Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-12 / 37. szám
IX. évfolyam. 37>ik szám. Szatmár, 1900. szeptember 12, HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Egy évre - Félévre Negyedévre Tanítóknak ELŐFIZETÉSI ÁRAK: .- — G korona — fillér- - 3 „ ------1 50- 8ztó-rke8?.tŐ lí Ä T Í-IÍ5 Ii V ENDUE. és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. A.lap kiadója: A ,FÁZMÁNY-SÁJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. Isij> meg'jeleiiik miiiíleii szerdán. Erzsébet királyné. Minden esztendőben megújul a gyász, felfakadnak a fájdalom sebei, midőn ama szomorú emlékezetű nap beköszönt, melyen hazánk sze- mefényét, boldogságunknak és örömeinknek zálogát, nemzeti törekvés seink vezércsillagát, — rajongásig szeretett királynénkat ragadták el tőlünk gyilkos kezek, durván, kíméletlenül. Nem tudna a lélek megnyugodni, ha hite nem volna edjs az isteni Gondviselés utainak mélységében, melyet emberi számitás megközeliteni nem képes. Kutatha és bolyongana czéltalanul az ok^k és okozatok között, melyektől feleletet úgysem fog kapni soha. Ki legyen azt képes megfejteni, miért kellett egy angyali jósá|>’u, nemzetét hőn szerető királynénak ily nyomorult halállal elveszni.' Ki soha, még csak a légynek sem ártott életében. Akinek nyomában vigasz és öröm fakadt, ki a szegénységnek gyámola, a nyomornak enyhítője, a zaklatottak és szerencsétlenek oltalma, az üldözöttek menedéke volt. Ki áldást osztott mindakót kezével, gyámolítottá, vigasztalta az elhagyottakat. Mélységes titok, melyről emberi elme a fátyolt fellebbenteni nem fogja soha. Nekünk a bánat, a fájdalom jutott, melyet alig képes enyhíteni az idők folyása. .Rég porladnak már hamvai a szem fedő; alatt, rég elszállt közülünk nemÁs 1 elkel oda a boldogok honába, hol sokat hányatott szive nyügalmat talált, és fni mégis folyton visszavarázsoljak emlékezetét, szeretnék elhitetni magunkkal, hogy álom a való. Hiúság, hasztalan beszéd ! . . Ha körülnézünk szerte e hazában, mindenünnen a gyász szomorú hangjai hatolnak felénk. Hegy, völgy hirdeti, hogy nincs ő már többé, hogy itt hagyott bennünket, —1 itt hagyta bubán, mély szomorúságban érette rajongó nemzetét. A szeretet oltárokat emel a szivekben ma is emlékezetének, melynek lángjai mellett az egekbe tör minden jó hazafi fohásza, hogy adjon az Úr feledhetetlen királynénk sokat szenvedett lelkének boldogságot ott a másik hazában, kárpótolja őt a földi kínokért. Egy kis vakmerőség. Nagy-Bányán az ág. evang. egyházkerület a napokban évi közgyűlést tartott. Jelen volt Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő is, ki jelenleg a kultuszminisztériumban mint államtitkár működik, s a közgyűlést egy nagyszabású elnöki beszéddel nyitotta meg. Nagy votr'H"szabása, rettenetes és határozott kijelentésekkel, — a tartalom azonban egyrészt komikus, sok tekintetben sértő, a gyüfölség kitöréseivel, magyar miskás vaskalappal a tetejében, hogy azonnal észreve- hésse minden nem épen bolond ember, milyen jó dolguk van az autonómiában elposványosodott katholikusoknak, kiknek ügyeit többek közt a mólt. államtitkár ur is intézi. Szájizelitőül álljon itt a nevezetes beszédből egy nehány talpraesett passus : A lefolyt egyházi óv nagyobb jelentőséget nyert a többieknél két oknál fogva. Először azért, mert a kereszténység XIX. százada ez idén végződött; és másodszor azért, mert a hazai kereszténység és a magyar alkotmányos királyság megalapításának kilenczszáz éves jubileuma is most folyt le. Mind a kettő oly alkalom, mely komoly gondolatokat ébreszthet mindazok lelkében, akik az emberiség haladásának nagy érdekei iránt lelkesedni tudnak. Sajnálatos, úgymond, hogy a protestánsok távol maradtak, mivel a különben szép és nagy jelentőségű ünnepség rendezői kizárólag a maguk számára kívánták lefoglalni a magyarság és a kereszténység ünneplésének jogát. Szóló fájlalja a reformáció elleni kirohanásokat és a többi között ezeket mondja: Nagy hiba lenne, ha mi ellenfeleinknek TÁRCZA. Kulacs lános. (Privat biográfia) Megengedem: sok János van e bojtor- jános földön; ámde Kulacs János csak egyetlen egy. És mivel ő egyúttal nőtlen, tehát páratlan is. Csecsemő-korát a homály sűrű fátyola födi. Ám gyermekkorára már a nyilvánosságnak derengő világa kezdett pitymallani. A szekérozó sors Kulacs Jánost, mint gyermeket össze-vissza hányta-vetette kérész- tül-kasul az élet barázdáin. Első fellépése a libapásztori állásban leledzett. Ebbéli hivatásában a helyzet magaslatán állott. Ám ő ezen tisztes állása megtartását átallotta. Annak okáért erről ünnepélyesen lemondván, egymásután működött mint szitakötő, kefekötő és lőkötő gyakornok. Azonban ezen állásoknak is mihamarább hátat fordítván, beállott ideiglenes, díjtalan harangozónak. De mert a harangok köteleit kurtállotta, ebbeli kövér állását is abbanhagyta. Beállott ezután kapusnak. E szűk téren működött éveken által. Majd ismét egyet csavarintott a gondolatján s mint műkedvelő pinezór tűnt fel a láthatáron. Ezen ' állás, mint mondá, poziczió vala ránézve. De mert az itókák kezelésénél a torokbaj kezdé tapogatni, elhagyá véglegesen ebbéli poziczió- ját is és beállott hetes-szolgának egy hivatalnál. Itt működési tere a különféle és egyvelges foglalkozás által tágult. Dús tapasztalatokat szerzett a szarvas és szarvatlan állatok kezelésében, a favágásban, vizhor- dásban és egyóbnemü kózbeli munkában. A tökéletességet e téren egészen a tetőpontig, tehát a netovábbig vitte. Kár, hogy hibája egy hián kilencz vala. Egyik előkelő hibája vala példának okáért az, hogy a mértékletességi egyleteket mód felett gyűlölte. Ő korlátlan szabadságot követelt a szomjúság kielégítésének; kivévén a természetes vizet. Erre nézve egyszer s mindenkorra napirendre tért. A szeszes itókák élvezésében nem engedő magát mérték állal korlátoztatni. S ha valaki netán úgy nyilatkozott előtte, hogy hisz még a baromjószág is mértéket tart, ha — iszik, — privát önérzettel igy választót: Én is mértéket tartok, ha vizet iszom. Mikor hivatalos állásomat elfoglaltam Ólakon, már ott találtam Kulacs Jánost, mint hetes szolgát. Leltáriiag adatott át ő énnekem. Azt mondották róla, hogy ő e helyen élő fundus instructus. így vettem hát ón is őt át a többi ócska bútorokkal. Az első benyomás, amit rám perszonája gyakorolt, tűrhető vala. Magasnak inkább alacsony, de tagbaszakadt legény volt, burján növesztett szakállal és parlagon hagyott bajuszszal. Feje megütő egy tiz krajezáros görög dinnye terjedelmét. Fejének oldalain két nagyobb szabású füle pongyolán lógott. INGÜK JÓZSEF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölszerelés! czikkek raktára, ejjy éves önkéntesek, tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, felvállalom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban.
