Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-22 / 34. szám
2 „HETI SZEMLE“ (34-ik szám.) Az országos katholikus nagygyűlés Budapesten. A magyar kereszténység 900 százados jubileumi ünnepségeinek egyik fényes és kiemelkedő része volt a f. hó 17-étől 20-ig tartott országos kath. nagygyűlés tanácskozása. Egyházi és világi méltóságok, egyházi és világi tagok körülbelül 3 ezren közös áhitat tál gyűltek egybe a Vigadó nagytermében, hogy három napra terjedő tanácskozásaikon minél fényesebben hódoljanak a keresztény vallásnak s Szent István király emlékének. Lelkünk örömével láttuk s üdvözöltük a katholikus köztevékenységnek e hatalmas orgánumát. Dokumentáltaennek műsora, hogy magas színvonalon áll a kath. tudomány, hogy mélyen gondolkozó társadalmi férfiaink, jeles paedagogusaink vannak s hogy a magyar katholikusember szereti faját, vérét és hazáját. A programm minden pontja gyújtó hatással volta jelenvoltakra és lángjának éltető melege liiszszük, kikelti szendergő csiráit az egész országban a keresztény erényeknek. A megtartott felolvasások, illetőleg értekezések mindegyike egy-egy műremek. A megnyitó beszédekben az eszmei tartalom és formai tökély" harmóniába olvadt. Zichy János gróf történeti alapon vázolta a kath. vallás működését 900 éven át. Mailáth gróf erdélyi püspök az eucharisztikus kongresszuson tartott megnyitó beszédjében a beteges személyi kultuszszal szemben a helyest: Jézus Krisztus személyének kultuszát ajánlotta nagy vermel a lelkesülő hallgatóságnak. Zichy Nándor gróf a Szentatya iyánti engedelmességről és ragaszkodásról beszélt, a kinek elődje a koronát adta Magyarországnak és legfőbb kegyúri jogot a királynak, fejtegette továbbá a kath. kötelességét, és kiemelte O felsége kath. gondolkozását, kinél szinleg lehetett talán katholikusabb király, de érzelemre, lólekre, szívre nem. A gyűlés üdvözlő sürgönyöket küldött Ő szentségének és O felségének. Kaszinónkat. Jas- kovics Ferencz világi elnök, főgymn. tanár képviselte a nagygyűlésen. á jubileum Szatmáron. Az országos ünnepségek, melyek oly nagy fénynyel, a lakosság együttérzése mellett tartattak meg Esztergomban és Budapesten, nálunk a közönséget úgyszólván teljesen hidegen hagyták. Nagy-Boldogasz- szony napján azt a közönséges vásári képet láttuk, mely minden szerdán ismétlődik itt. Az öröm és lelkesedés külső megnyilatkozásának semmi nyoma nem volt látható. Magánházon egyetlen egy nemzeti lobogó sem volt kitűzve, pedig vannak iit katholikusok elég szép számmal. Az ünnepély a templom falai közé szorítkozott. Kedden délután Nagy-Boldogasszonyt megelező nap a templom mindkét tornyán, a püspöki palotán, a knnonoki lakásokon, a plébánián és a kath. jellegű intézeteken megjelent a trikolor, hogy hirdesse az országos ünnep reggelét, ösztönt adjon és példát mutasson a lelkesedésre. Hiába való volt, társaik nem mutatkoztak sehol, a városháza és a törvényszéki palota is jeltelenül éktelenkedett. Kedden este a püspöki intézkedéshez híven egy negyedóráig zúgtak a harangok, sőt a délutáni ájtatosság is szokotnál ünnepélyesebben volt megtartva. Másnap reggel a plébániai mise impozáns volt. Tóth József helyettes lelkész tartotta kispapok assisten- tiája mellett. Nagy közönség volt jelen, mely buzgó áhítattal zengte a szebbnél szebb Mária énekeket. Szentmise után körmenet volt az oltáriszentsóggel, — majd Tóth József h. lelkész a szószékre lépett és hatalmas, lelkesítő beszédetmondoit, a közönséghez. Az ünnepélyes káptalani nagymise 9 órakor vette kezdetét. Szabó Norbert apátkanonok mondotta. A hatóságok és hivatalos testületek távollótükkel tündököltek. Sem a tisztikar, sem a törvényszék, sem a járás- bíróság nem volt jelen. Egyedül a városi hatóság viselte méltóságteljesen magát. A városi tisztikar csaknem teljes számmal megjelent. Dicsérettel kell kiemelnünk a polgármester eljárását, ki megkapván a püspöki meghívást, körlevelet bocsátott ki, melyben felszólította a tisztikart, hogy az ünnepélyeken részt vegyen. Körlevelét ezzel a záradékkal végzi, ha netalán valaki az ünnepélyeken nem jelenhetnék meg, tartozik kimenteni magát. Ez a lovagias magatartás méltó volt Szatmár polgármesteréhez. Szent mise után Kovács Gyula dr. nőképezdei tanár rendkívüli hatás közt fejtegette a nap jelentőségét a templom minden zugát teljesen betol lő nagyközönség előtt. Délután 5 órakor ünnepélyes vecsernye volt Eszterházy nádor imájával. Szent István napja városunkban. A vidék csak úgy ontotta a zarándok csapatokat, kik sz. Istvánról szóló fenséges énekek hangjai mellett jöttek a székesegyház elé. Egyik másik község énekét a fúvó hangszerek erőteljes aocordjai kisérték. A város lobogó díszt öltött, a polgárok ünnepiruhában siettek a templomba, ahol a mai ünnepség góczpontja volt. Reggel 7 órakor volt az első nagymise, melyet Tóth József administrator mondott számos növendékpap segédlete mellett. Ugyancsak ő tartotta a fenséges képet nyújtó körmenetet is, melyben a hivek ezrei vettek részt. A szentmise után a helyettes plébános a szószékre lépett s nagy hatással fejtegette Sz. István történelmi jelentőségét s ékes szavakkal buzdította a híveket a magasztos példa követésére. 9 órakor Hámon József prépost kanonok tartotta meg a szentmisét fényes segédlettel. A katonai, a városi tisztikar, a törvényszék, az adóhivatal s az összes közhivatalok az előre kijelölt, vörös posztóval bevont padokban hallgatták végig a szentmisét. A székesegyház homlokzata előtt felál ütött diszszázad szolgáltatta a disztüzeket s honvédzenekarunk a szokásos üdvözlő zenét. A körmenet még impozánsabb volt, mint a 7 órai s a hívők sziveit eltöltő mély meghatottság kiült az arczokra. Szentmise után Bagossy Bertalan kép. tanár lépett a szószékre s Sz. Istvánnak Imre fiához intézett atyai tanácsait vévén alapul, mély történelmi ismeretekkel átszőtt, eszmékben gazdag s lelkes szent beszédet tartott. A református templomban Hajdú Miklós s. lelkész reggel 7 órakor tartott Isten tiszteletet. Németiben szintén volt Isten tisztelet. TÁRCZA. Bezáró beszéd.*) Nagyméltóságú Védőelnök úr! Mélyen tisztelt Kongresszus ! Leborulva az isteni Gondviselés szent színe előtt, adok hálát azon kegyelemért, hogy az ünneplő Magyarország katholikusai- nak nagy táborában mi, kath. tanítók is ki- vehettük a múltúnkhoz méltó, magunk osztályrészét az egyetemes katholiczizmusnak tizenkilenczszázados és a magyar katholiczizmusnak kilenczszázados, sziveket boldogító nagy jubileumának ünnepléséből, a magyar nagyméltóságú püspöki kar magas védnöksége és fönnen tisztelt, nagyméltóságú védőelnökünk tapintatos és lelkesítő vezetése alatt. Ünnepelni jöttünk ma össze, ünnepelni a szív lelkesedésével, nem pedig dolgozni az elme alkotó erejével, mert az érdemleges munkát a mi szervezetünk szabályai szerint a bizottságok, a rendes köz- és tanácsgyüTartotta a katholikus tanítók országos nagygyűlésén dr. Steinberger Ferencz nagyváradi kanonok. lések végzik, a lanitók eg3,eiemosségének, tanítóegyesületeinek kritikáján bocsátva keresztül a megvitatás alá jövő kérdéseket. Ünnepi programmot készítettünk mára, hogy az ünneplés hatása alatt annál mélyebbre ereszsze gyökereit szivünkben a hála az isteni Gondviselés jósága iránt, hogy a világkormányzás isteni tervezetében nagy hivatásra kiválasztott derék magyar nemzetet az égnek legszebb ajándékával, a kereszténységgel áldotta meg, a mely kereszténységnek a magyar királyság szerencsés megalapításában oroszlánrésze volt, a mely kereszténység a magyar nemzetnek a legdrágább kincset, a magyar szent koronát ajándékozta, azt a szent koronát, mely a törzsekre tagolt magyar nemzet összeforradásának góczpont- ját képezte befelé, nemzeti függetlenségének tiszteletet parancsoló jelvényét kifelé. Hazafias szivünk mély megilletődésével mondunk hálát az isteni Gondviselésnek a kereszténységért, mely e hazát, e kedves magyar hazát az igazi műveltség fénysugaras légkörébe emelte, jó és balsorsában vezette, támogatta és megtartotta kilenczszá- zadon át. És gyönyörködve a kereszténység csodás fényében, melyet tizenkilencz századon át maga körül szétlövelt, azt kell mondanunk, mást nem mondhatunk, hogy ha a magyar nemzet hű marad a kereszténységhez, ez őt a szerencsés fejlemények újabb és újabb régióiba fogja emelni. De ha, — a mit a jóságos Isten ne engedjen meg, — a nemzet szakitana eddigi hü szövetséges társával, a kereszténységgel: a profán kultúra a magyar nemzetet, más nagyobb nemzettestek katasztrófájától, a puszta történelmi létbe való aláhanyatlástól soha sem fogja megmenteni. A tudomány teremthet külső jólétet, fényt; de hogy ez a jólét meg ne rontsa a jellemet, erényre van szükség, melyet egyedül a kereszténység ápol a szivekben. A tudomány, ha nem fog kezet a kereszténységgel, a népeknek nem megizmosodását munkálja, hanem temetésüket készíti elő, mert a társadalmi bajok orvoslására nem a tudomány van hivatva, hanem a kereszténység. Az elvadult szenvedélyek, a vak fanatizmus gyilkoló szerei ellen nincs fegyver a tudomány kezében és tehetetlen velük szemben az állami hatalom. Egyetlen erő, mely sikerrel veheti föl e téren a harczot, az az erkölcsi erő, mely a kereszténységben van meg.
