

IX. évi oí ram. SO-ik szsíiii. Szaíms'sr. 1900. szeptember *i(5. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. X ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — —; — — — — — — 6 korona >— fillér­Félévre — — — — — — — .— 3 „ — Negyedévre----------------------------------1 50 Ta nítóknak és kézrhiiiparosoknak eg-y évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő I5ÁTIIOKY ÉNÜKÉ. A lap kiadója i A .PÁZMÁNY-SÁJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A luj> megjelenik minclc?ii szerdán. Elzüllött nagyhatalom. A világnak hót nagyhatalma van, — Magyarországnak kettő. Az egyik Tisza Kálmán, a másik Bánffy Dezső báró. Azaz hogy Bánffy Dezső csak volt, s miután megszűnt bál- ványisten lenni, hogy régi emlékei­nek dicsőségében sütkérezzék, meg­tette magát a világ hetedik nagy hatalmának s teljes gőggel tajté- kozva száguld a „Magyar Szó“ szárnyain keresztül-kasul mindenen. Igaz, hogy sokkal kényelmesebben érezte magát a bársony széken, mint ebben a szédítő magasságban, sőt voltaképen ide is azért kapaszko­dott fel, hogy valami salto rnortá- léval visszapottyanhasson oda, ahon­nan a meg nem vásárolható haza­fias jellemek kitelték a szűrét. Hanem ez a vállalat csődbe ju­tott, mielőtt megszületett volna. Más szelek fújnak ma már Magyaror­szágon, mint másfél évvel előbb. Okultunk a múltak emlékein. Sok­kal könnyebb volna megmozgatni a budai hegyeket, mint Bánffy Dezső bárót visszaemelni a miniszterelnöki székbe. Pedig a Magyar Szó meg­mozgat ám mindent, mégsem lesz ab­ból a halvaszületett illúzióból semmi. Az a régi slágvort „Üssük a pápistát“ most már nem olyan kapós, mint ennekelőtte. A katholikus tár­sadalom ébredése kezdi leszerelni azt az aktiót, mely vérszomjas tig­riseket és türelmes bárányokat ne­velt a hazának. Most már a tigri­sek sem olyan vérszopók, mert kap­tak az orruk begyére egy kis száj­kosarat. Észhez kapott erre, akinek még nem volt. Be kellett látniok, hogy az a bárány olyan bárány, mely ha sértett önérzetében talpra áll, rettegett oroszlán válik belőle. A Magyar Szó kirohanásai tehát, melyeket a katholikus társadalom ellen intéz, s melyekkel Bánífy a népszerűség nymbuszát akarja ha­lántékai köré övezni, korántsem te­szik már meg a kívánt hatást. A jó­zanabb rész undorral fordul el tőle, — a hozzá hasonló kalibernek meg — no még azok is - - jobbnak lát­ják az opportunitás elvéhez folya­modni, s fentartani bölcseségüket arra az időre, mikor Magyarország ismét jó melegágya lesz az ő elveik­nek. Korántsem állítjuk, hogy a li­berális sajtó makula nélkül való, de azért a Miigyaroii zágou legújab­ban született eme nagyhatalomnak nyomába lépni nem mer, de nem is tanácsos. Azután az idő után pedig, me­lyért Bánffy és rezervistái áhítoznak, valószínűleg sóhajtozhatnak még pár századig, mert oly társadalmi átala­kulás küszöbén állunk, mely hivatva van kivívni a keresztény morál tel­jes diadalát. A katholikus aktió, mely úgy a főranguak, mint a müveit osztály és a nép rétegeiben már eddig is szépen bódiiptt, nem fog többé el­szunnyad nisoha. Mindig nagyobb számmal 'Tesznek derék hazafiak, kik nem fogják tűrni, hogy az or­szág nagy érdekeit egyes nagyra­vágyó potentátok kizsákmányolják a maguk hasznára. Megcsömörlött már ettől a magyar társadalom. Volt része belőle untig elég. Azok a piszkolódások, melye­ket legújabban a Magyar Szó a magyar nők becsülete ellen intézett, méltók reá, hogy elforduljon min­den jóérzésü és lovagias egyén attól az iránytól, melyet a hatalom után vergődő Bánffy és udvaronczai kép­viselnek. Zsidókérdés. i. A mini, az emberi test szervezete külön­féle bajoknak, betegségnek van alávetve, a melyek a legkülönbözőbb kórtünetek alakjá­ban jelentkeznek, úgy az emberi társadalom nagy testén is sokszor betegségre valló kóros tüneteket észlelhetünk. Az emberi testen tá­madnak daganatok, kiütések, fókelyek ; az emberi társadalom is mutat fel ily fekólyes kiütéseket. A zsidókérdés társadalmi betegség, a társadalmi organizmus egyik kóros tünete, a TÁRCZA. Kirándulás a „pillangó“-hegyre. A halandó ember e zarándok életben mielőtt a más világra kirándulna, próba-ki­rándulásokat reszkiroz meg különféle mutat­ványos helyekre, ki arra, ki erre ; ha más hova nem, hát a „pillangó-hegy“-re. Mi az ja pillangó-hegy? Nem domb, hanem magas, szőllő-ültetvényes hegyi kert. Az alpeseknól mindenesetre alacsonyabb, ha nem is szélesebb. Fekszik pedig ez a külön­leges hegy az északi szélesség túlsó és innenső fokai között. Éppen a közepe táján. Oldalán a Borsa-vize lubiczkol, melynek hátán a sza­bad falusi ludak és ruczák egyesületi csoport­ban úszkálnak tetszésük szerinti irányban. Nevét e hegy az újabb kor hajnalán nyerte a töméntelen számú s tarkábbnál tar­kább pillangóktól, melyek e hegynek virá­nyos völgyületót és szomszéd-tájékát szintúgy kirándulási helyül veszik igénybe a melegebb napokban. Jég és vihar bizonyos tisztelettel tér ki e tájról, de a zuzmóra és fagy is átalja e környék iátogatásátminden kitelhető módon. E hegyvidék szépségéről sokat lehetne beszélni és írni, de kevés is elégséges annak, aki tudja, hogy a szépnek felső, sőt túlzó foka is van. Annyi áll, hogy az érkező ván­dor madarak e hegy fölött ábrándosán kerin­genek s andalogva lebegnek. Szemtanuk vall­ják, hogy egy turista angol, a ki Nápolyban, elragadtatásában megakarta magát halála előtt ölni, igy kiáltott fel magyarul, mikor széttekinlett a pillangó hegyi magaslatról : „Nápolyt látni és meghalni“. Apillangó-hegyet látni és — élnil — Mit mondjak még? Nem szólok többet. Minek ? Egy szelíd hajnallal rendelkező júniusi napon nemre nézve vegyes úri társaság rán­dult ki a pillangó-hegyre az ország legtávo­libb vidékéről és a közelből. Lehettek egy hián tizenhármán. Csiklandós kedvűek mind­nyájan. Mellék körülményül volt kitűzve egy gyöngéd báránynak paprikásra való elkészí­tése szegediesen. Szerencsére Szegedről is volt a társaságban egy előkelő matróna. Hi­vatására nézve tisztes özvegy, korára nézve még nem öreg. A szegedi báránypaprikás elkészítése irányában a teljhatalom természe­tesen őt illette meg. De hát ez mellékörül­mény. A fő dolog volt akirándulás és a pil­langó-hegy magaslatáról a kilátás szépségé­ben való privát olvadozás. Reggeli kilencz óra lehetett, mikor a társaság a pillangó-hegy völgyületóbe meg­érkezett. A paripák megszűntek toporzékolni, teljes szépségében látván maguk előtt a pil­langó-hegyet a magasban felnyúlni. Még a takarmányai is más itt, mint egyebütt. A legfinomabb bársony darócz hozzáképest, — DU JÓZSEF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölsze­relés! czikkek raktára, egy éves önkéntesek, tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, elvállalom mindennemű, egyen­ruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban.

Next

/
Thumbnails
Contents