Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-18 / 29. szám

3

„H E T I _S Z E M L E“ (29-ik szám)

rendezi. Ezt visszautasítom, és Judás pénzéhez hasonlólag .— ha elég vakmerők volnának megkínálni vele, méltónak nem találnám azt iskolánk pénztárába helyezni. A bál megtörtént, de a rendező triumvirátus számítása rosszul ütött ki, mert az idegenek, a környékbeliek, megértvén a három jeles férfiúnak, a községet boldogító három kitűnőségnek igen nemes czélzatát, mely nem volt más csakhogy a község népének vallási békéjét megzavarja — szépen otthon maradtak, magukra hagyván korcsmáros collega- jukkal a „Bank“ igazgató — és bírót, Erdei Lászlót, és „Bank“ igazgatósági tagot - és jegyzőt Bran Gyulát. Mitevő legyen most hát ez, a mindenkóp heje-huját vágyó és botrányt szerető három collega ? Ki iszsza meg a sok Dreher sört, ujmódi bort, és pompás guba levest! Ok ugyan, dicséretökre legyen mondva, rengeteg mennyiséggel meg tudnak küzdeni, de ám abból nem sok haszna lehet a collegának ! No dehát van nekik magukhoz való eszök! A hány kerülő, bakter, kisbiró és több efféle mind a községre uszit- tatott, kemény parancs és különös fenyegetésekkel ijesztgetve a tánczra perdülni nem akaró fiatalságot és mulatni nem vágyó férfiakat és asszonyokat. A fiatalság hozzám jön, megbotránkozva és megütődve a biró és jegyző erőszakoskodásán, tudtomra adja, hogy őket azzal fenyegetik, ha most nem mennek tánczolni, úgy tiz évig sem adnak nekik tánczra engedélyt. A többi lakosokat is „lázba“ ejtik a Bank igazgató és igazgatósági tagok, és pedig kemény „váltó“ lázba. A szegény megkínzott váltóláz-betegek kénytelen-kelletlen a bálterembe hurczoltatnak, némelyek a bálterem kerítését támogatták lázas helyzetükben, hogy legalább a „Bankárok“ tigris szemei reájok esvén lehetőleg megszelídüljenek. így aztán valahogy a tisztelt három rendező egy nehány tánczolót és egy pár ivót kapott. De jövedelmet minél kevesebbet vagy épen semmit, mert a 60 — és 1 kor. 60 fillér belépti dijjakat 10 fillérre és még kevesebbre is deválválták, csakhogy vendégeket fogjanak, sőt azt hiszem, „hozom“-ra is engedtek be, csakhogy a tágas bál-„terem“ az ürességtől ne kongjon.

Ad vocem „bálterem!“

A meghívóban jelezte a rendezőség,

látva a sok ezernyi népet, kiket hitök s’ lángoló szerétetök hozott ide, — látva a hatalmas páratlan nagy épületet, köny jött a szemembe. Közelebb érve láttam, hogy a sz. kapu előtt mindenki letérdepel, mielőtt bemenne. Ott az Istenhez folyamodva, a két széles lépcsőt megcsókoltam, a kapunak egy oldalát is, s’ igy beléptem a templomba, hol 2 férfiú állott egyik jobbról, másik balról, tartva sz. Péter arczképét, a melyet mindenki megcsókolt. Erre látva azt a szép, drága nagy templomot, (ember el nem beszélheti, le nem Írhatja annak szépségét) azt sem tudtam mennyországba vagyok-e, vagy a földön. Előttem, ki lassan lépve halad előre, ki térden csúszva. Végre elértem én is a sz. Péter sírjához, mely elől a templom közepén van. Ott láttam szent hitünknek, az egész keresztény világnak szivét és központját. Ott a sz. Péter sírja körül térdelve imádkozott püspök, gróf, egyházi, világi főurak, szegény, gazdag, s’ mindenki egy szívvel egy lélekkel. Ott láttam sírni, hallottam zokogni, a legnagyobb ájtatossággal összetett kézzel. Ott láttam őszbeborult urakat, kiknek arczá- ból annyi keserűség aztán talán most legelőször az öröm sugarai löveltek ki.

hogy a bál „fedett helyiségben" lesz. Igen, de ki ad fedett helyiséget ? A rendezőknek csak van eszök, hogy ne adjanak; de más ember fia sem akad, hogy a heje-hujázni vágyó rendezők kedvéért megzavarja háza nyugalmát és esetleg, véletlenség által el- hamvasztassa mindenét! No! de nem azért bank igazgató a biró, és biró a bankigazgató, sem hiába bankigazgatósági tag a jegyző és jegyző a bankigazgatósági tag, és nem is bolond dolog, ha a korcsmáros „Bankár“ és bankár a korcsmáros ! Dictum-factum ! Ha senki nem akar adni fedett helyiséget, mégis kell lenni fedett helyiségnek. Az ijjesztő nagyszámú árvák között van itt négy kis testvér. Apátián — anyátlan kis árvák. Békében, zavartalanul éltek együtt. A nagyobbik kis leány egy 17. 18. éves hajadon, — ez nevelte, neveli és gondozza a többit. A hatalmas rendezők, irgalmatlan hatalmukat ezekkel éreztetik. Oda megy a biró és a korcsmáros, mind ezt tudja a jegyző, és különféle fenyegetésekkel megparancsolják a leánynak, hogy a csűrt nyittassa meg, mert ott lesz a bál. Sir a nagy; leány, sirnak-rinak árva kis testvérei. Tiltakoznak egyenkint és mindnyájan, sőt a leány f. hó 7-én az isteni tisztelet után —■ ünnep lévén — sírva panaszolja, hogy a biró és a rendező elüljáróság erőszakosan betolakodnak oda a bállal j a nép megbot- ránkozik és tiltakozik; tiltakozik ez ellen az árvák gyámja, és nagybátyjuk is; de tiltakozik a község közgyámja, mind nem ér semmit. Neveti a biró és a rendező elüljáróság ! Vigyorog a korcsmáros, mert lesz fogyasztó.

Szegény árvák! Az Égbe elhallatszik szavuk ; de a földi hatóságok füléig és szivéig nem hathat el !

Ki is hallgatna reájuk ? A helyi hatóság remek. A járás meszsze van. A központ még messzebb. Réztelek pedig épen Ázsiában ! Tisztelettel kérdem a főszolgabírói hivatalt és megyei árvaszéket, jól van ez igy ?

Szabad itt az elöljáróságnak ilyeneket cselekedni ?

Kérdem, összefér-e a bírói állással a bankigazgatói állás ? Nem gondolják-e, hogy mily borzasztó hátrányára van ez a községnek ?

A sz. Péter sírnál fent köröskörül 64 örök lámpa ég, lent térdepel 7-ik Pius pápa szép márvány szobra, körölette 12 lámpa ég, az oltár előtt 7 lámpa, összesen 83 lámpa éjjel-nappal.

És ón szegény bűnös mit tettem ? vertem mellemet, sírtam, látva és, érezve az isteni kegyelem és malaszt eme csodáit.

Öt napot töltöttem Rómában. Egyik nap, másik nap meglátogattam a templomokat. Voltam nyolcz templomban, és pedig: sz. Péter templom, Laterani, Mariamad- gone, sz. Pál, sz. András-, sz. János-, szent Sebestyén és sz. Anna templomokban. — E templomok drága felszerelésében és nagyságában nem voltam képes eléggé álmól- kodni és csudálatukkal eltelni.

A templomokban hallottam magyar, német prédikácziókat hazánk kiválóbb szónokaitól.

Április 27 én Isten kegyelmével a sz- gyónást elvégeztem egy főpapnak. 28-án a kalocsai érsek misézett sz. Mária oltáránál jobb oldalon, a mely mise után gr. Majláth püspök megáldoztatott.

Hogy a templom nagyságáról egy kis

Nem gondolják-e, hogy talán nem mindig helyes minden felterjesztést „ad acta“ tenni? Hanem talán jól volna meggyőződést is szerezni azokról?

Létezhetnek sokan, a kik másokra rá szeretik — ők tudják miért — huzni a „dákoromán“ ijesztő köpenyt. Pompás szolgálatot tehet ez a bő köpeny némelyeknek, mert hisz sokat el lehet vele takarni! Jó volna annak a mumus köpenynek legalább egy csücskét felbillenteni, hátha dákó-román helyett „dákót“ takar vele az illető informátor, olyan „dákót“ a melylyel másokat nyomorgatnak.

Egyelőre ennyit a bállal kapcsolatosan. Lehetne biz innét sokat Írni, — de hát majd máskor, ha szives lesz Tele. szerkesztő Ur becses lapjában helyt, adni Ezt is megköszönve a Tek. Szerkesztőségre és az egész vállalatra Isten áldását kérve vagyok

alázatos szolgája : Gramma József grk. pleb.

Hire k.

Személyi hírek. Hehelein Károly kanonok, unvári prépost-plébános pár napig városunkban időzött. Végleg csak szeptember hó folyamán költözik városunkba. — Galba Lajos kir. törvényszéki elnök családjával együtt Felső-Eőrre utazott, itt fogja 6 heti szabadságidejét tölteni. Távollóte alatt az elnöki teendőket Papolczy Gyula dr. kir. táblai biró vezeti.

Dj törvényszéki biró. ő felsége a király Szarulcán Zoltán debreczeni ítélőtáblái tanácsjegyző albirót a szatmári kir. törvényszékhez bírónak nevezte ki.

Előléptetés. Dr. Némethy József kir. al- ügyészt az igazságügyminiszter magasabb fizetési fokozatba léptette elő.

Kinevezések. Dr. Ilosvay Bálintot, a belügyminisztériumhoz beosztott főispáni titkárt, a belügyminiszter miniszteri segéd titkárnak nevezte ki. Schönherr Sándort, a nagybányai m. kir. főerdőhivatalhoz beosztott erdőjelöltet, a földmivelési miniszter ugyanoda erdészszó nevezte ki.

fogalmat szerezhessen a t. olvasó, leírok egy jelenetet: Jobbról egy helyen volt egy mise orgonával és kispapok énekeltek, ugyan egy időben balról hátrább misedalárdistákkal — balról elől pródikáczió, a melyet 2—3 ezer ember hallgatott. Mindezek egy időben voltak s’ azért egyik a másikat nem zavarta.

Legnehezebb volt az elválás Rómától. Ápril 30-án a lateráni templomban volt a pródikáczió. Végezte a pannonhalmi főapát ur. A misét végezte az érsek ur. Jelen volt 6 püspöK, egy gróf és grófné. Vörös ruhás kispapokból álló dalárda énekelt. A mise végén Te Deum volt.

Délután elmentem vógbucsut venni a sz. Péter-templomtól. Mindenféle rangú és korú embert találtam ott, kik örömmel és azzal a nyugodt öntudattal távoztak, hogy láthatták egyszer a sz. Péter templomát és sírját, mások sirtak, hogy itt kellett hagyni e sz. helyet. Én pedig megvigasztalódott szívvel jöttem kifelé, és azzal a gondolattal, hogy ha még egyszer egy ily kedves zarándoklat, megyen Rómába, ismét elmegyek.

Ha napszámban kerestem volna össze az elköltött pénzösszeget, még akkor se saj-