Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-19 / 38. szám

2

HETI SZEMLE 38-ik szám.)

irányításában, de egyúttal inegmé- telyezésében az uralom kormány- rudját kezükbe juttatta.

Elismerés a magyar ifjúságnak, hogy a kezdetek kezdetén túl esett, a többi jönni fog magától, — mellette van a keresztény társadalom.

Szabad választás.

Íme elkövetkezett az a boldog korszak, mikor minden választópolgár szabadon, függetlenül, legjobb lelkiismerete és meggyőződése szerint vetheti oda szavazatát a választási urnába, amikor nincsen pressio, nincsen erőszak, — amikor becsapták az ajtót azun- dok lélekvásárlás előtt. A nép, a közvélemény szava fog ezután uralkodni a honatyák gyü- lóstermében, hova csak az fogja betenni a lábát, kit a polgárság saját jószántából maga szemelt ki, hogy akaratának az ország színe előtt képviselője legyen, bajainak tolmácsa, boldogságának előmozdítója, lelkiismeretes intézője a haza jövendő sorsának. A ki nem hallgat párt vagy klikk érdekekre, aki nem fogja a mandátumot feneketlen zsáknak tekinteni, melyet jól el kell látni a nemzet borsa — savából. Szabadon megnyilatkozott polgárságnak szabad képviselői lesznek ott.

Kúriai bíráskodás és fuvardijak, — oly leleményesen van ez a két eszme egymás mellé sorozva, hogy egyik a másik nélkül meg sem állhatna a mai bünkrónikás világban. Az előbbinek a fuvardíj elengedhetetlen korolláriumát képezi. Világosabb szavakkal élve, a fuvardíj a kúriai bíráskodást illuzóriussá, nevetségessé teszi. Hiszen ez által törvénybe van iktatva, hogy a lélekvásárlás szabad.

Mennyivel nyíltabb Széli Kálmán Bánffy Dezsőnél! . . . A nagy bukott csak suty- tyomba csinálta, amaz törvénynyel sanctio- nálta a vesztegetést. Egyenesebb és korrektebb eljárás! 1 . . . így legalább tisztában vagyunk vele, hogy mi szabad, mi nem. Egy kis fuvardíj és valami szerény ellátás a választás idején nem fertőzteti meg annak tisztaságát.

Szemünk előtt lebegnek már a lóháton

hossza 60 méter lehet; alatta folyik a Pruth s a balpartján jut az ember a vizezés felé. E helyet bárkinek könnyű fellelni, mert az idegenek s környékbeliek mind ide jönnek s nem tudnak betelni a természet ezen csodás jelenségével s messziről hallható hangokon adnak érzésüknek kifejezést. Már a zugás is figyelmessé tesz s tovább menve magunk előtt látjuk a Pruthot, de nem azt a csendes s nyugvó szinü Pruthot, mely a vonat mellett is kísért,, hanem azt a gyors, azt a hatalmas, azt a haragos Pruthot, mely itt Jaremczónél kénytelen vízszintes folyásával felhagyni s hót méteres esést csinálni, hogy folyását folytathassa. Társam nem mert feliülni a legnagyobb s egyenesen a vízeséssel szemben fekvő hatalmas sziklatömbre; honnan szemben lehet látni e tüneményt; én azonban gyönyörködve legeltettem szemeim a szikláról szerteszét. De volt is miben. A lengyelek teljes díszben jelennek mege helyen. Ruháik a románokéhoz hasonlítanak, ép úgy tarkáznak a különféle színekben, mint azokó, de a férfiaknál a tüsző teljesen hiányzik. S miután most láttam életemben először lengyel ünnepi viseletét, sokáig elnéztem volna, ha a vízesés nem köti le teljesen figyelőmet.

Nem először láttam életemben vízesést;

községről községre nyargaló kortesek, kik itt is, ott is kiütletik egy szerény pálinkás hordócska fenekét, hogy a nagy politikai látókörrel díszes polgárság keblébe meggyőződést csepegtessenek. Előttünk lebeg a kivezényelt tisztviselők duzzadt tárczája, kik a lokális kortes nagyságoknak kiosztják a törvény által is megengedett fuvardíjakat, igy aztán a szegény pógár öt-hat kortestől is részesülhet fáradságának és meggyőződé sének, — törvény által megengedett és a megyei szabályrendeletek által előirt jutalmában. Nagyobb vásár lesz ez Uraim, mint amilyet Bánffy Dezső csapott I . . .

Szinte látjuk már a bor és pálinka gőztől füstölgő atyafiak határozott lépteit, amint jobbról, balról támogatva hurczolják őket a választási bódékhoz, hogy lelkiismeretük szavának engedve adják le makula nélkül való vótumukat a liberalismus kikiáltott nagysága nevére.

Boldog Magyarország! . . . Bor és pálinkanedvvel folyó Kánaán! . . . Megteremtette ezt a nagy előhaladást a jog, törvény és igazság korszaka. Eddig tilalom ellenére történt, — de ezután törvényesen és jog szerint iszunk!! . . . Iszunk mint a kefekölő és szavazunk rendületlenül annak a kedvére, aki több pálinkát, meg jobb fuvardijat ád. Egy kis szerény ellátás a választás idején meg nem árt.

Pénz lesz, mint a polyva, mikor csépelnek. Telik abból a kasszából, ahonnan a múltkor a hárommillió kikerült. Kipuczolták annak már jó részét négy év alatt a mi bőrünkből, még az ötödik is csak termel valamit. Hiszen azért megyen olyaD jól a dolga földmivelőnek meg iparosnak is,|hogy mennél jobban összeszedhessék magukat a pénz- királyok, kik aztán félre nem magyarázható hazafiaságuk egész súlyával nehezülnek a pártkassza mérlegére.

Nem lehet már messze az a boldog idő, mikor beüt a vigság széles e hazában. Milyen jó dolga is lesz akkor a magyarnak. Szántani sem muszály, mégis úri módon be- lakmározva hajthatja le fejét. Azt ajánljuk tehát, hogy vigyázzon legalább addig minden szavazó polgár az egészségére, hogy jól köszörült torokkal álljon ki majd a csataláttam egyebek között a tarpatakit is ; de jó lélekkel mondhatom, hogy bár az utóbbi az itteninél nagyszerűbb, ennek szélessége és nagysága bámulatba ejtett. Némán néztük mindketten a magasból alázuhanó csep- peknek, fehér habbá való átalakulását s néztük volna még soká, ha az idő előrehaladása tovább menni nem késztet.

Egy kanyarodással fenyvessel fedett hegy felé vettük utunkat s midőn felértünk, egy szép árnyas helyen költöttük el a magunkkal hozott harapni valót s utána a bugyogó forrás kristálytiszta vizével hütöttük le magunkat. Szemünk nem tudott betelni a vidék gyönyörűségével s alig vettük észre, alkonyodni kezdett.

Lementünk tehát azon az utón, a melyen jöttünk s betértünk vacsorára a vasúthoz közel fekvő vendéglőbe, hol az ízletes étel közepes áru, de ajjó sör olyan olcsó, hogy olcsóbbat nem igen ittam, s elgondoltam, miért nincs ily olcsóság nálunk is, hasonló helyeken, miért nem adnak nálunk is tizenhat fillérért egy pohár sört, s huszonnégy koronán hónapos szobát'? s mig ezen gondolkodtam, nyolczat ütött az óra s nehány perez múlva tovább robogott a vonat velünk.

ifj. Orel Géza.

sikra, mikor megfujják a trombitát, mert a mint a jelekből Ítélni lehet, ez lesz a mottó Dunán innen, Tiszán túl: igyunk egy sugárt, Öcsém Demeter, mert csak az a miénk, . . legfellebb a kaczenjammeres órákra marad egy pár flóres vigasztalásul fuvardíj képében.

Éljen a független és szabad választás! . .

Botrányos intézkedés.

Általános megdöbbenést, sőt igen erős elitólést okozott városunkban az a körülmény, hogy az elmúlt vasárnapon a Deák-téren folyamatban ievő, utkészitési munkákat zavartalanul folytatták, mely munkálat a pia- ezot zajjal, füsttel, botránkoztatással betöltötte.

A helybeli róm. kath. helyettes lelkész nem is késett a főkapitánysághoz sürgősen átirni, hogy „tekintettel a vasárnap megszentelését rendelő isteni és emberi törvényekre, tekintettel a szatmári keresztény polgárok lelkiismeretére: kegyeskedjék beszüntetni azt az utkészitő (tehát ipari) munkát, mely a vasárnap daczára, a híveket bot- ránkoztatja.

Erre az átiratra a róm. kath. plébánia hivatal a főkapitánytól nyomban azon meglepő választ kapta, hogy a lelkészi hivatal kérelmét nem teljesítheti, „mert a városi tanács által f. hó 15-én 7772. sz. a. hozott végzés tartalma szerint a kerámiái gyár részvénytársaságnak az említett munkálatok végzéséhez joga van.“ Tekintettel azonban az 1868. t. ez. 19. §-ának rendelkezésére, intézkedést tettem az iránt, hogy az isteni tisztelet ideje alatt a templom közelében minden oly zajos munka, mely az egyházi szertartást zavarná, mellőztessék.

Szól pedig a város tanácsának végzése emigyen:

„Minthogy az 1891. évi 37892. és 1892. évi 14837. sz, kereskedelmi miniszt. rendelet III. 4. pontja értelmében a nyilvános közlekedés és közbiztonság érdekéből halasztást nemszenvedhető ipari munkálatok munkaszüneti napon is végezhetők, folyamodó (t. i. a m. kerámiái gyár) értesittetik, hogy utké- szitési munkálat végzéséhez az idézett rendelet alapján joga van.“

Az itt elmondottakból tehát meggyőződhetünk, hogy a vasárnapon folyó utké- szitési munkálatok a keresztény érzületet és az isteni tiszteletet a városi tanács egyenes engedélye folytán botránkoztalhatták meg;

hogy a városi tanács még arra sem volt figyelemmel, nehogy ez a munkálat az isteni tiszteletet zavarja;

hogy a városi tanács hivatolt rendeleteket egy részvénytársaság érdekében elcsavarta, vagy legalább is a keresztény érzület rovására a társaság előnyére magyarázta . .

Mert ha a részvénytársaság nem túrja fel minden észszerű terv ellenére az egész várost, hanem — miként azt más városokban tapasztaltuk — utczáról utczára halad munkálatával, sem a közlekedést, sem a közbiztonságot nem akadályozza, illetőleg veszélyezteti.

Tehát, hogy ily nagy mérvű közbiztonsági veszélyek és közlekedési akadályok állottak elő, annak oka maga a részvénytársaság, illetőleg a mérnöki hivatal, mely ezt a tervszerűtlen felturást megengedte.

Mert ha a társaság megerősiti munkásainak számát, úgy nem volt volna szüksége a vasárnapi munkaszünetet igénybe vennie, főleg, mikor ő. jó előre megfontolt határidőt kötött a városi tanácscsal.