Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-18 / 29. szám
_L_ „H E T I SZEM L E“ (29-ik szám.) gyen egygyé ez ünnepségekben városunk egész kér. polgársága. Ha igy lesz, csak dicsőséget szerez magának. A hivatalnoki kar magatartása is kipattan akkor. Ha nem fogjuk tagjait ott látni az ünneplők sorában, illuzórius előttünk minden államtitkári czáfolat. A szennyfolt oda tapad a kormányférfiak homlokára. Mert a ki ilyen merényletet el merne követni, — az sem nem keresztény, sem nem magyar. Éljen a kilenczszázéves keresztény Magyarország! 2 A mérki ügy folytatása. A belügyminiszter leküldte a közigazg. bizottsághoz a mórki ev. ref. egyház temp- lom-ópitósi ügyében Hrabovszky István plébánosnak a 9606—1900. alispáni másod fokú határozat ellen beadott felebbezését III-ad fokú elbírálás végett. A közigazgatási bizottság a múlt pénteken tartott ülésében ez ügyben a következő határozatot hozta: A 9606—1900. sz. alatt kelt alispáni határozat, mely szerint a járási főszolgabírónak f. évi márczius hó 23-án 1701. sz. alatt kelt azon határozatát, melylyel a megejtett helyszíni szemle alapján a mérki ev. ref. egyháznak a vármegyei építkezési szabályrendelet 2-ik §-a értelmében a megállapított helyen és terv szerint az építési engedélyt megadta, helyben hagyatott, ellenben megsemmisitte- tett azon részében, mely a fellebbezést csak birtokon kivül mondja ki — Hrabovszky István mérki plébános felebbezóse folytán felülvizsgálat alá vétetvén, az indokainál fogva és azért -is helyben hagyatik, mert az 1-ső fokú főszolgabírói határozattal az építési engedély a vármegyei szabályrendelet értelmében a megejtett helyszíni szemle alapján annyival is inkább ki volt adható, mert azon körülmény, hogy az építkezési engedélyért folyamodó ev. ref. egyház a saját telkén kivül mintegy 3 négyszögöl közteret is igénybe kiván venni, az engedély megadására jogosult 1-ső fokú közigazgatási hatóság előtt az engedély kiadására akadályul nem szolgálhatott, miután annak, hogy járok mint a czigányokkal. Ezeket pedig nem is tekintették embereknek, hanem barmoknak. Ghica Gergely fejedelem 1766. január 25-iki rendelete egy czigánynőnek árát 30 leiban állapítja meg (egy régi lei 30 fillér mai pénzünk szerint), tehát 9 koronában. Ugyanezen rendelet szerint egy czigány férfinek ára 40 lei (12 K.), a fiúgyermekeknek értéke pedig, kik nem érték el a 16 évet, 20 lei (6 K.) 1803. febr. 8. Niculescu Constantin eladott Constantin Socoteannak egy szép és minden házi teendőkben ügyes, Manda nevű czigánynőt 170 talléron. 1805-ben ugyanezen Socotean kénytelen volt két ökröt adni egy Tudora nevű czigány leányért, kibe egy nagyon ügyes kovácsa beleszeretett. 1784-ben egy 5 tagból álló czigány család el lett adva 255 talléron. Romániában 1865. ápril. 23. hirdették ki a törvényt, mely által el lett törölve a jobbágyság, mindazonáltal még 1882-ben is folytak perek oly szerződések miatt, melyekkel az embereket eladták. Némely bojár nem akarta azt tudni, hogy a törvény ilyes szerződéseket megsemmisített, sőt büntetést szamennyiben vannak az építkezésre kijelölt terület tulajdonjogi viszonyai rendezve, mint magánjogi kérdésnek elbírálására illetékességgel nem bir; a kérdéses utcza terület átengedésében határozni hivatott képviselő- testület pedig a terület átengedése ellen sem kifogást nem tett, sem azt meg nem tagadta. Lapunk olvasói eléggé ismerik ezt az ódiosus ügyet. Hiszen ott nem egyszerű építési engedélyről, hanem erőszakos foglalásról van szó. Az elfoglalt terület nem három négyszögöl, hanem legalább is hatvan négyzetméter, Mindenesetre jellemző, hogy mérik nálunk az igazságot. Hogy vezeti félre egyik hatóság a másikat, még a minisztert is, ha érdeke úgy kívánja. Itt azonban lesz egy kis baj, mert engedni nem fognak. A 9 százados jubileum és a tanítók. A magyar kath. tanítók országos bizottsága a századvégi hódolatnak és a magyar katholikus egyház 900-ados jubileumának ünnepére folyó évi augusztus hó 14. napján Budapesten, a Szent-Jstván-Társulat (Szentkirályi utcza 28. szám) dísztermében Magyarország bíboros herczegprimása által jóváhagyott tárgysorozattal katholikus tanítói kongresszust tart, melynek tagjai: a) minden egyházmegyei hatóságtól kiküldendő 4—4 képviselő, b) a katholikus tanitó-egye- sületek küldöttei, c) a 100-as bizottság tagjai, d) katholikus népoktatási intézetekben működő tanférfiak, mint résztvevő tagok. A magyar katholikus tanítók országos bizottságának elnöksége ez utón is felkéri a hazai katholikus tanitó-egyesületeket, hogy a kongr sszusra egy-egy egyesület minden ötven tagja utáfr legalább négy képviselőt küldjön s a küldöttek nevét a 100-as bizottság . elnökségével (Budapest, Szentkirályi- utcza 28. szám) mielőbb tudassa. A kongresszus tagjai rósztvesznek az augusztus hó 15. napján Esztergomban tartandó nemzeti ünnepségen is. A kongresszus tárgysorozata : 1. Ünnepi Te Deum szentmisével az egyetemi templomban. Tartja: Hornig Károly báró veszprémi püspök, a kongresszus védő elnöke. bott azokra, kik hasonló szerződést csináltak. A rabszolgákkal való kereskedés a fejedelemségekben annyira haladt, hogy szabad szüle eladá gyermekét, a nő önmagát összes gyermekeivel és utódaival. Ezeket a szerződéseket a román historikusok sok ideig titokban tartották. Attól tartottak, hogy azoknak közzététele ártani fog a román nemzetnek. 1887. óta liberálisabb szellem mutatkozik, akkor ugyanis a jeles „Convorbiri literare“ czimü folyóiratban kezdenek a bukaresti levéltárból ezen okmányok napfényre kerülni. A magyar irodalom alig ismer ilyeket. Azért ne tessék úgy tüntetni fel a dolgot, hogy a román jobbágyok csak a magyar államban voltak elnyomva. Az „Ungarin“ nyomán Lukácsi György. Római utazásom. Hivatali elfoglaltságom, méhészeti és szőlőszeti teendőim nem engedtek annyi időt, hogy ez év ápr. hó 24-én tett római zarándoklatról némi kis közleményt t. ol2. Diszgyülés a Szent-István-Társulat dísztermében. a) Elnöki megnyitó, mondja Hornig Károly báró védnök. b) Ünnepi hódoló felirat XIII. Leó pápa ő Szentségéhez és apostoli királyunk ő Felségéhez. c) Ünnepi óda elszavalása. d) A pápai himnusz eléneklése. e) A katholikus népoktatásügy történetének áttekintése. Értekezés: tartja Ember Károly, a bizottság világi elnöke. f) Az országos bizottságtól a katholikus tanítóképzés és a tanítói nyugdíjtörvény tárgyában az 1899. évi augusztusi közgyűlésen hozott határozatoknak proklamálása és a kongresszus által való elfogadása. g) A kongresszus bezárása, dr. Steinber- ger Ferencz egyházi elnöktől. h) A Szózat eléneklése. A kongresszus részt vesz a katholikus tanitók millenniumi zászlója a]att az Esztergomban augusztus 15-én tartandó országos hódolati ünnepségen. Levél a szerkesztőhöz. Réztelek. 1900. julius hó 12. Tekintetes Szerkesztő Ur! Felkérem szíveskedjék becses lapjában ezen levelemnek helyt adni. E hó 8-án községünk elöljárósága bált rendezett. A meghívókban mint rendező az elüljáróság volt ugyan megnevezve, tudtommal pedig azt csak a biró, jegyző és egy korcsmáros rendezték. Az elüljáróság többi tagjai csak a meghívókból értesültek a nevök alatt rendezendő bálról. Megjegyzem, hogy az egész község gör. kath. vallásu. A biró és jegyző is gör. katholikusok volnának. És habár ez a két elöljáró gör. katholikus és habár a korcsmáros is a gör. katholikusok véres verejtékéből él, mégis elég vakmerő volt ez a triumvirátus az egész község vallásos érzületét durván megsérteni, sz. Péter és Pál apostolok böjtjében rendezvén heje-huját! Sőt impertinentiája arra is rá vitte, hogy több meghívóra, — az egyházi és iskolai elüljáróság tudta és beleegyezése nélkül, — tintával rávezesse, hogy azt az iskola javára vasóim elé bocsássák. Azonban most, e csendes kis fürdő-helyen vettem annyi időt, hogy leírjam némileg ama sok szépet, a mit láttam a zarándoklat napjai alatt. A mi az utazást illeti, az fárasztó volt. Oda menő két nap, két éjjel az sok volt. Éjszaka 12 óra tájban lakásomra értem. Mondhatom kényolmes, tiszta úri lakszobát nyitottak. A fárasztó utazás után mihamarább nyugalomra tértem. Azonban azon öröm, mely azt sutogta szivembe, hol vagyok, és hogy értem ide oly szerencsésen, — nem hagyott reggelig aludni, — de meg a közeli két templomban a reggeli 4 órai Ave Mária harangozás felköltött, mely eképen hangzott (harangozott) a legnagyobh harang, mintegy huzva kondult: egy- azután 1, 2, 3, azután 1, 2, 3, 4, 5, s végül egy. Ennyiből állott a harangozás. Alig végezte el az egyik harang, utána azonnal elkezdte a másik templomban s’ ugyanígy végezte. Az imádságomat elvégezve, rögtön felkeltem, alig várva, hogy a sz. Pete-templomot láthassam és hálát adhassak a jó Istennek, hogy szerencsésen Rómába érkeztem. Elérkeztem a sz. Péter templomhoz, s’ (
