Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-15 / 33. szám
2 HETI S Z E M L E“ (83-ik szám) | Dr. Steiner Ftilöp. | Gyászbaborult az ősi koronázó város, Székesfehérvár. A jubiláris ünnepségek fényét, gyászpompa váltotta fel, az öröm szomorúságra változott. Az egész város örömmel nézett azon fényes nap elé, melyet nagynevű püspöke, Steiner Fülöp készített számára. Isten bölcsesóge másként rendelkezett, akarata előtt meg kell hajolnunk. A püspök meghalt, a székesfehérvári jubileumnak vége. Egy héttel ezelőtt még duzzadt az életerőtől. Hatalmas, athletai alak, egy félszázad nézett ki belőle. Senki sem sejtette, mily gyorsan és váratlanul ragadja el a halál a tettek mezejéről. A püspöki karnak dísze volt, telve nemes ambitióval. Bölcsesége, magas műveltsége, tapintata és az a határozott vonás, mely jellemét kidomboritá, annak szint és erőt kölcsönzött, vezéralakká praedestinálták. Legelső volt az elsők között, midőn az egyház, a haza ügye vagy a közérdekek forogtak koczkán. Elvei mellett rendületlenül kitartott, s minden nemes eszközt felhasznált, hogy azoknak érvényt szerezzen. Ez tette nevét tiszteletreméltóvá, de egyúttal a liberális táboiban sok ellenséget szerzett neki Méltán áll gyászruhát öltve ravatala mellett egész Magyarország. Akit sirat, a nemzetnek nagy fia, büszkesége volt, — oly kiváló alak, minőkkel ritkán dicsekedhetünk. A nagynevű püspök életrajza a következő : A székesfehérvári püspökök sorában mint tizenharmadik foglalta el a Mária Terézia által 1777-ben alapított püspöki széket. Előkelő olasz családból származott, mely 1808-ban költözött Magyarországba és Budapesten telepedett le. A család eredeti „Delia Pietra“ olasz nevét 1815—1816 táján a hasonló jelentésű német névvel : „Steiner“-rel cserélte fel, Pest akkoriban teljesen német lévén. A család azonban azóta nyelvében és érzelmeiben gyökeresen megmagyarosodott, de megtartotta az olaszt jellemző két kitűnő sajátságot : a vallásos buzgalmat, valamint a művészetek és tudományok iránti előszeretetét. E két kiváló tulajdonság jellemezte a püspököt, ez jelölte ki élete pályáját. Dr. Steiner Fülöp 1839. április 28-án született Fehóregyházán, Sopronmegyében, hova szülei Pestről átköltöztek. Vagyonos szülei a korán nyilatkozó kitűnő szellemi tehetségekkel megáldott fiút a tudományos pályára szánták. Steiner, ki az atyai háznál is gondos nevelésben részesült, középiskolai tanulmányait Veszprémben kezdte s kitűnő sikerrel Győrben folytatta, hol bevégezvén a főgimnázium oáztályait, Siraor János, akkori győri püspök által a papnöveldébe vétetett fel és mint papnövendék végezte 1856 - ban a filozófiát Győrött. Az akkori püspök, később Magyarország herczegprimása, felismervén Steinernek, ki mindig első volt osztályában, kiváló tehetségeit, theologiai tanulmányai folytatására a bécsi egyetemre, a Pázmáneumba küldötte. Steiner itt is a legkitűnőbb tanulók közé tartozott és mindjárt a tanfolyam befejeztével letette az első hit- tudományi szigorlatot, majd 1863. julius 25-én Simor János által áldozárrá szenteltetett. Lelkószi pályáját fölszenteltetóse után azonnal megkezdte Mosonyban, mint káplán, de két hónap múlva már visszahívták Győrbe, hol a kisebb papnevelő intézetben lett prae- fectus és spirituális. E közben a theologiai többi szigorlatokat egymásután letevén, a bécsi egyetemen hittudorrá avattatott. Püspöke 1867-ben kinevezte a győri nagyobb papnöveldéhez az alapvető hittan és egyháztörténelem rendes tanárává és ugyanezen évben báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter hitszónokká nevezte ki az újból szervezett győri kir. jogakadómiá- hoz, melynek akkor dr. Hajnik Imre, a budapesti egyetem későbbi rectora, volt az igazgatója. E közben dr. Steinert több kitüntetés érte. 1868 ban kineveztetett császári és királyi udvari káplánnak és meghivatott a bécsi Szent Ágostonról nevezett felső papképző intézethez magyar tanulmányi felügyelőnek, mely állását közel tizennégy éven át töltötte be. 1873-ban győri szentszéki ülnök lett, 1879-ben pedig a pápai tiszteletbeli kamarás czimet nyerte. 1882 ig működött a monarchia legelső papnevelő intézeténél, midőn Lipovniczky István nagyváradi püspök ajánlatára nagyváradi „Canonicus theolo- gussá“ neveztetett ki és mint ilyen a nagyváradi papnövelde igazgatója és a lelkipásztorkodás tanára lett s egyszersmind az agg papok intézetének elüljárói tisztségével bízatott meg. Első dolga volt itt újjászervezni a szemináriumi egyházirodalmi iskolát, a mely- lyel különösen a nem magyar ajkú növendékekre magyarositási szellemet árasztott. 1883-ban elnyerte a Boldogságos Szűzről nevezett savniki apát czimet, a pápa pedig kinevezte házi praelatusává. Szeretetreméltó modora, határtalan jószivüsége, a mely javadalmát fölemésztette, különösen igazság- szeretete által a nagyváradi kispapok ragaszkodását annyira megnyerte, hogy sirva vettek búcsút rektoruktól, a kit 1886-ban a Szent-István-Társulat TárkányiBéla helyére egyhangúlag alelnökévé választott meg és igy Steinernek lakását Budapestre kellett áttennie. De azért továbbra is a nagyváradiaké maradt, mert kanonoki fizetéséből alig hozott valamit Budapestre, otthagyta éven- kint a nagyváradi Szent-Vincze-árvaintézet- nek, a mely sok ezer forintjába került, mig ő maga igen szerény háztartást vitt Budapesten, a hol szintén sok segélyre szoruló szegény áldja jószívűségét. Mint a Szent-István-társulat alelnöke, buzgó tevékenységet szentelt a társulat ügyeinek, melyek az ő vezetése alatt igen sokat emelkedtek. Az ő kezdeményezésére fogott hozzá a társulat a diszmüvek kiadásához, melyet a nagyhírű „Fabiolá“-val nyitottak meg. Dr. Steiner, mint egyházi szónok is nagy hírben állt. Alapos theologiai képzettségén kivül széles körű általános ismeretei, a társadalmi életben szerzett tapasztalatai nagy segítségére voltak szónoklatai megszerkesztésénél, melyek a mélyelmüség és a forma iránti finom érzék nyomait viselték magukon. Oly zamatos magyarsággal beszólt, hogy a hallgató csudálkozva gondolt arra, hogy e jeles magyar szónok ereiben olasz vér csörgedez. A fővárosban mint szónok Budán Szent Istvánról mondott beszédével vonta magára a főváros polgárságának figyelmét. Sok éven át gyóntatója volt József főherczeg családjának s a vallásos érzelmű főherczegi család tagjainak különös kegyét élvezte. E körülmény szolgált különösen arra, hogy a székesfehérvári püspöki széket, TARCZA. Egy pályamunka. „A nevelés-tanitás sikeréhez okvetlenül szükséges iskolai fegyelem mikép érhető el s mikép tartható fönn ?“*) Jelige: A gyermeket csak a szeretet nevelheti.“ b. Eötvös József. Az iskolai életnek egyik legfontosabb problémája a fegyelemtartás. Enélkül a legjobb rendszernek, a legjobb tanodának eredménye is lehetetlenné válik ; „mig a jó fegyelem mondja Diesterweg, többet ér a jó tanításnál.“ És Komjáthy szerint „kit gyermekkorában nem szoktattak a fegyelemhez, nem tanítottak meg engedelmeskedni, az férfi korában sem fog elismerni semmmifóle felsőbbséget. Nem lesz előtte szent semmiféle tekintély, sem törvény, de még a becsület sem.“ *) A n.-károlyi rom. kath. esperesi kerület f. é. junius 7-ik tanitói kör-gyülésén 30 koronával jutalmazott pályamű. Irta: Holczinger István, n.-károlyi tanító. És nem csalódom talán, ha kimondom, hogy a fegyelemtartás egy tanítási fokon sem kiván nagyobb tapintatot; helyes alkalmazása nagyobb megfontoltságot; a tanközeg higgadtabb vérmérsékletét; az önuralomnak, hogy úgy mondjam, keresztényiebb gyakorlását, mint épen az elemi iskolákban. Ha a tanítás körül a fegyelemtartás nehézségeiről beszólni lehet, akkor arról, azt hiszem, főleg és kiválóan az elemi fokon lehet szó. Nézzük csak, minden magyarázat és bizonyitgatás mellőzésével, azt az anyagot, azt a — engedőimet a kifejezésért, — nyers tömeget, melynek kipallérozása reánk biza- íik s melynek legtöbb népiskolánál 90%-ára bizony bizony ráillik az elóbb leírtam erősebb kifejezés. A szülői házból nem hoz magával egyebet a testénél legtöbbször minden erkölcsi tartalom nélkül. Vagy ha van is ebből benne valami, durvább mint a szobrász kezébe került márvány darab, melyből esetleg egy magasabb eszmét kifejező alakot kell kiformálnia. És csakugyan nagy hasonlatosság is van a tanitó és a szobrász munkája közt. De én a mienket még nehezebbnek tartom. Az a nyers kő ugyanis a szobrász minden kalapács ütésének, minden véső nyomásának úgy enged, amint a művész akarja; mi ellenben avval az eleven tömeggel de hányszor vallunk kudarczot! Azért állítom és ismétlem újból, hogy a fegyelemtartás egy tanítási fokon sem nehezebb, mint épen minálunk. Nehezebb annyival is; mert a fegyelmezés tudományát el vagy megtanulni akár könyvből, akár másoktól, nem lehet; önmagunkból nő az ki, saját tapasztalatunkból, önhibánkból és tévedéseinkből tanulva, tehát önmagunkon okulva érlelődik az meg bennünk. Mert hiszen majd minden gyermeknek — pedig a népiskolák általában túlzsúfoltak — egyediségét, természetét jóformán ki kell előbb ismernünk, hogy a helyes utat-módot eltaláljuk. Általános szabályai lehetnek, amint hogy vannak is, a fegyelmezésnek, mint majd érkezésem folyamán azokra rámutatni szerencsém lesz, de helyesen, sikeresen csak a tanitó fegyelmez, aki esetről-esetre figyelembe veszi nemcsak az osztály, de lehetőleg az egyesek sokoldalú lelkiállapotát, jellemét, szóval természetét is.
