Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-15 / 33. szám
33-ik szám. Szalmái*. 1900. augusztus 15. HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évr9 — — — — —• — — — 6 korona — fillér. Félévre------------------—----------— 3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — 1 50 „ i Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona] Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes ’ küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. Isi|> meg-.jeleiiilt minden s*er*lán. r A Éljen a keresztény Magyarország! Elérkezett a nagy nap reggele. Hosánnát zeng ma minden magyar szív. Az öröm hangjai törnek elő az ajkakon. Magasztosabb ünnepet még soha nem ült Magyarország! . . Az ezeréves honfoglalás emléke a második helyet foglalja el mellette. Az elsőség ezt a napot illeti, melyet a keresztény magyar állam megalkotásának, a magyar királyságnak, a magyar koronának kilenczszázados jubileumára szentelünk. Ezer évvel ezelőtt földet, kilencz századdal előbb eget nyert a magyar. Honfoglaló volt mindkét esetben . . . Melyik magasztosabb? . . Szédítő gondolat, melyhez a fenséges eszmék egész lánczolata fűződik. Ezer évvel ezelőtt egy vad, szilaj nép, melynek nem volt hazája, ahol lehajtsa a fejét, megindult hóditó útjára, dúlva, rabolva végig tombolt mindenen, megremegtette a világot, mely Isten ostorát sejtette benne. Kiűzte hazájokból a békés lakókat, rabigába hajtotta országuk polgárait. Kilencz századdal előbb erkölcsében megne- mesülve mint polgáriasuk nép lép a világ elé. Bölcseségével egy nagy fia államot alkotott, évezredekre rakván le fenmaradásának szilárd fundamentumát. A harczi szablyát hüvelyébe zárva, kezében királyi pálczával osztja a béke és boldogság áldásait. Ezer évvel ezelőtt rém volt, kilencz századdal előbb védő bástyája lett Magyarország a civilizált nemzeteknek. Akkor pogány, most az államokat fentartó hitnek, a kereszténységnek hordnoka és hirdetője. Akkor vért szomjazott, most Krisztus vérével kiengesztelte az ősök bűneit. Akkor rendezetlen horda minden létalap nélkül, melyre gyűlöletes szemmel tekintettek a vén Európa népei, most az államalkotó mély bölcseségével szervezett királyság, a szomszéd nemzetek bizalmának és tiszteletének méltó várományosa. Nincs ennek az országnak történetében oly kimagasló pont, melynek nagyobb önérzettel és büszkeséggel állithatna szivében emlőket a magyar, mint annak a fenséges mozzanatnak, midőn első királya fejére tette az Krisztus helytartójától nyert apostoli koronát. Ez volt az évszázadokra szóló biztositék, hogy Magyarország élni fog, hogy fel fogja magát küzdeni a kultúrának azon magaslatára, melyen mint egyenrangú állam jelenhetik meg a müveit nyugati népek sorában. Isten is úgy akarta, ez bekövetkezett. Égi nemtőt rendelt oldala mellé, erősebbet az angya,- loknál, — azoknak királynéját választotta ki. Ilyen védelem mellett nem kell félni a pokol ezer hadától. Az ő oltalmába ajánlotta fel első királyunk az újjászervezett nemzetet. Ezért hódolunk ma, — Nagy-Boldogasszony napján a kilenczszázados keresztény Magyarország emlékének, ezért tör fel ezen a napon buzgó ima minden magyar szívből, hogy égi pátrónánk ennek a sokat sújtott, de küzdelmeiből mindig diadallal felkelt nemzetnek a jövőben is oltalma- zója, gyámola legyen. Azonban az újabb időben fordult egy nagyot a világ kereke. A régi kerékvágásból kizökkent Magyarország is. Ma oly szelek fújnak, hogy érintésökre sivár lett a szív, szentélyének drága kincseit rozsda marta meg. A régi áhitat, a vallásos buzgalomnak eget kérő lángjai nagyon sok kebelből elhamvadtak már. A politikai torzsalkodás megzavarta az egyensúlyt, az istentelenség mezejébe öltözött agitáczió elcsavarta sok ember fejét. Hány műveletlen, durva lélek van, mely guny- mosölylyal kiséri a legszentebb dolgokat. Csak akkor rendül meg, midőn a csapások súlya alatt roskadozni kezd, akkor látja be, hogy mégis nem ő a világon a leghatalmasabb, nem ő az egyedüli ur, mint az atheismus igéi hirdetik. Amint kicsinyben látjuk ezt egyeseknél, úgy van az államok életében is. Hányszor láttuk, hogy harczra keltek az egyház ellen, hányszor láttuk, hogy határaik közül száműzték a mindenség Urát. Isten azonban nem távozott el. Megsuhogtatta felettük sujtoló kezét, nem egyszer kitörölte őket az élők sorából, más nemzeteknek adva át az uralmat, melyek erkölcsben nemesebbek, érzelmeikben gyöngédebbek, vallásosabbak valának. Akik tudták és elismerték, hogy a földi nagyságoknál van odafent egy sokkal erősebb, ki az évszázadok folyása s az emberek milliói felett egyetlen szavával rendelkezik. Intő és elrettentő példa lehet az élő nemzetekre a történelem. Forgassuk meg lapjait, s meg fagunk győződni, hogy amely államban a vallás- talanság magvai vertek gyökeret, azoknak elóbb utóbb pusztulni kellett, hogy romjaikon egészségesebb átalakulások történhessenek. Sajnos, nemzetünk pár évtized óta oly lejtőn halad, melyen emelkedni nem, csak sülyedni lehet. A hitbeli megrázkódtatásokat sínyli a morál, az erkölcstelen és nem tiszta kezű gazdálkodást érzi a társadalom minden rétege. Száműztétek a vallásosságot, a pusztulás jelei mulatkoznak mindenütt. Az ezeréves Magyarország kórágyon fekszik! . . Vájjon lesz-e beteg testének gondos orvosa? . . Adja Isten, hogy a kereszténység tizedik százada gyógyirt hozzon a sajgó sebekre, s mentse meg attól az örvénytől, melyet gonosz kezek ástak számára. Ezt kívánjuk, — ezt kiáltsa velünk a mai napon minden honszerelemtől lángoló kebel: Éljen a keresztény Magyarország !. .
