Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-17 / 3. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre — —------------— — — 3 „ — Ne gyedévre —------------------------— 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 14 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A. Li 1» meg-jeleuik minden szerdán. Általános megdöbbenés. Azt hiszszük, mindenkit kellemetlenül érintett az utóbbi napokban szárnyra kelt ama hir, hogy Bánffy Dezső báró vissza akarja nyerni teljes politikai szabadságát s a főudvarmesteri méltóságtól megválni készül, hogy ismét a magyar országgy ülésbenfp^lalhasspn helyet. Kissé furcsámbanaaffaak a szavak, mikor hazánk kisajtolt polgársága abban a kellemes meggyőződésben ringatja magát, hogy Magyarország volt zsarnokminisztere a jövőre nézve el van temetve. De ha mélyebben gondolkozunk, nem fog ez a dolog olyan absurdumnak feltűnni, mint aminőnek első tekintetre látszik. Nagyon jól tudjuk, mily kemény operatióra volt szükség, hogy Bánffy bárót eltávolítsák a kormány éléről. Görcsösebben államférfju tán nem ragaszkodott hatalmához, mint a nemzetnek ez a vórszopó pióczája. Kész volt az alkotmány nélküli uralkodásra is, csakhogy pozitióját meg tudja tartani. Azóta a klikk, noha látszólag megadta magát és egybeolvadt a hatalomra került nemzeti párt embereivel, soha sem mulasztotta el felhasználni az alkalmat, ha az az ő specialis érdekeinek kedvezett. Mert hogy speciális érdekeik, vannak, az több mint bizonyos. És ne gondolja senki, hogy az a nagy párt, mely oly szívesen sütkérezett Bánffy dicsősjíg4íiek fényében és ragadta kezében legpompásabb falatokat, hogy az a párt ily rövid idő alatt szilánkokra foszlott. Meg van az ma is, és ne adja Isten, de tartunk tőle, hogy a legközelebbi átalakulások alatt keményen meg fogja csörgetni fegyverét. Vannak képviselők, és pedig számosán, vannak főispánok, van a hivatalnoki karnak tekintélyes gárdája, melynek titkos aspirátiója, hogy ismét visszatérjenek azok a boldog idők, melyekbeh úgy olvasták a paragrafust a szegény ember fejére, amint az nekik legjobban esett. Fel fogják használni és semmi kétség benne, sok helyen kellő eredménynyel, hogy a pojiükai helv- zetben Bánffy bukása óta javulás alig eszlélhető. A terhek nemhogy apadtak volna, de a felemelt quóta és a katonai kiadások újabb milliókat raktak a nemzet vállaira. Köz- gazdasági téren semmi olyan szám- bavehető lépés nem történt, melytől a gazdaközönség szomorú helyzetének jobbrafordulását méltán várhatnék. Fel fogják használni, hogy a régi mederben folyik minden, még az erőszak sem engedett egykori positiójából egy jottát sem. Természetesen azt el fogják hallgatni, hogy az átmenet egy jobb és igazságosabb kormányrendszerhez azért jár oly könnyen le nem győzhető nehézségekkel, mert a múlt aera oly utat készített a nemzetnek a bukás felé, amelyen feltartóztatni emberfeletti erőre és munkára van szükség. El fogják hallgatni, hogy erőszak, ha van, nem a nép fejére sújt, hanem azok ellen fordul, kiket ily módon is el kell távolítani a szereplés teréről. Nem vagyunk mi nagy barátai a jelenlegi kormánynak, tetteiért felelősséget nem vállalunk, védeni nem fogjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy tisztességesebb utón halad, mint Bánffy cselekedte, és ha mégsem sikerült megvédelmezni a nemzet nagy érdekeit, az nem rajta múlt, talán nem is erejének elégtelenségén, hanem főleg azon kényszerhelyzeten, mely elé Bánffy a nemzetet odaállitotta. Vannak olyan tények, melyek elől kitérni már nem lehet, melyek minden ellenállás daczára sablon- szerüleg következnek be. Ilyenek a közelmúlt idők eseményei, melyeknek elhárításában működni láttuk a kormány kezét, de nem a kívánt eredménynyel. Azt mondhatja erre TARCZA Hódolat az Oltáriszentség előtt.*) 1900. Borulj lelkem le örömmel Az Úr Jézus előtt; És az Oltáriszentségben, Buzgón imádjad Őt. Szerelmének itt sincs vége, Hogy tápláljon, teste s vére, Alászállott e szentségbe. Óh Jézus Istenem ! Üdvözlégy égi Szeretet! Örökös áldozat; Ki Golgotán kereszteden Felajánlád magad. Elvetted a világ bűnét, Bevégzéd a váltás müvét, És megszerzéd lelkünk üdvét, Óh Jézus Istenem 1 A „Reliffio-Vallás“ veterán kath. lapból vettük át e szép „Hódolatot“-ot, s ajánljuk Pataki Lajos jeles zeneszerzőnk figyelmébe ihletett dallammal való ellátás végett. Imádjon Téged az ég-föld, Óh angyali étel! Mit az utolsó vacsorán Nyújtottál szent kézzel. Hogy üdvözítsed lelkemet, lm itt adod szent testedet, Értünk kiontott véredet, Óh Jézus Istenem 1 Kiterjeszted mindkét kezed, Hogy átölelj minket; S kegyelmed égi kincsével Betöltsd sziveinket. Hogy részt adj az örök fényből, Értünk lejöttél az égből, Nem féltél a szenvedéstől, Óh Jézus Istenem! Te bünfekélyes szivemet, Hótisztává mostad; Könyeid, s véred árjában A szent fördőt adtad. Bünszennytől tiszta igy lettem, Fényben ragyog már a lelkem, A mennybe igy vezetsz engem, Óh Jézus Istenem 1 Balassy István. lön a halál... — Ajánlva Pály Edének. — Mottó: Megun itt az ember minden földi jót, Mint a köles-kását a trenesényi tót! Jön a halál. Feni már a kaszáját, Felismertem a podegrát; szolgáját. Bejelentő érkezését előre S hogy készüljek, ne tervezzek jövőre. Sebaj! Hát csak álljon elő a halál Kaszájával 1 — Engemet készen talál 1 Utrakészen.Énnekem nincs semmim sem, Amit nekem sírba vinni segítsen. Nem gyűjtöttem soha földi kincseket, Nem szeretem a súlyos bilincseket. Vándor-módra, napról-napra élek ón S mint a madár, mely tova száll, — [könnyedén. Én a földtől búcsút vettem már régen, Végérámon mi sem zavar már engem. De meg aztán: Tudom hazát cserélek, Hol többé már nem lesz halál, csak élet. Búcsút tehát — ha távozom e földről, — Nem veszek ón senkitől és semmitől.
