Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-12 / 37. szám
2 HETI SZEMLE“ (37-ik szám) sértő kitörései által hasonló kitörésekre en- gednők magunkat ragadtatni. Valóságos hazaellenes bűnt követnénk el, ha a békétlenséget és gyülölséget szitó apostolok balga beszédei által felingereltetve, hasonló gyűlölettel segitenők előidézni hazánk történetének gyászkorszakát, amelyre a jólelkü és felvilágosodott katholikus honfitársaink és a katolikus történetírók is csak borzalommal szoktak emlékezni. Tudom, hogy nehéz az önmegtagadás erényének gyakorlása akkor, mikor érezzük és látjuk, hogy egyházunk és hazánk legszentebb érdekei vannak veszélyeztetve középkori felfogású emberek által. De gondoljunk arra, hogy a mi vallásunk a szeretet vallása, mely önmegtagadást követel tőlünk ; azt hirdetvén, hogy még azokat is szeressük, akik bennünket átkoznak. A reformáció áldását a magyar nemzet és a magyarhoni kereszténység történelmének nyilt meghamisítása nélkül eltagadni nem lehet; még kevésbbé lehet az állam fentartásának kizárólagos érdemét egyedül a katholicizmus számára lefoglalni. Ismeretes hogy a protestantizmusnak hazánkban is nehéz küzdelmei voltak ; de dicsőségére legyen mondva, meg tudta védelmezni nemcsak vallásos keresztény elveit, de Magyar- ország alkotmányos szabadságát és függetlenségét is. Azoic az eszmék, a melyeket a protestantizmus eleitől fogva hirdet, közelebb állanak szt. István királyunk kereszténységéhez, mint azok, melyeket ujjabb ellenfeleink hirdetnek. Apáink nem egyszer mutatták ki a letűnt századok viharos ország- gyűlésein, hogy a protestánsok hivebben követik az első magyar király második dekrétumában foglalt keresztény eszméket, mint az ő üldözőik. És bizony ma sem kell nagy tudomány annak bebizonyításához, hogy a protestantizmus evangéliumi elvei, amelyek úgyszólván a tizenkilenczedik század uralkodó eszméivé lettek, áldásos, átteremtő hatással voltak a világra s ebben magára a katholicizmusra is. Beszédét igy fejezte be az elnöklő államtitkár : A mi szellemi fegyvereink kipróbált fegyverek ; a mi lelki szövetségeseink a kor haladtával csak szaporodhatnak. Bizzunk e A mi első tekintetre feltűnt benne, az volt, hogy túl a rendén lassan lépegetett. O is tartá a közmondást: „Lassan járj, tovább érsz, lassan egyél, tovább élsz.“ Kulacs János e tájt egy hián ötven éves vala. Több Ízben mondogatta, hogy szeretné minél továbbra nyujtóztatni földi zarándok életét. Ha hallá, hogy valaki erőszakos halállal vetett véget életének, boszusan kiáltott fel: Eleven bolond az, aki megöli magát — halála előtt. Az öngyilkosság nem kommotos halál s hozzá még az öngyilkos az ördög drága forspontján küldi lelkét a más világra. Kulacs János mód felett kedvelte a házi állatokat. Különleges nyelven beszólt velők s azok, úgy látszik, megértették, mivel szívesen ettek, ha kínálta őket. Kulacs János tehénkéinek valóságos műgondnoka volt.Tehénkém „Szivulya“ névre hallgatott. Azt mondta róla, valóságos alpesi fajta. Igaz, hogy nem volt se farka, se szarva, de a tőgye akkora vala, hogy az ember, az istállóba tekintvén, nem látott egyebet egy ólemedett tőgynél. És ez neki tetszett. E tehénkét úgy kisórgette a legelőre, mint egy dajka az óvódás gyereket, egyenletes lassú lépésben haladván egymás mellett a tehén, meg — János. Utóbbi a város végén renszövetségeseinkben, de bizzunk a magunk erejében is ! Soha ne feledjük, hogy egyházunk belső életének erőforrásait, önmagunkban, lelkes tevékenységünkben kell keresnünk ; mert a haladó kor szelleme is csak azokhoz marad hü, akik tőle nem pártolnak el. Dolgozzunk tehát laradhatlanul és küzd- jünk rendületlenül az evangéliumnak örökké fénylő fáklyája mellett, míg nappal vagyon. Midőn arra kérem önöket, hogy tegye meg mindenki kötelességét az egyház és haza iránt, a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Badar beszéd. A kilenczszázados ünnepséget a katholikusok lefoglalták a magok számára. Talán nem tudja az államtitkár ur, hogy kicsi híján minden ünnepség nélkül mult el a kilenczszázados jubileum. Azt is tudni kellene Zsilinszky urnák, hogy épen a protestánsok tiltakoztak legjobban az ünnepségek ellen. És ha nem ünnepelt egy akarattal az egész nemzet, annak egyik főoka maga az államtitkár ur. Neki joga lett volna intézkedni, a hatalom a kezében volt, mert pláne abban az időben, mikor a mozgalomnak meg kellett indulni, a miniszter nem is volt itthon. De ha már az ország dolgát elfucscsolta, vájjon főfelügyelői minőségében cselekedett-e valamit arra nézve, hogy a bányai ág. evang. kerület méltóan ünnepelje meg a kereszténység és magyar királyság kilenczszázados évfordulóját '? . . . Mért nem foglalta le a maga számára Zsilinszky ur ezt a szép jogot, hiszen a vezérszerep a kerületben őtet illeti meg. Kár volt kirántani ezt a kardot, különösen nem volt illetékes a kultuszminiszteri államtitkár, a ki a katholikusok ügyeit is intézi. Még nagyobb baklövés volt Zsilinszky urnák előhozakodni szent Istvánnal. Azok az eszmék, melyeket a protestántis- mus eleitől fogva hirdetett, közelebb állanak szent István királyunk kereszténységéhez, mint azok, melyeket újabb ellenfeleink hirdetnek. „Ellenfelek“ néven persze a katholiku-- sok értendők. Amit a kath. egyház hirdet, az nincs közel szent István kereszténységéhez, hanem ugyanaz, mert a hitigazságokat desen megállóit és betért a „mélabus csukádhoz czimzett kurta korcsmába. A „szi- vulya-„tehén az utszólen várakozott rá. Ha késett, elbőgte magát, — nem János, hanem a tehén. — Mire mindketten tovább ballagtak előre, a legelőre. Kulacs János szórványos műveltségét a lőcsei kalendáriumból mentette, melyet még a 48-as években adtak ki. Egy öreg példány, —- mint mondá — még az apja nagyapjának az apósától maradt reá örökség képen. Sokat adott a százasztendős jövendőmondó jóslatára. Abban az is benne foglaltatik, hogy ha a kakas a földszintről kukorikol, hát akkor eső lesz, ha ellenben a palánkról, akkor száraz idő; kivévón, ha eltéveszti a kakas. Kulacs János nem hitt a plánétákban. Oka volt rá. O ugyanis esetleg éppen abban a plánétában született, amelyben bölcs Salamon ; de mint mondá, őnála nincsen semmi látszatja. ízlése mégis meglehetős vala. Természetéhez képest válogatta ki a nótákat, ha dalolt. Legkedvesebb nótája még máig is: „Sárga rigó, darázsfészek, nem józan az, aki részeg.“ — Erre kollegái is azt szokták felelni fejlógatva a mélabus csukában, hogy igaz biz a János; van benne valami. Spórolni nem szeretett a magáéból. Havi nem szokás nálunk csereberélni. De hogy Zsilinszky et companie mily közel állanak szent Istvánhoz, bebizonyosodott akkor, mikor Tisza Kálmán kormányelnöksége alatt Trefort miniszter rendeletet adott ki, hogy szent István napja nemzeti ünnep. Kik zúdultak fel ez ellen a rendelet ellen ? . . Tudtunkkal a katholikusok nem ! És a rendeletet vissza kellett vonniIlyen közel állanak hát a protestánsok szent Istvánhoz! . . . Kár az ilyen dolgokat olyan nagyjára feszegetni, mikor pláne Bánffy újságjában a Sárospataki Lapokban most is vitatkoznak, hogy megüljék-e szent István ünnepét vagy nem, pedig azóta törvény is van reá. Szerencse, hogy még van a protestánsok között sok józanabb eszü, kik az ilyen fajta kirohanásokkal nem értenek egyet, mert jól tudják, amint Zsilinszky ur maga is mondja: valóságos hazaellenes bűnt követnek el, ha a békétlenséget és gyülölséget szitó apostolok balga beszédei által felinge- reltetnék magokat. És Zsilinszky ur mégis beállott ilyen apostolnak. Városi közgyűlés. Szatmárit, 1900. szeptember 10. Városunk törvényhatósága hétfő d. u., a szokott időben, tartotta meg szept. havi rendes közgyűlését. Hugonnai Béla gróf főispint halaszthatatlan dolgai távol tartották a gyűlésen való megjelenéstől, miért is Herman polgármestert bizta meg a vezetéssel. Ritka alkalom, hogy a bizottsági tagok oly tekintélyes, nagy számmal jelenjenek meg a gyűlésen, mint a inostanin. Beszélik, hogy a Vigadó-párt toborzottá össze híveit, hogy leszavazzák azt a pártot, mely a Vigadó jépi- tését ellenzi s a melyik párt azon van, hogy az óriási áldozatokba kerülő Vigadó építését egyszer s mindenkorra vegyék le a napirendről, hogy az amúgy is roskadásig terhelt polgárság terheit újabb teherrel már ne tetézzék. Az összetoborzásban lehetett is valami, mert megmagyarázhatatlan dolognak látszik keresményét katonai pontossággal a „mélabus csuka“ korcsmában busuita el — a korcs- máros legnagyobb örömére. Kulacs János saját szerkezetű napi monológja volt a káromkodás; ezt azonban csak akkor tette, ha az itókázásban túlhaladott álláspontra volt helyezkedve. Ilyenkor még a barmok is megvetéssel fordultak el tőle. Volt egy lelketlen kívánsága is, melyért érdemleges dorgálást is kapott. Oly feleség után vágyódott, mint agg legény, akinek ötezer forint hozománya mellett sorvasztó betegsége is lenne. E föltételét egy nyolcz- van éves sváb asszony rósz néven is vette tőle. Nem csoda. Kürtszerüen harsogó hangjáért Kulacs Jánost egy Ízben meginvitálták a szomszédba gyáknak, azaz: pótkántornak. De mert nem volt egyébbre ott kilátása, mint egy pár konvencziós csizmára, két véka darára s egyébbként szabad legelőre, ez okból a meghívást nem fogadta el egyelőre. Nem is távozik el tőlem egy könnyen, leltárba lóvén a hivatalnál felvéve. Ha ól, házmesteri czi- met kaphat a huszonötödik rangosztályban. Ezzel, azt hiszem, meg fog elégedni, addig is, mig alkalmilag el fogják őt temetni. Beregi Sándor.
