Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-19 / 38. szám

‘38-ik szán*.

IX. évfolyam.

ázatniai*. 1900. szeptember 19

HETI SZEMLE.

^ " POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

/•

Egy évre - Félévre - Negyedévre Tanítóknak

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

— — —-------— — G korona — fillér.--------------------------------3 „ ----------------------------------1 50 „

és kézmüiparosokn&k egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő

»ÁTIIO K Y KND U E.

A lap kiadója : ;

A ,PÁZMÁNY-SÍÁfÓ.“

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ ozimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel.

Nyiltiór sora 40 fillér.

A. lap "írg jchmik minden szerdán.

Lelkes ifjúság.

Nyolczszáz egyetemi hallgató hangosan követeli, hogy a hazánkban már többször meggyalázott keresztet helyezzék el az egyetem termeiben. Oly jelenség ez, melylyel mindenesetre le kell számolni, mert ennek a jövőre nézve kiható beláthatatlan következményei lesznek. Örvendenünk kell, hogy ez a mozgalom a haza reményeitől, az ifjúságtól indult ki, kiknek vállain felépülhet egykor a haza boldogságának temploma.

Tudtuk mi azt jól, hogy annak az áramlatnak, melyet már több mint három évtizeddel ezelőtt megindított ez ország határai közt a liberálisok uralma, egykor vétót fog mondani a társadalom. Az erkölcstelenség hegemóniájától megundorodik minden jó érzésű kebel, s utálattal eltelve fordul el tőle. TTgy látszik, ez az időpont következett eh Sokkal önállóbbnak, függetlenebbnek, sokkal határozottabb jellemnek ismerjük a magyar ifjúságot, minthogy könnyedén cserben hagyná azon eszmét, melynek égisze alatt diadalutat készített a kereszt számára az egyetem falai közzé. Hosszas küzdelem, szomorú viszonyaink higgadt mérlegelése előzte meg az elhatározást,

mely megérdemli, hogy a magyar ifjúság nevét arany betűkkel vésse be lapjaira a kereszténység története.

Akár vezet eredményre ezúttal a megindított aktió, akár nem, egy nevezetes tanulságot ^mindenesetre levonhatunk belőle és ez' az, hogy az ifjúság belátva a féktelen szenvedélyek romboló hatását, a liberális urajonr'ipmsztitásait erkölcsi és anyagi téren egyaránt, a kereszt oltalma alá menekül, s visszaköveteli számára azt a tiszteletet, melytől ellenei nap-nap után mindjobban megfosztani törekedtek.

Itt van megaláztatásának határvonala. A metszőkés nem mozoghat ezután olyan szabadon, hogy eltávolítsa a magyar cziinerből, nem merik ezután olyan bátran sárral dobálni, nem fogják játékszernek használni éretlen sihederek mulatságaik közepeit, — mert mellette van a magyar ifjúság, mely épen oly elszántan szokott Hégtéteit venni a sérelmekért, mint amily határozottan áll sorfalat kimondott szavának szentsége mellett.

Üdvözlet a nyolczszáz ifjúnak, kiknek osztályrészül az a fenséges hivatás jutott, hogy átalakítsák azt a szégyenletes képet, mely a jelenben hazánk társadalmából vigyorog felénk. Ezreket fog vonzani az a

nyolczszáz ama zászló alá, melyet a napokban diadalmasan kibonhtfJF Es ha kilép majd az életbö4é'^a generálié, joggal remélljük, épen oly erős kézzel fogja kiseperni a társadalomból a szemétdombokat, mint azt most az egyetem falai közt cselekszi.

Ez a fellépés bizonyára mindenkit meglepett. Az ellenfeleket talán még jobban, mint akik örömmel vettük az aktió hírét. Ne gondolja azonban senki, hogy ez a fellépés szalmatüz csupán, mely nehány nap alatt el fog aludni. Hosszas hallgatás, birkatürelem előzte azt meg, mely most már többé szuny- nyadni nem képes. Az a feltolakodás, mely szerénytelen egyénektől a társadalom rétegeiben itt is, ott is tapasztalható, töltötte meg lassacskán csordultig azt a poharat, mely most kilocscsant a töltögetők fejére.

Ideje is volt! . . . Közéletünk enervalt állapotának, annak az egészségtelen átalakulásnak, mely pár évtized alatt rohamosan fejlődött az irodalomban és a társadalmi érintkezés téréin, valahára véget kell vetni.

Foglalja el ajellem a megillető helyet, terjedjen az országban az erény, becsületesség kultusza, a ku- fárokat ki kell űzni abból a működési körből, mely a közvélemény

TÁRCZA.

Utazás Jaremczébe.

A Budapestről Szaimáron áthaladó gyorsvonatMároiaros-Szigetet elhagyva, azon gyönyörű völgyön halad keresztül, melyet a magyar föld igazi folyója, a Tisza'használ feli arra, hogy benne medret alkosson, s vizeit levezesse a Magyar-Alföldre. E folyó partján megy a vasút a határ felé, érintve Botskót, Rachót, e kies fekvésű helyeket, végre elérkezik hazánk utolsóelőtti állomására, Kőrösmezőre, mely nagysága, központi, s kedvező fekvésénél fogva a magyar vasutak végső pontja lett. Ide futnak be a lengyel vasutak, melyek a tovább utazókat a messze kelet felé viszik.

Itt szállottam ki s töltöttem pár napot. Tervem az volt, hogy nem is megyek tovább, de ismerőseim elmulaszthatatlan kötelességemmé tették, hogy a lengyel vasúttal Ja- remczóbe is kiránduljak, még pedig vasárnap délután, mert ezen a napon a közeli falvak ezrei keresik fel e nyaraló helyet. Midőn ajánlatukat elfogadtam, utitársat is adtak

mellém, ki e vidéket ismeri s nekem magyarázattal is szolgál.

Délután félhárom órakor előállt a lengyel vonat 11 kocsival, melynek már a mozdonya is elárulja, hogy hegyek közé készül, külső alakja is más, minta miénknek; kizárólag hegyi vasút, az egész hatalmas, nagy és erős. Alig hogy beszálltunk, már is elhagytuk az utolsó magyar állomást, Zemirt, hol a határkövet látni azon okból nem lehet, mert az alagutban van. Az alagútból kijövet kezd a vidék mind szebbé és szebbé válni s csakhamar jön Woronienka, az első lengyel állomás, hol a kirándulók kezdenek felszállani. A mint a vonat tovább ment, a vidék olyan hatást gyakorolt rám, mint a Tátra vidéke. A hegyek oldalait fedő gyönyörű fenyvesek, a völgynek tarka színben pompázó virágai varázsképet nyújtanak, mígnem a vonat a völgy egyik oldaláról a másikra átcsapva, szakadatlanul hegynek megy, végre Worachta állomás előtt megáll s innen lefelé, önsúlyánál fogva oly sebességgel halad, hogy a gépet állandóan fékezni kell. A vorachtai állomás után azon völgybe lép a vonat, melyen a lengyelek folyója a Pruth folydogál. Vize nem nagy, — hisz majd forrássánál vagyunk, de mint hegyi

pataknak medre öblös, telve kövekkel. Itt szegődik mellé a vasút s érinti Tarlaror és Mokulyozin állomásokat, hol utasokkal any- nyira megtel, mint vasár- és ünnepnapokon a „Zugliget“ és „Hűvösvölgy“ felé induló villamosok, melyeken a főváros ezrei szoktak kirándulást tenni.

Háromnegyed négy órára járt az idő, midőn a gép fütyölt s a vonat hajmeresztő mélységen, légben függő hídon átrobogva, „Jaremcze“ állomás előtt tüszkölt.

Először is megnéztük a nyaraló helyet. Ez hegyek által teljesen körülzárt gyönyörű völgykatlanban fekszik, melyet a Pruth szel át. A nyaralóhely közepén a lengyel országút vezet keresztül, mely mellett fákkal övezett nagy kertek vannak s köztük itt-ott fából készült, többnyire emeletes nyaralók. Az egyes házak elhelyezése reám azon hatást tette, mint a Barlangliget a Tátrában; de mig itt inkább a Pruth által alkotott természeti szépségek, addig ott az itteninél is gyönyörűbb fenyvesek kölcsönöznek a tájnak értéket. A nyaralóhely végén egész váratlanul magam előtt láttam azon hidat, melyen az előbb a vonat átrobogott. Valóban festői látvány! Négy óriási lábon áll a kőhid ; a lábok magassága harmincz, a hid