Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-22 / 34. szám
IX. évfolyam. 31-ik ssáaai. ^zaünár, ÍOOO. augusztus 32. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évrs — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — —• — — — 3 w — Negyedévre — — —-----— — 1 50 Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona! Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő UÁTHOKY END it E. A lap kiadója.: A ,FÁZ MÁNY-S AJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes (küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- I najtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fél. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Szent István ünnepén. 900 év óta a fegyveren, a szenvedélyen és időn diadalmaskodó eszme, a keresztény vallás meggyökereztetőjének, 900 év óta a nemzet Géniuszát jó- és balsorsban tápláló, a nemzet érzelem és gondolatvilágával összefort intézmény , a királyság megalkotójának; a900 év óta folyton szépen virágzó és gyümölcsöző magyar kultúra első kertészének, a 900 év óta bennünket jellemző finom erkölcsi érzék, lovagiasság, lelkesedés, jog és igazság érzet és szabadság-szeretet magvait elhintő nagy alak halhatatlan emlékét üljük. Ki tehetett volna bölcsebben? Ki épithetett volna fontosabb alapokat? Ki ismerte jobban a a nemzet szükségleteit, haladásának, nagyságának összes tényezőit ? Próbáljátok meg népünk tiszta, szilárd jellemét megmételyezni kosmopolita s ledér erkölcsi elvekkel,., sírját ássátok a magyar nemzetnek; hagyjátok pusztulni, veszni a magyar kulturát: állami életünk lüktető aortáját sorvasztjátok; ne szeressétek, ne ragaszkodjatok a koronához, izgassatok a királyság intézménye ellen,... az örök viszály, testvórharcz örvénye felé sodorjátok a magyart s gyengítsétek, irtsátok ki a kereszténység eszméit a nép szivéből, lelkének gondolatköréből. . . . kiirtjátok a szép és nemes iránt való lelkesedést, letördelitek a nemzet szárnyait s kitördelitek az állam épületet tartó legfontosabb pillérkötegeket. Bonczolgassuk csak milyen sokoldalúság, mily nagymérvű geniálitás kellett ahhoz, hogy müveit úgy alkossa meg Sz. István, amint az a századok zivataraiból mindig szebben kidomborodva áll előttünk. Mindenek előtt jósnak kellett lennie, aki belátott a jövőbe, azért fűzte országát szent Péter székéhez. Allamférfiunak kellett lennie, amit fényesen igazol a megyék beosztása, belső szervezése, a püspöki góczpontok kiszemelése, a társadalmat tartó összes szegletkövek ismerete. Merész szellemnek kellett lennie, aki nem félt uj irányba terelni népe fejlődését. Kiváló törvényhozónak kellett lennie, a ki sánktczionálni is tudta rendeletéit és rendeletéivel minden válság nélkül átvezetni nemzetét a fordulón. Lángeszű hadvezérnek kellett lennie, kinek kereszttel ékített kardja nem csak szétverte a Hadúr nevében villogó pogány fegyvereket, de babért tudott szerezni, a Boleszláv Chrobry és II.-ik Konrád ellen kitört háborúban is. Végül apostolnak kellett lennie, a ki maga is lelkesül a hirdetett eszmékért s csalhatatlanul igazaknak tartja azokat, különben nem birt volna egész éjszakákat átvirasztani s nem tudott volna lemondó, fáradbatlan, ,a szenvedés a nyomor iránt fogékony lenni. És éppen akkor jelent meg a világ színpadán ez az ifjú óriás, niidőn az egyháznak és nemzetnek legnagyobb szüksége volt reá. A X. század baljóslatú alakulásokkal fenyegette a népeket. Európa elveszteni készült szabadságát. Nagy Károly kefében, hogy többé nem villogott a kard, Németország bilincseket kovácsolt a pápaság karjaira, Vogy megakadályozza azt a népek jogainak, szabadságának védelmében. A germán császárság világuralomra törekedett s absulotismussal fenyegetett. A nemzet pedig a súlyos és véres veszteségek , következtében megfogyott, megfélem lett, önerejében kétkedett s az elkeseredett ellenségek szövetségétől körülzárva volt. Ebben a pillanatban jelenik meg szent István. A „vajúdó nemzet szülte, de Isten lelke ihlette, O adta munkájára áldását s O nyomta rá a balhatatlanság bélyegét. Nemzetünk dísze, a pápaság védője, az egyház szentje s az emberiség büszkesége, történeti hivatásunk, nemzeti missiónk tanúja Sz. István. Van-e, lehet-e a magyar hazában oly egyén, a ki az államalkotó, a lángeszű apostoli királyemléke előtt tisztelettel, kegyelettel meg ne hajolna. Van-e, a ki megtagadná a fényes múltat, a jelent tápláló élet gyökeret? Nincsen . . szeretjük ezt hinni. Balsorsban nyújtottunk egymásnak béke jó bot, de a csendes munka napjaiban elfordulunk egymástól. Az állam küzd az egyház ellen, a felekezetek barezra kelnek a katholiczizmussal, a társadalmi osztályok szemben állanak egymással; a pártok irtó harezot folytatnak. A mai nap azonban az éles polémiák a nyílt kontroverziák megszűntek, egy pillanatra béke lett. Szent István emlékét együtt ülte meg velünk az állam, a felekezetek s a társadalom minden rétege. Mily összetartó erő van e névben 900-ad múltán is! Mily jó volna mentői többször rátekinteni a magyarok tündöklő csillagából kiáradó fényre! Vajha e mai napnak áldása megtermékenyítené a testvéri szeretetek a hazához és a királyhoz való hűséget a magyar föld minden gyermeke között, hogy a magyar egy legyen, erős legyen s a szent Jób útmutatása szerint haladjon saját boldogsága felé!
